„A művészetnek ne legyenek korlátai - Se ütem, se vonal, se szín. Vagyis az a művészet, amit az ember gondol, És ha nem gondol semmit, az is művészet - És ha csak érez valamit, az is művészet. És ha neked nem, hát nekem.” Karinthy Frigyes mintha ma írta volna mindezt: 2025-ben ritka aktualitással bír érzékenyítése, nagyvonalú határelmosása, megengedő befogadása. 2025-ben modern és fontos és elvárt a nyitott gondolkodás, a figyelmes értelmezés, a tanulva tanítás. 2025-ben szükségszerű a visszatanítás, a kinevelés, a felnevelés vágya, a gondolkodni, kérdezni, beszélgetni, alkotni bátorító magatartás. 2025-ben vállalás a kultúra, a múlt jelenidejű felmutatása, élettörténetünk mai megszólaltatása, kollektív emlékezetünk kifényesítése.
2025 a Néprajzi Múzeum 153 éves történetében igazi határállomás. Miután az intézmény beköltözött a Szabolcs utcai Gyűjteményi Központjába és új otthonába, 2024 októberében megnyitotta nagyszabású gyűjteményi kiállítását is. A lehengerlő válogatásban 3600 műtárgyat láthatunk, melyekhez, ha hozzáadjuk -nézzük -látjuk a Kerámiatér és a ZOOM kiállítás anyagát, akkor bizony (és most nemzetközi szinten is egyedülálló adat következik!) az intézmény 230 ezres gyűjteményéből a Néprajzi Múzeum állandó kiállításain közel 10 ezer műtárgyat tekinthetünk meg! Ezt egészíti ki az időszaki kiállítások változó kínálata, valamint az olyan projektek, mint a hónap műtárgya sorozat vagy a múzeum különböző közönségprogramjai.
A Néprajzi Múzeumra sosem volt jellemző az egy helyben topogás, így hát az eddigi bravúrokra a hagyományokhoz híven most lapot húz, emeli a tétet, és különleges kiállításokkal, eseményekkel, projektekkel, újdonsággokkal várja a 2025-ben is mellette döntő közönséget. Az augusztus 31-ig nyitva tartó Székelyek – Örökségmintázatok, valamint a június 30-ig látható „legzseniálisabb s legmagyarabb tudósunk” Herman Ottó című időszaki tárlatokkal párhuzamosan Magyarországon még sosem látott kuriózumokat felvonultató időszaki válogatások és közönségprogramok mellett megállás nélkül folyik a gyűjteményi és állományvédelmi munka, nemzetközi kutatóprojektek zajlanak, kiadványok jelennek meg, adatbázisok frissülnek.
A Néprajzi Múzeum 2025-ben hat olyan új időszaki kiállítást is nyit, amelyeken keresztül – Budapestről ki sem mozdulva – körbe utazhatjuk a világot. Az első időszaki kiállítás a magyar kultúra napja alkalmából nyílik meg Vígan zengjetek,
citerák! címmel (2025. január 22. – 2025. június 29.), ennek főszereplője, egyik legelterjedtebb, legkedveltebb népi hangszerünk, a citera, mely az újjáéledő népzenei mozgalmaknak és az 1990-es évektől szerveződő népzeneoktatásnak
köszönhetően, napjainkban ismét virágkorát éli. A Néprajzi Múzeum gyűjteményeiben mintegy 3000 népi hangszer található a világ minden tájáról, a Hangszergyűjteményben pedig közel 130 citera, így Pálóczy Krisztina kurátornak volt
miből válogatni, amikor összeállította a kiállítás anyagát, melyben a magyar nyelvterületeken használt fogólapos citerák bemutatására és megismertetésére helyezte a hangsúlyt. A kiállításhoz a múzeum felhívást tett közzé a citerát kedvelő
amatőr és professzionális muzsikusok, diákok és tanárok számára, hogy egy digitális térképen a magyar nyelvterületeken jelenleg működő citerazenészek, citerazenekarok láthatóvá váljanak. A több komponensű kiállítás márciusban még egy szintet lép, amikor is szenzációs kínai anyag csatlakozik a magyar népi hangszer történetét elmesélő, egyszerre edukáló és szórakoztató válogatáshoz.
