A szentesi Koszta József Múzeum néprajzkutató muzeológusával, Pintér Zsófiával Dániában töltött egyhetes tanulmányút keretében a Szépművészeti Múzeum jogászaként nagy örömmel és izgalommal vártam, hogy mélyebb betekintést nyerhessek a dán múzeumokra vonatkozó jogszabályi környezetbe, illetve arra, hogy a múzeumok működésük során hogyan élnek azzal a szabadsággal, amit a Minisztérium garantál nekik? A dán Kulturális Minisztériumban, a dán Múzeumi Egyesületben és számos múzeumban megvalósult szakmai látogatásunkból jelen beszámolómban a legjobb példákat, a legérdekesebb működési elveket és megoldásokat gyűjtöttem össze a külföldi példákból inspirálódni kívánó magyar kollégák számára.
A dán Kulturális Minisztérium
A mai dán kulturális minisztérium elődje az 1961-ben alapított Dán Kulturális Ügyek Minisztériuma volt. Ahogy azt az eredeti név is sugallja, az intézmény célja kezdetektől fogva az, hogy a kulturális politikának pusztán a politikai és adminisztratív kereteit teremtse meg, de ne avatkozzon be a tartalomba. A Minisztérium által folytatott kulturális politika mottójának, az ún. „kartávolság elvének” (arm’s lenght principle) történelmi gyökerei Julius Bomholt dán kulturális miniszter 1963. októberi parlamenti beszédéhez vezethetők vissza:
Egy igazi kulturális politikának rendkívül liberálisnak kell lennie. Ha valaki demokráciát akar építeni, annak először a strukturális feltételeket kell demokratizálnia, melyek a kulturális tevékenységeket határozzák meg, s mindezt az alábbi mottóval: Támogatni igen, kontrollálni nem![1]
Bár 1963 óta számos változtatáson mentek keresztül a dán kulturális politikára vonatkozó jogszabályok, ez a mindent átfogó cél a különböző kormányok alatt is érintetlen maradt.
A Kulturális Minisztérium központi szervezeti egysége a Kultúráért és a Palotákért felelős Ügynökség, mely többek között az állami vagy állami támogatást is élvező (ez utóbbiak lehetnek megyei fenntartású, de független múzeumok is), összesen 103 múzeumért felelős minisztériumi szerv.[2] A dán múzeumok rendkívül sokszínűek, a múzeumok palettáján megtaláljuk az 1806-os alapítású Nemzeti Múzeumot a maga 10 millió műtárgyával, de az 5 hajót egy kiállítótérben kiállító roskildei Viking Hajó Múzeumot is.
A minisztériumi statisztika szerint a muzeális intézmények 2016. évi látogatószáma 14,9 millió fő volt, bevételük pedig 55 millió EUR állami támogatással, 76 millió EUR megyei támogatással 140 millió EUR saját bevétellel 271 millió euróra rúgott. A minisztérium néhány éve minden szektorban 2%-kal csökkentette az állami támogatás mértékét, mely a 2013. évi új múzeumi törvény által meghirdetett cél, a muzeális intézmények szakmai és pénzügyi fenntarthatóságának, az intézményi saját bevételek növelésének kívánalmával cseng egybe.
A dán múzeumok szakmai működése öt pilléren nyugszik, ez a gyűjtemény, a kutatás, a nyilvántartás, a megőrzés és a nyilvánossághoz közvetítés. Egy átlagos dán múzeum DNS-e a minisztérium statisztika szerint az alábbi jellemzőkkel bír: évi 4 kiállítás, 2,5 millió EUR éves forgalom, 23 alkalmazott, 66.660 használó, melyből 5.557 fő látogat múzeumi rendezvényeket, 177 múzeumpedagógiai foglalkozás (ebből 75% általános iskola, 25% középiskola). Az Ügynökség Múzeumi Csoportjának főtanácsosa, Sophie Bruun elmondása szerint ez utóbbi – örvendetesen magas – szám a két évvel ezelőtti oktatási reformhoz köthető, mely szorosabbra vonta a kapcsolatot az iskolák és a múzeumok között.
