„Én pedagógus vagyok és nem tanár!” Javítottam ki éveken át barátaimat, ismerősöket és ismeretleneket is, ha tanárnak szólítottak vagy a munkámról kérdeztek (ami pedig inkább hivatás, mint munka). A két fogalom – tanár és pedagógus – között, ha nem is ég és föld, de jelentős a különbség.
A tanár (jellemzően iskolában) órát tart, tanít, rosszabb esetben fegyelmez, dolgozatot javít, adminisztrál, elvégzi mindazt a feladatot, ami ezzel a munkával jár. A pedagógus a felsoroltak mellett nevel is, mert ezt is a hivatásának érzi. Nevel, nemcsak az oktatás, hanem az egészség, kultúra, viselkedés, hazaszeretet, azaz az élet minden területén, szóval, cselekedettel, de elsősorban példamutatással. Éppen ezért a pedagógus nem csupán az iskolában pedagógus, hanem mindig és mindenhol, hiszen ez belé van kódolva, ez a hivatása. Aki egyszer pedagógus volt, az örökké az is marad.
A múzeumpedagógus – ahogy a nevében is benne van – szintén pedagógus, szerencsés esetben (mint esetemben is) még pedagógusi végzettséggel is rendelkezik. Mivel mi is gyerekekkel, fiatalokkal foglalkozunk, feladatunk és egyben felelősségünk is az, hogy számukra minél több ismeretet, tudást, értéket adjunk át az élet minden területén, hiszen ők a jövő generációja. És mi más lehetne az egyik legfontosabb téma, ha nem a Földünk védelme és a fenntarthatóság?
Ráadásul ezek napjainkban egyre nagyobb figyelmet kapnak, egyre több az információ (sajnos a fél-, illetve a dezinformáció is), egyre több fiatal szeretne aktívan cselekedni is, ami nagyon biztató, ugyanakkor mind többeknél jelenik meg az ún.klímaszorongás és/vagy a „már úgyis mindegy, egyedül úgy sem tehetek semmit” gondolkodás. Utóbbi tévedés, hiszen minden apró tett hasznos, minden kis egyéni kezdeményezés egy példa, amely mögé sokan tudnak csatlakozni, s ha elég sokan vagyunk, akkor a vezetőket is változásra lehet bírni.
Tehát cselekedni kell! De ehhez nemcsak bátorság kell, hanem ismeret is, és ebben van különösen fontos feladata a pedagógusoknak, mert ők azok (a szülők mellett), akik át tudják adni ezeket az ismereteket, jó példát tudnak mutatni a fiataloknak. A szülő „csak” a gyermekeire hat, az iskolai, óvodai pedagógus tanévenként néhány száz diákra, ellenben egy múzeumpedagógus akár több ezer diákkal is találkozhat évente, azaz nekünk van a legnagyobb lehetőségünk ezen a téren. De mit tehet egy múzeumpedagógus a környezetvédelem és a környezeti nevelés érdekében? Ezt szeretném a saját példámon bemutatni.
Még éppen csak egy éve vagyok múzeumpedagógus, korábban öt éven át földrajz (és történelem) szakos középiskolai tanárként dolgoztam. Ez idő alatt rengeteg mindent megvalósítottunk, s ezt az elhivatottságomat az új munkahelyemen, is szerettem volna folytatni. A Magyar Földrajzi Múzeum Érden található, s bár ez az ország szinte egyetlen, de mindenképpen legnagyobb földrajzzal foglalkozó múzeuma, azért inkább egy kisebb múzeumnak számít, főleg a fővárosi nagy múzeumokhoz képest. Ennek ellenére több szempontból is érdemes ebbe a múzeumba is behozni a környezetvédelmi-fenntarthatósági, más néven a „zöld” szemléletet. Mivel érdeklődésem és előéletem miatt ez a szemlélet bennem már megvolt, szerettem volna itt is folytatni az iskolában félbehagyott tevékenységeimet, s szerencsére a múzeum vezetése erre teljesen nyitott, sőt támogató volt, s támogató mind a mai napig. De hát hol legyenek nyitottak erre, ha nem a Földrajzi Múzeumban?! Kétféle módon tudunk hatni a látogatóinkra: egyrészt közvetlenül a kiállításaink, múzeumpedagógiai foglalkozásaink által (amiért eljönnek hozzánk a látogatók), másrészt közvetetten, azaz a mindennapi működésünk által, amit észrevétlen tapasztalnak a látogatóink. Kezdjük az utóbbival!
Először is, hathatós közreműködésemmel létrehoztuk a múzeum „Zöld szabályzatát”, melyet minden kollégánk aláírt, s most már bárki által olvasható is a honlapunkon. Ebben összegyűjtöttük, hogy a működésünk során hogyan figyelünk a környezetvédelemre, mit tettünk már és teszünk a jövőben a fenntarthatóság érdekében, mert ahogy a bevezetőjében is szerepel: „A Magyar Földrajzi Múzeum, mint intézmény és benne minden dolgozója elkötelezett a fenntarthatóság és a környezetvédelem iránt, fontosnak tartjuk mind a saját, mind a családunk, sőt az egész Föld jelene és jövője szempontjából…”. A működésünknél az „általános alapelveink: replace (helyettesítés), rethink (újragondolás), reduce (csökkentés), repair (megjavítás), reuse (újrahasználat), recycle (újrahasznosítás)”.
Nem szeretném felsorolni az összes intézkedésünket, praktikánkat (melyeknél fontos kiemelni, hogy nem csak az én érdemem, ez egy csapatmunka), hiszen elolvasható a szabályzatban az energiamegtakarítástól kezdve, a hulladékkezelésen át, egészen a takarításig, ezért csak néhányat emelnék ki, illetve azt írnám le, ami ebből kimaradt, újdonság.
