Lehet egy könyv a múzeumok egyik leghatékonyabb eszköze? A kiállításokhoz kapcsolódó kiadványok nemcsak emléket kínálnak a látogatóknak, hanem tovább is viszik a múzeumi élményt az otthoni térbe. Különösen izgalmasak ebből a szempontból a gyerekeknek szóló kötetek: mesekönyvek és játékos kiadványok, amelyek nemcsak kiegészítik a kiállításlátogatást, hanem új módon teremtenek kapcsolatot a múzeum és a családok között.
Mitől válik egy gyermekkönyv múzeumi kötetté, és hogyan tudja támogatni a kiállításokhoz kapcsolódó tanulást? Három múzeumi mesekönyv példáján keresztül vizsgálom tartalmukat, felépítésüket, és azt is, milyen szerepet tölthetnek be a múzeumpedagógiai gyakorlatban.
Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a hazai múzeumi gyermekkönyvek többsége nem elsődlegesen marketing céllal jött létre. Ezek a kiadványok elsősorban az élményalapú tanulást segítik, és hidat képeznek a tudományos tartalmak és a laikus közönség között. Marketing eszközként való használatuk inkább másodlagos, járulékos eredményként jelenik meg.
A válogatás során igyekeztem minél sokszínűbb képet adni a hazai kínálatról: szerepel benne vidéki múzeum kiadványa, irodalmi múzeumhoz kapcsolódó mesekönyv, valamint egy nyomozós, természettudományos témájú kötet is. A bemutatott könyvek közül kettő Múzeumpedagógiai Nívódíjban részesült, egy pedig az évek során trilógiává bővült, és további formákban – színházi előadásként és múzeumi kabalafiguraként – is tovább él. Ez utóbbi példán keresztül a marketing szempontjai is hangsúlyosabban megjelennek.
Múzeumi mesekönyvek definiálása
„Minden olyan mesekönyv, amely történetével a múzeumi környezetet (tereket, műtárgyakat, szakembereket) újraértelmezi és a múzeumi tértől függetlenül befogadható, múzeumi mesekönyvnek nevezzük.”
Az ilyen műfajú kötetek segítenek az olvasónak a múzeumi közeget másfajta megvilágításba helyezni. Ezek a kiadványok szeretnék, ha ez a kulturális környezet megváltoztathatná a hozzá kapcsolódó prekoncepciókat. Történeteikben egyfajta mixtúrát olvashatunk a kalandmesékből, krimikből és múzeumpedagógiai (foglalkoztató) kiadványokból.[1]
A bemutatásra szánt mesekönyveket kiadási évük szerint rendeztem, vagyis a legkorábban megjelent kötettel kezdek. Válogatásom során olyan kiadványokat szerettem volna kiemelni, amelyekkel az óvodás és kisiskolás korosztály is lefedhető.
Az első könyv Faludi Ildikó – Reményi Márton – Ferenc Tamás: Herceg Egérváry Elemér naplója, avagy feljegyzések a gödöllői kastélyból, amely 2010-ben jelent meg.
Helyszín: Gödöllői Királyi Kastély
Szereplők: Herceg Egérváry Elemér (egér), Gorgonzola Géza (Elemér barátja, egér), I. Ferenc József (magyar király), Erzsébet királyné (Sisi, magyar királyné), Rudolf herceg (I. Ferenc József és Sisi fia), Mária Valéria (I. Ferenc József és Sisi lánya), Sándor (macska), Bajszint Béla (kertész egér), Varró Karesz (róka).
Időpont: 19. század második fele
Műfaj: napló
Díjak: Múzeumpedagógiai Nívódíj 2010
A főszereplőnk, Herceg Egérváry Elemér, mókás naplóját olvashatjuk ebben a kötetben. Ő a gödöllői kastély tulajdonosa és az új év elején elhatározza, hogy leendő unokáinak elkezdi megírni eseménydús életének részleteit. Egészen karácsonyig követhetjük őt nyomon. Kalandos napjai során a kastélyba érkező királyi családról olvashatunk. Szokásaikat, életvitelüket ismerhetjük meg az apró narrátor segítségével.
A kötet olvasmányos, óvodás, kisiskolás gyermekeknek és családjaiknak ajánlom. A napló stílusából adódóan rövidebb, hosszabb részek követik egymást, az események filmszerűen peregnek. Az illusztráció kedves, egyszerű, jól érthető, barátságos gyermeki világot ábrázol. Az illusztrátor Ferenc Tamás.
Múzeumpedagógiai szempontból kiemelendő a kötet, mert a kastély belső tereit úgy ismerheti meg az olvasó, ahogy éppen Erzsébet használta. I. Ferenc József és családjának hétköznapi tevékenységeit követhetjük (étkezés, tanulás, szépítkezés, vadászatok). A kastély körüli park gondozásáról is olvashatunk, illetve idegenvezetést is tanulhatunk az apró szereplőktől.
