Az elmúlt évben is kiemelkedő közönségérdeklődés kísérte a Szépművészeti Múzeumnak és tagintézményeinek, a Magyar Nemzeti Galériának, a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumnak és a Vasarely Múzeumnak a tárlatait, melyeknek 2024-ben összesen több mint nyolcszázezer látogatója volt. A Szépművészetiben tavaly november végén megnyílt és március végéig látható Munkácsy-kiállítást eddig már közel százötvenezren tekintették meg, így ez a tárlat is minden bizonnyal az intézmény leglátogatottabb kiállításai közé kerül.
A Szépművészeti Múzeum idén tavasszal a késő középkor legendás és titokzatos magyarországi mesterének az életművét vizsgálja egészen új megközelítésben az MS mester és kora című kiállítással, ősszel William Blake munkássága előtt tiszteleg a londoni Tate-tel együttműködésben létrehozott tárlattal, november végétől pedig a világ leghíresebb régészeti leleteinek egyikét, a kínai anyagkatonákat és az első kínai császár korát bemutató nagy kiállítással várja a látogatóit. A Magyar Nemzeti Galériában a szecesszió időszakát a magyar plakátművészeten keresztül megidéző tárlat, valamint Tihanyi Lajos és Czimra Gyula életmű-kiállítások nyílnak ebben az évben, míg a Hopp Ferenc Múzeum tavaszi kiállítása a magyarországi eszmetörténet egy izgalmas és eddig kevésbé feltárt fejezetét, a spiritizmus, a teozófia és a buddhizmus hatását mutatja be a 19–20. század fordulóján.
Az elmúlt évek nagy sikerű kiállításai, a rekordokat döntő látogatószámok és az intézmény nemzetközileg is erősödő presztízse lehetővé tették, hogy kiemelkedő mértékben gyarapodjon a múzeum gyűjteménye. A múzeumi feladatok nemzetközileg elfogadott meghatározásában a sorban legelső a gyűjtés: nincsen múzeum gyűjtemény nélkül. Léteznek ugyan lezárt gyűjtemények, ám a nemzeti közgyűjtemények mindegyikének folyamatos feladata gyűjteményük gyarapítása. Különösképpen igaz ez az olyan átfogó gyűjteményeket gondozó intézményekre, mint amilyen a Szépművészeti Múzeum, amelynek gyűjtőköre időben és földrajzilag is rendkívül széles spektrumot fog át: az ókori Egyiptom időszakától máig, az egész európai kultúrkörre kiterjed, természetesen kiemelt fókusszal a magyar nemzeti művészeti örökségre. Az elmúlt évek nagy sikerű kiállításai, a rekordokat döntő látogatószámok és az intézmény nemzetközileg is erősödő presztízse lehetővé tették, hogy kiemelkedő mértékben gyarapodjon a Szépművészeti Múzeum gyűjteménye: az elmúlt két évben csaknem ezer új műtárgy, több mint ötmilliárd forint értékben került a Szépművészeti Múzeum állományába. Az új szerzemények − a műtárgyak száma és értéke tekintetében is – fele-fele arányban vásárlás, illetve ajándékozás útján kerültek a gyűjteménybe.
Valamennyi tagintézmény és gyűjteményi egység jelentős műtárgyakkal, illetve műtárgyegyüttesekkel (festmények, szobrok, rajzok, sokszorosított grafikák, fotók, installácók stb.) gyarapodott. A vásárlások során többek között El Greco, Jacopo Vignali, Juan de Zurbarán, Anton Raphael Mengs, Anne-Louis Girodet, Vaszilij Kandinszkij, Joan Miró, valamint Mányoki Ádám, Szobotka Imre, Szőnyi István, Victor Vasarely, Lakner László, ajándékozás révén pedig Sean Scully, Georg Baselitz, Hantaï Simon, Lucien Hervé és Vera Molnar kiemelkedő alkotásaival gazdagodott a múzeum.