Egy muzeális intézmény igazgatóját a „Board of Trustees” (irányító testület) nevezi ki azon jelöltek közül, akik az intézmény vonatkozásában releváns szakmai háttérrel rendelkeznek. A „Board of Trustees” tagjai között mindig van politikus, illetve olyan szakmai kompetenciával rendelkező tag, aki szakértelmével segítheti az intézmény működését. Sophie Bruun szerint a testület egyre professzionálisabbá tétele párhuzamosan ment végbe az utóbbi időkben megvalósított pénzügyi támogatás 2%-os csökkentésével.
A Kulturális Minisztérium a múzeumokat 5-7 évente ellenőrzi, és értékeli az intézmények teljesítményét. A vizsgálat kb. 1 évig tart, melynek során a minisztérium kötelező erővel bíró megállapításokat, illetve kötőerővel nem bíró javaslatokat tesz. Ezek végrehajtását egy év múlva újra ellenőrzi.
A kötelező erővel bíró megállapítások három területet érinthetnek, a múzeum szakmai színvonalával, a gyűjtőkörbe tartozó szerzeményezés követelményével vagy a múzeumi gyűjteményeknek a többi múzeumi feladathoz kötődő viszonyával lehetnek kapcsolatosak. A javaslatok a múzeum írott gyűjteményi szabályzatának kívánalmára vonatkoznak. Ennek részét kell, hogy képezze az intézményi stratégia, és a múzeum szervezetéhez és pénzügyi helyzetéhez mérten kell célokat megfogalmaznia. A javaslatok vonatkozhatnak arra is, hogy a múzeum a gyűjteményét a többi állami fenntartású és állami támogatást élvező múzeumra tekintettel alakítsa.
Nemzetközi szinten is újításnak számít a Kultúráért és a Palotákért felelős Ügynökség által kifejlesztett Nemzeti Felhasználói Felmérés, mely kiterjed a működési engedéllyel rendelkező dán múzeumokra, illetve egyéb kulturális intézményekre is. A felmérés átfogó és szisztematikus betekintést nyújt a múzeumot használók és nem-használók rétegeire, valamint arra, hogy milyen módon használják a múzeumokat. A felmérés alapvető célja, hogy a múzeumok tények ismeretében tudják eredményesebben kialakítani kommunikációs stratégiájukat és ismeretterjesztési tevékenységüket, de a módszer alkalmas a múzeumok összehasonlítására is, és teret enged annak, hogy a múzeumok nagyobb mértékben kooperáljanak egymással, megosszák egymással a tudásukat. A Nemzeti Felhasználói Felmérést egy ún. Web Használói Felmérés egészíti ki, melynek célja, hogy a múzeumok javíthassák az interneten történő kommunikációjuk és ismeretterjesztő tevékenységük minőségét. Az analízis eredményeképp a múzeumok részletes adatokra tesznek szert a webes használók és nem-használók demográfiai jellemzőiről, magatartásukról, szükségleteikről, véleményükről a múzeumi honlappal kapcsolatban, de nevesítésre kerülnek az akadályok is, melyek esetleg meggátolják az embereket a webes használatban. A 2016. évi felmérés értelmében például elmondható, hogy a dán múzeumok legnagyobb használói az 50-64 éves korosztály, mely 30%-os látogatói aránnyal sokkal magasabban reprezentált, mint pl. a 14-29 éves korosztály a maga 15%-ával.
A múzeumpolitika aktuális fejlesztési trendjeivel kapcsolatban Sophie Bruun a múzeumok összevonásának jelenségére, illetve a múzeumokkal szemben támasztott fenntarthatóság követelményére helyezte a hangsúlyt, mely ténylegesen azt jelenti, hogy egyre inkább állami támogatás nélkül kellene működtetni a dán múzeumokat.[3] A múzeumok társadalomban betöltött új szerepe, illetve a múzeumoknak az oktatásügyben betöltött szerepének fokozódása jelentős még, ez utóbbi partnerség a legújabb közoktatási törvényben is szerepel. A Minisztérium arra serkenti a múzeumokat, hogy bizonyos területeken, egyebek mellett a raktározás kérdéseiben működjenek szorosabban együtt, például közös raktárak kialakításával, illetve a múzeumok törekedjenek magasabb színvonal elérésére olyan alapvető tevékenységek ellátása során, mint a nyilvántartás vagy az oktatás.
