Ma zárul a Ludwig Múzeum Handle with care - Vigyázat törékeny című kiállítása. A kiállítás témájában, és műfajában is rendkívül sokszínű, ugyanúgy, ahogy maga a gondoskodás is rengeteg formában jelen van akár az emberek, akár a múzeumok, akár a földünk életében. A tárlatot az AICA Műkritikusok Nemzetközi Szövetségének Magyar Tagozata „A legjobb kurátori projekt” kategóriában AICA-díjra jelölte, amelyet 2024. január 19-én adnak át.
A kiállítás a gondoskodást, mint fogalmat vizsgálta, és annak általánosan is tárgyalt fő területeivel, mint az öngondoskodás, a szociális gondoskodás, az egészségügyi gondoskodás, vagy a földünkről való gondoskodás foglalkozott. Ezeken a témákon túl beemelte a gondoskodók körébe a múzeum intézményét is, kutatta annak társadalmi szempontból gyógyító lehetőségeit. Első olvasatra úgy tűnhet az előbb leírtakat nehéz összefogni, akár több kiállításra elegendő anyagot is adhatnak, és ezzel nem is tévedünk nagyot, hiszen a témában bőven van még mit megmutatni, és miről beszélni. Ennek ellenére a Handle with care megtalálta a kohéziós erőt, és a kiállítás termein keresztül szép sorban kalauzolt végig minket a jelen problémáin.
A kiállítás nem akarta megoldani ezeket a problémákat, inkább kérdéseket vetett fel, élethelyzetekre mutatott rá. Elmesélte a gondoskodás sokszor nehéz oldalát, kiszolgáltatott helyzetét. Hiszen a gondoskodási folyamatban óhatatlanul alá-fölérendeltségi viszony alakul ki, a két vagy több fél között, ami könnyen melegágya lehet az egyik fél kiszolgáltatottságának. Ez a jelenség erősen jellemző majdnem mindegyik tárgyalt témakörre, leginkább természetesen a szociális szférában jelenik meg.
Oláh Mara: Zala megye, Magyarország. Az általános iskolaszék úgy határozott, hogy az idei, 2010-es bizonyítványt nem kapjuk meg, mert nem fizettük be a fejenként 2000 Ft WC-papír árát
A kiállítás szegregált területek és közösségek hiteles bemutatására is hangsúlyt fektetett. Nagy számban megjelentek például Oláh Mara - Omara festményei, aki saját tapasztalatból, érzékletesen mutatja be egy többszörösen diszkriminált csoport (esetében a roma, mélyszegénységben élő nők) helyzetét.
Okszanav Brjukovecka: Munka, munka, munka című festménysorozata
A gondoskodás kapcsán a kiállítás felhívta a figyelmet a láthatatlan munkára is, hiszen általában ezek is gondoskodási feladatokkal függnek össze, és sokszor annak ellenére sem ismerik el őket, hogy a társadalom mozgatórugói. Ezzel foglalkozik Okszana Brjukovecka ukrán művész Munka, munka, munka című festménysorozata is. Képein nőket látunk, akik munkájának hasznossága vitathatatlan, mégis anyagi, vagy egzisztenciális megbecsültségük rendkívül alacsony. Megjelenik a képeken például a tanárnő, mosogatónő, vagy a múzeumi takarítónő, akit Marcel Duchamp híres piszoárja előtt ábrázol.
A kiállításhoz egy közösségi projekt is kapcsolódik, Tarr Hajnalka munkája. Felhívást intéztek a publikumhoz, amiben a gondoskodó munkát végzőktől kérték, hogy küldjenek egy fotót a kezükről.
Ezekből aztán egy egész hegy állt össze a kiállításon. A kollázs alakulását végigkövethettük a kiállításon. Kifejezetten érdekes megfigyelni az alkotást közelebbről, elég jól szemlélteti, hogy a beküldött fotók leginkább női kezeket ábrázolnak.
Bár a kiállítás ezeken kívül is rengeteg témát tárgyalt és mutatott be a legkülönbözőbb hordozókon keresztül (két dokumentumfilm, és több installáció, illetve festmények, fotók és szobrászati alkotások is) mégis egy átlátható, mindenki számára ismerős gondolat mentén haladt. A világ problémáit az egyéni és a kollektív gondoskodáson, vagy azok hiányán keresztül vezette le. Ezeket a jelenségeket igyekezett reálisan ábrázolni, rámutatni a hibáira, egyenlőtlenségeire, gondolkodásra készteni, kérdéseket felvetni, nem pedig válaszokat adni.
Fajgerné Dudás Andrea: A nővé válás oltára
A szerző a Múzeumpedagógiai szaktanácsadó Szakirányú továbbképzés (ELTE PPK) hallgatójaként készítette a cikket.
Hasonló cikkek itt érhetők el!!!
Borítóképen:
Tarr Hajnalka közösségi projektje
A fotókat Seres Kristóf készítette.
