Magyarország nagyvárosainak képzőművészeti múzeumairól és azok kiállításairól gyakran hallunk. A kisvárosok, községek vagy falvak értékes gyűjteményeire ennél jóval kevesebb figyelem hárul. Jelen cikksorozatunk olyan fontos képzőművészeti gyűjteményekről, rejtett kincsekről ad számot, amelyeket kis helyi közösségek ápolnak és amelyekről az ország minden pontján élőknek érdemes lenne tudnia. A sorozat következő cikke a kalocsai Nicolas Schöffer Gyűjteményt mutatja be.
Kalocsa neve a köztudatban egybefonódott a pirospaprikával és a kalocsai hímzéssel. Ennél kevésbé ismert, hogy a városban született és hosszú évekig alkotott Nicolas Schöffer, a kibernetikus szobrászat egyik megteremtője, akinek emlékét a művész egykori házából kialakított, 2018-ban felújított múzeum őrzi. A gyűjtemény az alkotó közel 40 munkájából áll és az állandó kiállítás mellett kortárs művészek időszaki tárlatait is rendszeresen megrendezik. A művész elismerését bizonyítja, hogy 1968-ban mozgó szobraiért elnyerte a Velencei Biennálé nagydíját, 1982-ben a Francia Akadémia Szépművészeti Tagozatába választották és Becsületrenddel jutalmazták. A neves művész és a díjnyertes, új múzeumi épület érdemes lenne arra, hogy Kalocsa – sorrend nélkül – harmadik jelképe lehessen és a város képzőművészeti turisztikai célponttá is válhasson. Lássuk, miért érdemes Kalocsán a Nicolas Schöffer múzeumba látogatni.
Nicolas Schöffer műtermében © Nicolas Schöffer Gyűjtemény
Nicolas Schöffert a kinetikus szobrászat tér-, idő-, fénydinamizmus ágának és a kibernetikus szobrászat megteremtőjeként ismerik világszerte. 1912-ben született Kalocsán Schöffer Miklós néven és az érettségiig itt is nevelkedett. Szülei nyomására elvégezte a jogi kart, ahol utólagos visszaemlékezései szerint olyan komplex és konstruktív gondolkodásmódra tett szert, ami a szükséges alapot jelentette későbbi művészetéhez. A jogi diplomát követően beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára, ahol többek közt Szőnyi Istvánnál is tanult. 1936-ban Párizsba költözött és tanulmányai mellett pénzkeresés céljából expresszionista és szürrealista stílusban festett. Sokféle munkát vállalt: volt vasöntödei munkás, földműves és éjjeliőr is, hogy világos nappal legyen lehetősége alkotni. 1947-től foglalkozott a sikert hozó térplasztikákat és reliefeketl, majd fény- és idődinamikus munkákat készített és létrehozta a kibernetikus művészetet. Ezeken a kísérletezéseken vezet végig az egykori lakóházában rendezett állandó kiállítás.
A múzeum 1980-ban nyitotta meg kapuit látogatói előtt a művész családjától megvásárolt házban. A 40 darabos, életművet átfogó gyűjteményt Schöffer tanítványával és munkatársával, Dargay Lajos szobrásszal válogatta össze és a megnyitó előtt egy évvel ajándékozta a városnak. Dargay ezután 30 éven át vezette a múzeumot. 2018-ban készült el a felújított épület, amellyel az építészek: Dr. Kondor Tamás, Dr. Fogas Renáta és Dr. Gyergyák Ákos elnyerték az Equitone 2019 díj 1. helyezését.
A kiállítás már az utcafronton elkezdődik: a kinyúló előtetőre egy Schöffer-tükröt helyeztek, ami az utcai járókelőket érzékelve mozgásba lendül és fény-árnyék játékokat vetít a falra és a földre. A műtárgyízelítőt követően, a város és a múzeum közti átmeneti lépcsős tér falán a művész külföldi szabadtéri munkáit gyűjtötték össze. Kalocsa autóbusz-pályaudvara mellett ezek ma megtalálhatók San Francisco, Párizs, Lyon, München, Bonn utcáin, a legmagasabb pedig az 56 méter magas torony Liège-ben. A lépcsőn felérve, a látogató szembetalálja magát egy valós, udvaron álló szabadtéri Schöffer toronnyal.