Teljesítmény-szerződések (Performance contracts) – Dialógus és ellenőrzés
A teljesítmény-menedzsment eszközeként Dániában 1992-ben vezették be az ún. kontraktuális menedzsmentet, mely – a pusztán input-orientált – keretfinanszírozásra adott válasz volt. A dán teljesítmény-szerződés egy a célok és az elérni kívánt eredmények tekintetében kölcsönös megegyezésen alapuló szerződés a társadalom – melyet az állam képvisel – és a szakosított állami intézmény között, mely szerződés ugyanakkor az intézményi ellenőrzés elsőszámú eszközeként is szolgál.
A dán teljesítmény-alapú szerződés az eredmény-menedzsmentre koncentráltan működik. Célja, hogy átláthatóvá tegye az adófizetők pénzének felhasználását, és kapcsolatot létesítsen a politikai prioritások, illetve az állami intézmények által prioritásként kezelt területek között. Míg korábban az intézmények éves jelentéseikkel pusztán tájékoztatást nyújtottak már elért eredményeikről, az eredmény-menedzsment szellemében kötött 4 éves szerződésekkel az elvárt minőségi eredmény kerül a középpontba. Maga a szerződés egyfajta stratégiai és dialektikus, bizalmon alapuló párbeszéd eredményeképp születik a Minisztérium és az intézmény között, melynek során a szerződésben megfogalmazzák a küldetést, az eredmény-célokat (result target), és ezekhez működési célokat (operational targets) rendelnek.
A Dán Nemzeti Galéria 2014-2017. évre szóló teljesítmény-szerződése esetében (a szerződés egy részletét kiemelve) ez a következőképpen néz ki:
Küldetés: A kulturális örökség hozzáférhetővé tétele és terjesztése.
Eredmény-cél (2/4 pont): Az intézmény a kulturális örökség használóinak tudást és hozzáférést biztosít a kulturális örökséghez.
Működési cél:
- 9000 új digitalizálás az időszakban.
- A digitalizált alkotások tekintetében szabad felhasználás és további felhasználás biztosítása a Creative Commons Licence alatt.
- 2017-re 20 000 mű digitalizálása.
- A 14-29 éves látogatói korosztály a látogatók legalább 20%-át tegye ki.
- A múzeumlátogatók száma 375 000 és 425 000 között legyen.
- A virtuális látogatók száma 1,5 és 2,5 millió között legyen.
A teljesítmény-alapú szerződés alapvetően nem jogi természetű megállapodás a felek között, sokkal inkább egyfajta kiterjesztett, kölcsönös szándéknyilatkozat.
Egy konzervatív intézmény, a Ny Carlsberg Glyptotek
A Ny Carlsberg Glyptotek képviseletében Anne Marie Nielsennel, a Glyptotek kurátorával találkoztunk.
A Ny Carlsberg Glyptotek gyűjteménye Carl Jacobsen (1842-1914) sörgyáros, kora legnagyobb műgyűjtőjének az ízlését tükrözi: a gyűjtemény az ókori egyiptomi tárgyakon, görög és római márványszobrokon kívül elsősorban a 18. és 19. századi dán és nemzetközi, különösen franciaországi eredetű műalkotásokra fókuszál. Carl Jacobsen műpártolásának gyümölcse többek között Koppenhága szimbóluma, a Kis hableány szobra is, melynek elkészítését a sörgyáros 1913-ban Edvard Eriksentől rendelte meg.
