A Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeum 2022 szeptemberében egy meseíró pályázatot hirdetett A műtárgyak titkos élete címen. A kiírásban három korcsoportban (alsós, felsős és középiskolás) arra hívta a gyerekeket, hogy képzeljenek el egy titokzatos világot, amelyben a múzeum tárgyai életre kelnek, megszólalnak, izgalmas kalandokba keverednek akkor, amikor a kiállítóterek már elcsendesültek és az utolsó látogató is elhagyta a múzeumot.
Egy múzeum legfontosabb elemei a tárgyak, amelyek segítenek megérteni a múltunkat, őseink mindennapjait, számos érdekességet és tényt tudhatunk meg róluk. Mi ezúttal a gyerekek kiapadhatatlan fantáziájában bízva vártuk, hogyan képzelik el ők a műtárgyak titkos életét. Műfajul pedig a mesét választottuk, hiszen abban bármi megtörténhet. A gyerekeknek 2023 márciusáig volt lehetőségük ellátogatni a BTM Vármúzeumba, hogy megkeressék a számukra leginkább ihletet adó műtárgyakat a középkortól egészen az újkorig, legyen az egy gótikus szobortöredék vagy egy kályhacsempén szereplő sün.
A pályázatra végül több, mint 60 mese érkezett, amelyből a múzeum munkatársai 20 történetet választottak ki. Ezek A műtárgyak titkos élete – Múzeumi mesék gyerekektől nem csak gyerekeknek című mesekönyvben jelentek meg, amelyet Szert-Szabó Dorottya grafikái színesítenek.
A kötetben nem csak a díjnyertes meséket közöltük, hanem egy szélesebb válogatást nyújtunk át az olvasóknak. A történetek között találhatók prózai és verses formában megírtak is, hiszen a gyerekek bátran használják a műfaj változatos elemeit: hol teljesen elrugaszkodnak a valóságtól, hol meglepő érzelmi mélységeket járnak be a szereplőik, de az is előfordul, hogy áskálódnak vagy éppen bosszantják egymást, megtöltve ezeket a „néma” és sokszor távoli tárgyakat élettel, történetekkel, elképzelt emlékekkel.
fotó: Szert-Szabó Dorottya
És hogy mitől több ez a mesekönyv egy nyomtatott kiadványnál? A műtárgyak titkos élete című projekt egy rendhagyó, több résztvevőt megmozgató, több szintű közös alkotás és gondolkodás gyümölcse, egy több művészeti ágat magában foglaló fúzió. Első körben megszületett az ötlet a múzeumpedagógusok fejében: szeretnénk egy projektet, amelyben behívjuk a gyerekeket a múzeumba, alkotásra ösztönözzük őket teret adva a fantáziájuknak és szabad gondolkodásuknak.
A sokak által ismert Éjszaka a múzeumban című filmből indultunk ki, mivel ez egy ismerős, mégis számos lehetőséget magában rejtő műfaj a gyerekek számára. Ittjártukkor olyan alapossággal szemlélték a tárgyakat, hogy voltak írásaikban felbukkanó motívumok, amelyeket néha még nekünk is keresnünk kellett a kiállításokban. És valóban a pályázatunk egyik célja ez volt: behívni, bevonzani a gyerekeket a múzeumba, elmélyült figyelemre ösztönözni őket, hogy mint egy óriás böngészőként tekintsenek a múzeumra, és gyermeki fantáziájukkal új jelentést adjanak a műtárgyaknak.
Az eredeti tárgy és a grafika; fotó: Szert-Szabó Dorottya
A történeteket vizuális formában Szert-Szabó Dorottya illusztrációi keltették életre. A grafikákat szoros együttműködésben álmodtuk meg: a grafikus ellátogatott a múzeumba, megnézte a mesékben szereplő műtárgyakat. Közösen gondoltuk ki, hogy a mesék mely mozzanatait jelenítsük meg, melyik műtárgyakat és pillanatokat emeljük ki. Munkáját műtárgyfotókkal és folyamatos egyeztetéssel támogattuk.
Szert-Szabó Dorottya illusztrációja a mesekönyvhöz
Az írott és kétdimenziós térből a valós térbe is kiléptek a mesék: a Múzsák Társulat Független Utazó Színház közreműködésével született meg a „Gótikus szimfónia” című zenés színdarab. A három korosztály első helyezettjeinek főnyereménye volt, hogy alkotásaikból a társulat színdarabot készít, amelynek bemutatója a meseíró pályázat ünnepélyes díjátadóján történt meg a múzeumban. A három mesét Thuróczy Katalin, dramaturg gyúrta össze egy forgatókönyvbe, saját ötleteivel, szakmai tapasztalataival kiegészítve. A színdarabot zenei betétek és dalok színesítik, amelyeket szintén ehhez a műhöz írt Bánfi Kata.
A Luxemburgi Zsigmond király korát, a jelenkort és a mesevilágot ötvöző előadás alaposan kihasználja az eredeti helyszín adta lehetőségeket, kifejezetten a múzeum Gótikus termére íródott. A rendező, Tövispataki Beáta többször is ellátogatott a múzeumba, hogy közösen egyeztessünk az előadásról. A múzeum szolgáltatta a jelmezeket, kellékeket, díszletet. Az előadásban gyermek és felnőtt színészek elevenítik meg a múzeum műtárgyait: a tárgyakat ábrázoló posztamensek mögül kilépve keltik életre azokat, hallhatóvá és láthatóvá teszik az eddig csak olvasható mesék szereplőit.
A meséket író gyerekek számára ez egy páratlan lehetőség, hogy saját szemeikkel is láthatják, amely eddig csak a képzeletükben létezett. Külön pozitív hozadéka volt a projektnek, hogy a színdarabban szereplő gyerek színészek kíváncsian várták, hogy megtekinthessék azokat a műtárgyakat és helyszíneket, amelyek az előadásban szerepelnek, ezáltal az ő ismereteik is bővültek és közelebb kerültek a múzeum világához.
A meseíró pályázat lezárult, de a projekt tovább él. A közeljövőben szeretnénk a Vármúzeum múzeumpedagógiai kínálatát egy olyan elemmel bővíteni, amelyben az iskolás csoportok a színházi darab megtekintése mellett egy olyan foglalkozáson vesznek részt, ahol megismerkedhetnek az előadáson megelevenedő műtárgyakkal és Luxemburgi Zsigmond korával, ezáltal csatlakozva a NAT-hoz is.
„A műtárgyak titkos élete” projekt révén a múzeumban „porosodó” tárgyak több generáció szemüvegén keresztül új életre keltek, kilépve a múltból a jelenbe és a jövőbe.
