Az ELTE a nyerő! – 2024. április 10-én hozta nyilvánosságra 2023-as szakterületi rangsorát a brit Quacquarelli Symonds (QS), amelynek során öt tágabb tudományterületen, azon belül 54 szűkebb szakterületen értékeli a világ vezető felsőoktatási intézményeit.
A felmérésben 161 országból összesen 1.594 egyetem került be a legjobbak közé. Az értékelés során több mint 16 millió tudományos publikációt vizsgáltak meg a 2016 és 2020 közötti időszakból. Figyelembe vették az intézményhez köthető tudományos munkák idézési gyakoriságát, a munkáltatói véleményeket, az intézmény hírnevét a tudományos szférában, de a nemzetközi diákok számát és az oktatók minősítését is. Az ELTE képzései magyar viszonylatban is kiváló helyezést értek el, a szűkebb szakterületek vonatkozásában pedig – pszichológia és neveléstudomány területen – a hazai egyetemek közül az ELTE PPK egyedüliként került be a világ legjobb felsőoktatási intézményei közé.
Dr. Vincze Beatrix az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Neveléstudományi Intézetének egyetemi docense, az Elméleti, Történeti és Összehasonlító Pedagógia Kutatócsoport tagja, akivel a múzeumpedagógiai szaktanácsadó képzésről beszélgettünk.
Az ELTE PPK Neveléstudományi Intézetének dolgozója vagy. Miből áll a munkád? Összefoglalnád néhány mondatban?
Az oktatás az egyik feladat, a másik pedig a kutatási tevékenység. Nagyon szeretek tanítani, óráim a Pedagógia BA képzésben, a tanárképzésben, a Doktori Iskolában és a múzeumpedagógiai szakirányú képzésben vannak. Két képzésnek vagyok a szakfelelőse: a Pedagógia alapszaknak, amely hároméves képzés és a múzeumpedagógia szakirányú képzésnek, amely négy féléves szakirányú továbbképzés. A kutatási területeim a reformpedagógia, életreform mozgalom, projektpedagógia, élménypedagógia, amelyek jórészt megjelennek a kurzusaimban is.
Kutatási témáidhoz mikor és hogyan kapcsolódott a múzeumpedagógia?
A múzeumpedagógiai képzés 2017-ben véletlenül talált rám: a kolléganő, aki korábban a szakfelelőse volt, nyugdíjba ment, így „megörököltem” a képzést. Nehéz örökség volt egyrészt, mert nagyon sok emberrel kellett ismeretlenül együtt dolgozni – húsz múzeummal és számos külső oktatóval. Másrészt a képzési programot rögtön az első évben felül kellett vizsgálni. Nagyon szerencsés voltam, mert a kollégáim kiemelkedően sokat segítettek, így sikerült a programban kellően elmélyülni és az eredményes munkakapcsolatokat tovább építeni. Többek között szerencse volt, hogy az általam tanított és kutatott területek jól illeszkedtek a képzés programjába, de több évnek kellett eltelnie, amíg valóban sikerült megfelelően tájékozódni és integrálódni a múzeumpedagógia kérdéseiben.
Mióta van az egyetemen múzeumpedagógiai képzés? Milyen gyakran és milyen elvek mentén újul meg?
Több mint 20 éves a képzés, ami számos megújuláson esett át. Nagyszerű, hogy az elődök által kialakított kapcsolati háló megmaradt, amelyet folyamatosan bővítünk. A hazai legrangosabb múzeumokkal tudunk együttműködni, ugyanakkor fontosnak tartjuk azt is, hogy a múzeumpedagógia ún. marginális területeinek intézményeit is megmutassuk, így az állatkertet, skanzent, füveskertet, helytörténeti múzeumokat, és természetesen az iskola világával is szembesítjük a hallgatóinkat.
Múzeumi gyakorlat az Óbudai Múzeumban (2024, készítette: Kékedi Judit)
A karon ötévenként szükséges a képzési programok felülvizsgálata a minőségbiztosítási irányelvek alapján, 2022-ben volt az utolsó. A képzés tervezése során még intenzívebben figyeltünk a nemzetközi tendenciákra, a nemzetközi szervezetek irányelveire, hiszen maga a múzeumpedagógia az ezredfordulót követően nagyon sok változáson ment át.
