Minden hónapban a Göcseji Múzeum közösségi oldalán megjelentetünk egy olyan műtárgyat, ami jellemzi az adott időszakot. December elején ezt a bájos gyerekeknek szánt adventi naptárat mutattuk meg a közönségnek, amely egy hagyatékból, a Schlemmer házból került a Göcseji Múzeum gyűjteményébe.
Schlemmer Tamás egyetlen gyermeke volt Schlemmer József orvosnak és Morandini Máriának. (Morandini Mária édesapja az a Morandini Tamás olasz származású építész, akinek olyan sok közkedvelt épületet köszönhetnek a zalaegerszegiek.)
1929-ben, Schlemmer Tamás születésekor együtt élt a família a nagymamával, Morandini Tamásnéval és annak lányaival. Sok nő szerette és kényeztette a kis Tamást. Mivel mélyen vallásos volt az egész család, ezért fontos volt számukra az Advent és a várakozás időszaka.
A kalendárium színes papírnyomat. A főoldalon karácsonyi égbolton vidáman játszó angyalkákat látunk. Az egyik hintalovon ül, a másik furulyázik, egy következő babával játszik, és van létrán mászó is. A hátsó lapon nyomtatott, német nyelvű gót betűkkel írt „Várom a Karácsonyt” feliratú versike, valamint „Hogyan működik a kalendárium?” című használati utasítás olvasható. Ebből idézünk magyarra fordítva egy részletet:
„Drága gyermek! Minden nap az ujjacskáiddal óvatosan tekerd felfelé egy kicsit a kalendárium jobb oldalán látható ívet! Észreveszed, hogy a dátum december 1-jétől egészen 24-ig cserélődik, addig a napig, ami annyi örömet és boldogságot hoz nekünk. Ezzel egyidőben a képecske is változik a lap bal oldalán, ahol az angyalkák egy vetítővásznat tartanak a kezükben. Ők is nagyon izgatottak és alig várják már a Szentestét! … Ezért arra kérünk Téged is, hogy ne legyél türelmetlen, nem lenne jó, ha egyszerre megnéznéd valamennyi képecskét. Minden nap csak azt az ábrát tekintsd meg, ami az adott dátumhoz tartozik! Csak így tudsz átélni minden reggel egy új meglepetést.”
Az adventi kalendárium koráról pontos információink nincsenek, de a gót betűk használata beszédes. A latin eredetű nyomtatott betűtípusok két nagy családba csoportosíthatók: egyik az antikva, a másik a gót. A gót betűk a középkorban, német nyelvterületen alakultak ki. Ahogy azonban a könyvnyomtatás iparszerűvé vált, Európa legnagyobb részén áttértek az antikva betűk használatára, a német nyelvterületen maradtak a gót betűk, és csak a 19. században kezdték felismerni, hogy ez az íráskép némileg elzárja a németséget a nyugati kultúra fő áramlatától. Az 1920-as években a Bauhaus művészei a talpnélküli antikva betűk mellé tették le a voksukat. Ez az időszak volt egyébként a tipográfia aranykora, számos modern, újító betűtípus született ekkor. Az 1936-os berlini olimpia plakátjain egyszerre olvashatunk gót és antikva betűkkel írt szövegeket, majd 1941-ben végleg szakítottak a régi írásmóddal.
Az adventi kalendárium hátsó és az első lapja közötti, számokat és ábrákat tartalmazó lap egy fémszegecs mentén forgatható, az első lapon két angyalka által tartott, kivágott "vetítővásznon" jelennek meg az apró meglepetésábrák, a másik oldalon a számok. A karton hátsó részén a gyártót jegyzik még: L.B.R., valamint pecséttel a forgalmazót: Rigler József Ede r.t. Váci-utca.
Ma már számos méretben és különféle töltettel ellátott kalendáriummal találkoznak a gyerekeink, van, ami csokoládét rejt, van, amibe egyesével kerülnek bele az apró tárgyak, mint a radír, a ceruzahegyező, a hajcsat és a hajgumi. De ötletekben nincs hiány, vannak családok, ahol a számozott tasakban családi mozijegy, kirándulásra szóló invitáló vagy ígéret a kedvenc reggeli elkészítésére áll. A nagyobbak már az apró kozmetikai termékeknek örülnek, de felfedezhetők a márkaüzletekben szabályos bizsuarzenált kínáló falinaptárak is. Ennek ismeretében különösen jó kézbe venni ezt a békebeli, bájos figurákkal illusztrált adventi kalendáriumot, aminek segítségével képzeletben visszautazhatunk egy olyan korba, amikor egy kisgyereknek élményt jelentett egy angyali rajzocska megpillantása.