A múzeum kiemelt jelentőségű feladatai közé tartozik a kortárs művészet gyűjteményezése is. Az elmúlt két évben félszáz magyar és több mint húsz nemzetközi kortárs alkotótól összesen 230 műtárggyal gyarapodott a gyűjteménye. A kortárs művek szerzeményezésében jelentős segítséget biztosít az intézmény számára A Szépművészeti Múzeum és Magyar Nemzeti Galéria Kortárs Gyűjteményének Támogatói Köre, amely az alapítása óta eltelt öt évben összességében közel kétszázmillió forintnyi támogatást nyújtott kortárs alkotások megvásárlásához.
Most azonban nézzük részleteiben, milyen kiállításokra számíthatunk ebben az évben! Elsőként a Szépművészeti Múzeum terveit mutatjuk be, majd a későbbiekben valamennyi tagintézmény terveivel megismerkedhetünk.
MS mester
A királyok imádása
Tempera, hársfa, 180 x 82 cm
Musée des Beaux-Arts, Lille
MS mester és kora
A Szépművészeti Múzeum az esztergomi Keresztény Múzeummal közösen monografikus kiállítást szentel a magyar középkori művészettörténet egyik legismertebb névtelen mesterének, MS mesternek. A tárlaton megtekinthető lesz a mesternek a selmecbányai Szent Katalin-templom egykori főoltáráról (1506), a késő gótikus művészet e monumentális remekművéről származó hét táblaképe − köztük a magyarországi művészet legszebb reneszánsz stílusú festményeként számontartott Mária látogatása Erzsébetnél (Vizitáció) −, amelyeket ilyen teljességben még soha egyetlen kiállításra sem sikerült összegyűjteni. A téma legutóbbi áttekintésére és az ehhez kapcsolódó kiállításra közel harminc éve, 1997-ben került sor a Magyar Nemzeti Galériában, amikor a Mária látogatása Erzsébetnél (Vizitáció) oltártáblát restaurálták. Az azóta eltett időszak több új elképzelése, kutatási eredménye és technológiai újítása tükrében időszerű újraértékelni az oltár alkotójának (alkotóinak) szerepét nemcsak a magyarországi művészetben, de az európai festészet és szobrászat kontextusában is. A kiállítást egy történészekből, művészettörténészekből és restaurátorokból álló csoport komplex kutatási projektje előzte meg, melynek fő célja a középkori mestert körülvevő művészeti miliő meghatározása volt. A kutatás MS mester festői stílusán kívül az oltárral és magával a mesterrel kapcsolatba hozható rajzokat is górcső alá veszi, rekonstruálni kívánja az oltárkép társadalmi, történelmi, egyházi és művészeti hátterét. Igyekszik választ adni arra is, hogy a megrendelő vajon miért őt választotta annak ellenére, hogy MS mester stílusa és művészi kvalitásai nagyban különböztek mindattól, amit a bányavárosokban korábban ismertek. Mindezen elemzések és vizsgálatok eredményeként a kiállítás tisztább képet ad MS mesterről, lokalizálja eredeti környezetét, illetve a stílusát meghatározó művészeti régiókat, számba veszi festményeinek szerteágazó stíluselemeit, valamint újonnan azonosít a mester vagy a műhelye által készített további műalkotásokat, sőt javaslatot tesz a több száz éves rejtély feloldására is, hogy vajon ki rejtőzhet az MS monogram mögött.
William Blake
Enitharmon öröm-éje, 1795 körül
©Tate 2025
Menny és Pokol házassága − William Blake (1757–1827) és kortársai
William Blake (1757–1827) az angol képzőművészet és irodalom kiemelkedő alakja. Az életében mellőzött művész látomásos alkotásaival, grafikáival, akvarelljeivel és költeményeivel, próféciáival generációkat inspirált. Ma, kétszáz év elteltével művészete továbbra is csodálat tárgya, alkotásait a szabad szellem egyedülálló megnyilvánulásaként ismeri a világ. A Menny és Pokol házassága – William Blake (1757−1827) és kortársai című budapesti kiállítás a londoni Tate gyűjteményéből válogatva a költő és festő legjelentősebb műveit tárja a látogatók elé, az angol képzőművészet és történelem egy különösen mozgalmas időszakának kontextusában. Blake örök érvényű képeit az őt leginkább inspiráló művészek: Henry Fuseli (Heinrich Füssli), Benjamin West és John Hamilton Mortimer alkotásaival együtt mutatjuk be. A kiállítás tematikus szekciói – Irtózat és veszedelem, Bűvölet, Fantasztikus teremtmények, Gótika, A dicső múlt, valamint A Sátán és az alvilág – William Blake egy-egy kulcsfontosságú műve köré épülnek, amelyekben Blake sokoldalú képzeletének más és más dimenziója rajzolódik ki. William Blake legismertebb műve ritkán hagyja el Londont: az 1795-ben készült nagy méretű Newton-nyomatnak a budapesti tárlaton külön szekciót szentelünk. A kiállítás a Szépművészeti Múzeum és a londoni Tate sorban harmadik együttműködése, a Bacon, Freud és a Londoni iskola (2018), valamint a Preraffaeliták: vágyott szépség (2021) után.