A Magyarország színezve. Rejtőzködő fényképek 1862-ből című időszaki kiállítás 2025. március 5. – 2025. szeptember 15. között lesz látogatható. A Lackner Mónika, Farkas Zsuzsa, Gál Vilmos és Fejős Zoltán kurátorok által megálmodott kiállítás az 1862-ben a londoni világkiállításon bemutatott, Magyarország korabeli tájegységein, településein készült népviseleti fényképsorozatot állítja a középpontba, melyet eddig még sosem láthattunk hazánkban. A korábban elveszettnek hitt Tiedge János fényképek a londoni Victoria and Albert Museum gyűjteményéből kölcsönzéssel érkeznek Budapestre, ehhez kapcsolódik egy, a Néprajzi Múzeumban őrzött másolati sorozat. A képek - melyek több mint 160 év után lesznek láthatók Budapesten – egy olyan történetet mesélnek el, mely a készítés első pillanataitól egészen a világkiállításig repít minket.
A Súlyos anyag. Nők – Viseletek – Élettörténetek című kiállítás szintén különleges színt kever ki a Néprajzi Múzeum kiállítási palettáján: a dunai sváb lányok és asszonyok életét, viseletkultúráját ismerhetjük meg a 2025. június 6. és 2026. január 31. között nyitva tartó válogatásból. A dunai svábok azoknak a 18-19. századi telepeseknek az utódai, akik a Duna folyását követve vándoroltak ki német földről, és akik az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása után Magyarország, Jugoszlávia és Románia polgárai lettek. A második világháború után sokuknak el kellett hagyniuk
otthonukat, hazájukat, utódaik ma a világ különböző pontjain élnek. Történetüket ezúttal öltözékeik, a parasztos és az úri viselet és viselőik közvetítik. Az ulmi Donauschwäbisches Zentralmuseum vendégkiállítása, melynek szakmai felelőse Lackner Mónika és Vass Erika, 150 év történeteit fogja össze számunkra egyetlen színes csokorba, női életfonalak szoknyákba, ingekbe, mellényekbe, kötényekbe, vállkendőkbe írt mementóját.
A Néprajzi Múzeum időszaki kiállításai között minden tekintetben kiemelkedőnek ígérkezik a 2025. szeptember 16. – 2026 március 8. között látható Mítoszok hegye című tárlat, mely egy Magyarországon a maga egészében még soha nem látott világ, a spanyol hódítás előtti Mexikó ősi kultúráinak bemutatására vállalkozik. A kiállítás koncepcióját Gyarmati János, a múzeum több évtizedes múzeumi és tereptapasztalattal bíró munkatársa dolgozta ki, helyet kapnak benne az intézmény amerikai régészeti gyűjteményének legjobb darabjai, gerincét azonban négy mexikói,
továbbá a Dallas Museum of Art és a berlini Ethnologisches Museum gyűjteményéből válogatott több mint kétszáz tárgy alkotja. A kiállítás egyfelől a négy legjelentősebb mexikói civilizáció (olmék, maja, Teotihuacan, azték) jellegzetes
régészeti leleteit mutatja be, másfelől három templompiramis megelevenítésével, érzékeny képet rajzol egy olyan kultúráról, melyben a piramisok nem csupán a temetkezés és az áldozatok, de a világkép, az építészet, a mindennapi rituálék jelképei, szereplői és szent helyszínei.
A kékfestő „folton-folt” világa – A Magyar Foltvarró Céh kiállítása (2025. november 13. – 2026. február 1.) Dolányi Anna tájépítész, textilművész munkásságából és mozgalom-szervező tevékenységéből kiindulva mutatja be a Magyar Foltvarró Céh történetét, működését. A pályázaton alapuló kiállítás egyrészről a ma is oly divatos patchwork történetére, kiterjedésére, működésének mechanizmusaira, a magyar quilt „nemzeti” brandesítésére történt törekvésekre, márészről a textil-, a képző-, az ipar- és a népművészet, valamint amatőr-profi kategóriák megítélésére koncentrál, a Magyar Foltvarró Céh korábbi kiállítási anyagait is bevonva a narratívába. A tárlat, melynek kurátora Budavári Veronika, a céh közösségszervező erejéről, a női hálózatok létrehozásáról, egyéni és csoportos kézimunka-, alkotótevékenységről is mesél, a tervek szerint egy olyan workshop térrel kiegészülve, ahol a csoport aktív működése is láthatóvá, megtapasztalhatóvá válik: ha tetszik, megelevenedik a jelenkor fonója.
