Múzeumi körkép Berlinből

BESZÁMOLÓ

Szörényi Gábor András
2017-08-25 08:39

Fotó: Museumsdorf Düppel, kísérleti régészeti park és „lakói”

 

A Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület és az NKA Közgyűjteményi Kollégiumának pályázatán nemzetközi tapasztalatcsere program keretében, 2017 júniusában egyhetes tanulmányúton vehettem részt Németországban, Berlinben. A tanulmányút célja olyan nemzetközi tapasztalatok gyűjtése volt, melyek a hazai környezetben is hasznosíthatók, továbbá elsődleges feladata volt az egyes külföldi múzeumok szerepének, struktúrájának beható, helyszíni vizsgálata.

 

A Pulszky Társaság berlini partnerszervezete a Landesverband der Museen zu Berlin e.V. (LMB), amely egy, a hazai szervezethez hasonló koordinatív jellegű egyesület. Noha az LMB esetében viszonylag kis létszámú társaságról van szó, a honlapjuk tanulsága szerint is szerteágazó feladatokat látnak el, és első kézből adnak hírt Berlin múzeumi életéről. Munkájuk eredményességét jelzi, hogy a német fővárosban zavarba ejtően sok, közel 170 múzeum, illetve kiállítóhely található, melyeket már interneten keresztül is szinte lehetetlen tüzetesen átvizsgálni. (Nem egy hét, de hónapok sokasága is kevés lenne ilyen széles palettán Berlin teljes múzeumi életét górcső alá venni.)

 

Munkatervem alapján elsősorban az egyes múzeumok működési hátterére, struktúrájára és munkaszervezetére voltam kíváncsi, nem mellesleg az egyes kiállításokra, valamint azok egyedi megoldásaira. A németországi tanulmányút előtt az LMB munkatársa, Carolin Remlein ajánlására szükséges volt alaposan elmélyülni a berlini múzeumok honlapjaiban és egy célzott kiválasztást követően azokat egyénileg felkeresni. Az előzetes konzultáció során egy kérdőívet is küldtem a kapcsolattartóknak, amelyekre a helyszínen általában kimerítő válaszokat is kaptam tőlük.

A Berlinben töltött (sűrű) hét folyamán – Varga Máté, kaposvári régész kollégámmal közösen – 10 múzeumot kerestünk fel, melyek kiválasztásánál az elsődleges szempont azok különbözősége volt. Igyekeztem olyan helyszínekre eljutni, amelyek háttere alapján képet alkothattam mind a „nagy”, mind pedig a „kis” múzeumok működéséről.

Ezek vázlatos bemutatása előtt érdemes röviden szót ejteni arról, hogy Berlin kulturális élete, csakúgy mint hagyományosan a lakossága is rendkívül pezsgő és sokszínű. Az elmúlt kétszáz esztendő során Berlin mindig vonzó volt a szellemi elit számára. A porosz uralkodók korában éppúgy, mint a 20. század első harmadában, majd a ketté osztott város idején Nyugat-Berlinbe áramlott folyamatosan az értelmiség. Mindennek természetes velejárója a kultúra magas szintű, sokoldaló és többszólamú reprezentációja.

 

A Berlin szövetségi tartomány fenntartásában működő Staatliche Museen zu Berlin alapítvány, múzeumok működését vizsgáló intézete, az Institut für Museumsforschung évente publikálja a teljes német állam múzeumaira vonatkozó statisztikai kiadványát. Az ezekből gyűjthető, különösen beszédes adatokat messzemenőleg alátámasztották a helyszínen – saját szemmel – tapasztaltak is. Berlinben a legutóbbi feldolgozott év (2015) során 167 múzeumot vettek lajstromba, mely szám a németországi múzeumoknak csupán a 2,49%-a. Ugyanakkor a város kiállítóhelyeinek látogatószáma közel 16 és fél millió fő volt 2015-ben, ami a teljes németországi látogatószámnak már a 14,26%-a. Berlini látogatottságot két déli tartomány Bajorország és Baden-Würtenberg, továbbá Északrajna-Vesztfália tartománya tudott csak produkálni, ám azok esetében 4-7-szerese a statisztikába felvett látogatható múzeumok száma. Valamennyi további tartomány messze lemarad ettől a számtól. Ennek azonban természetes oka, hogy Berlin esetében egy olyan fővárosról beszélünk, amely dobogós a turisták által leglátogatottabb európai fővárosok versenyén.

 

A továbbiakban lássunk néhány jellegzetes berlini múzeumot, illetve azok háttéradatait (az egyes múzeumok kiállításairól és azok technikai megoldásairól Varga Máté kolléga számol be).

