A baranyai régióban, Pécs városában aktív és figyelemre érdemes múzeumpedagógiai munka folyik immáron több éves praxisra visszatekintve. A Kortárs Junior programról, a munka sajátosságairól Balogh Tündével, a Pécsi Galériák munkatársával beszélgettem.
A Pécsi Galériák múzeumpedagógusaként – a baranyai régió kulturálisan kiemelkedő területén – dolgozol, s valamennyi kiállításhoz kapcsolódóan fejlesztesz különféle korosztálynak szóló programokat és foglalkozásokat. Mikor és miért vált számodra és munkatársaid számára fontossá a non-formális oktatási tér adottságainak és lehetőségeinek kihasználása intézményi, valamint szakemberi szinten, illetve milyen foglalkozásokról is van szó.
Még 2019-ben kezdtük el ezt a munkát Fekete Valériával, a galéria művészeti vezetőjével: a kezdetektől szükséges volt valamilyen online jelenlétet kitalálni, ami halmozottan nehéz feladat volt. A járványidőszak miatt már az első pillanattól oktató vagy segédanyag jellegű videókban gondolkodtunk, melyekben mindig volt aktivitás – ezek kiállításhoz vagy egy nagyobb, képzőművészettel kapcsolatos témához kapcsolódtak. A segédanyagok megtalálhatóak a honlapunkon.
Amikor felengedett a vírusos időszak, elkezdtünk azon dolgozni, hogy elérjük a pedagógusokat, megmutassuk nekik, hogy milyen foglalkozásokat tudunk nyújtani. Próbáltuk szóróanyaggal és online módon, hírlevelek formájában megkeresni őket. Ekkor döntöttünk úgy, hogy fordítunk kicsit a kommunikáción, én megyek ki iskolákba, és tartok bemutató foglalkozást, direktben mutatom meg, milyen jellegű aktivitás folyik egy múzeumpedagógiai órán.
A Galéria vizuális nevelési programját viszonylag széles korosztály számára kínáljátok – a 6-16 éves korosztályi intervallummal foglalkoztok. Milyen korosztályi sajátosságokra figyeltek oda?
Általános iskolán belül az alsó és a felső osztályok között lehet szerintem különbséget tenni, – van egy ilyen lépcsőfok talán–, illetve elkülönül a középiskolás korosztály. Minél idősebbek a gyerekek, annál sokrétűbb lehet egy feladat, vagy több tantárgyat lehet bevonni. A kezdetektől fogva törekszünk arra, hogy ne csak a vizuális kultúra tanárokat érjük el, hanem egyéb más tartárgyat oktató tanárokat is, próbáljuk „elhitetni”, hogy nem csak a rajztanár kapcsolódhat a többnyire kortárs képzőművészeti kiállításainkhoz.
fotó: Pécsi Galéiák
Nagy általánosságban a foglalkozásainkon a műtárgyak mögöttes tartalmával, kialakulásával, műfajával kerülünk kapcsolatba. Számos alkalommal vesszük elő a drámajátékot a gyerekekkel, utóbbit nagyszerűen tudjuk alkalmazni például fotókiállításokon.Természetesen egy kiállítás tematikája is megszabja, hogy milyen jellegű aktivitás működik jól, és nem utolsó sorban a korosztály is, akivel dolgozunk. Minden új kiállításhoz új feladatot kell rendelni, korosztály szerint, azaz próbálok arra figyelni, hogy egy-egy foglalkozás korosztályhoz kapcsolódó vagy az ő képességeikhez illő legyen.
fotó: Pécsi Galéiák
Tudsz mondani kifejezetten olyan kiállításhoz kapcsolódó foglalkozásra példát, ahol jól elhatárolódott, hogy mi a különbség esetleg az említett korosztályok között, például egy gyermekkori vagy ifjúsági kategória esetében?
