Aktuális és az egész kontinenst érintő kérdésekkel foglalkozott a NEMO Európai Múzeumi Konferenciája 2022. október 9–11. között a portugáliai Loulé-ben. Energiaválság, inflációs válság, háborús válság, klímaválság, a nemzetközi kapcsolatok válsága sújtja a kulturális szektor szereplőit minden országban, miközben a COVID-19 világjárvány hatásait sem heverték ki az intézmények és a közösségek. Hogyan reagálhatnak a múzeumok ezekre a kihívásokra? Mi a múzeumok mai szerepe a különböző társadalmakban? Miből meríthetnek muníciót a múzeumok az állandó megújuláshoz? Melyek a lehetséges múzeumi válaszok legfontosabb közös alapjai? Milyen értékek mentén fogalmazzák meg álláspontjukat az intézmények kritikus kérdésekben? Az európai múzeumok és múzeumi szervezetek válaszai az innovációt, a belülről fakadó megújulást és az ezekre alapozott ellenállóképességet tekintették a legfontosabbnak.
Kétszáz résztvevő negyven országból, harmincnyolc előadás és panelbeszélgetés, tíz workshop, négy múzeumi tanulmányút, egy harmincadik születésnap, egy új munkacsoport és egy új tag a NEMO elnökségében – ezekkel a számokkal foglalhatjuk össze az Európai Múzeumi Konferencia három napját. Két év online találkozóit követően újra személyes részvétellel, újrafogalmazott elméleti és módszertani keretek között zajlott az európai múzeumi közösség egyik legnagyobb szakmai rendezvénye. A helyszínválasztást akár szimbolikusnak is tekinthetjük: üzenet értékű, hogy az északi és nyugati országok dominanciájával jellemezhető múzeumi hálózat a kontinens egyik legdélebbi kisvárosába szervezte éves konferenciáját. A párhuzamos szekciók a régió kulturális-művészeti intézményeiben és a loulé-i városi múzeum kiállítóhelyein zajlottak, a római, mór és keresztény kulturális örökség teljes keresztmetszetét átívelve. A megnyitón Isabel Cordeiro kulturális államtitkár személyes részvételével jelezte Portugália múzeumügy melletti elkötelezettségét. A Cultural Heritage Portugal vezetője, Clara Camacho igazgatónő emellett egy plenáris előadásban is részletezte a házigazda ország tízéves kulturális stratégiáját, amelynek keretében többek között Loulé múzeumai és műemlék épületei is újjászülettek az elmúlt két évben.
A konferencia zárása, színpadon a szervezők. Fotó: Tóth Arnold
Az újjászületés, a megújulás, az innováció központi gondolatai köré sokszínű, de mégis egy irányba tartó programot szerveztek a rendezők. David Vuillaume, a NEMO elnöke mind bevezetőjében, mind zárszavában a múzeumok rezilienciájának fontosságát hangsúlyozta: intézményeink csak akkor teljesíthetik küldetésüket, ha a társadalom bizalmát elnyerve, belső energiáikat mozgósítva képesek úrrá lenni az őket körülvevő nehézségeken. A konferencia legfőbb témáit ezért nem gyakorlati muzeológiai problémák vagy szakági kutatások, hanem a közösségi beágyazottság, az elért és vágyott társadalmi hatás, a kulturális vezető szerepek, a rendszerszemléletben vizsgált intézményi hálózatok elméleti és szervezetfejlesztési kérdései adták, Michael Peter Edson (USA) nagyívű stratégiai megalapozásával.
A pandémia két évének tapasztalatait Joana Sousa Monteiro, a Lisszaboni Múzeum igazgatónője foglalta össze. Tanulság, hogy a világjárvány elmúltával, az újraindulás lendületében számos jó gyakorlat, elért eredmény (digitális jelenlét, új közönség, reflexív megközelítés, új gyűjteményi szempont) is zárójelbe került, ám ezeknek köszönhetően mégsem üres a tarsoly, van mire támaszkodni a jelenlegi nehézségek kezelésekor. Az energiaválság kapcsán a konferencia egyértelműen és határozottan állást foglalt a NEMO szeptemberi nyilatkozata mellett: a múzeumok (és általában a kulturális közösségi terek) bezárása több szempontból is a legrosszabb forgatókönyv. Az energiamegtakarítás csekély és rövid távú nyereségével szemben az identitás, a közösség, a társadalmi kohézió megbillenésének súlyos és hosszú távú veszteségével kell számolnunk, ha a döntéshozók és fenntartók – alternatív megoldások, kreativitás, stratégiai szemlélet vagy tartalék finanszírozás híján – a múzeumok bezárásával reagálnak a helyzetre.
