A 2022. május 25. és 27. között zajló háromnapos konferencia az első rendezvény a Néprajzi Múzeum Dózsa György úti épületének konferenciatermében, ami a magyar és a nemzetközi múzeumi szakmát is összekapcsolja. A Néprajzi Múzeum új épületének és kiállításainak szakmai megnyitójával és bemutatásával összekötött konferencia célja, hogy bemutassa az elmúlt évek változásait és elindítson egy eszmecserét azokról a lehetőségekről és kihívásokról, melyekkel az európai néprajzi múzeumok szembesülnek.
Délelőtt Paládi-Kovács Attila „Megérkeztünk” kiállításának megnyitó beszédére került sor, és az azt követő Muzsikás koncert, illetve ebédszünet után kezdődött el a konferencia első szekciója, melyet a Néprajzi Múzeum muzeológusa, Foster Hannah Daisy moderált.
Elsőként a Néprajzi Múzeum igazgatója, Kemecsi Lajos tartotta meg előadását Átmenetek metszéspontján – a budapesti Néprajzi Múzeum címmel. Az idén 150 éves intézmény rövid történeti áttekintése után a múzeum társadalmi szerepének és küldetésének problematizálása állt előadásának homlokterében. Mi a néprajzi múzeum? Teszi fel a múzeum igazgatója azt az identitáskérdést, melyet a Néprajzi Múzeum gyűjteményi kiállítása is körbejár. Az identitáspolitikai diskurzusban a múzeumnak felelőssége reflektálni örökségére, ami jelen esetben a gyűjtemény, és feladata ennek továbbvitele.
A társadalmi felelősségvállalása mindazonáltal a kiállításokban nyilvánul meg elsősorban, nem a gyűjtemény áll a nyilvánosság figyelmének középpontjában. Mindezért kiemelten hangsúlyozta a részvételiség, együttalkotás, a megosztott kurátori gyakorlatok fontosságát. Az előadást Kemecsi Lajos azzal a jövőre kitekintő gondolattal zárta, hogy hétköznapi és populáris jelenségeket is tárgyalva, a korszerű, közérthető és kritikai módon, érthető és élvezhető tudásátadás a Néprajzi Múzeum felelőssége, melyet immáron méltó helyen vihet végbe.
Goranka Horjan, a Zágrábi Etnográfiai Múzeum Megújuló múzeumépület az innovatív és „okos” intézményfejlesztés szolgálatában címmel tartotta meg előadását, melyben a horvát múzeum elmúlt évtizedeinek jelentős infrastrukturális problémáiról, fejlesztéseiről,stratégiai újratervezéséről számolt be a résztvevőknek. Számukra az egyik legnagyobb nehézséget történelmi épületükelhanyagolt állapota okozta, másrészt a gyűjtemények raktározási körülményei, illetve a leltározás és dokumentáció is jelentős fejlesztésre szorultak. A pályázott uniós támogatásokból tudták finanszírozni az épület renovációját, illetve új raktárépülettel is gazdagodtak. A gyűjteményük átköltöztetése után a főépületben több hely szabadult fel újabb kiállítások és látogatói terek létesítésére. Emellett kitért a szakmai fejlesztésekre is: ICOM és az ICCROM együttműködésével szervezett webináriumokat, előadásokat tartottak kollégáiknak, illetve nemzetközi konferenciát és workshopot szerveztek a gyűjteménygondozás témájában. A támogatás elősegítette a kiállítások megújítására vonatkozó terveket is, azonban a pandémia és a pénzügyi válság miatt a fejlesztések leálltak, ami jelenleg számukra jelentős kihívást okoz.
Barbara Plankensteiner, a hamburgi Museum am Rothenbaum igazgatója Mozgásban a MARKK – Egy hamburgi néprajzi múzeum újrapozícionálásának sikerei és kihívásai címmel tartotta meg előadását. A hamburgi antropológiai múzeum útkeresését a dekolonizációs törekvések határozták meg. A 2017 előtti kiállítási gyakorlatukra még jellemző volt a kultúrák rekonstruálása, illetve a látogatók körében nagyobb népszerűségnek örvendtek a különböző, hagyományos folklórral és kultúrával kapcsolatos események, fesztiválok és vásárok, mint a kiállítások. A múzeumi megújulás egyik legfontosabb iránya a korábbi gyakorlatukkal szemben a sztereotípiák lebontása, megkérdőjelezése lett. Egyrészt ezt mutatja az intézmény nevében a völkerkunde (etnológia) kifejezés lecserélése egy olyan névre és arculatra, ami utal az önreflexióra és a különböző csoportok felé való nyitottságra. Előadása bemutatott az intézmény újrapozicionálásának részeként eddig megvalósított projektet, kezdeményezést: a kiállítások tartalmi megújítását, új közösségi tér létesítését, afrikai forrásközösségekkel való együttműködéseket, különböző csoportok bevonásával készült projekteket, kiállításokat. Előadásában kiemelte azt a kihívást, hogy az intézménynek egyre több különböző elvárással kell szembenézniük: egyrészt abban, hogy inkluzív módon reflektáljanak a társadalmi problémákra illetve a gyűjteményüket is elérhetővé tegyék különböző kollaborációkban, együttműködésekben és kutatásokban.
