Budapesti résztvevőjénél, a MNM Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban (SOM) kezdte meg munkáját az a nemzetközi konzorcium, amely célul tűzte ki, hogy egy európai uniós projekt keretében utakat találjon és hidakat képezzen a modern technológia és a kulturális örökség között.
A MNM SOM 2022-ben több európai ország közgyűjteményi intézményéből és IT fejlesztő vállalkozásából álló konzorcium tagjaként 235 000 eurós támogatást nyert a Horizont Európa program keretében SHIFT Projekt elnevezéssel (SHIFT: A kulturális örökség metamorfózisa kiterjesztett hipermédiás eszközökké). A konzorcium célja, hogy új IT technológiai megoldásokat alakítson ki a közgyűjtemények szöveges és vizuális műtárgyainak bemutatására, hogy minél inkább élményalapúvá válhasson a múzeumok kiállításainak látogatása. A konzorcium tagjai német, görög, román, magyar, svéd, spanyol, szerb és brit közintézmények és vállalkozások.
A fejlesztési irányok a mesterséges intelligencia széles körű hasznosítására épülnek, kiterjedt szöveges és vizuális adatbázisokat hasznosítanak, és a történeti hűség, és a változó történeti kontextusok megőrzésével igyekeznek a gyűjteményi anyag kiállítási élményét minél érdekesebbé, közvetlenebbé tenni a fiatal korosztályok és a laikus érdeklődők számára. A mesterséges intelligencia alkalmazása mellett a fejlesztés kiterjed a gépi tanulásra, a multimodális adatfeldolgozásra, a szemantikai reprezentációra, a történeti források nyelvi elemzésére és a haptikus interfészek alkalmazására is. Utóbbi alatt az informatika azokat a felületeket érti, amelyek két számítógépes eszköz, vagy számítógép és az azt használó ember valósághű érintkezését biztosítják. A fejlesztés során külön figyelmet fordítunk a látási és hallási nehézségekkel küzdő látogatói csoportok számára kialakítandó tartalmakra és eszközökre.
A szakmai találkozón a projektrésztvevők olyan intézmények és szervezetek képviselőivel is konzultáltak (múzeumok, tanári szervezetek és fogyatékkal élők civil szervezetei), akik szakmailag érintettek a kialakítandó programok és fejlesztések felhasználásában. Egyik legfontosabb megbeszélésünk arról szólt, miként érhetők el közvetlenül az érintett csoportok. Ennek érdekében online kitölthető kérdőívet indítottunk, hogy közvetlenül szerezzünk tapasztalatot az európai polgároknak az európai kulturális örökséghez való hozzáféréséről, és fölmérjük nem csak az intézmények, de civil szervezetek és hálózatok képviselőinek igényeit is. A kérdőív angol nyelvű, itt érhető el!
Az alakuló közgyűlés során számos múzeum etikai és tudományos kérdésben kellett döntésre jutnunk. Közös kiindulópontunk, hogy a múzeumi világ számára komoly kihívását jelent, hogy a fiatalok digitális kultúrája jóval előtte jár a múzeumokban és könyvtárakban elérhető digitális adottságoknak. Ezért a fiatalabb korosztályok számára a múzeumi tartalmak – kiállítások, előadások, adatbázisok – gyakran érdektelenné válnak. A fiatalok digitális tartalomhasználati szokásaival nehezen tudnak a kulturális intézmények lépést tartani. A múzeumok számára nyilvánvaló kulcskérdés annak felderítése, hogy milyen új megközelítésekkel és technológiákkal érhetik el a fiatal generációkat. A SHIFT projekt esetében a kérdés, hogyan lehet a műtárgyak offline kiállítási prezentálását a mesterséges intelligencia lehetőségeit kihasználva újszerű megjelenítésben bemutatni.
