A kultúra, mint a társadalom szócsöve, stratégiailag alapvetően fontos szerepet játszik abban, hogy felhívja a figyelmet a klímaválság veszélyeire és a szén-dioxid kibocsátás csökkentésének fontosságára. A szászországi Chemnitzben most egy olyan public art projekt látható, mely nemzetközileg elismert alkotók, fiatal és helyi művészek valamint egyesületek bevonásával az éghajlati és környezeti válság láthatóvá tételére tesz kísérletet. A Kunstsammlungen Chemnitz által kezdeményezett NEW ECOLOGIES című projekt célja, hogy a globális diskurzust helyi szintre vigye. A klímaváltozás ugyanis nem valahol tőlünk távol történik, hanem itt és most, saját életterünkben.
A kiállított installációk a város közterületein és kulturális tereiben ingyenesen látogathatók. A múzeum által a projekt keretében szerződtetett fiatal egyetemisták várják és párbeszédre invitálják a meglepődött járókelőket. A céljuk nem a meggyőzés, hanem az érdeklődők tájékoztatása. Meghallgatják a véleményeket, legyen az pozitív vagy negatív.
A projekt társadalmilag és politikailag provokatív témákat is megvitat a figyelem felkeltése érdekében. Konkrét klímapolitikai vonatkozása van a Claire Fontaine néven elhíresült konceptualista művészpáros installációjának. Az alkotók lángnyelv alakú led-világítótesteket helyeztek el a Museum Gunzenhauser homlokzatán, ami különösen sötétedés után azt a benyomást keltheti, hogy ég a múzeum épülete. Ezzel egyértelműen utalnak a svéd aktivista, Greta Thunberg 2019-es emlékezetes davosi beszédére: „Azt akarom, hogy úgy cselekedjetek, mintha a házatok égne, mert ég a házatok”.
Simon Weckert nem klímapolitikával, hanem hétköznapi tevékenységeink környezeti hatásával foglalkozik, mint pl. az internethasználat. Minden perc streaming vagy keresés a neten szerverek tucatjaival kapcsolódik össze. A szerverek hűtése roppan mennyiségű víz- és áramfogyasztással jár, ami olyan mértékű széndioxid kibocsátást eredményez (akár a világ másik pontján), amelynek aligha vagyunk tudatában. A művész ezért egy olyan szerkezetet alkotott, mely egy chemnitzi lakos egy óra átlagos mobilinternetfogyasztásának eredményeként kibocsátott széndioxid mennyiséget (ami 450 kg) gyűjti össze a levegőből és felhő-gyűrű formában kiereszti. Ezzel hívja fel a figyelmet az adathasználat környezeti hatásaira, az egyéni felelősségünkre.
Különösen az autóval közlekedőket várja egy meglepetés a Theaterplatz alatt kialakított mélygarázsban. Itt egy 14 méter hosszúságú hosszúszárnyú bálna szobra fekszik és bosszantóan akadályozza az autósokat. A figura konkrétan azt a bálnát örökíti meg, amely 2018 augusztusában Dél-Afrika nyugati partjainál sodródott a partra és pusztult el. Halálának körülményei tisztázatlanok, de valószínűleg eltévedt. Az izraeli művész, Gil Shachar egy 1:1-es hű másolatot készített a bálnáról üvegászállal erősített műanyagból. Egységes szürke színe eltér az állat valódi kinézetétől, ezzel is hangsúlyozva a szobor voltát. Shachar tulajdonképpen egy emlékművet készített a bálna számára. Nagyon megrendítő a látvány: a halott bálnáról készült szobor rámutat Földünk tragédiájára. Amikor a klímaváltozás hatására megváltozik a tengerek áramlása és az időjárási viszonyok, az az állatok, köztük a bálnák tájékozódási képességeire is hatással van. Arra hívja fel a figyelmet, hogy emberként minden élőlényhez kapcsolódunk és egyetlen összefüggő rendszerben élünk. Az ember más élőlényekkel osztja meg az életteret, akiknek semmivel sincs kevesebb joga a biztonságos élethez.
Nem kevésbé drámai az a szürkéskék BMW, amely a Brückenstraße és a Straße der Nationen sarkán áll. Egy régi modellről van szó, de mégsem ez a feltűnő rajta. Az autóban ugyanis fejmagasságig áll a víz. Sabine Haubitz és Stefanie Zoche „Blind Date” című projektjében 2006-ban az autót megtöltötte vízzel és kiállította az utcán. Stefanie Zoche úgy nyilatkozott az akcióról, hogy 2006-ban a klímaváltozás következményei még nem voltak annyira nyilvánvalók és a téma még nem volt eléggé a köztudatban, annak ellenére, hogy az első klímakonferenciára már 1979-ban sor került.