A fiatal iparmágnás azzal, hogy 1882-ben az otthona télikertjében kiállított gyűjteményét Glyptoteknak, azaz szobortárnak nevezte el, tiszteletét fejezte ki, de egyben versenyre is kelt hősével, I . Lajos bajor királlyal, a müncheni Glyptothek alapítójával.
forrás: Wikipedia
Carl Jacobsen Vilhelm Dahlerup építészt kérte fel, hogy tervezzen egy épületet a francia és dán művészet bemutatása számára. A velencei reneszánsz stílusban épült háromszárnyú, gazdagon díszített, vöröstéglás épület 1897-ben nyílt meg. Néhány évvel ezután Jacobsen az antik gyűjteménye számára új épület terveztetésébe kezdett, ezúttal Hack Kampmann megbízásával, aki a múzeumot egy négyszárnyú, oszlopos központi terű, klasszikus épülettel egészítette ki. A két épület közé Dahlerup egy fenséges, üveg kupolával ellátott télikertet tervezett, melyet 1906-ban nyitottak meg a közönség számára. Az épület-együttest egy Henning Larsen által tervezett és 1996-ban megnyitott, a francia festményeknek otthont nyújtó klimatizált, modern épület egészíti ki.
1902-ben Carl Jacobsen létrehozta az Új Carlsberg Alapítványt, mely a Glyptotek működtetésének pénzügyi feltételeit teremti meg. A Glyptotek – független intézményként – ugyanakkor élvezi a dán állam és a Régi Carlsberg Alapítvány hathatós támogatását is: az előbbi által nyújtott támogatás összege 2017. évben 27 millió dán korona volt. A Glyptotek teljesen tisztában van kiváltságos anyagi helyzetével és számol azzal a lehetőséggel, hogy a minisztérium a jövőben megvonja a támogatást tőlük.
Szerzeményezéseik kapcsán – melyet szinte teljes egészében az Új Carlsberg Alapítvány finanszíroz – Anne Marie Nielsen megemlítette, hogy 1978 óta intézményük egyáltalán nem vásárol görög és római eredetű műtárgyat. Ennek oka az a 70-es években kirobbant botrány, melybe több más nagy intézménnyel, pl. a Los Angeles-i J. Paul Getty Museummal együtt keveredett a Glyptotek, melynek akkori igazgatója Robert Hecht New York-i műkereskedőtől sok, kétes eredetű műtárgyat vásárolt. Az intézményi szerzeményezési tilalmat azóta az olasz, török és egyiptomi eredetű antik műtárgyakra is kiterjesztették. Miután 2016-ban 400 műtárgyat adtak vissza Olaszországnak, itáliai szerzeményezéseik alternatívájaként a restitúció fejében kapott hosszútávú műtárgykölcsönzéseket alkalmaznak. A nyugat-európai országokban oly népszerű, a műtárgy gyűjteményből való kikerülésének elvét elhibázott koncepciónak gondolja a kurátor asszony, igaz, ezzel a kérdéssel az alagsori hatalmas raktárkapacitás miatt nem is szükséges foglalkozniuk.
Az intézmény brand-je a „go slow” (lassíts), ennek jegyében arra törekednek, hogy a látogatókat a szemlélődésre, a vizsgálódásra késztessék a múzeumban, ami alapvetően nem egyszerű feladat. A két éve bevezetett múzeumi éjszakák 500-600 látogatót vonzanak, ehhez évi 50 000-es látogatószám párosul. A látogatóknak mintegy harmadrésze nem fizet belépőjegyet, az intézmény keddenként ingyenesen látogatható.
Kiállítási politikájuk szellemében az utazó kiállításokhoz a Glyptotek általában nem csatlakozik állomásként, időszakos kiállításaikat saját koncepció alapján, saját kapacitásaikból valósítják meg, és külsős kurátort sem vonnak be, ha nincs szakértelem az épületen belül. Kimenő műtárgykölcsöneik száma nem haladja meg az évi 20 kölcsönzést, míg évente 2 kiállítást, egy nagyobb volumenűt és egy kisebbet szerveznek.
Bár az összesen hatfős kurátori csapattal együtt 100 fős állományú intézmény rendszeresen tart értekezleteket az intézményi stratégiával kapcsolatban, Anne Marie Nielsen szerint azonban mindig visszatérnek a bevált receptekhez, hiszen az intézménynek jó a sajtója és népszerűek a kiállításai.