De nemcsak a fiatalokról van szó. A kurátori munka örök dilemmája a túl sok és a túl kevés narratív információ közötti egyensúly kialakítása. A múzeumba belépéskor milyen tudással rendelkezik a kiállítás mondanivalójának területéről a látogató? A túl sok szöveges információ béníthatja a befogadást, unalmassá teheti a tárlatot. A túl kevés, feltételezi a látogató eleve magasabb szintű tudását. Ez minden látogatói csoportra érvényes. A fiatal látogatók esetében azonban életkorukból adódóan sem számolhatunk feltétlen olyan műveltséggel, amely a kiállítás mondanivalójának befogadását, a műtárgy értelmezésének kontextus hálóit könnyedén szétbonthatóvá tenné. A kérdés tehát, hogy milyen megoldásokat találhatunk arra, amelyekkel lerövidíthető a műtárgy és a látogató közötti távolság. S mindezt úgy, hogy a digitális tartalom prezentációja ne gyöngítse a műtárggyal való találkozás kivételes élményét. A cél nem az, hogy monitorokkal és gépezetekkel zsúfoljuk tele a kiállítási tereket, hanem alternatív megoldások kialakítása a digitálisan kifejlesztett tartalmak megjelenítésére.
Különösen fontos, hogy a speciális igényű látogatók – például látás- és hallássérültek – számára is képes legyen élményt nyújtani a múzeum. A program céljai ezért az is szerepel, hogy a múzeumok az IT technológiától kapjanak segítséget ahhoz, hogy megerősíthessék, vagy meghaladhassák a hagyományos érzékszervi érzékelést. Ez részben a mesterséges intelligencia lehetőségeire, részben szenzoros érzékelésekre, haptikus interfészek alkalmazására terjed ki. Nem mindegy azonban, hogy mindez hogyan történik. Számos múzeum etikai és a kiállítási mondanivalót érintő tudományos kérdés fakad ebből. Hiába cél a műtárgy érzékelésének kibővítése, ha közben úgy kezeljük a műtárgyat, hogy üzenetét torzítjuk el.
Első pillantásra azt hihetnénk, hogy a nehezebb kérdés a műtárgyak értelmezésének tudományos megalapozottságára vonatkozik. A számtalan kontextus felderítésére, összegzésére, pl. a vizuális örökség elemeinek kölcsönhatásaira, és a szöveges örökséggel való harmonizálására. Ez is hatalmas feladatokat ró az együttműködésben részt vevő közgyűjteményekre, azonban az alapkérdés sokkal inkább etikai. Ebben az aspektusban tér el egymástól a technológiai cégek és a közgyűjtemények megközelítése – amiről a tanácskozáson is meggyőződhettünk. Az együttműködésben világosan ki kell jelölnünk milyen mozgástere lehet az IT megjelenítésnek, hiszen a műtárgyak morális integritását mindenképpen meg kell őriznünk. Nem lehet bármilyen módon átalakítani egy műtárgy digitális reprezentációját, még akkor sem, ha a cél a befogadhatóság, vagy az érzékelhetőség erősítése. A megbeszélésen végül (heves vita után) megállapodtunk abban, hogy a műtárgy digitális reprezentációja során a műtárgy eredeti kontextusa és integritása felette áll az új IT lehetőségekre támaszkodó minél élménydúsabb elvárásnak. A technikát úgy fordíthatjuk a látogatók javára, hogy valóban a műtárgy eredeti kontextusát segítjük értelmezni; a SHIFT projektben ennek részleteit is ki kell dolgoznunk.
A SOM több szinten profitál az együttműködésből. A projekt keretében kifejlesztett technológiák kiállításainkban is szerepelni fognak, és új állandó kiállításunk készülő koncepciójában is számolhatunk a SHIFT projekt tapasztalataival. Reményeink szerint a mesterséges intelligencia és általában a modern IT technológia jobban vizualizálhatóvá teszi majd azt a tudásanyagot, amely a nyugati orvoslás mintegy 3000 évéből, szöveges és tárgyi emlékként maradt ránk.
Az elméleti vita egyelőre nyugvópontra jutott. A közös munka 2025-ig tart. Az újabb eredményekről a magyar múzeumi közönség is kellő időben értesülni fog.