Gondolkodom, mert a Breuer Marcell emlékkiállításon például legót használtam minden korosztállyal, tehát az az ellenkezője ennek. Mondanom se kell, hogy beszippantotta őket. Az Űr – Alternatív kozmoszok kiállításon próbáltam úgy előhívni a műtárgyakat, hogy olyan tárgyakhoz kapcsoltam őket, amelyeket a hétköznapi életből ismerhetnek, így ezeknek a dolgoknak a fotóival próbáltuk beazonosítani a műtárgyakat. Ez a nagyoknak már szerintem nagyon könnyű lett volna, náluk másra koncentráltam, el kellett játszani egy-egy műtárgyat, a többieknek pedig ez alapján kellett megkeresni.
A Hiány és emlékezet. Breuer Marcell emlékkiállításon; fotó: Csiki Emese
Részben megvilágítottad, hogy nehéz módszertani aspektusból elhatárolni, hogy hogyan kelted föl a különféle korosztályoknak a figyelmét. Mégis, hogyha módszertan irányából, múzeumpedagógia irányból nézed, akkor a résztvevők érdeklődését akár korosztályilag vagy más szempontból miképpen tudod megragadni és megtartani a foglalkozás során?
Nagyon vegyes, van olyan, hogy függ a csoport kohéziójától, hogy milyen iskolából érkeznek, és természetesen függ a kiállítás tematikájától. A drámásokkal például nagyon jó játszani, de az ilyen fajta játékot az általános iskolásoknál is hálás dolog alkalmazni. Rengeteg lehetőség van, hogy felkeltsük a figyelmüket: kicsit az ő bőrükbe kell bújni, és az ő fejükkel gondolkodni, hogy vajon mi lehet érdekes számukra egy-egy alkotásban.
fotó: Pécsi Galéiák
Múzeumpedagógusként egy-egy tárlathoz, témához, anyaghoz mindig kapcsolódnod kell neked is. Szerteágazó ismeretekre van szükséged. Hogyan képzelhetünk el egy munkafolyamatot? Hogyan dolgozol ki egy konkrét kiállításhoz kapcsolódó foglalkozást?
Ha van a kiállításnak kurátora, akkor próbálok vele egyeztetni a kezdetektől fogva. Mivel zömével kortárs képzőművészeti kiállításokat szervezünk, sokszor magával a művésszel is tudok beszélgetni a művek kialakulásával kapcsolatosan. Utána kell néznem egy-két dolognak, mert elsőre számomra sem egyértelmű minden. Olykor egy-egy történet kapcsán jutok el oda, hogy mit fogok a foglalkozáson csinálni.
Egy példa: Neogrády-Kiss Barnabás a 2023-as LOKART Képzőművészeti Fesztiválon egy fotósorozattal vett részt. Barnabás elmondott egy érdekes és egészen személyes történetet egy tárlatvezetés alkalmával, ami után nekem egyértelmű volt, milyen lesz a foglalkozás. Barnabás látással-érzékeléssel kapcsolatos munkája a fizikai érzékelésünk vagy épp a nem érzékelésünk érzését vizsgálta. Miután megnéztük a gyerekekkel a fotósorozatot, kettesével dolgoztak, az egyik becsukta a szemét, a másik pedig instruálta, hogy mit rajzoljon a fehér papírra. Picit belemásztunk Barnabás élményeibe, próbáltunk a „másik” oldalról gondolkodni. Ez egy speciális helyzet volt, hiszen nem mindenkivel tudok személyesen beszélni és kapcsolódni – nem evidens, hogy minden művész itt van, főleg egy csoportos kiállításnál. Ez csak egy példa arra, hogy a személyes kapcsolódás is adhat egy ötletet, elindíthat a gondolkodásban.
A nagy színes festmények esetében, mint pl. a Színerő – Léptékváltás X. című kiállításnál a zenével kerültünk közelebb a munkákhoz. A gyerekeknek az általam választott zenékez hozzá kellett rendelni egy képet. Ezenkívül volt egy rendhagyó órák sorozat is, ahol különböző tantárgyakat „hoztam be” a kiállításokra. Így például volt rendhagyó tesi óra Szász János Az elvonatkoztatás fokozatai című fotókiállításán, ahol Walter Kata tánc és mozgásterapeuta volt a „tesitanár” és vele mozogtunk és a képek dinamikája adta a lendületet. Volt ezen kívül rendhagyó matek és rendhagyó történelem óra, ahova mindig iskolában tanító tanár volt a vendégem.
