A NEMO 2020. március és május között felmérést készített, amelyben az európai múzeumi gyűjtemények digitalizációjának helyzetét vizsgálta. 15 európai ország 60 múzeuma töltötte ki a kérdőívet, amik mind tematikájukat tekintve, mind gyűjteményük mérete és látogatószáma alapján reprezentatívnak mondhatók. A felmérés másik részében az országok nemzeti múzeumi szervezeteit és nemzeti minisztériumát kérdezték az adott ország múzeumainak digitalizációs lehetőségeiről, már létező példáiról és az őket segítő szervezetekről, projektekről. Magyarország nem vett részt a felmérésben, de a felmérés eredményei mindenképp fontosak lehetnek a hazai múzeumok számára is.
A koronavírus rámutatott, mekkora igénye van a mai embernek a kultúrára, és mennyire felelősségteljes szerep hárul a múzeumokra egy koronavírushoz hasonló krízishelyzetben. Ezzel a tapasztalattal a hátunk mögött már nem kérdés, hogy a kultúra hozzáférhetőségének nem szabhat gátat a fizikai távolság, és a digitalizáció egyre inkább kötelességgé válik, mint sem marad választható lehetőség. A múzeumi darabok online elérhetőségét azonban számos tényező akadályozza, így hosszú ideig kell várnunk arra, hogy a kanapénkon ülve böngészhessük végig bármely tetszőleges múzeum teljes gyűjteményét.
Digitalizált gyűjtemények
A válaszadó múzeumok gyűjteményének átlagosan 43,6%-a került eddig digitalizálásra. Nagy szórást látunk azonban a különböző tematikájú múzeumoknál. Míg a művészeti és design múzeumok alkotásainak 65%-a kapott elektronikus formát, a természettudományi múzeumok darabjainak csupán 15%-a, a történelmi és archeológiai múzeumokénak pedig 27%-a. Ennek számos oka lehet, a különböző marketing stratégiák mellett a gyűjtemények méretbeli különbségei és annak az egyedi technológiának a hiánya, ami egy természettörténeti vagy történelmi 3 dimenziós gyűjteményi darab digitalizációjához szükséges.
Érdekes összevetni a NEMO eredményeit az Europeana szintén hasonló témában készült 2017-es ENUMERATE Core Survey 4 eredményeivel, ami szerint a válaszadó múzeumok analóg gyűjteményük 31%-át digitalizálták, 57% vár még erre a folyamatra és 12%-ot egyáltalán nem szükséges digitalizálni, ugyanis már digitális formában jöttek létre. Az eltérést tehát adhatja az, hogy a NEMO felmérése nem tett különbséget digitalizált és digitalizálást nem igénylő múzeumi darabok közt, továbbá a NEMO digitalizációval kapcsolatos kérdőívét vélhetően a már ezzel foglalkozó intézetek töltötték ki.
A digitalizáció és az online elérhetőség célja, akadályai:
Az elektronikus jelenléttel a válaszadók jórészének (80 %) egyértelmű szándéka a láthatóság, 75% hozzáférhetőséget és oktatásban való segítséget kíván nyújtani, emellett a többség (65%) fontos célként tekint a metaadatok elérhetőségére kutatók számára.
4-ből 3 múzem számára a digitalizálás folyamatában a legnagyobb akadályt az erőforrások (pénz) és a munkaerő (idejének) hiánya jelenti. A megfelelő eszközök 30%- nak nem állnak rendelkezésére, és ugyan csak 30%-ukat akadályozzák a szerzői jogok. Emellett még az ezt a kérdőívet kitöltők közt is akadnak olyanok, akikben felmerül a kétely a művek digitalizálásának szükségességét illetően. Kis mértékben (17%-nál) ugyan, de gondot okoz a GDPR, azaz a gyűjteményi darabokon szereplő személyes adatok, név, nem, szexuális orientáció…
Továbbá maga a digitalizáció sem jelenti következésképpen minden esetben az online elérhetőséget. Ugyan a múzeumok gyűjteményének 43,6%-a már létezik az elektronikus térben, mégis kevesebb mint a fele, csupán 20%-a férhető hozzá online. Sok esetben nincs kialakítva az online felület, ahova ezek a darabok felkerülhetnének, vagy hiányzik a munkatársak ehhez szükséges szaktudása, más esetekben az szerzői jogok ismeretének hiánya okoz gondot.
Az online elérhetőség kapcsán felmerül a kérdés, milyen felületek állnak az intézmények rendelkezésére. A többség (80%) saját platformot hozott létre erre a célra és közel azonos arányban osztják meg a gyűjteményeket a közösségi médián is. 35% nyilatkozott úgy, hogy a digitalizált anyagok elérhetőek az Europeana-n, 20% pedig nemzeti digitális könyvtárakban tette közzé ezeket.
Aggasztó tendenciák
A már említett nehézségek mellett a NEMO a felmérés során további kiütköző pontokra lett figyelmes, amik a digitalizációs folyamatokat hátráltatják. Sok hiányos, vagy egy az egyben kihagyott válasz érkezett a kérdésekre, ami azt sugallja, hogy az intézetek nem követik nyomon a digitalizációs folyamatot. Nem fordítanak kellő figyelmet erre, és ezt erősíti az ENUMERATE Core 4 Felmérésének eredménye is, ami szerint a múzeumok csupán 45%-nak van írásban rögzített digitalizációs stratégiája.
A másik komoly gond az a mély szakadék, ami a kulturális örökség digitalizációs folyamatában érintettek között húzódik. A múzeumok 40%-a nem ismer olyan szervezetet, amely segítséget nyújthat a digitalizáció jogi, vagy akár operatív kérdéseiben, pedig szinte az összes országban található ilyen.
A NEMO javaslatai a jövőre nézve
Az EU-s és nemzeti jogi kereteknek – főként a szellemi tulajdont érintő jogi kérdésekben – teljes mértékben támogatniuk kellene a múzeumokat, hogy azok online is elérhetőek legyenek. A múzeumokat oktatási intézetekként kellene kezelni és az iskolákhoz hasonló jogi kivételeket kellene kapniuk szerzői jogi kérdésekben, például a licencdíjak fizetését illetően. Több forrásra volna szükségük, hogy finanszírozhassák a digitalizációs folyamatokat és erősíteni kellene a kapcsolatot a kulturális szektor alakítói között akár konferenciákkal, akár más kommunikációs stratégiákkal: a döntéshozók, a múzeumok, múzeumi szervezetek, a digitalizációt segítő szervezetek, a kutatók és a civil közösség között.
A teljes felmérési eredmények hozzáférhetők: felmérés
Forrás: A NEMO összefoglaló cikke és a teljes felmérési eredmények
Lead kép: © Lucrezia Carnelos