Sabine Haubitz, Stefanie Zoche: Blind Date 2006/2024
A mű 18 évvel később, Shachar bálnájához hasonlóan, szinte mementóként hat. Az autó, mely az egyéni szabadság és mobilitás szimbóluma, a saját kibocsátásának áldozatává válhat, az utasaival együtt.
Ugyancsak a mobilitás témakörével foglalkozik a Bécsben élő médiaművész, Ulrich Formann 2022-ben készített installációja. A mű első látásra egy normál repülőtéri kijelzőtáblához hasonlít. A salzburgi Museum der Moderne kölcsönzése jóvoltából az alkotást most a chemnitzi Technische Universität könyvtárának aulájában lehet megtekinteni. A mű az európai repterek aktuális forgalmi adatait kéri le, és ezeket összeveti a tracking-oldalak radarinformációival, ahol minden ténylegesen közlekedő gép szerepel.
Ulrich Formann: Slotmachine 2022 (Museum der Moderne Salzburg)
A kijelző az összevetésből adódó különbséget, vagyis az úgynevezett szellemjáratokat mutatja. Ezek azok az üres vagy majdnem üres gépek, melyeket a társaságok azért indítanak, hogy megtarthassák leszállási résidőiket a repülőtereken. A jelenlegi szabályok alapján ugyanis a társaságok elveszítik a résidejüket, ha nem használják ki őket legalább 80 százalékban. Különösen a koronavírus járvány idején nőtt meg a szellemjáratok száma, s mivel a repülés az egyik leginkább szennyező tevékenység, igencsak felkavarta az indulatokat az klímaaktivisták körében. Forman műve óránként frissülő adatokat mutat. Nem interpretálja a problémát, hanem valós időben figyeli és mutatja az értelmetlen környezeti terhelés bizonyítékait.
Chemnitz városát történelme és ipari múltja különösen alkalmas helyszínné teszi egy ilyen művészeti projekt számára. A város a textilgyártás és a gépgyártás központja volt. A 19. század óta használatos „szász Manchester” kifejezés egyaránt utal a gyáraival és kéményeivel tarkított városképre és a kapcsolódó kibocsátásra, füstre és koszra.
A város máig őrzi ipari múltjának emlékeit. A művészeti projekt egyik helyszíne a Harmann-gyár nemrég felújított épülete mellett található. Az 1864-ben épült csarnok egykor Richard Hartmann „mozdonykirály” világsikerű gépipari vállalatának része volt. Az ipari fejlődés központjaként akkoriban felgyorsította az innovációt és ezzel együtt a környezeti pusztítást is. A gyár mellett elhelyezett installáció a német Délnyugat-Afrikában, a mai Namíbiában 1893-tól elkövetett gyarmati népirtásokra és környezeti pusztításokra hívja fel a figyelmet. A helyszínen talált lövedék kiállításával az alkotók (Forensis/Forensic Architecture) arra is utalnak, hogy a Harman-gyárban fegyvereket is gyártottak.
Forensis/Forensic Architecture: Environmental Afterlives of Colonial Fractures 2024
Chemnitzt és az Érchegység lábánál fekvő régió a 12. század óta bányavidék. 1948-ban a szovjet-német Wismut cég, a világ egyik legnagyobb urángyártója áthelyezte székhelyét Chemnitzbe. A „Wizmut” név akkoriban egy új társadalom hajnalát, az atomkorszakot és a hidegháborút jelentette, de ugyanakkor az emberek és a természet kizsákmányolását is maga után vonta.
A városnak viszont nemcsak szürke múltja van. A Chemnitzhez közeli Rabensteinban született Hans Carl von Carlowitz, aki az 1713-ban megjelent „Sylvicultura oeconomica” című könyvével tette magát emlékezetessé. Ebben a könyvben ugyanis a fakitermelés és erdőgazdálkodás fenntarthatóságára hívta fel a figyelmet. A város Círlowitzot „fenntarthatóság” fogalmának megalkotójaként tartja számon. Róla nevezték el a központban található konferenciaközpontot, és a rabensteini várban egy kiállítás is bemutatja a szellemi hagyatékát.
A NEW ECOLOGIES még nagyon sok érdekességet tartogat. A helyszínekről és a műalkotásokról egy külön weboldalon lehet tájékozódni és az egyes helyszíneken is további információkat lehet gyűjteni. A projekt alcíme „Gegenwarten” a környezeti probléma folyamatos jelenlétét hangsúlyozza és a nézőtől is jelenlétet kíván. Hiszen a klímaváltozás nem lesz, hanem most történik, és a társadalomi működés minden szintjén cselekvést kíván, mindenkitől.
A borítóképen: Gil Shachar - The Cast Whale Project 2019