Kortárs Team?
Az a program még alakulóban van – eddig néhány céggel/felnőtt csoporttal volt aktivitás. Hasonlóan a gyerekcsoportos foglalkozásokhoz, itt is a kiállításaink bemutatása és ahhoz kapcsolódó foglalkozás történik. Ezt nem is csapatépítésnek mondanám, inkább egyfajta együtt szórakozásnak/játéknak, hisz senkit nem értékelek ki, nem történik csapatépítői szakmai dolog: „csak” jókedvűen körbejárunk a kiállításon, és hasonló módon, mint akár a középiskolásokkal, játszom velük a kiállításban.
fotó: Pécsi Galéiák
Milyenek most a tapasztalatok a Kortárs Juniorral, milyen további tervek vannak?
Szerintem minden múzeumpedagógusnak és talán intézménynek is, ahol folyik ilyenfajta tevékenység, az a legnehezebb, hogy folyamatos, intenzív kapcsolatot ápoljon a pedagógusokkal és bővítse azt. Ezen még dolgoznunk kell. Személyesen sokat gondolkodom azon, hogy az iskolai tantárgyakkal hogyan tudok kapcsolódni egy-egy kiállításhoz, hogy tegyük vonzóvá a galéria közeget, a kortárs művészetet a pedagógusnak. Szerencsére számos visszajáró csoportunk van és tanárok, akik rendszeresen érdeklődnek a foglalkozások iránt. Az osztálykirándulások időszaka is szerencsés számunkra: a májusi és júniusi időszak ebből a szempontból idén is sűrűnek ígérkezik.
Miket terveztek például?
2024-ben a ZSÖK Pécsi Galériák – Vizuális Művészeti Centrum tovább szeretné bővíteni a műfaji palettáját. Május végétől egy urban art tematikájú kiállítássorozattal és hozzá kapcsolódó programokkal készülünk, erre hazai és nemzetközi művészeket is várunk. Az m21 és a Pécsi Galériában egyaránt, illetve külső helyszíneken is.
A fesztivál május 23-tól egészen június 22-ig tart majd: kiállításmegnyitók, hip-hop, gördeszkás bemutatók, szakmai workshopok, előadások, tárlatvezetések várnak a nagyközönségre. A rendezvényen a nemzetközi urban art elismert alkotói mutatkoznak be, kül- és beltéri murális alkotásokkal Pécsen, a Zsolnay Negyedben, valamint az m21 Galéria tereiben.
A kiállításokat május végétől egészen szeptember végéig lehet látogatni, a Kortárs Junior múzeumpedagógiai foglalkozások is végig igénybe vehetők. Ez szerintem egy nagyon hálás, izgalmas feladat lesz, sok programmal készülünk mi is.
Munkátokat már szakmai elismeréssel – díjjal – is méltatták az utóbbi években. Mesélsz kérlek erről bővebben?
A Kortárs Junior múzeumpedagógiai programkínálat részeként – elsősorban az általános és középiskolában tanító pedagógusok számára – egy új művészetkommunikációs csatornát hoztunk létre. Ezzel az ARTtransfer-díj Különdíját nyertem el 2022-ben. A Ludwig Múzeum a kortárs képzőművészet közvetítéséért és népszerűsítéséért adományozott díjának pályázatán abban az évben a reziliencia fogalma volt a hívószó, és a videók kidolgozásáért és létrehozásáért díjaztak. Mai napig dolgozunk a videókon, a Lesz Média csapatával, Rajnai Richárddal és Túri Eszterrel. Ezek elsősorban a kiállításainkhoz kapcsolódnak, a fókusz mindig egy adott kiállításunk tematikája, és egy ahhoz szorosan kapcsolódó aktivitást mutatunk be, megfűszerezve egy kis művészettörténettel – persze csak finoman. A Covid által teremtett kényszerhelyzet szülte ezt a megoldást, mely mára egy specialitásunkká vált.
A szerző a DE BTK Irodalom- és Kultúratudományok Doktori Iskola hallgatója.
Hasonló cikkek itt érhetők el!!!
Borítóképet készítette: Marsalkó Péter