Az öröklét őrei
Az első kínai császár agyagkatonái
A világ leghíresebb régészeti leleteinek egyike, a kínai terrakotta hadsereg kiállítása érkezik ebben az évben Magyarországra. Kína első császára, akit Qin Shi Huangdiként (Csin Shi Huangti) ismer a történetírás, tizenhárom évesen, a Kr. e. 3. század derekán került trónra, hogy hódításai révén közel negyven év múlva egy hatalmas birodalom felett uralkodjék. Birodalma a Qin-dinasztia kora Kína egyesítését, megerősödését és felemelkedését jelentette. A Kr. e. 210-ben elhunyt uralkodót városnyi méretű sírkertjében temették el, amelynek építésén 33 éven át hétszázezer ember dolgozott. A sírkomplexum számos sírt foglal magába, központi részében pedig a Kínai Birodalom kicsinyített mását is felépítették. A császársír központi része máig feltáratlan, de a sírkertben számos sírt kiástak már a kínai régészek az elmúlt ötven évben. Ezek legismertebbje a Kína első császárának sírját őrző, életnagyságú terrakottakatonákat felvonultató hadsereg, melynek figuráira 1974-ben találtak rá a környéken kutat ásó földművesek.
A világ egyik leglátványosabb régészeti anyagát bemutató kiállításon nyomon követhetjük a Qin Birodalom több évszázados felemelkedését a Kr. e. 8–3. század között, és találkozhatunk e kor fontos szertartási tárgyaival és jelképeivel. Megismerhetjük az első kínai császár korát, a mindennapi élet jellemzőit, hadserege felépítését, fegyvereit és egyedileg megmintázott katonáit. Qin Shi Huangdi nagy eltökéltséggel kutatta az öröklét titkát, amelynek különösen szép tárgyai, a túlvilágra vivő lovas kocsik is bekerültek sírjába, és most a budapesti kiállítás anyagába. Az első kínai császár halálával dinasztiája története ugyan véget ért, de uralkodásával lerakta a kínai császárság alapjait. Az őt követő Han-dinasztia kibontakozását és a császári hatalom megszilárdulását mutatja be a Nyugati Han-kor egyik legnevezetesebb régészeti lelete, a Yangling mauzóleum (Kr. e. 2. század közepe) válogatott tárgyanyaga, amely a kiállítás záróegységében kap helyet. A hatodik Han uralkodó, Jing császár sírjának tárgyai nemcsak a nyugati hódítások történetét és a selyemút megszületését tárják elénk, hanem a birodalom mindennapi működésébe (pénzek, mértékek, gazdaság) is bepillantást engednek.
A kiállításon több mint százötven ókori műtárgyat − köztük az első császár agyaghadseregéből tíz eredeti példányt − állítunk ki. Valamennyi tárgy Shaanxi, a Kína egykori császári fővárosát is magában foglaló tartomány múzeumaiból érkezik. Legnagyobb részük az Első Kínai Császár Mauzóleum Múzeumának, a Han-kori Yangling Császársír Múzeumának és Shaanxi Tartomány Régészeti Intézetének anyaga.
A Terrakotta Hadsereg szobrai Csin Si Huang-ti sírjából (részlet).
