Nagy érdeklődés övezte a NEMO (Network of European Museum Organisations) idei európai múzeumi konferenciáját Vilniusban. Közel negyven országból 320 regisztrált résztvevő kísérte figyelemmel a Human after all – museums in the wake of AI című háromnapos rendezvényt október 11–13. között. Litvánia fővárosa nemcsak az UNESCO világörökségi listáján szereplő óvárosával és gazdag épített örökségével, hanem megújuló múzeumaival is méltó helyszíne volt a konferenciának. A témaválasztás, a mesterséges intelligenciához való múzeumi viszonyulás kérdése sokakat vonzott. A résztvevők között ebben az évben jelentős számban voltak piaci szereplők, tech-szolgáltatók és IT-startup vállalkozások, többek között Budapestről is.
A konferenciának reprezentatív helyszínt biztosító litván nagyhercegi palota rekonstrukciója 2000-ben kezdődött. A több ütemben megvalósított beruházás 2018-ban ért véget a teljes épületkomplexum múzeumi funkcióban történő átadásával. Folyamatosan bővülő állandó kiállításainak fókuszában a litván államiság, a hadtörténet, az uralkodó dinasztiák műkincsgyűjteményei és az épületegyüttes régészeti-műemléki kutatásának eredményei állnak. A palotán kívül a Litván Nemzeti Múzeum és a Litván Nemzeti Művészeti Múzeum (kiemelten a Nemzeti Galéria, valamint az Iparművészeti és Dizájn Múzeum) helyszínein zajlott az összesen huszonöt programelemből álló háromnapos rendezvény.
1. kép. A konferencia helyszíne, a litván nagyhercegek múzeumi funkcióban újjáépített palotája 2018-ban nyílt meg a közönség előtt (forrás: wikimedia commons, fotó: Augustas Didžgalvis)
A konferencia témaválasztását indokolta, hogy immár két éve fogadta el az Európai Parlament és a Tanács a mesterséges intelligencia használatáról szóló jogszabályt (EU AI Act, a mesterséges intelligenciáról szóló (EU) 2024/1689 rendelet). A témában elvégzett 2026-os globális UNESCO-ICOM felmérés szerint (90 országból 400 múzeum válaszai alapján) a múzeumok 57%-a használja rendszeresen a mesterséges intelligenciát, és 55%-ukban ehhez semmilyen irányelvvel, stratégiával, képzéssel vagy szakmai támogatással nem rendelkeznek. A NEMO konferencia célja ezért – az európai helyzetkép aktualizálásán túl – elsősorban a kulturális szektorban összegyűlt tapasztalatok, jó gyakorlatok, irányelvek, stratégiák megvitatása és megosztása volt.
„A mesterséges intelligencia mindent elsöpörni látszó térnyerése a múzeumi világot is kihívások elé állítja. Rajtunk áll, hogy a múzeumok a múlt örökségének megőrzőiből a jövőt formáló társadalmi tényezővé válnak-e” – fogalmazott köszöntőjében Lukas Alsys litván kulturális miniszter. Nela Riehl európai parlamenti képviselő, az EU Kulturális és Oktatási Bizottságának elnöke pedig videóüzenetben hívta fel a figyelmet a múzeumok hitelességének fontosságára az AI korában. A NEMO elnöke, Petra Havu (Finnország) a téma aktualitásának hangsúlyozása mellett kifejezte reményét, hogy a konferencia érdemben hozzájárulhat az európai múzeumok társadalmi jelenlétének erősödéséhez.
