A magyar múzeumok többsége egyszerre két közönséget szolgál ki: a helyi lakosokat, akik visszajárnak, és a turisztikai látogatókat, akik jellemzően egyszer jönnek. Októberben a szombathelyi Kulturális Marketing és Kulturális Gazdaság 2026 konferencián mutattuk be közös kutatásunkat arról, mit jelent ez a kettősség a múzeumok működésében, és miért nem látszik mindez a statisztikában (Csapláros & Makranczi, 2026). A teljes szakmai tanulmány várhatóan 2027 tavaszán jelenik meg. A téma aktualitását jól mutatja, hogy október 21-én a Budapesti Corvinus Egyetemen kerekasztal-beszélgetést rendeztek a múzeumok és a turizmus kapcsolatáról a Néprajzi Múzeum, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum, a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ vezetőinek és a Visit Hungary képviselőjének részvételével (Berényi, 2026). Az alábbiakban kutatásunk azon eredményeit foglaljuk össze, amelyek a kerekasztal-beszélgetésen felvetett témákhoz kapcsolódnak.
Két szegmens, két intézményi magatartás
A marketing nyelvén egyszerű a helyzet: a helyi közönség és a turisztikai látogató két szegmens. Más a döntési helyzetük, más vonzza be őket, és másként viszonyulnak a belépőhöz. A helyi otthon dönt, bármikor visszajöhet, és számára a jegy ismétlődő kiadás. A turisták jellemzően egyszeri, időben korlátozott látogatást tesznek a helyszínen, így a múzeumi belépődíj az utazás teljes költségvetésének elhanyagolható, egyszeri tétele.
Kutatásunk tézise, hogy a múzeumoknál ez nem csak kommunikációbeli különbség. A két szegmens más nyitvatartási és kapacitáslogikát, más programszerkezetet, árazást, munkaszervezést és mérést követel. Ha egy intézménynek a kettőt egyszerre kell vállalnia, a köztük lévő hangsúlyok kijelölése vezetői döntés. Ezt a döntést a magyar múzeumok többsége ma nem nyíltan, hanem kimondatlanul hozza meg.
Három forrásra építettünk. A kulturális statisztika (OSAP 1444) 2019 és 2025 közötti intézményi adatait saját számításokkal dolgoztuk fel. Ezeket összekapcsoltuk a MúzeumokMa 2020 országos kutatás 125 igazgatói kérdőívével és fókuszcsoportjaival (Makranczi, 2021). A harmadik forrás egy megyei hatókörű városi múzeum, a Savaria Múzeum múzeumigazgatójának vezetői tapasztalata, amelyet a kulturális turizmus fejlesztői nézőpontja egészít ki.
Fontos, hogy a két szegmens gyakran ugyanaz az ember. Egy 2023-as hazai reprezentatív felmérés szerint a felnőttek 35 százaléka aktív kultúrafogyasztó: a lakóhelyén rendszeresen látogatja a kulturális intézményeket, emellett belföldi utazásokon vesz részt (Sulyok et al., 2024). A mi helyi látogatónk tehát a szomszéd város kulturális turistája, és fordítva. A szegmenst nem a személy határozza meg, hanem a helyzet.
Új mérce a turizmusban: a helyi lakos
Mielőtt az adatokra rátérnénk, érdemes jelezni, hogy a kérdés nem csak múzeumi. A turizmuspolitika Európában az elmúlt években elmozdult a vendégszám mint egyetlen mérce felől. Ausztria 2019-es turizmusstratégiája, a Plan T, kimondta, hogy nem egyedül a vendég áll a turizmuspolitika középpontjában: ugyanolyan fontosak a vállalkozók, a munkavállalók, a helyi lakosság és a környezet. A vendég élménye is csak akkor lehet igazán emlékezetes, ha a lakosság nem érzi tehernek a turistákat (Bundesministerium für Nachhaltigkeit und Tourismus, 2019).
Az erre épülő, idén júniusban bemutatott Vision T szerint a turizmus sikerét a jövőben nem lehet egyedül a vendégéjszakákban mérni; kilenc kulcsmutatója között ott van a turizmus lakossági elfogadottsága és a főszezonon kívüli vendégéjszakák aránya (Bundesministerium für Wirtschaft, Energie und Tourismus, 2026). Bécs lemondott a mennyiségi vendégéjszaka-célról, és azt méri, hány bécsi támogatja a turizmust; a legutóbbi felmérés szerint tízből kilenc (WienTourismus, 2019, 2025).