Igyekeztünk új szempontokat érvényesíteni, köztük a fenntarthatóság, a tapasztalati tanulás, a cselekvésorientált formák, a projektalapú oktatás markánsabb jelenlétét. Nagyobb óraszámban biztosítunk drámapedagógiát a hallgatóknak, új tantárgyként bevezettük a Digitális múzeumpedagógia kurzust. Új, az európai uniós elvárásokkal összhangban lévő kompetenciahálót dolgoztunk ki, és a képzési programunkba erőteljesen beépítettük a hazai mellett a nemzetközi szakirodalmat is.
Nemrég jelent meg a Változó világ - változó múzeumok című könyv. Mi volt az oka, hogy éppen most készült el ez a kiadvány?
Fontosnak tartjuk, hogy kutatásokkal alátámasztott legyen a képzés és minél inkább interdiszciplinárisan közelítsük meg a múzeumpedagógiát, a múzeumok világát. Az előbb már említett jó kapcsolati hálónak köszönhetően mozgósítottunk olyan kollégákat, akik a fenntarthatóság problémájának a kiemelésével egy kötetnyi friss tanulmánnyal gazdagították a képzést. A kötet megjelenését az ELTE PPK támogatta, a Természettudományi Múzeum pedig vállalta a könyvbemutató megrendezését.
Kik járnak a képzésre? Milyen tapasztalatok vannak a képzéssel kapcsolatban?
Ez egy felnőttképzés, amelyre legalább egy elvégzett főiskolai vagy egyetemi diplomával jelentkezhetnek a hallgatók. Tapasztalatink szerint az idejáró hallgatónkat alapvetően háromféle szempont motiválja a jelentkezésben:
Egy részük azért jön, mert vagy már múzeumban dolgozik, vagy ott szeretne dolgozni, ezért szoros elköteleződés van részükről a pálya irányában. A múzeumi dolgozók komoly gyakorlattal és kialakított múzeumpedagógiai koncepcióval rendelkeznek arról, hogy mit képviselnek a saját intézményükben, mi a saját hitvallásuk.
A másik nagy csoportba azok tartoznak, akik valamilyen pedagógiai vagy bölcsész, történész végzettséggel rendelkeznek és szeretnék kiegészíteni múzeumpedagógia tudással a képzési portfóliójukat.
A jelöltek harmadik része a legkülönbözőbb területekről érkezik a legkülönbözőbb motivációval. Közöttük számos olyan van, akik egyszerűen új impulzusokra vágynak, új célt, a megújulás lehetőségét keresik, de nincs előzetes tapasztalatuk a múzeumpedagógia világában.
Azzal is szembesültünk az utóbbi években, hogy folyamatosan érkeztek olyan jelentkezők, akik nem pedagógiai vagy bölcsész diplomával rendelkeztek,így a kiírt feltételek miatt el kellett utasítanunk őket. Úgy gondoljuk, jó döntés volt az, hogy ettől az évtől kezdődően bármely alapszakos végzettséggel vagy bármely diplomával felveszünk hallgatókat. Reméljük, hogy ez egyben a képzésnek egyfajta innovátora is lesz. Akiknek nincs pedagógiai előképzettsége, azokat igyekszünk kompenzálni, hiszen a programunkban szerepel antropológia, szociológia, muzeológia, pedagógia, pszichológia is.
Múzeumi gyakorlat a BTM Vármúzeumban (2023, készítette: Kékedi Judit)
Hogyan hasznosítják a hallgatók a képzést? Hányan lesznek közülük múzeumpedagógusok?
Azok a kollégák, akik már eleve múzeumokban dolgoztak, maradnak a múzeumok világában. Minden évben azt tapasztaljuk, hogy két-három hallgatónk már a képzés során kap ajánlatot valamelyik múzeumtól. Ha a jelölt is változtatni akar, szívesen megy el ebbe az irányba. Ugyanakkor visszatartó erőnek tartjuk, hogy a fizetés nem mindig éri el azt a szintet, ami miatt érdemes feladni az előző állását, bármilyen vonzó is a lehetőség.
Minden évben vannak olyan hallgatók, akik a képzés után doktori iskolában folytatják tanulmányaikat. Jelenleg négy múzeumpedagógiával foglalkozó doktoranduszunk van, illetve van olyan hallgatónk is, aki (más) doktori iskolával párhuzamosan végzi ezt a képzést.
A pedagógusként dolgozók az óvodákon és iskolákon belül tudják kamatoztatni ismereteiket, és vannak olyanok is, akik szellemi tartaléknak tekintik az itt szerzett tudást, és más területen, akár önkéntesként hasznosítják azt.
