Hét ország szervezeteinek együttműködésében megvalósuló és az Erasmus+ által támogatott Creative Making for Lifelong Learning (CREMA) nemzetközi projekt magyar résztvevőjének, a Skanzennek a jóvoltából egy tanulmányúton vettem részt Helsinkiben, 2022 októberében – a Pulszky Társaság tagjaként. Magyarországról a Szabadtéri Néprajzi Múzeum vesz részt a fejlesztési projektben. A háromnapos program fókuszában a múzeumi makerspace témája állt, aminek a megvalósításához dolgoz ki szakmai iránymutatást a hét szervezet. A projekt záróprogramján egy múzeumi szakmai napból, helyi jógyakorlatok megismeréséből és a projekt kulisszatitkaiból nyertem inspirációt.
Mi is az a makerspace?
Évekkel ezelőtt a kreativitás és a kreatív iparágak múzeumi összefüggésének témájában keresgéltem a neten, amikor angol nyelvű oldalakon először találkoztam a makerspace kifejezéssel.[1] Akkor a tudományos-technológiai tudományágakhoz (STEM) szükséges kompetenciák fejlesztésére létrehozott alkotóműhelyként vagy kreatív laborként értelmezvea múzeumpedagógiai foglalkoztató terekhez tudtam hasonlítani. Elgondolkodtatott, hogy ha egy adott múzeum gyűjteményéhez kapcsoljuk, vajon gyűjteményszaktól függetlenül akár minden múzeumban létre lehet-e hozni ilyen, célzottan a természettudományos készségeket és képességeket fejlesztő tereket?
Később, 2019-ben egy szakmai rendezvény kapcsán jutottam el Békéscsabára, ahol a Békés Megyei Könyvtárban megismerhettem az Inspiráló Közösségi AlkotóTér című uniós finanszírozású projekt keretében kialakított makerspace szárnyukat, amely ma Kollabor néven önálló műhelyként működik.A bemutatott alkotóterek kapcsán is elsősorban az érdekelt, hogy miként kötődnek a helyszínt biztosító könyvtár alaptevékenységeihez és szolgáltatásaihoz.[2]
Ha mostanság keresünk a témában, akkor a természettudományos és művészeti fejlesztéssel (STEAM) összefüggésében ugranak fel linkek számos helyszínről és konkrét alkotóterekről is. A múzeumi makerspace fogalmára leszűkítve továbbra is kevés a találat, és azok is elsősorban a gyermekek és az ifjúság számára szervezett alkotó és/vagy kreatív programok helyszínei. Ezért van jelentősége a CREMA projektnek, mivel olyan múzeumi makerspace terek kialakításához indít fejlesztést, amelyek a gyűjteményre épülnek és az élhosszig tartó tanulással összefüggésben elsősorban felnőtteket szolgálnak ki.[3] A makerspace-nek számos definíciója létezik, a CREMA munkacsoportja a következőt fogalmazta meg:
„A makerspace egy olyan közösségi tér, ahol az emberek a technológia, az új média, a hibrid és digitális művészetek, a tudomány, az innováció, a kézművesség és a kreativitás területén kialakult közös érdeklődésük alapján találkoznak, kapcsolódnak, együttműködnek, megosztanak és szocializálódnak.”
Eszerint tehát a múzeum, a gyűjteménye, az alkotótere és maguk a végzett tevékenységek is katalizátorként működnek az interperszonális és egyéni fejlődésben. Ebben az olvasatban a Cselekvő közösségek – aktív közösségi szerepvállalás című kiemelt projektben megfogalmazott kulturális közösségfejlesztés meghatározásával látok bizonyos mértékű átfedést.[4]
A CREMA projektről
Forrás: CREMA Facebook oldal
2019-ben hét kulturális intézmény és szervezet indította el a három éves projektet, hogy az alkotóterek múzeumokban történő kialakítását és ezekben a gyűjteményekre épülő, elsősorban felnőttek számára szervezett kreatív közösségi alkalmak megvalósítási lehetőségeit feltárja. A projekt vezetője a svéd Regionmuseet Skåne. Partnerei pedig a Suomen Museoliitto, azaz a Finn Múzeumi Szövetség, a Københavns Museum Dániából, a Creative Museum think tank szervezet Lettországból, a Radiona civil szervezet Horvátországból, a BAM! Strategie Culturali Olaszországból, továbbá a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Magyarországról. A résztvevők egyedi szervezeti kompetenciáikkal járultak hozzá a projekt témáinak kidolgozásához. Azonban alkalmazkodniuk kellett a 2020-ban kirobbant koronavírus járvány következményeihez is.