Ebben a gondolkodásban a jó desztinációt a lakói jólléte is minősíti, és ennek a helyi közösség múzeuma kulcsszereplője. A helyieknek fontos múzeum a vendég számára is hiteles képet ad a helyről. A helyi közönséggel végzett munka ezért nem a turisztikai szerep alternatívája, hanem annak egyik alapja. A következő részekben erre a gondolatra többször visszatérünk.
A turizmus helye a magyar múzeumi rendszerben
A kerekasztalról szóló beszámoló egyik fontos megállapítása, hogy Budapest nem azonos a magyar múzeumi rendszerrel, és a fővárosi helyzet nem vetíthető automatikusan a vidéki intézményekre (Berényi, 2026). Adataink ezt számszerűen is alátámasztják. 2025-ben 716 múzeumi helyszín jelentett kiállítási látogatót. A településeket aszerint soroltuk be, hogy múzeumaik turisztikai forgalmat mutatnak-e: vidéki turisztikai központnak azt tekintettük, ahol a látogatók legalább tizede külföldi, vagy ahol a múzeumok egy év alatt a lakosság legalább tízszeresét fogadják. Így 32 település adódott, Egertől Pécsig, Szentendrétől Hévízig.
Forrás: Kulturális Statisztikai Adatgyűjtés (2026), OSAP 1444, 2025, saját számítás.
A magyar múzeumi helyszínek 72 százaléka a vidéki, nem kiemelt településeken működik. Ezek a helyszínek fogadják a látogatók negyedét, de a külföldieknek csak 3 százalékát. Működésük egészen más: minden második látogató ingyenesen lép be, és száz kiállítási látogatóra 48 programrésztvevő jut. Ilyen résztvevő az, aki múzeumpedagógiai foglalkozáson, tárlatvezetésen, családi vagy közösségi programon vesz részt. A vidéki múzeum közönségkapcsolatának jelentős része tehát nem a kiállítóteremben, hanem a programokban zajlik.
A turizmus a múzeumok szakmai besorolási kategóriáin (pl. országos múzeum, megyei hatókörű városi múzeum stb.) belül is koncentrált. Minden kategóriában a külföldi látogatók számát tekintve a legnagyobb öt intézmény adja az adott kategória külföldi látogatóinak 88―98 százalékát. A turisztikai szerepet tehát a földrajzi hely jelöli ki, nem a múzeum típusa vagy szándéka. A szakirodalom ennek megfelelően a turisztikai fókuszú és a közösségi fókuszú múzeumot egy skála két végpontjaként írja le (Abdel Fattah & Eddy-U, 2022). A megyei hatókörű városi múzeumok e skála közepén állnak: négy kiemelt desztinációban lévő múzeumnál 10―21 százalék a külföldi látogatók aránya, tizenegy múzeumban 5 százalék alatt marad, a további négy múzeum a kettő között van. A kerekasztalon a legnagyobb országos intézmények vezetői beszéltek, akik a skála turisztikai végén dolgoznak. Az alábbiakban a másik végről és a középről nézünk rá ugyanazokra a kérdésekre.
Ahol a turizmus tény, ott nem cél; ahol cél, ott nem tény
A kerekasztalról szóló beszámoló felidézi a MúzeumokMa 2020 kutatás eredményét: az igazgatók többsége turisztikai célpontnak tekintette intézményét, de kevesebb mint harmaduknak volt saját turisztikai stratégiája. Azt is jelzi, hogy azonos módszertannal megismételt országos felmérés azóta nem készült (Berényi, 2026). Új felmérés híján azt vizsgáltuk, hogyan viszonyulnak az igazgatók akkori válaszai a múzeumok tényleges turisztikai forgalmához. Ehhez a 2020-as igazgatói válaszokat a kulturális statisztika adataival kapcsoltuk össze: a 2019-es évvel, amelyre a kérdőív vonatkozott, a járvány sújtotta 2020-as évvel és a legfrissebb, 2025-ös évvel.