Szerinted milyen a jó múzeumpedagógus, múzeumpedagógiai szaktanácsadó?
Hogy mitől jó valaki? Azt gondolom, nehéz egységes receptet adni, mert sokféle kompetenciával kell rendelkeznie. Az alapvető pedagógiai kompetenciák mellett jól kell ismernie a szakterületet. Jó kommunikátornak és jó emberismerőnek kell lenni, és változatos módszertani kultúrával kell rendelkeznie ahhoz, hogy a legkülönbözőbb életkorú, motiváltságú és foglalkozási szférából érkező embereket le tudja kötni, el tudja varázsolni, szórakoztatni, sőt tudja megfelelő, autentikus ismeretekhez juttatni úgy, hogy az szinte észrevétlen maradjon.
Időnként varázslónak kell lennie, hiszen egy nagyon szép, mágikus rituálé az, amikor sikerül a múzeumba érkezőket bevezetni egy sajátos világba. Ide értem a múzeumon, mint épületen kívüli területeket is, amelyek éppoly érdekességgel szolgálnak. Például maga a múzeumkert is, vagy akár az állatkert, vagy a skanzen.De itt említhetném még a levéltárpedagógiát és a könyvtárpedagógiát, hiszen ezek is kapcsolódnak a múzeumpedagógiához.
Mindig fitten, fiatalosan jelensz meg, tele vagy energiával. Mi motivál?
Bármilyen furcsán hangzik, szeretem, ha sok dologban tudok jelen lenni, és ha mindennap úgy ébredek, hogy van valami kihívás. Ez többek között arra is motivál, hogy új projekteket kezdjek és a tanításon belül is igyekszem új módszereket kipróbálni. Nagyon inspirálóak tudnak lenni a külföldi jó példák. Viszonylag sok helyen megfordulok konferenciák és ösztöndíjak alkalmával, ami lehetőséget ad arra, hogy a különböző országok kultúráját, hagyományait megismerve új jelenségekre tudjam felhívni a figyelmet. Összességében szerencsés vagyok, mert a családom és a munkahelyem is nagyon támogató.
Mik a további terveid?
A múzeumpedagógia egy folyamatosan megújuló területe a pedagógiának. Két nagy nemzetközi projektben pályáztunk digitális fejlesztések területén. Az egyik egy Erasmus+ digitális múzeumpedagógia projekt hat ország együttműködésével, amelyben a mi feladatunk az új gyakorlatok elemzése, értékelése lesz.
A másik projekt Duna menti országok interregionális együttműködése, amelyben kevésbé frekventált templomokból származó középkori freskókat dolgozunk fel digitális múzeumpedagógiával, és szeretnénk bekapcsolni az országok kulturális turizmusába is őket. Itt a legfontosabb projektpartnerünk a Magyar Építőművészek Szövetsége és a digitális fejlesztéssel foglalkozó SZTAKI.
Természetesen szeretnénk folytatni a meglévő kezdeményezéseket. Ilyen például a Városnéző séta szervezése a második évfolyamban, amit a budapesti gettó felszabadításának napján tartottunk, január 18-án. Ez egyben a Krókusz Projekthez is kötődött, amelyben több éve részt vesznek a hallgatóink. Egy tartósan működő múzeumbaráti kört szeretnénk kialakítani és integrálni a hallgatóinkat és partnereinket. Egy másik kezdeményezésünk a helytörténeti gyűjteményekkel való szorosabb együttműködés, hiszen sok olyan, kincseket rejtő helytörténeti múzeum van, amit érdemes felfedezni, felfedeztetni.
Milyen tanáccsal látnád el a leendő múzeumpedagógiai szaktanácsadó hallgatókat?
Legyenek nyitottak a folyamatos változásokra! Minden megtanult, vagy elolvasott dolgot úgy kell kezelnünk, hogy az abban a pillanatban érvényes, de lehet, hogy a következő napon vagy rövid időn belül meg fog változni. Az újat rá kell tudnunk építeni az előzetes tudásunkra, azt kell kiegészíteni, akár megkérdőjelezni, mellé más állításokat tenni. Csak nagyfokú nyitottsággal és rugalmassággal lehet rácsodálkozni a világra, így lesz meg mindenkinél az a bizonyos flow élmény, amit át tudunk élni akár az órákon, akár a múzeumi látogatások vagy gyakorlatok alkalmával.
A szerző a Múzeumpedagógiai szaktanácsadó Szakirányú továbbképzés (ELTE PPK) hallgatójaként készítette a cikket.