A megvalósított folyamatot módszertani fejlesztésként is értelmezhetjük.[5] Különböző alkotóterek feltérképezésével indult a munka, és a folyamatos egyeztetések mellett szakmai műhelygyakorlat és konferencia követte öt téma mentén. Ezek mindegyikét egy-egy partner irányította és a gyakorlatban is kipróbált módszereket útmutatókban fogalmazzák meg.
A fejlesztés az alábbi témákat érinti:
• a múzeumi tartalmak felhasználása a kreatív alkotáshoz,
• az új közönség bevonásának lehetőségei,
• vállalkozási és innovációs szereplők közötti párbeszéd,
• a generációk közötti tanulás módjai,
• a fogyatékossággal élő személyeknek is megfelelő terek, kommunikáció és módszertan feltételei.[6]
Megjelenik továbbá egy összefoglaló elemzés, amely a témák könnyebb áttekintését segíti, valamint az összes útmutatót és egy módszertani bevezetőt is tartalmazó dokumentum. Az útmutatók ez év végén készülnek el angol nyelven, és ingyenesen tölthetők majd le online.
Ami Helsinkiben történt, az nem csak ott marad
A tanulmányút során a projektpartnerek utolsó személyes egyeztetésén, a záró szakmai napon, valamint két finn jógyakorlati helyszín megtekintésén vettem részt.
Az utolsó projektmegbeszélés a Suomen Museoliitto irodájában a szakmai lezáráshoz szükséges legfontosabb feladatokat, azok felelőseit és a határidőket érintette. Még múzeumi projektek gyakorlott tervezőjeként és megvalósítójaként is kellett némi idő ahhoz, hogy átlássam a tevékenységeket, melyik partner miben érintett, kinek mi a felelőssége. Azonban mindezt nagyban segítette a csapat nyitottsága, ahogy azt is, hogy gyorsan feloldódjak a társaságukban. A megbeszélésen elsősorban az útmutatók véglegesítéséről és utómunkáiról volt szó, amelyeknek a projekt 2022. december 31-i záró dátumával a honlapon már rendelkezésre kell állnia. Egy módszertani fejlesztésnek óhatatlan velejárója, hogy visszatérünk a korábbi definíciókhoz és alapvetésekhez és megvizsgáljuk, vajon szükséges-e ezeken változtatni a tapasztalatok alapján. A partnerek tehát ezt is végigvették, valamint az elkészült írásokhoz érkezett megjegyzéseiket vitatták meg.
A közös munka és az együttműködés zökkenőmentesnek tűnt számomra, és a beszélgetések közben fel-felötlött bennem a Deutscher Museumsbund lengyel közreműködéssel kiadott legújabb rövid útmutatója a nemzetközi múzeumi projektekről. Ennek kilenc pontjából mindegyiknek megfelelt a CREMA csapata, hiszen közös cél érdekében ténykednek, nyitottak az új megoldásokra, megértik és elfogadják egymás másságát, sőt, ebből inkább előnyt kovácsolnak. Megosztják egymással az információkat, az eszközöket és a módszereket, továbbá elfogadják és követik, betartják a határidőket, forráskorlátokat. Rugalmasan kezelik és osztják be az offline és online munkamódokat. A csapat minden tagjának kiosztott szerepe és feladata van a projektben, de szükség esetén más feladatokat is felvállalnak. Mindezt pedig intézményük teljes támogatásával teszik.