1. táblázat. Látogatók és külföldi látogatók a kulturális statisztikában, 2019, 2020 és 2025. Forrás: Kulturális Statisztikai Adatgyűjtés (2026), OSAP 1444, saját számítás. Az országos és a megyei hatókörű városi múzeum a KultStat szakmai besorolását jelenti, telephelyenként összesítve. A mediánsor a 19 megyei múzeum székhelytelepülési helyszíneire vonatkozik; a rangsor minden évben az adott év külföldi aránya szerint készült.
2. táblázat. Az igazgatók válaszai a MúzeumokMa 2020 kérdőívben (az adott választ jelölő igazgatók száma). Forrás: MúzeumokMa 2020 igazgatói kérdőív (Makranczi, 2021), saját számítás.
A két táblázat együtt két dolgot mutat. Az első táblázat szerint a turisztikai forgalom szerkezete a vizsgált években lényegében változatlan. 2019-ben és 2025-ben is nagyjából minden harmadik-negyedik külföldi múzeumi látogatás az országos múzeumokra esett, a megyei hatókörű városi múzeumokra 3―5 százalék. A járvány 2020-ban mindkét csoportnál visszavetette a külföldi forgalmat, de a különbségen nem változtatott: az országos múzeumokban akkor is többszörös volt a külföldiek aránya.
A második táblázat igazgatói válaszai ezzel éppen ellentétes képet adnak. Az országos múzeumokban, ahol a turizmus adottság, az igazgatók alig említik fenntartói elvárásként: tízből hárman, és egyikük sem tette a jövőképe élére. A megyei hatókörű városi múzeumoknál, ahol a külföldi látogatók aránya töredéke az országosnak, tizenkilencből tizenöt igazgató szerint a fenntartó turizmust vár. Az a három megyei igazgató pedig, aki a turizmust a jövőképe első helyére tette, olyan múzeumot vezet, ahol a külföldi látogatók aránya mindhárom vizsgált évben 1―3 százalék körül maradt. A kis elemszám miatt ez irányt jelez, nem statisztikailag igazolt összefüggést, de az irány 2019-ben, 2020-ban és 2025-ben is ugyanaz.
Ebből az következik, hogy a turisztikai elvárás nem a keresletből fakad, hanem a fenntartói gondolkodásból. Ahol a turisták valóban jelen vannak, a fenntartó nem érzi szükségét, hogy külön kérje; ahol kevesen jönnek, ott a turizmus fejlesztési reményként jelenik meg. A múzeumtól így olyan eredményt várnak, amelyet a földrajzi helye miatt nem tud elérni, a valódi teljesítménye, a helyi közönséggel végzett munka viszont nem látszik, pedig ahogyan láttuk, ez a turizmus szempontjából is legalább olyan fontos.
Baán László a kerekasztalon arról beszélt, hogy sok magyar múzeumnak elsősorban a hazai közönségre kell épülnie (Berényi, 2026). Ezzel egyetértünk. Ha azonban a múzeumok többségének valóban a hazai, sőt a helyi közönség a fő bázisa, akkor nem elég ezt kimondani, hanem a fenntartói elvárásoknak és a teljesítményt mérő mutatóknak is ehhez kellene igazodniuk.
Félreértés ne essék, ebből nem következik, hogy a kiemelt turisztikai helyszíneken kívül működő múzeumokba ne kellene turisztikai fejlesztési forrást fordítani, és az sem, hogy a turisztikai szereplők figyelmen kívül hagyhatnák őket. A különbség a fejlesztés céljában és a siker mércéjében van. Egy megyeszékhelyi múzeum új kiállítása vagy programsorozata elsősorban nem attól sikeres, hogy hány külföldi vendéget vonz, hanem attól, hogy hány helyi lakost, iskolai csoportot és környékbeli, egynapos látogatót ér el, és közülük hányan térnek vissza. A fejlesztés eredményét tehát ezeken a mutatókon érdemes mérni. Hogy ezek az eredmények ma miért nem látszanak a statisztikában, arról szól a következő rész.