Az első emeleti állandó kiállítás egy négy kijelzős, fénydinamikus oszloppal kezdődik, ami egyszerre vezet be Schöffer fénykísérletezéseibe és mutat korképet, milyen technikai újdonságok hatására indulhatott meg pályája. A televízióra reflektáló alkotás különböző ritmusú fény alakzatokat vetít a műanyag előlapra, ezzel a látvány hol megnyugtató, hol vibráló és az esztétikai-pszichoterápiai befolyásokat vizsgálja. Schöffer elmondása szerint rá legnagyobb hatással nem egy másik művész, hanem Norbert Wiener, a kibernetika feltalálója volt. Munkáit pedig az egyre passzívabbá váló társadalom számára készítette, akiket minél inkább az alkotások részeseivé igyekezett tenni.
Balra: Térdinamika 19
Jobbra: Petit Lux
A kiállítás a kronológiához is hűen, elsőként a művész tér- és fénydinamikus sorozatain vezet végig. A szobrok túllépik a médium hagyományos eszközeit, középpontjukban a tér áll és minden elemükkel azt hangsúlyozzák. Az acél és fémlemezekből épített vázrendszerek helyet szakítanak ki maguknak, ugyanakkor a vázban lévő kitöltetlen teret is birtokolják. A fényben megcsillanó, tükröződő felületek és az árnyékok olyan plusz területeket kapcsolnak a munkákhoz, amelyekbe fizikailag már nem érnek el. Ezekhez a kísérletezésekhez Schöffer később a fényt is hozzákapcsolta. Egy véletlenül beindítva maradt vetítőgép kapcsán figyelt fel a szobrok falra vetett árnyékára, amit kísérletei során közéjük helyezett színes papírral, a lencse színével, a fény beesési szögével változtatott. A fénykísérletekből álló sorozatait a fény erősségének mértékegységéről, a luxról nevezte el és a korábbi műveihez képest a fényhatások érdekében változtatott minden elemen. Az eddigi téglalap alakú formákat kerekded alakzatok váltották fel, vagy rácsozott felületű fémlapok. Fontos szerepet kapott a fényvisszaverés, a tükröződés, a fény keresztülbocsátásának és megszűrésének eszközei.
Harmadik lépésként a tér és fény mellett az idő dimenzióját is bevonta alkotásaiba. Ezeket a munkákat már egy külön helyiségben helyezték el. Kibernetikusan vezérelt, elektromotorral hajtott szobrokat készített, amelyek alapszerkezetének egésze és különálló program szerint minden összetevője folyamatos mozgásban van. Egyes munkáira rejtett kamerákat és mikrofonokat is felszerelt, így a környezeti hatások – mint szín, fény és hang – változásait érzékelve tudnak maguk is megfelelően igazodni.
„A fő probléma az idő, tér és a fény; az a cél, hogy a teret, a mozgást és a fényt szerkezeti elemenként egymáshoz illesszék. Az idődinamikai műalkotás permanens megvalósulásában a katalizátor szerepét a véletlen tölti be. Ennek az elrendezésnek az alapján a kezdetben szigorúan átszerkesztett bizonyosság végül is olyan bizonytalanságot szül, melyre átviszi az arányait. A végső eredményt a térbeli és időbeli induló struktúra sikeres vagy sikertelen volta határozza meg."
A lépcső oldalfalára Schöffer kései Varigráfiák című szitanyomat munkái kerültek. Ezek 1985 után készültek, miután egy betegség okán nem tudta többé használni a jobb kezét. Formái meghatározott, szigorú rendszer szerint épültek fel tiszta színekből, azaz kékből, pirosból, sárgából, emellett feketéből és fehérből, az aranymetszés szabályai szerint.
Világszerte ezrek haladnak el naponta Nicolas Schöffer szobrai mellett San Francisco, Párizs, München, vagy Kalocsa utcáin. Külföldön futott be igazán, olyannyira, hogy Párizsban az Eiffel-toronynál is magasabb torony építésével bízták meg - ám ez végül a köztársasági elnök halála miatt nem valósult meg. Magyarországon mégis kevéssé közismert az életműve, pedig a művész maga is ápolta gyökereit, utolsó éveiben hosszabb időt töltött Kalocsán és jelentős gyűjteményt ajándékozott szülővárosa számára. Kalocsa büszkeségét mutatja, hogy az épület felújítását követően ma egy minden tekintetben 21. századi igényeknek megfelelő kiállítás látható. Minden adott tehát ahhoz, hogy ismerjük és büszkék legyünk a Nicolas Schöffer Gyűjteményre és meglátogassuk az alább olvasható nyitva tartás szerint.
A cikk a kiállítás, a kiállítás kísérőfüzete, a múzeum honlapja és az építészfórum cikke alapján íródott.
A gyűjtemény nyitvatartása: kedd, csütörtök, szombat 10–17-ig
Címe: 6300 Kalocsa, Szent István király út 76.