A délutánnak a Teatterimuseo, azaz a Színházmúzeum vált a helyszínévé, amely a másnapi szakmai program házigazdájaként előkészülve várt már bennünket. A program áttekintését követően a plenáris előadókkal is külön-külön egyeztettek a finn szervezők, ahogy a délutáni workshop szekciók felelőseinek is megmutatták programjuk helyszínét. Itt pedig a felelősök ismertették, miképp és milyen módszerekkel terveznekaz adott témában.
A szakmai rendezvényt megelőző előkészületeket külső szemlélőként figyeltem. Eszembe jutottak a hasonló pillanatok, amikor az esemény előtt még az utolsó simításokat végeztük, hogy minden olajozottan működjön, annak izgalma, hogy a résztvevők a kellő számban jönnek-e, jó lesz-e a hangulat, működnek-e a technikai eszközök, minden egyéb eszköz rendelkezésre áll-e. Ha pedig az előadókra, közreműködőkre pillantottam, akkor pedig felsejlett az a csaknem meditatív állapotom, amikor a mondanivalómmal törődtem, hogy valóban átmenjen az üzenetem.
Az angol nyelven folyó szakmai napra szép számban érkeztek a finn múzeumokból és a program egy számomra új elemmel indult. A Színházmúzeum szabadúszó munkatársa, Siiri Ervasti kreatív bemelegítése során körben állva oldottunk meg vicces mozgásos, és ügyességi feladatokat, ami mindenkit lelazított és a résztvevők mosolyogva ültek be az előadásokra.
A szervező, azaz a Finn Múzeumi Szövetség köszöntőjét két plenáris előadás követte. A CREMA projekt vezetőjét, a Skåne Területi Múzeumot képviselő André Ivarsson múzeumpedagógus a projektet ismertette. Bemutatta a múzeumban kialakított alkotótérben szervezett egyik foglalkozást, a helyi női viselet gyűjteményben található darabjaira épülő hímző szakkört.
Deborah Hustic, a Radiona szervezet kreatív vezetője az alkotóterek kialakításának elméleti megalapozásáról tartotta előadását. Mondataival bátorította azokat is, akiknek egyelőre nincs azonnal lehetősége teljes és új alkotótereket létrehozni. Indulásként csupán helyszínre, összepiszkolható asztalokra és székekre, valamint néhány alapvető szerszámra van szükség. Ami viszont egyáltalán nem hiányozhat, az az emberi oldal, hiszen a helyszín semmit sem ért ember nélkül. Ezzel nem csupán a résztvevőkre utalt, hanem az alkotótér és az ott folyó kreatív folyamatok működtetéséért elkötelezett munkatársakra is: a vezetőtől a műhelygazdán át egészen a takarítóig. A múzeumi makerspace-nek pedig igenis van létjogosultsága, ha más nem, tudománytörténeti összefüggésben.
Deborah Hustic előadása. Forrás: CREMA project, Suomen museoliitto
Egy rövid szünetet követően három előadásból finn múzeumi jógyakorlatokat ismertem meg. A Finn Fotógráfiai Múzeum Ismeretátadási vezetője, Erja Salo és az intézmény gyakornoka, a pakisztáni interdiszciplináris képzőművész és művészeti oktató Zara Asgher egy izgalmas kreatív projektet mutatott be, amelynek finnül nem beszélő résztvevők bevonása volt a célja. Bár eredetileg szakkör jelleggel mindhárom alkalommal ugyanazokat a résztvevőket várták, változó volt a résztvevői kör, ezért módosítottak a terveken. Számos finn anyanyelvű is csatlakozott a programhoz, ami azt mutatta meg a múzeumnak, hogy érdemes ilyen programot nekik is szervezni, mivel van rá érdeklődés. A finnül nem beszélő célcsoport elérése részben a járványhelyzet miatt okozott nehézségeket, azonban különböző szervezeteken keresztül sikerült néhányukat megszólítani. Az előadás fontos tanulsága volt még számomra, hogy ha nem a tervek szerint alakulnak a dolgok, rugalmassággal minden kezelhető. A tapasztalatokat (akár pozitív, akár negatív) pedig érdemes megosztani, hiszen mások számára is inspirációt és segítséget nyújthatnak.