Amit a statisztika nem lát
A beszélgetésen elhangzott, hogy sok adat keletkezik a múzeumoknál, de a látogatások száma nem azonos az egyedi látogatók számával, és nem derül ki belőle, honnan érkezett a látogató, és milyen szerepe volt a múzeumnak az utazási döntésben (Berényi, 2026). Kutatásunk két olyan tételt azonosított, amely ma nem jelenik meg a döntéshozók által figyelt mutatókban. Az egyikről van ugyan adat, de nem kerül a fő mérőszámok közé, a másikról a statisztika egyáltalán nem gyűjt adatot. Pedig a vidéki múzeumok közönségének nagy része ide tartozik.
Az első a programmunka. A vidéki, nem kiemelt településeken 2025-ben 1,27 millió programrésztvevőt rögzítettek. A fenntartói és a nyilvános kommunikáció főmutatója viszont a kiállítási látogatószám, és abban ez nem jelenik meg. Ahogyan a beszélgetésben is utaltak rá, egységes látogatófogalom sincs: nincs világos iránymutatás arra, hogy a látogatót a jegyeladás vagy a megtekintett kiállítások alapján kell-e számolni, és a programokon való részvétel is beleszámít-e. A múzeumok eltérően számolnak, ami rontja az adatok összehasonlíthatóságát. Ezért fontos lenne a számolás módjának egységes meghatározása, és az is, hogy az ágazati irányítás következetesen elvárja ennek alkalmazását.
A második a belföldi turista. A kulturális statisztika egyetlen turisztikai mutatója a külföldi látogatók becsült száma; az OSAP 1444 adatlap a belföldi látogató lakóhelyét nem kéri (Kulturális Statisztikai Adatgyűjtés, 2026). A budapesti turista és a helyi lakos így ugyanabba a kategóriába esik. Pedig a statisztikailag nem regisztrált mozgás, az egynapos út és a rokonlátogatás egyes becslések szerint közel akkora, mint a mérhető forgalom (Michalkó, 2023), és a már korábban idézett kutatás szerint a felnőttek 38 százaléka tett szabadidős egynapos belföldi utat 2020 és 2022 között (Sulyok et al., 2024).
A belföldi turizmus a múzeumi statisztikában nem jelenik meg, de nyomot hagy benne. Megvizsgáltuk azt a 224 vidéki helyszínt, amely legalább ezer látogatót fogad, és ahol a külföldiek aránya 5 százalék alatt van. Ahol a látogatók száma a lakosság felét sem éri el, ott a látogatók tizede vált teljes árú jegyet, hét tizede ingyenes, és száz látogatóra 78 programrésztvevő jut. Ahol a látogatók száma a lakosság kétszeresét is meghaladja, ott a teljes árú jegyek aránya 21 százalékra nő, az ingyenesé 40 százalékra, a programrésztvevőké a felére esik. Ezek a múzeumok külföldit alig látnak, jegyszerkezetük mégis turisztikai; a lista élén ismert belföldi úti célok állnak, mint Kőszeg, Szilvásvárad, Gyula.
Megyei szinten a KSH szálláshelyi vendégforgalmi adataival is összevetettük a múzeumi mutatókat (Központi Statisztikai Hivatal [KSH], 2026). Ahol egy lakosra sok belföldi vendégéjszaka jut, ott a múzeumokban magasabb a teljes árú jegyek aránya. Zalában 2025-ben 8,4 belföldi vendégéjszaka jutott egy lakosra, és a múzeumi látogatók 32 százaléka váltott teljes árú jegyet; Veszprémben 8,1 vendégéjszaka mellett 27 százalék volt ez az arány. Jász-Nagykun-Szolnokban 1,8 vendégéjszaka mellett 12, Nógrádban 1,2 mellett 10 százalék. A 19 megye adatai alapján a teljes árú jegyek aránya és a belföldi vendégéjszakák szorosan összefüggnek. Mivel a statisztika egyetlen turisztikai mutatója a külföldi látogatók becsült száma, a belföldi vendég jelenlétére ma csak a jegyeladások szerkezetéből lehet következtetni.
