A Magyar Földrajzi Múzeum múzeumpedagógusa háromrészes cikksorozatában mesél munkájáról, céljairól. Bemutatja tevékénységét, lehetőségeit, hogy hogyan hozza közelebb a földrajzot a látogatókhoz. A múzeumpedagógia igazán összetett feladat. És hogy hogyan lehet jól csinálni? Most kiderül!
Mi is az a múzeumpedagógia? Ha szeretnénk egy témáról írni, olvasni, netán ezzel foglalkozni, akkor nem árt az elején meghatározni, utánanézni ennek a fogalomnak vagy foglalkozás jelentésének. Feltételezem, hogy a kedves olvasó, aki ebbe a cikkbe belekezdett többé-kevésbé sejti, hogy mi is az a múzeumpedagógia és mivel is foglalkozik egy múzeumpedagógus.
Az internetes keresőbe beírva több meghatározást is találhatunk, melyek közül talán az egyik legrövidebb és legpontosabb ez: „Iskolán kívüli ismeretközvetítés…, amely gyermek- és ifjúsági korosztállyal foglalkozik, közvetlen célja a múzeumi anyag sokoldalú és élményszerű megismertetése.”[1]
Én magam nem vagyok végzett múzeumpedagógus, „csak” pedagógus, földrajz-történelem szakos tanár, aki 5 éven át tanított, s még egy éve sincs, hogy ebben az új munkakörben dolgozom, mégis a tanítási tapasztalatom, az ifjúság felé való nyitottságom, kreativitásom, a múzeumok és a földrajz szeretete, valamint a lelkesedésem azok, amelyek pótolják a végzettség hiányát, s azt gondolom, ezek a felsorolt jellemzők sokkal fontosabbak, mint maga a papír. Ugyanis-meglátásom szerint-a múzeumpedagógus olyan pedagógus, aki a múzeumban dolgozik, azaz minden olyan tulajdonsággal, képességgel és tudással kell(ene) rendelkeznie, mint egy iskolában tanító kollégájának, hiszen diákokkal (is) foglalkozik, órát tart, tanít és bizonyos helyzetekben még nevel is (ennek ellenére a múzeumpedagógusokat nem vették bele a pedagógusok új életpályájáról szóló törvénybe).
A múzeumpedagógia és ezáltal a múzeumpedagógus feladata az, hogy változatosabbá, élményszerűbbé tegye az oktatást, azonban sok tekintetben nehezebb dolgunk van, mint a többi kollégának az iskolában. Először is, nincs „kéznél” a gyerek, a tankötelezettség az iskolába járást teszi kötelezővé, nem a múzeumlátogatást. Lehetek én bármennyire lelkes és kreatív, ha senki sem jön el, hogy ezt megtapasztalja. Azaz egy múzeumpedagógusnak az is a feladata (lehet), hogy valahogyan bevonzza a múzeumba a diákokat, illetve sok esetben előbb a tanárokat kell megnyerni, hiszen ők hozzák majd el a gyerekeket.
Vegyük azt, hogy ez sikerült, már jönnek az osztályok, ekkor jön a következő igen nehéz feladat: adott idő (általában 45-60 perc) alatt kell(ene) teljes sikert elérnem. Hogy mit tekintünk sikernek az bizonyára múzeumpedagógusonként eltérő, nekem, mint a Magyar Földrajzi Múzeum pályakezdő múzeumpedagógusának három célkitűzésem van:
1. a múzeumok megkedveltetése,
2. a földrajz megszerettetése,
3. az általános műveltség bővítése és a közös magyar identitás erősítése.
Lássuk ezeket röviden!
Gimnáziumi tanárként a fő pedagógiai célom mindig az volt, hogy megszerettessem a diákokkal a tantárgyaimat, hasonló a célom itt a múzeumban is: nagyon szeretném, ha a fiatalok megkedvelnék a múzeumokat, szívesen járnának nemcsak moziba, hanem színházba, múzeumba is, mert azt gondolom, hogy egy kultúrember életéhez hozzátartozik, hogy ilyen helyekre is jár. S ha gyerekkorában nem szereti meg, ne adj’ Isten meg is utálja ezeket, akkor felnőttként sem fog elmenni, később ő sem viszi el majd a gyerekét, s lassan elbutul a társadalom. Ellenben, ha már gyerekkorban megtapasztalja, hogy milyen klassz dolog a színház és a múzeum, akkor fiatal felnőttként és később családosként is el fog(nak) menni.
Másik célom kicsit személyesebb, kevésbé nagyívű, nevezetesen, hogy a gyerekek szeressék meg a földrajzot, ami szerintem az egyik legcsodálatosabb tudomány mind közül (a történelem mellett).
A harmadik célom részben összefügg az előző kettővel. Úgy gondolom, hogy az általános műveltséghez, a közös magyar identitásunkhoz hozzátartozik az, hogy ismerjük Kőrösi Csoma Sándor, Teleki Sámuel, Julianus barát vagy éppen Farkas Bertalan nevét, akik magyar földrajzi felfedezők, utazók voltak, olyan emberek, akikre méltán lehetünk büszkék, s minket, magyarokat összekötnek, csak úgy, mint Szent István, Kodály Zoltán vagy Puskás Ferenc személye.
A cikksorozat folytatásában a múzeumpedagógia nehézségeiről és a legfőbb feladatáról lesz szó.
Jegyzetek:
[1] http://www.kislexikon.hu/muzeumpedagogia.html
Képek forrása: Magyar Földrajzi Múzeum