A Vendéglátóipari Múzeum közönségszolgálati vezetője Merja Nummi a Museumbox nevű projektet ismertette, amelyet a Fotográfiai Múzeummal és a Színházmúzeummal közösen valósítanak meg állami támogatásból. Egy virtuális szolgáltatás kialakítása a céljuk felnőtt csoportok számára, amely úgy lesz közösségi élményhelyszín, hogy azt a közönséggel szoros együttműködésben fejlesztik ki és tesztelik.
A Színházmúzeum szabadúszó munkatársa, Siiri Ervasti, pedig egy szintén az Erasmus+ támogatással megvalósuló projektet mutatott be, amelyben a fogyatékkal élő felnőttek számára dolgoztak ki színházi módszereket. Ezek érintették nem csupán az egyéni személyiségfejlesztést, de különböző csapatdinamikai foglalkozásokat is nyújtottak. A résztvevők pozitív visszajelzése ragadt meg bennem, hogy felnőttként is jó együtt játszani.
A szakmai nap délutáni részében párhuzamosan, két egymást követő turnusban zajlottak workshopok a CREMA projekt öt témájával kapcsolatosan. Kettőn vettem én is hosszabban részt, ezekről bővebben számolok be.
A múzeumi tartalmak felhasználása témájában a Koppenhágai Múzeum kommunikációs vezetője, Vivi Lena Andersen tartott workshopot. Arról szólt, hogy a régészeti gyűjtemény darabjaihoz milyen módszerekkel tudnak hozzáférni a vakok és gyengénlátók. Egyrészt ismertette a különböző módszereket, majd miután kesztyűt kellett húzniuk, a résztvevők szemét bekötötték és a múzeumból hozott régészeti gyűjteményi darabokat vizsgálták meg, majd erről folytattak eszmecserét.
Vivi Lena Andersen workshopja. Forrás: CREMA project, Suomen museoliitto
Az új közönség bevonásának lehetőségeit a BAM! Strategie Culturali két munkatársa, Rosanna Spanò és Milo Sarrini dolgozta fel a workshopon. Először elmesélték, hogy a CREMA projekt keretében az olasz Imola város múzeumaiban milyen módszerrel határozták meg a helyi lakosokból álló új közönséget, és az ő igényeikhez milyen jellegű, a múzeumok gyűjteményéhez kapcsolódó kreatív foglalkozási témákat találtak ki. A széles körben kommunikált programlehetőségre jelentősen többen jelentkeztek, mint várták. Ezt követően a közönség specifikálására használt persona-módszert próbálhattuk ki. Megadott szempontok (név, kor, lakóhely, érdeklődési kör, kapcsolódás a múzeumhoz, múzeumlátogatást hátráltató tényező és lehetséges programtéma) alapján fejenként két-három elképzelt személy leírását készítettük el egyéni munkában, és ezeket csoportosan beszéltük meg. A beszélgetés során előkerültek azok az általános problémák is, amelyek a közönség bevonása során a finn múzeumi szakembereknél is előfordulnak. Ilyen például az otthonról dolgozók és nehezen kimozdíthatók vagy az egyetemisták elérése.
Rosanna Spanò és Milo Sarrini workshopja. Forrás: CREMA project, Suomen museoliitto
A vállalkozási és innovációs szereplők közötti párbeszéd témájában a Creative Múzeum társalapítója, Raivis Sīmansons tartotta workshopját. Olyan közösségi alkotási módszereket mutatott be, amelyek erősítik a párbeszédet a különböző kreatív szereplők között és segítik az ötletek megteremtését. Például ilyen módszerként használták a hackathont – erről korábban még nem hallottam –, amely nagyjából egy üzleti ötletveseny, ahol a résztvevők barátságos és tisztességes módonoldanak meg adottproblémát. Ezután bemutatta azt a VR megoldást, amelyet ilyen módszerekkel a projekt keretében dolgoztak ki.
