Számos programmal emlékezett meg múzeumalapító tudósáról, Felsőgyőri Nagy Iván akadémikusról a Palóc Múzeum 2024-ben. A család- és címerkutatóként ismert tudós születése 200. évfordulójának szentelt emlékév kapcsán az intézmény vezetőjével, dr. Limbacherné dr. Lengyel Ágnes néprajzkutatóval beszélgettem.
Nagy Iván hogyan kötődött Nógrád vármegyéhez, Balassagyarmathoz?
A Borsod vármegyéből, Felsőgyőrből eredő Nagy család egyik ága a 16. század végén Nógrád megyébe szakadt, ahol az egyik ős, János, mint katona, Fülek ostromában és a töröktől való visszavételében vett részt. A nevezett Jánosnak dédunokája, „harmadik" János a Rákóczi-szabadságharcban kuruc ezredes volt. A család ősi lakhelye Szécsény, ahonnan Hevesbe majd a Jászkerületbe ágazott. Utóbb említett Jánosnak unokája József okleveles ügyvéd, majd városi jegyző, fiatal korában Nógrád megyei tiszteletbeli esküdt. Az ő egyik fia - Nagy Iván édesapja - Ferenc, több vármegyében táblabíró volt, majd Nógrád megyébe tért vissza és itt 33 évig viselt hivatalt, utóbb, mint megyei levéltáros. Iván a régi vármegyeházán született Balassagyarmaton. Iskoláit helyben, Esztergomban, Vácott és Egerben végezte, nősüléséig Balassagyarmat volt az otthona (ezután Pest, majd Horpács), de nem szakadt el soha szülővárosától.
A balassagyarmati vármegyeháza, mintha Nagy Iván egész életének utat mutatott volna. Szenvedélyesen kötődött a történelemhez, így kutatási területe is ez lett. Munkássága azonban nem csak a történelem, hanem a néprajz szempontjából is megkerülhetetlen.
Valóban, Felsőgyőri Nagy Iván az egyik legnagyobb hatású magyar genealógus, heraldikus, történész, a magyar címertani és családtörténeti irodalom megalapítója. 13 kötetes Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal című műve ma is alapvető forrás a családkutatók számára. Neve egyébként először Erdélyi János népköltési gyűjtő vonzáskörében tűnt fel. Tagja volt ő is a Kisfaludy Társaságnak, mely célul tűzte ki a magyar népköltési anyag gyarapítását, gondozását és közzétételét. Rendkívüli sokoldalúságát és korszerű gondolkodásmódját mutatja, hogy az elsők között gyűjtötte a nép körében élő ének- és emlékanyagot, a Mátra és Zagyva vidéki népdalokat. 1858-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1874-től rendes tagja volt. A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság második elnöke. Hatalmas tudását, a források értelmezésében való páratlan jártasságát már a kortársak is elismerték. „Nyíltan kimondta, hogy első sorban hitelességre törekszik, mely előtt el kell némúlnia minden magánérdeknek” – emelte ki méltatója, Márki Sándor történész. Életműve valóban impozáns, szinte hihetetlennek tűnik nem mindennapi munkabírása.
Nagy Iván
Több száz cikke jelent meg az ország szinte összes említésre érdemes lapjában, a komolyabb, nagy lélegzetvételű, tudományos publikációktól a kis ismeretterjesztő „színesekig” minden műfajban megnyilvánult. Műveit már ő maga csoportosította: I. Életrajzok, II. Helyrajzok és régészet, III. Országos történetiek, IV. Irodalomtörténetiek, V. Czímer- és Pecsét-taniak, VI. Történeti Emlékiratok s Levéltári búvárlatok, VII. Oklevéltaniak, VIII. Nemzéktaniak, IX. Szerkesztések, X. Nagyobb önálló kiadások.
Hogyan, minek a hatására jutott a múzeumalapítás gondolatára Nagy Iván? Milyen küldetést szánt a múzeumnak a jövőre nézve?
Levéltáros édesapja környezetében már kis gyermek kora óta gyűjteményeket hozott létre, és egész életében gyűjtötte a régiségeket. Idős korában a Nógrádvármegyei Múzeum létesítésének jelentőségét abban látta, hogy e történelmi kincstár az állam egészséges életfolyásának fenntartói biztosítéka, azaz a társadalmi-nemzeti lét épségének és fejlődésének az elődök kulturális tőkéjéből fakadó fő eszköze a nevelés-oktatás intézményei mellett, mert vallotta: minden haladásnak alapja a képzettség és műveltség. Úgy vélte, hogy a rendi alkotmány megszűntével az alkotmányba foglalt demokratizálás folytán kiszélesedett nemzet újdonsült tagjainak műveltségi szintjét feltétlen emelni szükséges, mert az államnak fenntartó, művelt társadalomra van szüksége. Olyan társadalomra, mely a vidéki városok polgárosult lakosságából fejlődve, és jótékony, fejlesztő hatást gyakorolva a népre, öntudatosan járulhasson a magyar állam létföltételének megszilárdításához. Nagy Iván tehát a múzeumi területet stratégiai ágazatnak tartotta, és ma is az, ha úgy működik. A történelemnek, a múlt megismerésének ez a jövőépítő, eligazodást, sőt a nemzet boldogulását megalapozó jelentősége sarkalta az akadémikus Nagy Ivánt a Nógrád vármegyei történelmi kincstár, azaz a múzeum szervezésére, hogy a múltnak megismerését elősegítse. Fáradozásainak eredménye, hogy 1891. március 15-én megalakult a Nógrád vármegyei Múzeumi Társulat. E hatékonyan működő szervezet munkájának köszönhetően pedig 1914-re felépült a ma is álló és funkcionáló múzeumpalota.