A királyné asztalától a parasztportáig. A magyar keménycserép története munkacímű, 2025.december 3. és 2026. július 26. között látható nagyszabású tárlat három múzeum összefogásával készül, és a hazai keménycserépgyártás majd két
évszázados történetét dolgozza fel. Vida Gabriella és Bodnár Kata kurátorok arra keresik a választ, hogy miképpen vált az angol kőedény, a francia finom fajansz, azaz „Steingut” magyar keménycseréppé. A múzeum nem titkolt szándéka a paraszti használatú keménycserepet, a néprajzi gyűjtemények mellőzött kerámiafajtáját beemelni a kerámia- és társadalmi kutatásokba, és elhelyezni azt a világversenyeken és kiállításokon híressé vált, ismert és sokat kutatott iparművészeti társai között. Magyarországon ez az első kísérlet e terminológiai és archeometriai szempontból is sokat vitatott kerámiafajta történeti ívének tisztázására és nagyszabású bemutatására.
A Néprajzi Múzeum hosszútávon izgalmas és hiteles kiállításprogramjainak alapja átfogó kutatási stratégiája: álljon itt két középtávú kutatási projekt, melyek intenzív szakaszba lépnek a 2025-ös esztendőben. A két kutatás egymással is izgalmas párbeszédben áll, hiszen mindkettő a Kádár-korszak (1960-80-as évek) tapasztalatainak, egyéni életstratégiáinak megértésére irányul, és arra keresi a választ, hogy miként lehetne ennek a korszaknak a néprajzi muzeológiai, gyűjteményi lenyomatát megteremteni. A Katonadolog-kutatócsoport a sorkatonai szolgálathoz kapcsolódó, használatba vett, megőrzött és átalakított tárgyi, vizuális, írásos anyagokat tárja fel, míg a Buhera-kutatás fókusza a paraszti gondolkodásmód és tárgyhasználat átalakulására, a hiánygazdaságra adott tárgyalkotói stratégiákra
irányul.
A Néprajzi Múzeum a korábbi években is jelentős hazai és külföldi terepmunkakutatásairól sem mondhat le. Többek között a 2024-ben Mongóliában megkezdett terepmunka idén őszi folytatása járhat látványos eredménnyel: a múzeum kutatócsoportja egy jurtában élő család költözését fogja dokumentálni, a felgyűjtött tárgyakat pedig egy későbbi kiállításon mutatják be a kutatók, mint a nomád és a modern életforma közötti kölcsönhatások megkapó mementóit.
A MaDok-program, amely a Néprajzi Múzeum jelenkorral és muzeológiával foglalkozó kutatócsoportja, 2025-ben az archiválásra, a dokumentálásra és a közösségfejlesztésre helyezi a hangsúlyt. Ebben az évben tervezik elindítani a
program rendszerváltás utáni privátfotógráfiára és a személyes történetmesélésre épített Jelenarchívum projektjét és közösségi kampányát, ezzel párhuzamosan egy korábbi közösségi gyűjtés anyagának a publikációja is készül Tigristár címen. A Székátiratok című kiállítás magyarországi (Pécs, Dunaújváros) és külföldi (Zágráb) múzeumok meghívására utazik tovább, a Néprajzi Múzeum több más nemzetközi és vidéki bemutatkozása mellett, a 2024-ben eredményesen zárult MaDok-filmek dokumentumfilmes pályázat kész alkotásaiból pedig szakmai és közönségprogramra számíthat a közönség.
A Néprajzi Múzeum számára évtizedek óta prioritás, hogy gyűjteményét és szakmai munkáját láthatóvá tegye, és ennek kiemelt felülete az intézmény honlapja, közösségi média platformjai, melyeken napi szinten jelennek meg friss
ismeretterjesztő tartalmak. 2025-ben különösen érdemes lesz figyelemmel kísérni a Néprajzi Múzeum ingyenes, online elérhető gyűjteményi adatbázisát, melynek teljes megújulására számíthatunk, és mivel 2025 a tudomány éve, az intézmény másfél tucat tudományos és tudományos ismeretterjesztő kötet kiadását, illetve nyomdai előkészítését tervezi. Elkészül az állandó kiállítás első nagykatalógusa, kiállításvezetőjének angol verziója, amiként a megnyíló időszaki kiállításokhoz is nagykatalógus vagy kiállításvezető készül. Várható féltucat szakkönyv megjelenése, a kutatási eredmények publikálása, és megkezdődik a Néprajz a közgyűjteményekben című, a hazai etnográfiai kollekciókat bemutató online adatbázis anyagának nyomdai kiadása is. Mindemellett a múzeum munkatársai több
egyetemi képzésben vesznek részt oktatóként, folytatódik az ELTE Néprajzi Intézetével elindított néprajz-muzeológia képzés, és várhatóak konferenciák is: az országos néprajzos muzeológus továbbképzésen túl az intézmény nemzetközi
konferenciát szervez 2025 őszén a gyűjteményi állandó kiállításhoz kapcsolódva.