 

Berlin múzeumi életében mindenképpen ikonikus helyszín a Museumsinsel, azaz a Múzeumsziget. A Spree folyó szigete a középkori Berlin (és Kölln) városának központja, a 15. század közepétől a Hohenzollernek székhelye volt. III. Frigyes Vilmos porosz uralkodó, illetve fia IV. Frigyes Vilmos ezen szigeten alapította a 19. század első felében előbb az Altes, majd a Neues Museumot, amit továbbiak követtek, így a Bodemuseum, a Pergamonmuseum és az Alte Nationalgalerie. Ott jártunkkor Heiko Neumayer római koros régésszel a Neues Museumot jártuk be.

 

 

Fotó: A berlini Neues Museum a Museumsinselen

 

 

A hét minden napján nyitva tartó, Berlin tartomány által fenntartott múzeum tárlatait évente 800 ezren tekintik meg. Felmérések szerint a látogatók 80%-a nem berlini lakos, ennek fele pedig külföldi turista. Működési struktúrája szerint a Neues Museumnak csupán 33 főnyi alkalmazottja van (ebből 25 fő határozatlan idejű, míg 8 fő, elsősorban fiatal kolléga, határozott idejű munkaszerződéses), akik valamennyien tudományos szakalkalmazottak, főleg régészek. A múzeum üzemeltetési feladatait magáncégek látják el. Az itt dolgozó szakalkalmazottak gyakorlatilag a múzeum gyűjteményében őrzött – egyiptomi, antik, római és kora középkori – régészeti anyag feldolgozásáért és publikálásáért felelősek. Új kiállítások rendezése elhanyagolható mennyiségben történik, ideiglenes tárlatokat nem nyitnak a Neues Museumban. Ennek ellenére néhány új kiállítási rész is várja a látogatókat, ezek egyikében éppen a Berlin területén napjainkban folyó megelőző feltárások – a középkortól a II. világháborúig fellelt – leleteit mutatják be, mely városi ásatások anyagának kötelező befogadására épp ezen intézmény bír illetékességgel.

 

Szintén emblematikus kiállítóhely a Bauhaus irányzatot bemutató, állami fenntartású Bauhaus–Archiv, Museum für Gestaltung. A művészeti múzeum épületét hamarosan kibővítik és emiatt részlegesen be is zárják az elkövetkezendő esztendőkben, ezért csak kisebb terek látogathatóak. Ennek ellenére ottlétünkkor is tömött volt a kiállítási tér. Évente mintegy 110 ezrees látogatottságának 80%-át a külföldiek jelentik.  Astrid Bähr tudományos munkatárs beszámolója szerint a múzeum alapvető feladata évente legalább három időszaki kiállítás rendezése és az ezeket bemutatandó katalógusok szerkesztése. A 26 határozatlan idejű munkaszerződéses munkatárs megoszlása alapján 4 művészettörténész, 2 múzeumpedagógus, 4 kommunikációs szakember. A gyűjteményt 1 restaurátor, 2 adattáras és 1 könyvtáros kezeli, míg a többi alkalmazott a működtetésért felel. A kiállításokon túl nagy hangsúlyt fektetnek az egyéb rendezvényeikre, melyek közül kiemelendő, hogy az év minden szombatján családi nappal várják a látogatókat. Ezen kívül iskolai csoportok számára hétköznapokon múzeumpedagógiai órát is tartanak (éves szinten 300 alkalommal).

 

 

Fotó: A Bauhaus - Archiv keleti homlokzata

 

 

A nagy múzeumok mellett természetesen kis, helyi múzeumokat is üzemeltet Berlin tartománya. Egyik ilyen az egykori Kelet-Berlin lakótelep-fejlesztési koncepciója során kicsiny faluból 250 ezres városrésszé nőtt Marzahn-Hellersdorf Bezirksmuseuma, azaz területi múzeuma, melynek struktúráját Iris Krömling múzeumvezető-helyettes mutatta be. A kis, helytörténeti jellegű kiállítóhelyet (mely a panelházak tengerében szigetszerűen megmaradt két utcás Marzahn falu két, újkori eredetű épületében működik) 2 fő határozatlan idejű munkatárs vezeti, rajtuk kívül pedig éves szinten 15 főnyi határozott időre, részmunkaidőben (12-90 óra/hónap) foglalkoztatott munkatárs vesz részt az üzemeltetés mellett az adattár kezelésében és a kiállítások rendezésében. Látogatószámuk a nagy berlini múzeumokhoz képest elenyésző, 6 ezer fő évente, melynek azonban csupán 30%-át adják a foglalkozásokra érkező iskolai csoportok. Ezen arányszámot különösen érdekessé teszi az a tény, hogy Marzahn Berlin belvárosi magjától háromnegyed órás vonatozásra és villamosozásra lévő peremkerületét a turisták meglehetősen ritkán keresik fel, tehát a múzeumlátogatók döntő többsége felnőtt korú és helyi lakos.  Mivel minden területi, regionális jellegű múzeum Berlinben ingyenesen látogatható, ezért jegybevételük nincsen. Sőt a múzeumpedagógiai foglalkozások is ingyenesek, melyeket azonban heti rendszerességgel tartanak (2016-os adat szerint 55 ilyen alkalom volt az elmúlt esztendőben, amit elsődlegesen a kerület diákjai látogattak meg). Kiállítási és múzeumpedagógiai témáik regionális jellegűek, főképpen a városrésszel kapcsolatosak, így aktívan közreműködnek a kerület iskolai oktatásában. A diákcsoportok foglalkozásain túl a felnőtt korosztály látogatószámát is igyekeznek fenntartani/növelni, havi rendszerességgel, helytörténeti kérdéseket feszegető programokat és ehhez kapcsolódó koncerteket tartanak.