Raivis Sīmansons workshopja. Forrás: CREMA project, Suomen museoliitto
A generációk közötti tanulás módjaival volt kapcsolatos a Skåne Területi Múzeum múzeumpedagógusa, André Ivarsson workshopja. A résztvevők párban dolgozva múzeumi műtárgyakról találták ki mi volt az adott tárgy, mire használták, majd egy megadott kérdéssorra kellett közösen válaszolniuk, szintén a tárggyal összefüggésben. A műtárgy témájú páros munka ösztönzi az eszmecserét és az egymástól tanulást és hidat építhet a különböző generációk között.
A fogyatékossággal élő személyeknek is megfelelő terek és módszertan használatának témájára építette fel workshopját a Szabadtéri Néprajzi Múzeum mb. ismeretátadási osztályvezetője, Bokonics-Kramlik Márta. A workshop első felében a résztvevők egy brainstorming feladat keretében közösen fogalmazták meg, hogy a kihívások ellenére milyen fontos a múzeumok és a célközönség számára is a kulturális esélyegyenlőség megteremtése. A különböző fogyatékossággal élő emberekkel történő kommunikációhoz is adott javaslatokat. Életszerű helyzeteket teremtve a résztvevők megtapasztalhatták, hogyan érzékelik a fogyatékkal élő emberek a környezetüket. A vakok és gyengénlátók kapcsán a résztvevőknek párban kellett dolgozni, egyrészt az egyik bekötött szemű tagot kellett a másiknak egy „tereppályán” kísérnie, majd egy szatyorba rejtett tárgyat tapogatva megismerni és azt szóban meghatározni a másik számára – mindkét gyakorlattal azt modellezte, hogy a láttássérültek számára milyen fontos a részletes szóbeli információátadás. Kerekesszéket is kipróbálhattak a résztvevők és annak nehézségeit és kellemetlenségeit, amely a terek szűkösségéből vagy magából a közlekedésből adódik. A tanulási nehézségekkel küzdők problémájának szimulálására egy mese rövid szövegét kapták a kis csoportok, amely különböző nyelven írt mondatokból állt össze. A résztvevőknek rövid idő alatt meg kellett állapítaniuk, hogy hány nyelven íródott a szöveg és miről is szól a mese. A feladattal a résztvevők a szövegek nehézkes megértésének bosszantó, unalmas vagy épp feszítő érzetét élhették át – ugyanakkor tanácsot is kaptak hasonló helyzetek feloldására, elkerülésére a saját munkájuk során.
Bokonics-Kramlik Márta workshopja. Forrás: CREMA project, Suomen museoliitto
A kiválóan megszervezett szakmai nap igazán kellemes hangulatban telt. A végére még jutott idő a rendezvény lezárására és az értékelő kérdőívek kitöltésére, amelyek pozitív visszajelzésekről szólnak. A múzeumi élet is folytatódott, hiszen zsibongva érkeztek meg a gyerekek a színházi szakkörbe, a saját maguk által írt darab előadásának próbájára.
Az utolsó napunk két intézmény jógyakorlatának megismerésével telt. A Műszaki Múzeum már helyszínéből adódóan is izgalmas, hiszen egy korábbi üzemtelep ad neki helyet. A múzeum közösségi menedzsere, Riina Linna beszélt részletesen a múzeumról, történetéről, az épületeiről és a gyűjteményekről. Az épületben egy kisebb közösségi kiállítóteret is kialakítottak, ahol különböző műszaki érdeklődésű csoportokkal együttműködve hoznak létre időszaki közösségi kiállításokat. Egy olyan online foglalkozásba kaptunk bepillantást Tommi Rikkinen múzeumpedagógus révén, amelyet a koronavírus karanténidőszaka alatt dolgoztak ki, egy mérnököket tömörítő egyesület felkérésére. Az elsősorban kisebb gyerekek és szüleik számára tervezett foglalkozástélőben közvetítették, így folyamatos volt a kommunikáció és a visszacsatolás a résztvevőkkel. A szülők, nagyszülők is gyakran bekapcsolódtak a foglalkozásokba. Egyszerű kreatív technikai feladatot végeztek olyan eszközökkel, amelyek lehetőleg minden háztartásban megtalálhatók. Azonban előzetesen megküldték a felhasználandó anyagokat a programra előre regisztrált résztvevőknek, amelynek minden költségét a megrendelő egyesület állt.