Palóc Múzeum
Szűk negyedszázad alatt a Nagy Iván szülte gondolatok intézményi falakat kaptak. Milyen tárgyak képezték az alapgyűjteményét a megalakuló múzeumnak?
Nagy Iván múzeumszervező felhívásában olvasható: „Gyűjtsük össze a legkisebb történelmi morzsáit is a múltnak, ami nemzetünk, hazánk különösen Nógrádvármegye múltjának, történetének megismerésére adalékul és forrásul szolgálhat.” Felismerte azonban, hogy a régi tárgyak, festmények, érmek, fegyverek, régészeti leletek, okiratok magukban csak „rejtett lomot, és a tudomány érdekében elveszett adatot képeznek”, míg egybegyűjtve értékessé válnak. Ő maga is felajánlotta több ezer darabból álló gyűjteményét, amelyben még néprajzi tárgyak is fellelhetőek voltak. Utódai is felismerték, illetve továbbvitték ezt a sokoldalú látásmódot, és a gyűjtemény fejlesztésekor Jaskovics Ferenc is megfogalmazta, hogy „mily országosan jelentős intézményt lehetne ebből a múzeumból alkotni, ha nem a vidéki múzeumok sablonos mintájára – egypár régi fegyverrel, bútorral és régi pénzekkel, meg érmekkel, hanem ha hangyaszorgalommal hordanák itt a múzeumba össze mindent, ami Nógrád vármegye múltja mellett, a Nógrádvármegye zömét képező palóc népre vonatkozik.” A történelem viharai, a két világháború sajnos a múzeum műtárgyainak négyötödét megsemmisítette, néhány tárgyunk azonban még most is megtalálható a múzeumalapító gyűjteményéből.
Az elmúlt bő száz esztendőben számos változást ért meg a múzeum. Milyen keretek között sikerült biztosítani a múzeumalapító által megfogalmazott küldetést az idők folyamán az intézménynek?
A múzeum civil, múzeumtársulati fenntartása idején szerény erővel, de a Nagy Iván megszabta irány szerint működött. 1933-ban fölvette nevét is: Nógrádvármegyei Nagy Iván Múzeum. A negyvenes évek végi rendszerváltással a múzeum neve megváltozott (Palóc Múzeumra), Nagy Iván kivételes jelentőségű könyvtárának muzeális részét – igaz, csak letétbe, de központosították az OSZK-ba. 1962-ben még a kialakuló megyei múzeumi szervezet központja, de már egy 1963-as megyei párthatározat a kultúra új megyeszékhelyre való központosítását írta elő. 1970-ben azután a balassagyarmati múzeumot szétszedik, leépítik, lényegében csak a néprajzot hagyták meg – bár ez szöges ellentétben áll Nagy Iván múzeumalapító végrendeletével. Az 1980-as évek végi politikai változások idején voltak törekvések a múzeum rehabilitálására, könyvtárának újra integrálására, nagyobb részt azonban ez még ma is megvalósításra vár.
Eseményekben gazdag évet zárt a Palóc Múzeum 2024-ben. Milyen programokkal ünnepelte alapítóját az intézmény?
Nagy Iván halálának 125. évfordulóján, 2023. október 26-án Horpácson, sírjánál hirdettük meg a Nagy Iván emlékévet. 2024. június 18-án, születésének 200. évfordulóján pedig nagyszabású emléknap valósult meg a Palóc Múzeumban. Ugyanez év október 26-án Horpácson a helyi közösségi ház fölvette Nagy Iván nevet, itt is tartottunk előadást, és családi vetélkedőt. November 12-én Nógrád vármegye tudományünnepeként, a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Akadémiai Bizottságával együttműködve, Nagy Iván életéhez, munkásságához, valamint a családfakutatások recens eredményeihez kapcsolódó jubileumi tudományos konferencia valósult meg a Palóc Múzeumban. Ekkor nyitottuk meg időszaki kiállításunkat is az intézmény lapidáriumában Nógrád fia, Nagy Iván - múzeumalapító, akadémikus, történész címmel.
Melyek Nagy Iván gondolataihoz igazodó feladatok, tervek a jövőt tekintve?
A gondolatok, amelyeket alapításkor elődeink megfogalmaztak, ma is érvényesek. A Palóc Múzeum eleven népi műveltséggel rendelkező táj, az országhatáron is átterjedő Palócföld középpontjában fekszik. Meghatározó szerepe van a régió kultúrájának feltárásában, megőrzésében, tudományos feldolgozásában, és e tárgyi és szellemi örökségnek kiállítások formájában való nyilvánosság elé tárásában. A néprajz, irodalom- és helytörténeti arculatú múzeum, mint a térségi kulturális örökség alapintézménye, értékes gyűjteményi anyaggal bír; műtárgyakban, képi- és hangzóanyagban, írásos, rajzos és egyéb dokumentumokban megtestesülő forrásbázis. 2013 óta, a Magyar Nemzeti Múzeum filiájakénti működés keretein belül a sok hányattatás után szakmailag és financiálisan is egy jobb időszak köszöntött ránk. Vannak természetesen nehezen megoldódó problémák, például egy új állandó kiállítás megvalósítása, vagy a szabadtéri gyűjteményünk épületeinek a felújítása. Remélhetőleg most már ez is napirendre kerül.
A szerző a Debreceni Egyetem Néprajztudományi és Muzeológiai Intézet mesterképzés hallgatójaként készítette a cikket.