A Nordiska Múzeum igazgatója, Sanne Houby-Nielsen Kontinuitás és változás között egyensúlyozva: a stockholmi Nordiska Múzeum megújítása címmel tartotta meg előadását. Prezentációjának fókuszában a múzeumi örökség kritikai újragondolása állt, a múzeum alapítójának, Hazeliusnak az eredeti elképzeléseihez visszanyúlásával, azoknak újraértelmezésével. A múzeum nem csak svéd, hanem több északi nép kulturális örökségének megőrzőjeként jött létre, azonban a svéd anyagvált az intézmény történelme során uralkodóvá. A múzeum újrapozicionálásának egy fontos része volt az, hogy visszaállítsa a múzeum transznacionális pozícióját és láthatóbbá váljon nem csak a svéd, hanem a többi nép hangja is. A múzeum kiemelt felelősségének tekinti a számi gyűjtemények fejlesztését a számikkal közös együttműködésben. Az előadás kitért emellett az infrastrukturális fejlesztésekre, a gyűjteményezés és dokumentáció új módszereinek fejlesztésére, digitális megoldásokra, és a múzeum inkluzív, nyitott szemléletének fontosságára.
Utolsó előadásként a Pitt Rivers Múzeum igazgatójának, Laura Van Broekhovennek Régi terek, új jövőkép? A Pitt Rivers Múzeum megújítása a „radikális remény”, a jóvátétel és a megbékélés jegyében című előadását hallgathatták meg a résztvevők. Előadásában olyan kérdéseket járt körbe, mint hogy a gyarmatosítás kontextusában született múzeumnak milyen lehetősége és szerepe van a kolonialista diskurzusban a megbékélés, a kultúra megóvásának gyakorlati megvalósításában. Broekhoven előadásában olyan projekteket mutatott be, melyekben a közösségekkel létrejött kollaborációval cél a jóvátétel és megbékélés. Szó volt a Black Lives Matter tüntetésekben való szerepvállalásról, illetve a gyűjteményi munkába, annak értelmezésébe való bevonásról, repatriációról, közösségekkel készült kiállításokról egyaránt. Előadásában kiemelte, hogy a közösségekkel való együttműködés során a múzeumi szakembereknek aktívan kell törekedni az új lehetőségek keresésére, és ez egy folyamatos tanulása a berögzült sémákon kívüli gondolkodásnak és együttműködésnek (unlearning).
Az előadások után került sor egy rövid vitára, amelyben a résztvevők is feltehették kérdéseiket. Szó volt például arról, hogyan kezelik a múzeumok a ’közösség’ mint problematikus fogalom körülhatárolását, az együttműködések során miként veszik fel velük a kapcsolatot és kezelik az egy közösségben is rendkívül változatos és eltérő problémákat. Végül a múzeumigazgatók a néprajzi (vagy etnográfiai) múzeumról, mint elnevezésről beszélgettek, különböző válaszokat adva rájuk. A Pitt Rivers Múzeum igazgatójának véleménye velősen summázta az elhangzott előadásokban is többször felmerült kritikai állásfoglalást: nem feltétlenül a név a legfontosabb, hanem hogy mennyire tud a múzeum a gyakorlatban is megváltozni ésolyan befogadó közeggé válni, melyet a névvel sugallani szeretne.
A konferenciaelőadások után este 6 órakor került sor a Néprajzi Múzeum ZOOM és Kerámiatér kiállításainak szakmai megnyitójára. A Parno Graszt rövid koncertje után Ralf Čeplak Mencin, a Szlovén Etnográfiai Múzeum igazgatója(aki konferencia csütörtöki szekciójában fog előadni) megnyitó beszéde zárta a napi eseményeket.
Fotók: Szász Marcell