2. kép. Az európai múzeumi konferencia résztvevői (forrás: ne-mo.org)
A program erős üzenete volt, hogy az AI nem technológiai kérdés: az egyes témakörök komplex módon járták körül a mesterséges intelligencia különböző aspektusait a társadalmi felelősségvállalástól kezdve a kiberbiztonságon és etikai kódexeken át a kreatív iparágakig. A keynote előadást Anette Zimmermann (University of Wisconsin-Madison, USA) tartotta, aki az AI-problematikát a demokrácia és autokrácia kettősségében értelmezve rávilágított a gigantikus léptékű technológiai fejlesztések kolonialista attitűdjeire. A szerverparkok és adatközpontok környezetterhelése, vízhasználata; a fejlesztések során végletekig kihasznált olcsó afrikai munkaerő; a technika és a gépek világjobbító hatásába vetett hit számos párhuzamot mutat az első ipari forradalom és a gyarmatosítás történeti örökségével. Az amerikai–kínai versengésként is leírható tech-oligarchiák világában egyre fontosabbá válnak az európai demokráciák hagyományos értékei: a részvételiség, a társadalmi vita, a kritikai gondolkodás, a jelentős hozzáadott értéket képviselő kreatív közösségek. Zimmermann tehát nem az AI használatával összefüggő innovációkban, hanem a társadalmak rezilienciájának erősítésében és az AI demokratizálásában jelölte meg az európai múzeumok szerepét.
A második plenáris előadóként szereplő svéd történész és biztonságpolitikai szakértő, Magnus Hjort is egy tágabb keretben vázolta a mesterséges intelligencia legégetőbb kérdéseit. A Svédországban 2022-ben létrehozott Pszichológiai Védelmi Ügynökség alapító főigazgatójaként az információk hitelessége, a dezinformáció és a történelemhamisítás összefüggéseiben mutatta be az AI rohamos térnyerését. Vizsgált korszakai, a második világháború és a hidegháború történetéből hozott párhuzamokkal érzékeltette az orosz–ukrán háború kapcsán Európát érő információs kihívásokat. Előadása nem a konkrét múzeumi vonatkozások, hanem a témával kapcsolatos szemléletformálás szempontjából volt értékelhető. A NEMO holland alelnöke, Vera Carasso moderálásában a kérdések és hozzászólások is jobbára az információs hadviselés kulturális vonatkozásait és amerikai–európai viszony biztonságpolitikai aspektusait érintették.
3. kép. Villámbemutatókat követő kerekasztal-beszélgetés (a szerző fotója)
Az első nap délutánján hat párhuzamos szekcióban folytatódott a konferencia munkája. Ezek már közelebb léptek a múzeumi világhoz, és intézményi AI-stratégiákról, adatbiztonsági kérdésekről, múzeumi jövőképekről szóltak. Konkrét esettanulmányokat felvonultató villámbemutatókra is sor került, ahol az AI kurátori gyakorlatban való alkalmazásai, etikai problémák, a múzeumok AI-használatát vizsgáló kutatási beszámolók hangzottak el. Különleges kiállítási fejlesztést ismertetett Arunas Gelunas, a Litván Nemzeti Művészeti Múzeum igazgatója. Intézményében az egyes műalkotások megtekintésére szánt idő meghosszabbítása, azaz a látogatók tempójának lassítása érdekében alakítottak ki egy elmélyülést szolgáló vizuális teret a mesterséges intelligencia segítségével.
Az AI azonban nemcsak lehetőségeket, hanem biztonsági kockázatokat is jelent. Ahogyan kulturális innovációkra, ugyanúgy összehangolt kibertámadások megszervezésére és adathalászatra is használható, ezért a biztonsági incidensek száma és súlyossága az utóbbi években egyre növekszik. Ezeket az aspektusokat tárgyalta két francia előadó, Giulio Zucchini és Rémi Martin de Abia. Egy élőben bemutatott hackertámadást szimulálva világítottak rá a gyűjteményi adatbázisok és múzeumi honlapok sérülékenységére, hogy az email-címek és bejelentkezési jelszavak használata során nyitva hagyott biztonsági réseken át mennyire könnyen hozzáférhetnek a múzeumi szerverekhez. Az előadást követő kerekasztal-beszélgetésben a berlini Természettudományi Múzeum elleni konkrét kibertámadás példája nyomán vizsgálták a beszélgetőpartnerek a biztonsági kérdéseket, a lengyel Paulina Florjanowitz moderálása mellett.