A kötet kiadásakor, a 2010-es évek elején, került a gyermekkönyvpiacra Berg Judit egeres regénysorozata (Rumini) is, úgy gondolom a kötet szerzői jó ütemben kapták el Elemér alakját.
Herceg Egérváry Elemér és a Gödöllői Királyi Kastély marketinges „liaison”-a
Elemér története az élő példa rá, hogy mivé nőheti ki magát egy múzeumi mesekönyv. Erős marketinges eszköz lett a kisegér és barátai világából. A kezdeti cél, hogy a Gödöllői Királyi Kastély történetét mesés keretek között megírják, mára sokszorosan marketing szempontú továbbfejlesztésre került. Négykötetes mesefolyam lett egy kedves színezővel. További, a családot és múzeumot összekötő marketinges eszközök az egeres plüssök, Egérutak a kastélyparkban című társasjáték, bögre, szemüvegtartó, kulcstartó stb.
A múzeumi szakemberek célja, hogy visszatérő látogatókká váljanak az Elemér rajongók. Így Elemér-túrákat tettek elérhetővé az óvodás és kisiskolásoknak, lehet Elemérrel szülinapot ünnepelni, a családi látogatásokat segítő egérleső meselyukakat alakítottak ki, amelyek az állandó kiállításhoz kapcsolódnak. Egérfüles elnevezésű mesetelefont hallgathatnak a 6-9 éves gyerekek a múzeum tereiben, minden évben megrendezésre kerül az Elemér-nap (névnapi ünnepség) illetve Elemér-tábort is tartanak nyáron.
A nagy egérmániát segítik a gödöllői kulturális intézmények indirekt támogatása is. Hihetetlen eredmény, hogy első kötelező olvasmánynak választják ezt a kötetet kisiskolásoknak. Színházi mesejátékot írtak a gödöllői Művészetek Háza kezdeményezésére, illetve az egészen kicsiknek papírszínház formában is bemutatható a történet.
A mesekönyv megjelenésének 15 éves évfordulója kapcsán Múzeumi Mesehősök Konferenciát szerveztek 2025-ben Gödöllőn.
A második kötet Kádár Anna – Fatér Anna: Titkos átjáró című múzeumi mesekönyve, amely 2019-ben jelent meg a Petőfi Irodalmi Múzeum gondozásában.
Helyszín: a Károlyi-kert egyik szomszédos lakása, a Károlyi-kert, a Petőfi Irodalmi Múzeum (Károlyi-palota)
Szereplők: Jeromos (9-10 év körüli kisfiú), Rózsi mama (Jeromos nagymamája), Heinrich Koch; Henrik (kutató, szépapja építette a Károlyi-palotát, a palota meséjén dolgozik), Dió von Fonzie (Henrik kutyája), Pali (a Károlyi-palota „beceneve”), Hilda (a Károlyi-palota gyűjtögető galambja), K. Dezső (a Károlyi-palota karbantartója majd kiállításrendező, vakond), Dzsenkó (ló, sokféle „átjáró” főszereplője).
Időpont: két idősík – nyári szünetben, napjainkban; és a 19. század eleje, a palota fénykorának időszaka
Műfaj: műmese
Díjak: Múzeumpedagógiai Nívódíj 2019
Jeromos nagymamájánál tölti a nyarat. Rózsi mama a Károlyi-kert szomszédságában lakik már gyerekkora óta. A történet egy galambpostán feladni kívánt üzenet kalandos útjával indul. A mese hét fejezetre tagolódik. A fejezetek során egyre beljebb kerülünk a Károlyi-palotába. A kertből indulva végig haladhatunk a múzeum terein, megismerhetjük bizonyos építészeti megoldások történetét. A humoros állatszereplők pedig mind a múzeum szakmai gárdáját erősítik. Jeromos gyermeki kíváncsisága vezet minket egészen a könyvtárig, ahol kiderül a rejtélyes átjáró gyönyörű megoldása. A mesekönyv egészén érződik az irodalomhoz fűződő finom kapcsolat.
Ezt a kötetet a nagyobb óvodásoknak felolvasásra, az olvasni tanuló gyermekeknek önálló olvasásra ajánlanám. A szöveg megfelelően egyensúlyoz a szépirodalom és az ismeretterjesztés között. Az illusztráció részletgazdag, sok esetben már böngészőnek is használható. A mesekönyv végén kincskeresésre hívják az olvasót, amely során tizenhárom műtárgyat, szobrot, kéziratot, épületrészletet lehet keresni a könyv képein. A tárgyakhoz rövid leírás is olvasható. A megjelenített szereplők a szöveg mondandójához még egy réteget adnak hozzá. Az illusztrációkat Fatér Anna készítette.