Qin Shi Huangdi hadserege, Első régészeti árok (részlet)
Kísérőkiállítás: A Nagy Falon innen és túl
Ordoszi bronzok a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum gyűjteményében
Magyarországon különös gonddal gyűjtötték már a 20. század első felében a Kína északi határán élt ókori népek tárgyanyagát, melyek közül megkülönböztetett figyelem övezte az ázsiai hunokhoz kapcsolódó emlékeket. Az érdeklődés elsősorban abból fakadt, hogy a kínai forrásokból ismert xiongnuk (ejtsd: hsziung-nu) és az ázsiai hunok azonosítása a 20. század elején éppen Stein Aurél ásatásai és régészeti leleteinek publikálása nyomán vált tudományosan alátámaszthatóvá. A Kárpát-medencei régészeti anyag pedig számos kapcsolódási pontot kínált a Nagy Fal mentén előkerült tárgyakhoz. Kína északi határai mentén mintegy háromezer kilométer hosszan számos nomád nép élt a Kr. e. I. évezredben. Kínába való betöréseik megakadályozására építették ki a Nagy Fal védelmi rendszerét, amely sok helyütt egymással párhuzamosan futó védművek sorozataként készült el. Kína első császára, Qin Shi Huangdi volt az, aki a Kr. e. 3. század második felében az összefüggő védművet megerősítette.
A kiállítás az ókori Kína északi határán élő, nomádok lakta terület számos kínai hatást is magába olvasztó művészetét, meghatározó emlékeit, az ún. ordoszi bronzokat mutatja be széles történeti és művészeti összefüggésben. A változatos tárgyanyag közel háromszáz darabja négy nagyobb tematikus egységben kerül bemutatásra: ruhaveretek és övdíszek, fegyverek, használati tárgyak, valamint igen változatos lószerszámveretek és kocsidíszek. A tárgyak formai és díszítésbeli jellegzetességeikkel jól példázzák a Hopp Múzeum első igazgatójának, Felvinczi Takács Zoltánnak szavait: „Bármily távol estünk ősi kultúránktól, bármennyire beolvadtunk Európába, gyökereink mégis Ázsiába nyúlnak.”
Manierista sokszorosított grafikák Georg Baselitz gyűjteményéből
A művészek minden korban szívesen gyűjtöttek rajzokat és sokszorosított grafikákat. Korunk egyik legjelentősebb alkotója, Georg Baselitz azon kevés művészek egyike, akik napjainkban régi mesterek papíralapú műveit gyűjtik. Érdeklődése ezen belül is kifejezetten a manierista sokszorosított grafikákra irányul, melyekből elsőrangú kollekcióval rendelkezik. A kiállítás a Baselitz-gyűjtemény manierista alkotásait 21. századi szemszögből mutatja be. A manierista esztétika és a kortárs látásmódunk közti hasonlóságokat vizsgálva arra keres választ, hogyan és mivel szólítják meg a manierista alkotások – különösen a grafikák – a mai embert. Szenvedélyes gyűjtésének szempontjait és motivációit kutatva a tárlat bemutatja, hogyan kapcsolódik egymáshoz Georg Baselitz esetében a művész és a műgyűjtő szerepe. A középpontba a festő ízlését, választásait, legkedvesebb alkotóit és a számára személyesen fontos lapokat helyezzük. Hangsúlyosan szerepelnek a kedvencei: a fontainebleau-i rézkarcolók (Antonio Fantuzzi, Léon Davent, Geoffroy Dumoûtier, Juste de Juste), az itáliai manieristák (Parmigianino és Andrea Schiavone), valamint a chiaroscuro fametszők (Ugo da Carpi, Antonio da Trento, Domenico Beccafumi). Láthatók továbbá a korszak németalföldi (Hendrick Goltzius, Jan Gossaert) és német alkotóinak (Lucas Cranach, Hans Sebald Beham, Hans Baldung Grien) jelentős lapjai is.
Leadkép:
MS mester
Mária látogatása Erzsébetnél (Vizitáció)
Oltárszárny hétköznapi oldalának részlete a selmecbányai Szent Katalin-templom egykori főoltáráról, 1506
Táblakép, hársfa, olaj-tojás tempera, aranyozott, 140 × 94,5 cm
Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
