A jelenkori képhasználatban az egyik leggyakoribb műfaj a portré: a legkülönbözőbb helyzetekben kattintjuk el a fényképezőgépet vagy a mobiltelefont arcképet készítve magunkról, családunkról vagy barátainkról. A műfaj aktualitása adta az ötletet, hogy áttekintsük a múzeum gyűjteményeit, amelynek első eredményeként a fotó előtti portrékat vettük sorba.
A római és bizánci pénzektől eltekintve a kiállítás a XVII-XX. századi képző- és iparművészeti alkotásokból válogat: festmények, metszetek, márványszobrok és gipszmodellek, érmek és kitüntetések, könyvek és bélyegek. A médiumoknak ez a sokféleség teszi lehetővé, hogy a tematikus elrendezés révén bemutassuk azt a sokféle funkciót, amit a portré magára vehetett az elmúlt századokban.
A bevezető kiállításegység a portréjában ábrázolt személy identifikálására szolgáló képi és nem-képi eszközöket veszi sorra: feliratok, címer, attribútumok és tárgyi környezet, allegorikus apparátus. A soron következő tematikus egységek a magán/családi használatra, hatalmi-uralkodói reprezentációban, dinasztikus propagandában illetve hivatali térben funkcionáló portrékat vonultat fel. A képanyagban természetesen az ősgaléria típusú festmények dominálnak, amelyekkel szemben fel tudjuk villantani a nyugati arcképfestészet néhány típusát is. A Moson megyei nemesi családok (a piaristákat Óvárott letelepítő Zsidanics, Modrovich, Sőtér) arcképei mellett ritkaságszámba mennek a Habsburg-dinasztia tagjait ábrázoló márványbüsztök, amelyek közül I. Ferenc császár-királynak a neves német klasszicista szobrász, J. H. von Dannecker (1758-1841) által 1797-ben faragott képmása tűnik ki kvalitásával.
Az elsősorban a sokszorosított műfajokban megjelenő történelmi portrék mind a nemzeti, mind a lokális identitás ápolásában – ez utóbbiban már inkább a XX. században – fontos szerepet játszanak: ábrázoltjaik között pedig egyre nagyobb számban tűnnek fel a politikusok-katonák mellett a szellem emberei. Ez utóbbiakhoz kapcsolódva egy szenzációs darab is előkerült a raktárakból: Stróbl Aljosnak (1856-1926) az Operaház mára már elpusztult homlokzati szobraihoz készült, Cherubinit ábrázoló gipszmodellje. (1881). A kiállítást néhány olyan portré zárja, amelyeknél a műalkotás jelleg kiszorítja az emlékmegőrzési funkciót: akadémiai tanulmányrajzok, Kaszás Miklós (1907-1931) mosoni szobrász műkő büszje, vagy éppen egy Rembrandt-portréról készült 1769-es mezzotintó.
Jó arcok – Válogatás a Hansági Múzeum portrégyűjteményéből
Mosonvármegyei Múzeum, Pusztai-terem (Mosonmagyaróvár, Szent István király u. 1.)
látogatható: 2018. június 23. – szeptember 16. hétfő kivételével naponta 10-18 óra között