A hiány pótlásához nem feltétlenül kell új adatgyűjtés. Sok múzeum ma is megkérdezi a pénztárnál, honnan jön a látogató, és a statisztikába kerülő külföldi szám is általában ebből a kérdésből készül, a belföldi válasz viszont nem kerül be a statisztikai adatgyűjtésbe, hanem az intézménynél marad. A vizsgált megyei múzeumban a megkérdezett látogatók közel fele más megyéből érkezett, csaknem négyszer annyian, mint külföldről. Indokolt a látogatófogalom egységesítése a programrésztvevők bevonásával. Szükséges továbbá, hogy az OSAP 1444 adatlap a külföldi vendégek mellett a helyi és belföldi látogatók arányára, valamint a látogatói elégedettségre is rákérdezzen. Ez utóbbi egybecseng a fentebb bemutatott osztrák iránnyal is, amely a turizmus sikerét a vendégéjszakák mellett a lakosság elégedettségével és elfogadásával is méri.
Hova kerül a turista pénze?
A kerekasztal egyik visszatérő gondolata volt, hogy a múzeumok gazdasági haszna nagyrészt nem a múzeumban jelenik meg, hanem a szálláshelyeknél, az éttermeknél és a szolgáltatóknál, miközben a turisztikai kereslet többletfeladatot ró a múzeumra (Berényi, 2026). Ugyanezt fogalmazták meg a megyei múzeumigazgatók már 2020-ban a MúzeumokMa fókuszcsoportjaiban: nem a múzeum 1500 forintos belépője számít, hanem az, hogy a városban aludt, evett, és 70―100 ezer forintot hagyott ott (Makranczi, 2021). A turista költésének tehát csak nagyon kis százaléka csapódik le a múzeumban. Kemecsi Lajos a kerekasztal-beszélgetésen úgy fogalmazott, hogy a turizmusnak is támogatnia kellene a múzeumokat, nem elég egyoldalúan elvárni tőlük a hozzájárulást (Berényi, 2026). Ehhez az kell, hogy a turizmusból származó bevétel egy része visszajusson azokhoz, akik a vendéget odavonzzák vagy programot kínálnak neki, így a múzeumokhoz is.
Erre már van jó nemzetközi példa. Dubrovnikban a városi kártyát, a 2026 szeptemberében a Destination of Sustainable Cultural Tourism Awards digitalizációs kategóriájában első díjat nyert Dubrovnik Passt a város minden harmadik látogatója használja. A kártya bevételéből a város 12 kulturális intézményét és mintegy 130 független kulturális szereplőjét támogatják (Hospitality Net, 2026; DuList, 2026). Azokon a településeken, ahol a múzeumi kínálat élénkíti a turizmust, indokolt az idegenforgalmi adóból vagy a városkártyákból származó bevétel egy részének közvetlen átcsoportosítása a kulturális szféra támogatására. A kiemelkedő turisztikai kereslet mellé célzott fejlesztési forrásokat és pontosan mérhető célokat kell rendelni.
Ahol a turisztikai kereslet kisebb, és főként belföldi, rövid látogatásokból áll, ott a múzeum munkájának súlypontja jellemzően a helyi közönségen van. Itt nem a vendégéjszakákhoz kötött mutatók, hanem a helyi elérés, a belföldi rövid látogatások és a lakossági elégedettség mutatják meg a teljesítményt. A helyi elérés azt méri, hogy a település lakóinak mekkora része használja a múzeumot, vagyis mennyire része a múzeum a helyi életnek. Ez a turizmus szempontjából sem mellékes. A Plan T szerint a vendég élménye csak akkor lehet teljes, ha a lakosság nem érzi tehernek a turizmust; a saját kulturális intézményeit használó, rájuk büszke helyi közösség ennek egyik feltétele (Bundesministerium für Nachhaltigkeit und Tourismus, 2019).
A beszámoló szerint a múzeumok és a turisztikai szereplők együttműködése továbbra is nagyrészt személyes kezdeményezéseken múlik (Berényi, 2026). Az együttműködést intézményesebbé tenné a közös éves programnaptár a kiemelt programokkal, amelyet a megyei igazgatók már 2020-ban kértek (Makranczi, 2021). A közös tervezés a kis múzeumok számára kiemelten fontos. A vidéki, nem kiemelt településeken működő múzeumi helyszínek felénél az éves látogatószám 1300 alatt marad, sokszor egy-két munkatárssal. Ezek egyenként nem vállalhatnak turisztikai szerepet, hálózatban viszont igen. Ennek természetes központja a megyei hatókörű városi múzeum lehet, közös kommunikációval, foglalási rendszerrel és megyei útvonallal, ha ehhez a feladathoz forrás is társul.