Dán Nemzeti Galéria
A Dán Nemzeti Galéria (Statens Museum for Kunst, SMK) Dánia legnagyobb képzőművészeti múzeuma, mely 700 év művészetét mutatja be a dán és nemzetközi közönségnek.
A múzeum története elválaszthatatlanul összefonódik a dán uralkodói gyűjtemények történetével. Ennek szellemében az intézmény történetének kezdetét Albrecht Dürer 1521. évi naplóbejegyzéséhez kötik, melynek tanúbizonysága szerint II. Christian, Dánia királya „ajándékba kapta műveim legjobb másolatait”. Ezzel az ajándékkal fektették le a Dán Nemzeti Galéria alapjait. Királyok generációi folytatták a műgyűjtés hagyományát, melynek eredményeképp 1827-ben megnyitotta kapuit a Dán Nemzeti Galéria elődje, a Királyi Képtár, a Christiansborg Palota újonnan épített képtárában. A gyűjtemény 1849-ben állami tulajdonba került, majd a palotát 1884-ban porig romboló tűzvészt csodálatos módon túlélő műtárgyak 1896-ban (szintén) Vilhelm Dahlerup tervei alapján az újonnan épített Dán Nemzeti Múzeumban, a Sølvgadén leltek otthonra.
forrás: Wikipedia
A királyi gyűjteményből származó festményeken és szobrokon túl a múzeum másik két nagy gyűjteményi egysége a 240 000 grafikát számláló, többek között Dürer, Rembrandt, Goya, Toulouse-Lautrec, Bruce Nauman és Louise Bourgeois műveit felvonultató Királyi Grafikai Gyűjtemény, illetve a Királyi Gipsz Gyűjtemény is, melynek alapjait Carl Jacobsen vetette meg a 19. században.
Az 1998-ban megnyitott új, modern stílusú múzeumi szárnyat Anna Maria Indrio tervezte.
Az intézmény modern és jelenkori gyűjteményét olyan nagyvonalú adományok gazdagították, mint Johannes Rump műgyűjtő 1927-es ajándéka, melynek révén a Dán Nemzeti Galéria gyűjteménye 25 Matisse-művel gyarapodott vagy Emil Nolde 1959-ben szerzeményezett hagyatéka.
A 180 főt számláló intézmény küldetésnyilatkozatában célként tűzi maga elé a múzeum újradefiniálását, illetve azt, hogy hozzájáruljon egy kreatív és kritikusan gondolkodó társadalom formálásához, mely értékeli a múltat és becsben tartja a különbözőséget. Annak érdekében, hogy a társadalom számára releváns maradjon az intézmény, az SMK olyan újításokat vezet be, melyek segítségével újradefiniálhatják a közönség SMK-ról kialakított képét és a vele szemben támasztott elvárásokat.
A Dán Nemzeti Galéria a dán Kulturális Minisztériumhoz tartozó intézmény, s ennek megfelelően működésére a 2014-ben kiadott, 358. számú múzeumi törvény vonatkozik.
A galéria a minisztériummal a 2014-2017 időszakra kötötte legutóbbi teljesítmény-szerződését. Az intézmény 2015. évi (a honlapjukon angol nyelven is hozzáférhető) jelentéséből kiderül, hogy a tárgyévben 123,6 millió dán korona kiadásukkal, illetve 41 millió dán korona bevételükkel az év pénzügyi mérlegét kielégítőnek minősítették.
Tudományos szempontból az intézmény szintén elégedett az eredményével, hiszen számottevő eredményeket értek el a kutatás, tanulás/oktatás, és konzerválás területein.
