A 2022. május 25. és 27. között a Néprajzi Múzeumban zajló háromnapos nemzetközi konferencia első napjáról itt, a második napjáról szóló tudósítás itt olvasható.
Az első szekció moderátori feladatait Wilhelm Gábor látta el. Az utolsó nap első előadója Bambi Ceuppens volt, a belgiumi Tervurenben található Közép-afrikai Királyi Múzeum kutatója és kurátora, aki az igazgató, Guido Gryseels Az Africa Museum megújítása című beszédét mondta el, az igazgató távolléte miatt. Az előadás a világ egyik utolsó gyarmati múzeumaként is emlegetett intézmény 2013-ban kezdődött megújulását ismertette. Az 1956-tól a 21. század elejéig változatlan állandó kiállítás megújítása folytán nagy hangsúlyt kapott a Belgiumban élő kongói lakosok, illetve művészek bevonása a kiállításkészítésbe, és annak bemutatása, hogyan élnek a kongóiak ma Belgiumban.
Másodikként következett Léontine Meijer-van-Mensch, a Szász Állami Etnográfiai Gyűjtemények főigazgatója, aki Az átláthatóság szerepe a hálózati múzeummá válásban: a GRASSI újra feltalálása címmel tartotta meg előadását. Lipcse, Drezda és Herrnhut három néprajzi múzeumának igazgatója a múzeumok hálózatosodásának fontosságára és ennek átláthatóságára hívta fel a figyelmet. Lipcse példáján keresztül számolt be az intézmény átalakulási folyamatáról, kész és folyamatban lévő projektjeiről. Az intézményi állásfoglalásuknak egy fontos eleme, hogy nem akarnak többet statikus, állandó kiállításokban gondolkodni, hanem inkább a lezáratlan, változásra és több szereplőt bevonni képes, továbbgondolásra teret adó tárlatok, kiállítások, projektek készítésében.
Carolina Orsini a milánói MUDEC, a Kultúrák Múzeuma igazgatójaként Globális Milánó. Innovatív gyűjteményi kiállítás a részvételiségés a súrlódások feszültségmezőjén címmel tartotta meg előadását. Orsini bemutatta a 2021-ben megnyílt új állandó kiállítás megújításának folyamatát, mely arra a témára épít, hogy Milánó hogyan kapcsolódott be a globalizációs folyamatokba és ezekben milyen egyéni, személyes történetek ismerhetőek meg. Beszámolt a kiállításba bevont eritreai és etióp közösségekkel való együttműködésről és workshopokról, melyek olyan témákat érintettek, mint a rasszizmus, a gyarmati múlt nyelvhasználata, vagy az olasz győzelmi retorikának a dekonstruálása.
A szekció utolsó előadójaként Boris Wastiau, a svájci Alimentarium igazgatója Az Alimentarium stratégiai fejlesztése 2021+: egy tapasztalat – két platform, közönség- és közösségfejlesztés és a siker mérése című prezentációját adta elő. A svájci intézménynek még csak két hónapja lett az igazgatója, korábban a MEG (Genfi Etnográfiai Múzeum) igazgatójaként dolgozott, ezért előadásának elején a MEG megújításának példáján beszélt a gyarmati múlttal való foglalkozás elkezdése, a MEG gyűjteményének átgondolása kapcsán. Az Alimentarium múzeumban, mely az étkezés, élelem-feldolgozás történetére alapszik, céljuk, hogy a tudatosítsák az élelmiszerek szerepét az egészségre, közösségekre és az egész bolygóra gyakorolt hatását, mindezt aktív részvételre alapozva.
A szekciót záró beszélgetésben többek között szó volt arról, hogyan tudják mérni a múzeumok a sikert. Látogatószámokkal? Minél több közösség bevonásával? A lipcsei múzeum igazgatója felhívta a figyelmet, hogy ne essünka siker számokban való méregetésének „neoliberális csapdájába,” hanem sokkal fontosabb a személyesség, a látogató és a múzeum közötti személyes kapcsolat megvalósulásában is értelmezni a „sikert.”
A konferencia utolsó szekciójában a budapesti Néprajzi Múzeum kollégái számoltak be különböző aspektusokból a múzeum elmúlt évtizedeit meghatározó útkereséséről, öndefiniálásáról, az újonnan megnyílt és megnyitás előtt álló kiállítások, új terek, funkciók tervezési folyamatairól, általuk felvetett kérdésekről, problémákról és jövőbeni tervekről. A
szekció moderátori feladatait Kőszegi Gábor látta el.