Múzeumpedagógiai szempontból a köteten érződik, hogy a szerzőnő a múzeumi szakemberekkel, és a közönségükkel együtt alkotta meg a történetet. Számos perspektívából láttatja a Károlyi-palotát. Gyermeki, kutatói, nagyszülői szemszögek váltakoznak és a három állatszereplő beemelése nagyon szerethetővé teszi a múzeumi szakemberek ábrázolását. Hilda, a galamb minden feliratos papírt összegyűjt, „a kéziratok és aprónyomtatványok szenvedélyes tisztelője”[2]. Már a felmenői is ezt csinálták. K. Dezső, a vakond, „karbantartóból kiállítástervezővé léptette elő magát”[3]. Dezső karakterén keresztül kerül elmagyarázásra a műtárgy fogalmának tisztázása is.
A harmadik könyv Rózsa Lajos – Oláh Dóri: A típuspéldány elrablása és más rettentő bűncselekmények a Természettudományi Múzeumban címen 2021-ben jelent meg az Ökológiai Kutatóközpont gondozásában.
Helyszín: Magyar Természettudományi Múzeum
Szereplők: egy kisfiú (anyukája a múzeumban dolgozik), Merkl Ottó, Vas Zoltán, Korsós Főigazgató Úr, Csorba Gábor.
Időpont: nyári szünetben, napjainkban, Múzeumok Éjszakáján
Műfaj: kalandos ismeretterjesztő mesekönyv
Egy kisfiú a nyári strandolás után bemegy édesanyjához munkahelyére, a Magyar Természettudományi Múzeumba. Míg édesanyját keresi, megismerkedik Merkl Ottóval, a híres „bogarásszal”, muzeológussal. A fiú és a tudós között érdekes beszélgetés alakul ki a bogarakról és az új fajok elnevezése körüli szabályokról. A humoros kaland akkor kezdődik, amikor a kisfiú eltűnik egy málnabogár típuspéldányával (egy új állatfaj preparált, múzeumban elhelyezett, bárki számára hozzáférhető példánya). A muzeológusok és híres tudósok futnak a vízi pisztolyos rabló után megzavarva az épületben honoló általános nyugalmat. A kaland a Múzeumok Éjszakájának egyik szakmai előadásán ér végett, ahol elhangzik a málnabogár latin neve Byturus fanniae – Fanni Málnabogár. Valószínű a kisfiú egyik kedves lányismerőse ihlette a nevet.
A kalandos történet ajánlom már önállóan olvasó kiskamaszoknak, de családi felolvasásra is alkalmas. Ebből a könyvből a szülők is tanulhatnak.
Az illusztráció fantasztikus atmoszférát kölcsönöz a kötetnek. A szerző (aki szintén tudós) elvitte az alkotót, Oláh Dórit a bemutatásra szánt múzeumba, hogy hiteles életképet kapjon az alkotáshoz. A különböző fajú bogarak és szerethető, valós szereplők ábrázolása nagyban hozzájárul számomra, hogy a három kötet közül ez lett a kedvencem.
Múzeumpedagógiai szempontból olyan területet mutat be az olvasó gyermeknek és szüleinek, amelyről elég keveset tudhat egy laikus, hétköznapi ember. Ez a kötet nem is feltétlenül múzeumi, inkább tudománykommunikációt támogató eszköz. A természettudományok fejlődését szolgáló múzeumi munkáról mesél.
A múzeumi mesekönyv műfaj tehát létezik és működik, amit a hazánkban megjelent múzeumi mesekönyvek és ismeretterjesztő könyvek száma is bizonyít. 2007 óta 19 kötet jelent meg hazánkban, ami több, mint múzeumpedagógiai foglalkoztató, vagy kiállításvezető. Ezeket a könyveket kézbe véve akár a szülők is edukálódhatnak. A múzeumi kiadványokkal olyan élménnyekkel gazdagodhat az esti olvasások során a család, amelyek után nem lesz kérdés, hogy szívesen ellátogatnak közeli, távoli múzeumokba.
Javaslatom a múzeumpedagógusoknak, hogy legyen minden múzeumnak mesehőse! Legyen minden múzeumnak mesekönyve!
Múzeumi mesekönyvek és ismeretterjesztő kötetek bibliográfiája (A gyűjtés a múzeumi foglalkoztató- és kiállításvezetőket nem tartalmazza)
Két egér kalandjai sorozat (első magyar szerzők által jegyzett, magyar kiadású, művészeti és múzeumi kiadvány)
Mesekönyvek, kalandregények
Antológiák múzeum témakörben
Felhasznált irodalom
A szerző az ELTE PPK múzeumpedagógiai szaktanácsadó szakirányú továbbképzés hallgatója.
Hasonló cikkek itt érhetők el!!!
A borítóképen Fatér Anna Titkos Átjáró című múzeumi mesekönyvhöz készített illusztrációja látható.
[1] Brutovszky 2024.
[2] Kádár – Fatér 2019: 24.
[3] Kádár – Fatér 2019: 30.