A Műszaki Múzeum munkatársainak előadása. Forrás: CREMA project, Suomen museoliitto
A másik úticélunk Helsinki Központi Könyvtára, az Oodi volt. A város közepén egy modern épületben található, ide belépve sakkozó gyerekeket és felnőtteket pillantottam meg, majd a pihenősarkokban a szabadpolcról származó könyveket olvasók, az infopultoknál az érdeklődők, és a számítógépeknél azok, akiknek épp szükségük van a keresésre. Volt még ott büfé, és egy előadóterem is. Egy igazi közösségi tér. A második szint még nagyobb ámulat volt számomra, hiszen a kreativitás és az alkotás különböző módjait tették lehetővé a makerspace terek. Hosszan írhatnám a listát, mi mindennel lehet itt foglalkozni a nyomtatástól a varráson át a professzionális zene stúdió használatáig, de talán a legjobb, ha ajánlom a 360 alkalmazást, amellyel be lehet járni minden zugot. A harmadik szinten a könyvek, hosszú sorokban felállított polcokon. A könyvtárnak van technikai és makerspace témájú gyűjteménye, amelynek könyveit a második szint műhelyeit és stúdióit használók is forgathatják. A könyvtár három robotjából az egyiket épp munka közben értük, ahogy a polcok között halkan haladva, az olvasókat rendre kikerülve szállította a pincéből a könyvekkel teli ládát.
A könyvtár 2. szintje virtuális túrán. (Forrás: Oodi 360)
A csapat figyeli a könyvtár Veera nevű robotjának könyvszállító munkáját. Forrás: CREMA project, Suomenmuseoliitto
Hogyan tovább?
A csapatnak számos lehetősége nyílt az informális beszélgetésekre és a témák között vissza-visszatért a projekt folytatásának gondolata. Lelkes leszek mindig, ha ilyen témára kerül sor, hiszen egy hároméves közös munka és eredményei nem állhatnak meg a projektzárással. Azonnal ötleteim támadtak, hogy miképp lehetne folytatni akár a disszemináció különböző módokon történő szélesítésével, akár új módszerek alkalmazásával, akár új célcsoportok és fejlesztési irányok kijelölésével. Ennek eldöntése és az esetleges irányok megfogalmazása azonban a partnerek konszenzusától függ.
Ineta, Raivis, André, Annamária, Sophia, Milo, Pauliina, Rosanna, Emilia, Márta. Forrás: CREMA project, Suomen museoliitto
Jegyzetek:
[1] Az Egyesült Államokban az Insitute of Museum and Library Services 2011 óta támogatja a múzeumi és könyvtári makerspace kezdeményezéseket. https://www.imls.gov/our-w-ork/priority-areas/making [letöltés ideje: 2022.10.14.]
[2] A Békés Megyei Könyvtár képzést is indít Makerspace a könyvtárban címmel. https://www.ki.oszk.hu/tanfolyamok/makerspace-konyvtarban [letöltés ideje: 2022.10.14.]
[3] Ha a múzeumpedagógiai foglalkoztatókat vizsgálva általánosítunk, akkor elsősorban inkább gyermekek és diákok számára kialakított terekről beszélhetünk.[4] https://mokk.skanzen.hu/admin/data/file/20191122/kozossegfejlesztes_crop_webre-1.pdf
12-13. oldal [letöltés ideje: 2022.10.14.]
[5] https://mokk.skanzen.hu/admin/data/file/20220614/learning-by-doing_museum_compass_32.pdf
79-82. oldal [letöltés ideje: 2022.10.14.]
[6] Az útmutató tartalmában Bokonics-Kramlik Márta írt blogbejegyzést:
https://blog.skanzen.hu/2021/04/19/akadalymentesseg-es-alkotomuhelyek/
[letöltés ideje: 2022.10.14.]
Borítókép: André Ivarsson workshopja
Forrás: CREMA project, Suomen museoliitto