Elsőként Veres Gábor, a Néprajzi Múzeum általános főigazgató-helyettese Újra lendületben. Megújuló ismeretközvetítés, közönségkapcsolatok, kommunikáció a Néprajzi Múzeumban című előadását hallgathatták a résztvevők. Előadásában azt mutatta be, hogyan készült az intézmény az új épület és új helyszín jelentette változásokra a látogatók vonatkozásában az ezredforduló óta, mióta a megváltozott múzeumpedagógiai törekvésekhez egyre inkább elkezdett kapcsolódni az intézmény. Komplex látogatóvizsgálatot végeztek, felméréseket, illetve pedagógusok igényeit, véleményét is megkérdezték. Cél volt, hogy az új épületben közösségi és kiállítási, multifunkcionális tér létesüljön, melyet a megnyílt MÉTA testesít meg, illetve olyan új műfajt teremtő - még megnyitás előtt álló - kiállítás létesüljön, ami célzottan a gyerek- és ifjúsági korosztályt szólítja meg.
Granasztói Péter, a Néprajzi Múzeum gyűjteményi főigazgató-helyettese Megőrzés, hozzáférés, kortársiasság. Néprajzi múzeumi szerepekés feladatok a 21. században című előadásában arról beszélt, hogy a gyűjteményt középpontba helyező paradigmaváltás milyen nagyobb területeken hozott változást a Néprajzi Múzeum szerepvállalásaiban. Egyrészt kiemelte, hogy a Múzeumi Állományvédelmi program irányítója, szervezője, illetve a digitalizációban és hozzáférhetőségben szerzett gyakorlatok során a magyarországi és a határon túli néprajzi gyűjtemények digitalizálásának kompetencia központja lett. A kutatási és gyűjtési paradigmaváltása jelenkorkutatásban jött létre, a MaDok program 2003-as elindításával.
Harmadik előadóként Szarvas Zsuzsa, a múzeummuzeológusa és a kiállítások projektvezetője lett felkérve, azonban a konferencián nem tudott részt venni, ezért Bata Tímea muzeológus adta át szavait. Az Állandó és időszaki: A Néprajzi Múzeum kiállítási stratégiájának jellemzői című előadás az elkészült és még készülés alatt álló kiállítások kapcsán vázolta fel azt az utat, melyet a múzeum bejárt az elmúlt 20 évben. Ezek az utak a néprajztudomány átalakulására reflektáló időszaki kiállításokban jelentek meg, melyeknek tanulságai az új kiállításokba is beépültek. Az előadás ezután vázolta az állandó kiállítások, a Kerámiatér, és a Gyűjteményi Kiállítás irányelveit. Az állandó kiállítás nem nagy narratívában gondolkodik, hanem a gyűjteményt, mint történeti örökséget értelmezi reflexív módon, illetve a személyességet és tárgyakon keresztül elmondható történeteket helyezi előtérbe.
A konferenciát záró előadó Schleicher Veronika, a Néprajzi Múzeum gyűjteményi főosztályvezetője Gyűjtemények válaszúton? című előadásában azokat a dilemmákat vonultatta fel, melyek abból a tényből fakadnak, hogy a Néprajzi Múzeumnak jelenleg nincs gyűjteményezési stratégiája. Amellett érvelt, hogy ez nem feltétlenül baj: a sérülékeny és korlátozó tervek hiánya a gyűjteményi tradíciót egyfajta rugalmassággal, az „esetlegesség hagyományával” is kiegészítheti, felvértezheti. Fontos szempontként került említésre a gyűjtemény algyűjteményekre szabdalt struktúrájának merevsége, és az egy gyűjteményként kezelésére való törekvés. Legnagyobb kihívásként a gyűjteménygyarapodás fenntarthatóságának kérdése, a tárgyak, illetve tudások, értelmezések, kutatások közötti egyensúly megtalálása merült fel. A múzeum előtt álló célok és fejlesztések között egy olyan gyűjteménymenedzsment szoftver használatának a kiépítése áll, ami képes kezelni a gyűjtemény különböző rétegzettségeit és dinamikáját.
Az előadások utáni beszélgetés során szó volt a műanyag konzerválásának kérdéseiről, illetve a gyűjteménymenedzsment szoftver megvalósításának céljairól, terveiről. A háromnapos, rendkívül sikeresnek és izgalmasnak mondható konferenciát Schleicher Veronika köszönő szavai zárták, mely után még kötetlen beszélgetés, illetve a külföldi előadók számára szervezett raktárlátogatás is megvalósult.
Fotók: Szász Marcell