 

Régészként különösen érdekes volt látni az egykori Nyugat-Berlin egyik beépítetlen területén 1975-ben alapított Düppel Musemsdorf szabadtéri régészeti skanzenét és kísérleti régészeti parkját.  A 12. századi települést rekonstruáló múzeumfalut egy egyesület működteti, de a fenntartás költségeit, illetve az adminisztrációját a Stadtmuseum Berlin, azaz a városi múzeum biztosítja. Így ezen szervezet alkalmazásában áll a park 3 főnyi határozatlan idejű munkaszerződéses munkatársa, köztük a struktúrát bemutató régész, múzeumvezető Julia Heeb, valamint a park állatainak két gondozója. A személyzet további 6 határozott idejű jogviszonnyal bíró tagját tudományos kutatók, pénzügyes kolléga, múzeumpedagógus és egy főállású kézműves alkotja. A látogatottságuk az elmúlt esztendőben ugrott meg, a 2014-es 20 ezer fős szám 2016-ra 42 ezer látogatóra emelkedett. Ez köszönhető, hogy a közelmúltban több reklámfelület kaptak a városi múzeumtól, így nőtt a külföldi látogatók száma is, de még így is alapvetően a berliniek, sőt a közvetlen környéken, a kerületben élők adják a vendégek többségét. Maga a park elsősorban közösségeknek, családoknak és csoportoknak szól, ritka az egyéni látogató. Hétköznap nincs is rendes nyitvatartásuk, ekkor „csak” az évente 6-7.000 főt jelentő iskolás csoportokat fogadják. A látogatók zöme, azaz a családok hétvégén tekinthetik meg a falut, ők azonban elsősorban az évente nyolc alkalommal szervezett, különböző tematikájú régészeti fesztiválok alkalmával érkeznek többségében. Ezen alkalmakkor fontos szerep hárul a parkot működtető egyesület 100 főnyi aktív, önkéntes tagjára, akik ilyenkor a középkori múzeumfalu „lakóinak” szerepét játsszák.

A társadalom múzeumi munkába történő bevonása nemcsak az egyesület hagyományörzőinek kosztümös kézműves-bemutatóit jelenti Düppelben. Különösen fontos, hogy a park fenntartásába bevonták Berlin tanulási nehézségekkel küzdő diákjait. Minden héten, keddenként ilyen iskolás csoportok érkeznek, akik a park gondozásában és rendezésében – nem csupán alkalomszerűen, hanem így heti rendszerességgel, folyamatosan – vesznek részt.

 

 

Marzahn városrész, vidéki környezet egy nagyvárosban

 

 

A felsorolás még folytatható lenne, hiszen minden egyes meglátogatott berlini múzeum egyedi jellegű, általános sablonoktól mentes. Egy azonban közös a német főváros kiállítóhelyeiben: valamennyi központi szerepet tölt be a széles társadalom, vagy éppen a lokális közösség életében. Ha programot keresnek a berliniek, akkor nem másodlagos lehetőségként tekintenek a múzeumokra és nemcsak a szabadságos időszakok időtöltése számukra egy-egy kiállítás, hanem akár egy éttermi vacsora, úgy egy tárlat is a hétköznapok része.

Berlinben szeretik az emberek a múzeumokat.

 

 

Szörényi Gábor András

régészeti igazgatóhelyettes

Herman Ottó Múzeum

Pulszky Társaság , kiállítás, látogató, múzeumpedagógia, pályázat
2017-07-27 18:00
Pulszky Társaság , műhely, téma
2017-07-15 10:00
Pulszky Társaság , intézmény, műhely, téma
2017-08-15 13:20

Legnépszerűbb cikkek

látogató, múzeumtörténet, téma, állapot
2018-03-12 19:00
arisztokrácia, gyarapodás, tárgy, történelem
2017-12-12 12:55
beruházás, intézmény, liget, látogató
2018-02-12 14:30