Az együttműködés intézményes kereteire most valódi esély nyílik. Juhász Szabolcs, a Visit Hungary turizmus szakmai területi vezetője a kerekasztalon arról beszélt, hogy cél egy desztinációmenedzsmenttel foglalkozó szervezet felállítása, amely összekötő és koordináló szerepet töltene be a turisztikai szereplők között, és feladatai közé tartozna a szolgáltatók képzése is (Balogh Bodor, 2026). A szakmában emellett vita folyik a térségi desztinációmenedzsment jövőjéről (Turizmus.com, 2026), de a nyilvános felvetésekben a kulturális intézmények szerepe eddig nem jelent meg.
Fontosnak tartjuk, hogy a múzeumok ezekben a szervezetekben ne csak attrakcióként, hanem meghatározó tartalomgazdaként vegyenek részt. Ők ismerik a hely történetét és a helyi közösséget, és ők tudják ezt a tudást hitelesen átadni.
A közösségi munka mint turisztikai érték
A beszámoló zárógondolata szerint új átfogó stratégia helyett előbb az elmúlt öt év konkrét együttműködéseit, ráfordításait és eredményeit kellene áttekinteni (Berényi, 2026). Ehhez a tanulmány elején bemutatott európai irány mércét is ad. Amennyiben a turizmus sikerét a vendégéjszakák mellett a lakossági elfogadottság és a főszezonon kívüli forgalom határozza meg, úgy az elmúlt évek múzeumi és turisztikai együttműködéseit ezen szempontok alapján kell értékelni. A Plan T-től a Vision T-ig tartó osztrák stratégia igazolja, hogy a releváns mutatók kijelölhetők és rendszeresen monitorozhatók, ahogyan Bécs vezetése évente felméri a helyi lakosság véleményét (WienTourismus, 2025). Ugyanez a módszertan alapozza meg a korábban javasolt helyi elérést és elégedettséget vizsgáló indikátorokat.
Összegzés
A múzeumok a kulturális turizmus meghatározó szereplői, és ez nem csak azokra igaz, ahová külföldiek járnak. A hazai látogatók jelen vannak a nemzetközi turizmusból kimaradó vidéki múzeumokban, amint azt a korábban bemutatott adatok igazolják. Ennek a turisztikai szerepnek az alapja a helyi közösséggel végzett munka: az a múzeum, amely a helyieknek fontos, a vendég számára hiteles képet ad a helyről. Ugyanezt a felismerést követi az osztrák turizmuspolitika, amikor a turizmus sikerét a vendégéjszakák mellett a lakosság elfogadásával és elégedettségével méri.
Ebben a gondolkodásban a közösségi fókuszú múzeum nem gyenge turisztikai szereplő, hanem az élhető település része, amelyre a vendég kíváncsi. A közösségi munka tehát nem a turizmus ellentéte, hanem az előfeltétele. Amíg azonban ez a munka és vele együtt a belföldi turizmus nem látszik a számokban, a döntésekben sem fog.
A múzeumi statisztikának egységes látogatófogalommal kell dolgoznia, el kell különítenie a helyi, a belföldi és a külföldi látogatókat, és mérnie kell a helyi kapcsolódást is. Ez a megközelítés a fenntartók és a turisztikai döntéshozók számára egyaránt láthatóvá teszi az eredményeket, megvilágítva a helyi programok turizmusélénkítő szerepét.
Mindez kijelöli a fejlesztés irányát. A múzeumok turisztikai célú fejlesztését az intézmény valós közönségéhez és a desztináció igényeihez kell igazítani. A siker kulcsa a látogatói igények kiszolgálása mellett a múzeumi dolgozók szakirányú, turisztikai felkészítése.
Zárásként kiemelendő, hogy a múzeumok stratégiai partnerként való bevonása a desztinációmenedzsmentbe elengedhetetlen. Az intézmények ugyanis nemcsak mélyreható helyismeretük révén jelentenek értékes erőforrást, hanem maguk az épületek és a kiállítások is elsőrangú turisztikai attrakcióként működnek. Emellett a múzeumok kiterjedt közönségkapcsolati tevékenységük révén közvetlen és folyamatos hidat teremtenek a helyi lakosok és a látogatók között, így alapvetően formálják és gazdagítják a desztináció teljes élménykínálatát.