Az SMK brandje: „a művészet perspektívát nyújt” (Art provides prespective). Az ehhez kapcsolódó négy fő érték pedig: nagyvonalúság, kíváncsiság, tudás és jelenlét. Ezen értékeket alapul véve a múzeum folyamatosan nyit a szélesebb közönségek felé, a műveket és a felhalmozott tudást könnyen hozzáférhetővé téve, hangulatos társadalmi tereket kialakítva. A múzeum részéről mindez egy folyamatos törekvés, mely vezérelvül szolgál az ott dolgozók számára az eljövendő években is. Azt, hogy az intézmény jó irányba halad, támasztják alá a látogatószámok is: 2015-ben például 451 195 látogató volt kíváncsi a Dán Nemzeti Galéria gyűjteményeire és időszaki kiállításaira.
A fenti szellemiség olyan programokban érhető tetten, mint a szerdánként megrendezett SMK KOM (= „come”, gyere) elnevezésű ingyenes rendezvény, melynek keretében kb. harminc, többek között Spanyolországból, Oroszországból, Etiópiából, Szíriából és Nepálból érkező, anyanyelvükként nem a dán nyelvet beszélő ember a műtárgyak között gyakorolhatja dán nyelvtudását. A program egy 2013-ban, különböző nyelviskolákkal kialakított együttműködésből nőtte ki magát. Szerdánként egy papírzsákban magunkkal vihető meleg vacsora és különleges programok, koncertek, rajzos workshopok kíséretében tematikus tárlatvezetéseket tartanak a Galériában.
forrás: www.smk.dk
Thor Nørmark-Larsen, az intézmény Regisztrátor Osztályának vezetője a műtárgymozgások adminisztrációjáért felelős szervezeti egység vezetőjeként központi szerepet játszik az intézmény bejövő és kimenő kiállításainak, illetve egyedi kölcsöneinek intézésében.
A dán kolléga betekintést adott bejövő kiállításaik projektszerkezetébe, melynek középpontjában egy operatív bizottság, a „Steering Committee” áll, tagja pedig az igazgatón, a kiállításszervezőn, a kurátorokon kívül a projekt szervezet többi csoportjának a vezetője állandó vagy konzultatív státusszal. Emellett az igazgatási bizottság mellett működik egy bizottság a szállítmányozási és konzerválási feladatokra (ennek vezetője a Regisztrátor Osztály vezetője), egy másik a kommunikációra és múzeumpedagógiára, egy harmadik pedig az installációra és a kiállítási látványtervre. Mindezeket az operatív szervezeti egységeket egészíti ki a kurátori csoport.
A kiállítás megnyitása előtti folyamatokat kiértékelik egy minden projekttag részvételével tartott megbeszélésen, ezután a kiállítás bontására új munkacsoportot szerveznek, mely folyamatot újra a kiértékelés zár.
A minden kiállításhoz elkészített projektstruktúrát a koncepcióról, illetve a költségvetésről tartandó megbeszélések tervezett listája, valamint a részletes költségvetés egészíti ki.
Thor Nørmark-Larsen a dán, finn, norvég és svéd, nemzetközi kiállításokat szervező nagy múzeumok regisztrátorait tömörítő csoport, az Északi Regisztrátor Csoport (Nordic Registrars Group) egyik vezető személyisége, a vezető testület tagja. A csoport 1998-ban jött létre, és egészen 2015-ig – mikor is vezető testületet választottak a reprezentált országok 2-2 tagjával – informális csoportosulásként működött. A (szándékoltan) elnök nélkül működő szervezet jelenleg 19 múzeumból 30-40 tagot számlál.
Az Északi Regisztrátor Csoport célja, hogy kapcsolatot építsenek ki egymással a csoporton belül, megosszák egymás között az információkat, megvitassák a közös kihívásokat különös tekintettel a kiállítások tervezése, a műtárgy-kölcsönzéssel kapcsolatos szerződések, a kiállítási logisztika, a biztosítás és szállítmányozás terén.
[1] Funding yes, control no! Julius Bomholt 1963
[2] Dániában összesen több mint 300 muzeális intézmény található.
[3] Sophie Bruun elmondása szerint a jelenlegi legkisebb támogatás mértéke 1 M DK, amihez a múzeumnak további 2 M koronát kell hozzátennie, míg a legnagyobb állami támogatás mértéke 33 M DK.