A 2025-ös év kiállításai, muzeológiai feladatai, programjai jelentős állományvédelmi feladattal is járnak. A szeptemberben nyíló Mítoszok hegye című kiállításban megtekinthető maja sztélé - melyet El Peru városában állítottak fel, 721-ben(!) - restaurálása például több hónapos munkával valósítható meg. Hasonlóan nagy horderejű tárgy kerül a hamarosan nyíló Citera-kiállításba is: egy a 19. század első feléből származó, lakktechnikákkal díszített, selyem húrozott japán domború citera, úgynevezett kotó, melyet Bátky Zsigmond gyűjtött. Februárban a Magyar Zene Háza
kiállításában vendégszerepel egy 19. század végén, szarvas- és medveprémből készült alaszkai eszkimó női ruha, melynek restaurálása az öltözet sérülékenysége miatt jelent nagy kihívást. A kiemelkedő jelentőségű tárgyak mellett az idei évben akár 2 ezer műtárgy kezelése, tisztítása, konzerválása is megvalósulhat, miközben folyamatos a megelőző műtárgyvédelmi tevékenység is. Az intézményben zajló módszertani kutatási tevékenységet szintén fontos kiemelni, mint például a bőrtárgyak öregedési folyamatainak lassítását célzó kísérletsorozatot, valamint a szőrösbőrök kiegészítési lehetőségeivel foglalkozó kutatások folytatását. A Néprajzi Múzeum arra törekszik, hogy az állományvédelmi, gyűjteményi munkába időről időre bevezesse a látogatókat, így havonta Raktármerülések címmel tematikus raktári vezetések várják az érdeklődőket a koraesti órákban. A tárgyak őrzőhelyén találkozhatunk festett famennyezetekkel, mézeskalács ütőfákkal, afrikai gyöngyékszerekkel, vagy éppen az archívumban őrzött változatos emlékanyagokkal.
A Néprajzi Múzeum 2025-ben is arra törekszik, hogy falai között az eltérő igényű, hátterű látogatói csoportok érdeklődésüknek megfelelő programokat találjanak. Tematikus kurátori tárlatvezetéseken és műtárgyösvényeken az állandó és időszaki kiállításokat ismerhetjük meg, a Néprajzi Múzeum napján, március 5-én ingyenes programok várnak minket, és minden kiállításmegnyitót hétvégi programsor követ, Húsvétkor, őszi ünnepek és Advent idején pedig fesztiválhétvégékre készülhetünk. Lesznek zenés nyári programok, Etnoshop workshopok, folytatódik a kismamáknak szóló Méta Baba, a családokat megszólító Méta Matiné, és nem maradhat el a Múzeumok Éjszakája sem. Az Éjszakázz a múzeumban! programon továbbra is az erre kialakított speciális múzeumi térben alhatnak az iskolás közösségek vagy a családok, de érdemes követni a pedagógusoknak a Néprajzi Múzeum folyamatosan megújuló múzeumpedagógiai kínálatát is, mely minden korosztály számára kínál foglalkozást. Újdonság lesz, hogy magyar és nemzetközi mesealapokra dramatikus játékok formájában készülnek foglalkozások, melyeket a családok mellett érdeklődő
felnőtteknek is kínál az intézmény. Az iskolás csoportokat tematikus útvonalak várják a hatalmas kiállítási anyagban, és 2025-ben készül egy különleges, a magyar múzeumpedagógiai gyakorlatban egyedülálló családi vezető is, mellyel a múzeum kifejezetten a szülőket szólítja meg.
A csomag tehát nagy, a Néprajzi Múzeumban egyértelműen zajlik az élet. Egy olyan hely, ahol kéz a kézben jár gyűjtés, rendszerezés, visszatanítás, megosztás, beszélgetés, nevelés. Olyan hely, mely büszke a benne dolgozókra, alkotókra, kutatókra, és partnernek tekinti a hozzá ellátogatókat. Olyan hely, ahol a művészetnek nincsenek korlátai..., ahol, ha csak érzünk valamit, az is művészet – Karinthy után szabadon. Olyan hely, mely érzékenyít, befogad, értelmez és figyel, minden pillanatban. Olyan hely, mely élettörténetünket jelenidőben meséli el. Ezerféle módon.
