A Pulszky Társaság által meghirdetett pályázat keretében 2017. június 12. és 2017. június 18. között egy hetet tölthettem Hollandiában a pályázat másik nyertesével, Dr. Zábrátzky Évával (Dobó István Vármúzeum). Látogatásunk célja az alábbi témakörök megvitatása volt az általunk meglátogatott intézmények dolgozóival:
Munkámból kifolyólag, – mivel regisztrátori munkakörben dolgozom –, elsősorban az első és a harmadik kérdéskörökre koncentráltam.
Első amszterdami találkozónkra, amelyre közvetlenül a reptérről mentünk, a Museumvereniging három tagjával, Margriet de Jongal, Lodewijk Kuiperel, valamint Amber Leguital került sor. A Museumvereniging a Holland Múzeumok Egyesületét takarja, mely, mint megtudtuk, kizárólag intézményeket, így közel 450 múzeumot foglal magába. Ahhoz hogy egy intézmény taggá válhasson, több kritériumnak is meg kell felelnie, mint például rendelkeznie kell saját gyűjteménnyel (vannak persze kivételek, mint például a Hermitage), illetve akkreditált múzeumnak kell lennie. Az intézmények akkreditációját egy az Egyesületen kívüli szervezet végzi. A Holland Múzeumok Egyesülete, melynek története a XX. század elejéig nyúlik vissza, az évtizedek során tudományos közösségből fokozatosan átalakult érdekvédelmi szervezetté. A 1990-es évektől már nemzetközi szinten is munkálkodtak, így például a Pulszky Társasággal együttműködésben több ízben is szerveztek workshopokat, továbbképzéseket. 2003-ban az egyesület magába olvasztotta az 1981-ben létrehozott Múzeumkártya Alapítványt (Museumcard Foundation), 2014-ben pedig összeolvadt a Nemzeti Múzeumok Egyesületével.
Egy kisebb kitérőként röviden beszélnék a Múzeumkártya rendszeréről. A kártyatulajdonosok 59,90 eurót fizetnek évente a kártyáért, melynek fejében Hollandia szerte közel 400 múzeumot látogathatnak meg belépődíj fizetése nélkül. A múzeumok minden, a kártyát használó látogató után a belépő összegének 60%-át kapják meg utólag (2014-ben 44 millió euró visszatérítést kaptak a holland múzeumok), a fennmaradó összeget pedig az Egyesület marketing célokra használja fel. Ahhoz, hogy egy múzeum részt vehessen a programban, Egyesületi tagnak kell lennie, de a tagoknak nem kötelező részt venniük a rendszerben. A résztvevő múzeumok hozzáférést kapnak a kártyahasználatot feldolgozó statisztikákhoz, melynek eredményét az Egyesület később egy éves beszámolóban összesíti és publikálja.
A múzeumkártya
Forrás: www.museumvereniging.nl
2015-ben körülbelül 1,2 millió kártya tulajdonos volt, amely a holland lakosság 7%-át tette ki. Ugyanebben az évben több mint 30 millió látogatója volt a múzeumoknak, ebből 8,3 millióan használták a kártyát belépéskor, ez a látogatók 28%-át jelenti. A kártyatulajdonosok évente átlagosan 6,8 alkalommal látogatnak el múzeumba.
Most pedig tekintsük át a Holland Múzeumok Egyesületének felépítését és működését. A szervezet élén az igazgató áll (jelenleg Siebe Weide), aki egy hét tagú tanácsnak felel, amely öt múzeumigazgatóból és két külső tagból, tehát nem múzeumi szakemberekből áll. Az Egyesület négy forrásból jut anyagi támogatáshoz: a múzeumok által befizetett tagdíjakból (55 %), pályázati forrásokból (29 %), szerencsejáték alapból (16 %), valamint a Múzeumkártya Alapítvány révén.
Az Egyesület főbb céljai:
A múzeumok közös érdekeinek védelmezése és politikai érdekképviselete: Az Egyesület jelen van a minisztérium múzeumpolitikájáért felelős munkacsoportjában, illetve nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a politikusok értesüljenek a múzeumi szektort érintő problémákról. Ennek eredményeképp például az egyik politikai párt bevette programjába is a holland állami garancia felső limitjével kapcsolatos problémát. Lobbi tevékenységük részeként továbbá létrehozták az ún. „gyakornok programot”, amelynek során politikusok egy-egy napot múzeumokban töltenek el, így nyerve betekintést az ott dolgozók munkájába. Az egyik ilyen látogatás során készült rövidfilm ezen a linken megtekinthető. Az Egyesület publikációk formájában is igyekszik felhívni a figyelmet a múzeumok értékeire és az intézményeket érintő problémákra: jó példa erre az alábbi linken található The Social Signifciance of Museums ( A múzeumok társadalmi jelentősége) c. kiadvány.
Az egyik „gyakornok”
Forrás: www.museumvereniging.nl
Promóciós tevékenység: Az Egyesület felelős többek között a holland Múzeumok éjszakájának, valamint a Múzeumok Hetének (https://www.museumvereniging.nl/Projecten/NationaleMuseumweek) megszervezéséért.
A tagintézmények szakmai segítése: Rendszeresen szerveznek múzeumi szakemberek számára workshopokat, ahol különböző szakértői szekciók (gyűjteménykezelés, biztonság stb.) előadásain lehet részt venni.