A konferencia következő egységét a Wien Museum digitális tartalomfejlesztéssel foglalkozó vezető munkatársa, Christine Koblitz előadása vezette fel. Interaktív bemutatója során a közönség által adott prompt utasításokkal készített AI videókat, rávilágítva a múzeumok hitelességgel kapcsolatos felelősségére. A közösségi médiát uraló hamis AI-tartalmak korában jelentősen felértékelődnek a valós információk – ebben a múzeumok, mint társadalmilag magasra értékelt hiteles helyek a jövőben fontos szerepet kaphatnak.
Az előadást panelbeszélgetés követte a holland Eva Koppen vezetésével, aki egy új múzeumi paradigma megjelenésének lehetőségére utalt: a múzsák csarnoka, a művészet temploma, a Wunderkammer és a white cube után lehetséges, hogy a múzeumok mint „a valóság emberi közvetítői” (human mediators of reality) fognak fontos szerepet betölteni a mesterséges intelligencia által meghatározott jövőben. Felvetésében a múzeumok hitelességét, az ismeretátadásban betöltött pótolhatatlan funkcióját és az eredetiség fogalmához fűződő szubsztanciális viszonyát emelte ki, és ezeket a kérdéseket tette fel a kerekasztal résztvevőinek is. Ugné Parbežyté, a legnagyobb litván művészeti magánmúzeum, a vilniusi MO Museum kurátora olyan közösségi részvételi projektről számolt be, ahol a múzeumlátogatók a mesterséges intelligenciával kapcsolatos félelmeiket és kételyeiket tudják megosztani egymással, a múzeum biztonságot jelentő falai között. Lea Pavlov (Észtország) hasonló módon értelmezte a társadalmi részvételt, miközben prezentációjával „meghekkelte” a közönséget: az AI alkalmazkodóképességét és mindenkit megtévesztő valósághűségét mutatta be konkrét szövegpéldákon keresztül. Kisebb vita bontakozott ki a mesterséges intelligencia és a generációs jellegzetességek kapcsán: az előadók rámutattak, hogy a közhiedelmekkel ellentétben a fiatalok egy jelentős része határozottan elutasítja az AI használatát.
4. kép. A Modern Art Museum (MO Museum) 2018-ban átadott épülete, Daniel Libeskind építész terve alapján (forrás: wikimedia commons, fotó: Augustas Didžgalvis)
Egy következő blokk a múzeumi munka belső átalakulását vizsgálta: hogyan változtatja meg a múzeumi munkatársak életét, mindennapi tevékenyégét a mesterséges intelligencia? Tuuli Ahlholm, a Finn Postamúzeum digitalizálási munkatársa bemutatta, hogy hogyan készült el 2024–2025-ben Finnország első múzeumi AI-stratégiája. Maaike Verberk (NL) és Johannes Bernhardt (DE) kutatói nézőpontból kapcsolódtak ehhez az előadáshoz, és vitatták meg az AI múzeumi használatával, bevezetésével, szabályozásával kapcsolatos tapasztalataikat. Beszélgetésük fő üzenete volt, hogy az eredményes stratégiaalkotás nem felülről lefelé irányuló utasításos folyamat, sokkal inkább a kollégák bevonásán, részvételén, folyamatos visszajelzésein alapuló párbeszéd eredménye. A panelt vezető Trilce Navarrete, a hollandiai Erasmus Egyetem oktatója hangsúlyozta, hogy az AI stratégiákban alapvető különbséget kell tenni a fejlesztők (a technológiai oldal) és a használók (a múzeumi oldal, munkatársak és közönség) között.