A kerekasztal-beszélgetésen a nagy országos intézmények nézőpontja jelent meg; elkötelezettek vagyunk egy olyan folytatás mellett, amely a megyei és a kisebb vidéki múzeumok, valamint a térségi turisztikai szereplők aktív részvételével valósul meg.
Irodalomjegyzék:
Abdel Fattah, A., & Eddy-U, M. E. (2022). Museums: Tourist oriented vs local oriented. In D. Buhalis (Ed.), Encyclopedia of tourism management and marketing (pp. 272-276). Edward Elgar.
Balogh Bodor, T. (2026, október 27.). Óriási élményérték rejlik a magyarországi múzeumhálózatban. Turizmus.com. https://turizmus.com/cikk/business-travel/oriasi-elmenyertek-magyarorszagi-muzeumhalozat-kerekasztal-corvinus-muzeum-es-turizmus
Berényi, M. (2026, október 30.). Öt év után is ugyanazok a kérdések – múzeumok és turizmus Magyarországon. Magyar Múzeumok Online. https://magyarmuzeumok.hu/cikk/ot-ev-utan-is-ugyanazok-a-kerdesek-muzeumok-es-turizmus-magyarorszagon
Bundesministerium für Nachhaltigkeit und Tourismus. (2019). Plan T: Masterplan für Tourismus. Wien. https://bmwet.gv.at/en/Topics/tourism/plan-t.html
Bundesministerium für Wirtschaft, Energie und Tourismus. (2026). Vision T: Die Tourismusstrategie für Österreich. https://www.bmwet.gv.at/Themen/Tourismus/vision-t.html
Csapláros, A., & Makranczi, Zs. (2026, október 14.). Helyi közönség és turisztikai látogató: két közönséglogika egy intézményben [Előadás]. Kulturális Marketing és Kulturális Gazdaság 2026 konferencia, Szombathely.
DuList. (2026, október 2.). Dubrovnik Pass ostvario rekordan prihod u rujnu i premašio ukupni prošlogodišnji prihod. https://dulist.hr/dubrovnik-pass-ostvario-rekordan-prihod-u-rujnu-i-premasio-ukupni-proslogodisnji-prihod/1048589
Hospitality Net. (2026, szeptember 28.). Winners of the Destination of Sustainable Cultural Tourism Awards 2026 revealed. https://www.hospitalitynet.org/news/4134597/winners-of-the-destination-of-sustainable-cultural-tourism-awards-2026-revealed
Kulturális Statisztikai Adatgyűjtés. (2026). OSAP 1444 múzeumi adatgyűjtés, 2019-2025 [Adatbázis]. https://kulturalisstatisztika.hu/public
Központi Statisztikai Hivatal. (2026). STADAT 27.1.2.2. A turisztikai szálláshelyek vendégforgalma megye és régió szerint [Adatbázis]. https://www.ksh.hu/stadat_files/tur/hu/tur0089.html
Makranczi, Zs. (2021). Múzeumok és a turizmus. MúzeumokMa 2020. Magyar Múzeumok Online. https://magyarmuzeumok.hu/cikk/muzeumok-es-a-turizmus
Michalkó, G. (2023). A turizmus esszenciája. Akadémiai Kiadó. https://mersz.hu/michalko-a-turizmus-esszenciaja-uj/info
Sulyok, J., Madarász, E., & Lőrincz, K. (2024). Házhoz megy a kultúra: A kultúrafogyasztás területi aspektusai a magyar lakosság körében. Turizmus Bulletin, 24(4), 12-24.
Turizmus.com. (2026, július 8.). „Rendszerváltásra van szükség a turizmusban is”. https://turizmus.com/cikk/szabalyozas/rendszervaltas-turizmusban-reagalt-tdm-szovetseg-princzinger-peter-interju-visitbalaton365-mtsza
WienTourismus. (2019). Visitor Economy Strategie 2025. https://b2b.wien.info/de/newsroom/corporate-news/corporate-news-archiv/strategie2025-360226
WienTourismus. (2025). Tourismusakzeptanz der Wiener Bevölkerung 2025. https://b2b.wien.info/de/statistik/marktforschung/tourismusakzeptanz-361708