Annak érdekében, hogy a látogatóink és az érdeklődők is megismerjék a múzeum környezetvédelmi-fenntarthatósági tevékenységeit, létrehoztunk egy „Zöld Múzeum” fület a honlapunkon. Ennek nem az a célja, hogy dicsekedjünk, hanem (mint kulturális intézmény) edukáljuk a követőinket, esetleg hasznos, követendő tippeket adjunk másoknak, akár más múzeumoknak is. Azt gondolom, hogy az elért eredmények kommunikációja egy fontos feladat ezen a téren is. Ezen a Zöld Múzeum fülön olvasható mindig a legfrissebb bejegyzésünk, hogy milyen újdonságot vezettünk be, vagy milyen „zöld” eseményünk volt, illetve lesz.
Sok, már az iskolában jól bevált ötletet megvalósítottunk itt is, például a madáretetők, -itatók kihelyezése, sőt kitettünk rovarhoteleket, más néven darázsgarázsokat is. Itt is áttértünk a környezetbarát újrahasznosított nyomtatópapír használatára, de ezt továbbfejlesztve már WC-papírból is környezetbarátat vásárolunk. Itt is kihelyeztünk időjárás-állomást, van használt elemgyűjtőnk, s rendeltünk már használt olajgyűjtő tárolót is, ahogy a szelektív hulladékgyűjtés is megoldott már.
Idén mi is csatlakoztunk a TeSzedd! önkéntesen a tiszta Magyarországért akcióhoz, saját találkozási pontot hirdettünk, s a résztvevőkkel közösen tisztítottuk meg Érd egyik gyönyörű természetvédelmi részét.
Én magam nagy kerékpáros vagyok, munkába is azzal járok, de nemcsak önös érdekből javasoltam azt, hogy szerezzünk be egy kerékpártárolót (meg is valósult), hanem azért is, mert ezáltal biztatjuk arra a látogatóinkat, hogy ők is jöjjenek hozzánk biciklivel. Sőt, most már kedvezményes belépőjegyet vásárolhatnak a kerékpárral vagy rollerrel érkezők.
a szerző saját felvétele
Ezek voltak az úgynevezett közvetett intézkedéseink, melyeket a látogatók látnak, tapasztalnak. Ennél talán még fontosabb a közvetlen környezeti nevelésünk, mellyel elsősorban a diákokat célozzuk meg, lássuk, melyek ezek!
Az év elején (2024. február) indítottuk el a Zöldkört, amely egy környezetvédelemmel-fenntarthatósággal foglalkozó szakkör 10-16 évesek számára. Kéthetente egy alkalommal tartottuk, a szakkört én vezettem. Az első alkalmon alapvető fogalmakat (pl. ökológiai lábnyom) beszéltünk meg, aztán megismerkedtünk a fenntarthatósági fejlődési célokkal, a tudatos vásárlók 12 pontjával, az ökocímkékkel, de foglalkoztunk a divattal és a reklámokkal is, a nyári szünet előtt pedig fenntarthatósággal kapcsolatos játékokat játszottunk, mint például a halászjáték. A Zöldkör lelkes résztvevői közül néhányan még a múzeum egyhetes nyári természettudományos táborán is részt vettek, ahol biológia-, földrajz-, környezet- és természetismereti témában mélyülhettek el.
Idei tanévre tervezünk egy tanulmányi versenyt is, amely a Víz világnapjához kapcsolódóan elsősorban a vízzel, annak fontosságával fog foglalkozni, de ezáltal kikerülhetetlen a fenntarthatóság témája is, hiszen a víz talán az egyik legfontosabb természeti kincsünk, s erre jó, ha minél előbb, s minél több módon felhívjuk a gyerekek figyelmét.
Most szeptembertől vettük fel a múzeumpedagógiai foglalkozásaink közé egy környezetvédelemmel foglalkozó órát is, amely a „Védjük meg a Földet! Éljünk fenntarthatóan!” címet viseli. Itt a diákok a környezetvédelemmel és a fenntarthatósággal ismerkedhetnek meg az életkoruknak megfelelően játékosabb vagy komolyabb módon, különböző résztémák közül választva, előadás, totók, kvízek, szituációs játékok által. Bármelyiket is választják, biztos, hogy a foglalkozás végére érzékenyebbek lesznek a Földünk védelme és a fenntartható életmódot illetően. Ez a foglalkozásunk már „utazó foglalkozásként” is választható.
a szerző saját felvétele
Mint látjuk, múzeumpedagógusként is számtalan lehetőségünk van arra, hogy a környezetvédelem és a környezeti nevelés terén hatékonyan cselekedjünk, s ez természetesen még tovább bővíthető is. Ebben nincsen végső cél, sőt a legtöbbször kézzelfogható, azonnali, látható eredmény sincs, de lehet, hogy az a diák az új ismeretek vagy a látott példa alapján hazamegy és ráveszi a szüleit, hogy másnaptól környezettudatosabban, fenntarthatóbban éljenek, s akkor már megvan a „haszna” is a munkánknak. Mindezt nem több pénzért és nem is díjakért tesszük, mégis jól esik az elismerés, ezért is örültem, hogy nyertem, nyertünk a Fiatal Családosok Klubja és a Zöld Követ Egyesület szakmai támogatásával megvalósult „A jövő zöld generációjáért díj 2024” című pályázaton, mert az ilyenek további motivációt adnak ahhoz, hogy folytatni érdemes munkánknak ezt a részét is.
A szerző a Magyar Földrajzi Múzeum múzeumpedagógusa.
Borítókép forrása: FICSAK