Innen már csak egy gondolati lépés volt az AI vezetői szempontból történő értékelése. A kortárs muzeológia egyik fontos elméleti szakembere, a dán Merete Sanderhoff leszögezte: a mesterséges intelligencia múzeumi környezeteben való pozicionálása nem technikai-informatikai, hanem vezetési kérdés. A kiberbiztonságra is visszautalva emlékeztetett, hogy a prevenció és felkészülés sokkal eredményesebb, mint a válságkezelés – azaz a múzeumokban a szervezeten belüli kommunikációt, a munkatársak felkészítését, a közös gondolkodást és az intézményi protokollok közös kialakítását nem lehet, nem szabad megspórolni. Nagyon fontos szempontot kapcsolt ehhez a brit AI-kutató Oonagh Murphy, aki a múzeumi munkatársak szégyenérzetét és az AI-tematika tabusítását vizsgálta: a szervezeten belül nyílt és őszinte kommunikáció szükséges ahhoz, hogy a kollégák ne érezzék kellemetlennek, ha a mesterséges intelligenciát hívják segítségül a mindennapi munkájukhoz. Egy hitelességre és eredetiségre alapozott intézménytípusban ugyanis teljesen érthető, ha frusztrációt okoz – különösen a tudományos és gyűjteményi területen – az ember által nehezen kontrollálható gépi intelligencia iránymutatás nélküli, autodidakta használata. Ezt párbeszéddel, támogató vezetői attitűddel, képzéssel, a kérdések és problémák nyitott kezelésével lehet megfelelően menedzselni. Tanulságos volt szlovén számítástechnikai múzeum vezetője, Gaja Zordana hozzászólása, aki a saját gyűjteményük és kutatási területük nagyobb időtávlatából szemlélve nem kongatta a vészharangot. Felidézte a múzeumi digitalizáció hőskorát, a számos be nem teljesedett jóslatot – elismerve, hogy a mostani változások sokkal gyorsabbak, mint évtizedekkel ezelőtt az első számítógépek és adatbázisok megjelenése volt.
5. kép. NEMO Directors’ meeting, országonként egy-egy múzeumszakmai szervezet képviselőjének részvételével (a szerző fotója)
A konferencia záró gondolataként elhangzott: a múzeumok tudásközpontok, de az AI-platformok is azok. Kérdés, hogy a jövő generációi a hiteles információkért hová fognak fordulni? Meg tudják-e őrizni a múzeumok „hiteles hely” státuszukat a társadalomban, és hogyan tudják a saját küldetésüknek megfelelő módon kialakítani a mesterséges intelligenciához fűződő viszonyukat? Erre a több mint 300 résztvevő látványos gesztussal, kézfeltartásos nyílt szavazással, zöld színű szavazócéduláját a magasba emelve válaszolt: hiszünk benne, hogy 2030-ig minden európai múzeumnak lesz AI-stratégiája, ami erősíteni fogja intézményeink társadalmi beágyazottságát és kulturális relevancáját.
6. kép. A konferencia szervezői a záró eseményen (a szerző fotója)
A NEMO európai múzeumi konferenciáinak rendszeres résztvevője Magyarországról a Pulszky Társaság. A NEMO tagságán belül egy szűkebb kört jelent az egyes országokat képviselő múzeumszakmai szervezetek egy-egy delegáltjából álló vezetői munkacsoport. Számukra a konferenciát megelőző nulladik napon egy külön program, a Directors’ meeting jelent rendszeres találkozási és tanácskozási alkalmat. Idén ezen a workshopon az olasz Marco Fiore tartott bevezető előadást a mesterséges intelligencia társadalmi és kulturális kérdéseiről egy párizsi székhelyű nemzetközi szervezet, a Michael Culture Association képviseletében. Ezt követően aktuális, folyamatban lévő európai kulturális kezdeményezések és múzeumszakmai kutatások voltak terítéken. A NEMO berlini irodájának vezetője, Julia Pagel az EU-n belüli érdekérvényesítési célokat, egy AI-policy összeállítását és a 2028–2034-es uniós költségvetési ciklust érintő tárgyalásokat ismertette. Hallhattunk emellett a brit múzeumszövetség AI etikai kódexének előrehaladtáról, az észt múzeumi szövetség múzeumi jövőképre vonatkozó országos kutatásáról, és a lengyel múzeumok körében 2026 nyarán elvégzett, AI-használatot vizsgáló kutatás első eredményeiről is.
A konferencia programja hagyományosan a jövő évi helyszín bejelentésével zárul. 2027-ben Madrid látja majd vendégül az európai múzeumi közösséget – amelynek sokfélesége mellett is fontos összetartó erejét jelentik a NEMO fémjelezte szervezeti keretek és rendszeres szakmai találkozások.