Bár a hét további részében továbbiérdekes intézményeket látogattunk meg, köztük a Hágában található, az Oktatási, Kulturális és Tudományos Minisztérium részét képező Cultural Heritage Agency-t vagy a Rijkmuseum regisztrátori osztályát, a beszámoló további részében az Association of Amsterdam Museumsról, tehát az Amszterdami Múzeumok Egyesületéről fogok írni. (http://www.amsterdammusea.org/en).
Az 1994-ben alapított, 48 múzeumot tömörítő szervezet székhelye az Amsterdam Musemban található, ezért a találkozóra is itt került sor a Samenwerkende Amsterdamse Musea (SAM) két tagjával. A SAM az amszterdami múzeumok gazdasági érdekeit képviselő szervezet, igazgatója Björn Stenvers, segítője pedig Lilia Iosilevich. Ők ketten egy öt fős, múzeumigazgatókból álló bizottságnak felelnek.
A szervezet legfőbb feladatainak az alábbiakat tekinti:
A múzeumok közötti belső kommunikáció segítése: A belső kommunikáció érdekében létrehoztak egy „Who is who” / „Ki kicsoda” jegyzéket, ezzel segítve a múzeumok közötti közvetlen párbeszédet, illetve megalkották ugyanennek a múzeumi marketing-szakembereket összegyűjtő változatát is. Az igazgató kiemelten fontosnak tartja, hogy a múzeumi szakemberek, függetlenül az általuk képviselt intézmény méretétől vagy presztízsétől, egyenlőként tudjanak kommunikálni, ezzel is erősítve az egységet. Ehhez kapcsolódóan a SAM igyekszik segíteni a kisebb múzeumokat a felzárkózásban a havi rendszerességgel megrendezett Amsterdam Museum Academy formájában. Ez egy egynapos workshopok formájában kialakított képzési program, amely során a 10–30 résztvevő különböző témákban megrendezett oktatásokon vehet részt. Ebbe a programba a teremőröket is bevonják, akiknek rendszeresen tartanak udvariassági, továbbá jelnyelvi tréningeket is.
A fővárossal való együttműködés: Az Egyesületnek köszönhető, a várossal való szoros együttműködés, melynek kereteiben igyekeznek a múzeumokat közösségi helyekké változtatni. Erre jó példa a belvárosi Museumplein, ahol a Rijksmuseum, a Van Gogh Museum, a Stedelijk Museum, valamint a híres „Iamsterdam” felirat is található. A tér ma már a helyeik és a turisták egyik kedvelt találkozóhelye, mely többek között annak is köszönhető, hogy az imént felsorolt intézmények egyes részei – például a kertek vagy kávézók – nem csupán azok számára állnak nyitva, akik jegyet vásárolnak a kiállításaikra. Így például a Rijksmuseum kertje, amely a múzeum nyitvatartási idejében bárki számára látogatható, a mi ott tartózkodásunk alatt is tele volt. Ez azért is lényeges, mivel az Egyesület fontosnak tartja a helyiek becsábítását a város múzeumaiba, hiszen jelenleg főként a turisták teszik ki a látogatók nagy részét.
A Rijkmuseum nyilvános kertje
Egységes marketing stratégia és promóció kialakítása: Az egységes marketing és promóció egyik eszköze a rendszeresen publikált, az ún. Museum Monitor , amely összefoglalja a múzeumi szektor helyzetét és problémáit. A közönség felé történő promótálás segítése érdekében megalkották Amszterdam város részletes múzeumi térképét, a kisebb múzeumokat és kiállítóhelyeket is feltüntetve, ezzel is segítve őket látogatószámuk növelésében. A szervezet az iskolák számára a város múzeumai által kínált gyermekprogramokat tartalmazó brosúrákat is készített.
Felmerül a kérdés, hogy egy ilyen jól strukturált országos egyesület mellet miért van szükség egy külön, a főváros múzeumait összefogó szervezetre. Az igazgató erre azt a választ adta, hogy Amszterdam város önmagában egy rendkívül erős „brand-dé” vált, és a város múzeumai hatalmas látogatottságnak örvendenek: 2016-ban 13,3 millió látogatója volt a múzeumoknak, ez a magas szám pedig már indikálja az összefogást. Ráadásul egyre többen költöznek a fővárosba, ez pedig kihívást jelent mind a városnak, mind a múzeumoknak. Természetesen arról is érdeklődtem, hogy milyen a viszonyuk a másik egyesülettel, de úgy tűnik, hogy nincs szoros együttműködés köztük annak ellenére, hogy az egyesület 48 múzeumából 44 tagja az országos egyesületnek is. A két szervezet közötti kooperáció leginkább a látogatószámokkal kapcsolatos információcserében nyilvánul meg.
Ezt a két példát látva azt gondolom, hogy Magyarországon is szükség lenne ilyen jellegű összefogásra, hiszen bizonyos problémák minden intézményt ugyanúgy érintenek. Több fórumon is találkoztam már vele, és a saját munkám során is tapasztaltam, hogy az EKÁER rendszer kötelező használata problémát jelent a műtárgyak szállítmányozásakor. Amennyiben több intézmény összefogna, és jelezné ezt az illetékes hatóság felé, talán sikerülne ezen változtatni. Szintén követendő példának tartom az egyesületek által szervezett képzéseket, hiszen erre itthon is nagy igény van. Ezt jól mutatja a Szépművészeti Múzeum Jogi osztálya által korábban megszervezett workshopok résztvevőinek magas létszáma. Amennyiben tehát követendő példát keresünk az összefogás terén, a holland egyesületek mindenképpen jó mintául szolgálhatnak.