A múzeumi szervezetek vezetőinek képzése (Directors’ Meeting) a konferencia első napján
Tóth Arnold
Ebben a kérdésben jelentős különbségek rajzolódnak ki az egyes országok és európai kultúrkörök mentén. Míg a pandémia miatti bezárások mindenkit egyformán és alternatívák nélkül érintettek, addig a jelenlegi helyzetben a válság súlyossága és az erre adott reakciók nagyon különbözők. A Magyarországon már elkezdődött bezárások és nyitvatartási korlátozások jelenleg a legkorábbi és legradikálisabb válaszok közé tartoznak, de számos hozzászólásban elhangzott – különösen a kelet európai kollégák részéről –, hogy több országban várhatók hasonló intézkedések a közelgő téli hónapokban. A Mediterráneumban – az enyhébb éghajlatnak köszönhetően – takarékossági intézkedések és költségvetési átrendezések mellett kezelhetőnek látják a jövőt, nem terveznek korlátozásokat. A skandináv térségben és Nyugat-Európában jellemző, hogy a múzeumok a „leállítási sorrend” végén találhatók, és a társadalmak jelentős erőfeszítéseket tesznek azért, hogy közgyűjteményi nyilvános tereik minél tovább nyitva maradjanak a közönség számára. Van olyan stratégia is, hogy a múzeumokat ingyenes melegedőhelyként tervezik nyitva tartani, egy lakossági energiaellátási zavar esetére.
Ennek a szemléletnek a társadalomfilozófiai kereteit és gyakorlati alkalmazását mutatta be Kari Lämsä Finnországból. Az Oodi Helsinki Központi Könyvtár példáján keresztül egy új közgyűjteményi szemléletet, új intézménytípust ismerhettünk meg, ahol a klasszikus könyvtári szolgáltatások szinte eltörpülnek a nyitott közösségi terek intenzív működtetése, és a közművelődési-közösségszervezési funkciók mellett. A gondolkodás alapja a bizalom, amellyel a társadalom tagjai egymás felé és az intézmény felé fordulnak – ennek erősítését, a társadalmi beágyazottság növelését más előadók is a reziliencia alapvető feltételeként jelölték meg.
Fontos módszertani újítást jelentett a Failing Upward című panelbeszélgetés, ahol – a NEMO történetében először – nem sikeres projektek és jó gyakorlatok, hanem meghiúsult kísérletek és múzeumi kudarcok bemutatására vállalkoztak az előadók. A blokk bevezetéseként Eva Koppen (Hollandia) és Alessandra Gariboldi (Olaszország) televíziós műsorokat idéző stílusú interjúban bontották ki egy tizenkét éven át húzódó kulturális projekt sikertelenségét. Az ezt követő kudarc-narratívák célja az volt, hogy az elkövetett hibák őszinte feltárása és a levont tanulságok elemzése erősítse az intézmények és a múzeumi munkatársak önismeretét, alapot adva ezzel a konferencia címében is hangsúlyozott megújuláshoz. Az üzleti szférában már alkalmazott módszer egyúttal a kockázatvállalás különbözőségeire, a múzeumi vezetők kudarckerülő vagy sikerorientált stratégiáinak dilemmáira, a munkatársi közösségek erejére is ráirányította a figyelmet.
A múzeumi szervezetek vezetőinek képzése (Directors’ Meeting) a konferencia első napján
Tóth Arnold
A plenáris szekciókat követő workshopok a digitális átalakulás, a szervezetek ellenállóképességének hálózati elmélete, a jövő kihívásaira jól reagáló „futureproof” múzeumok és a kulturális vezető szerepek révén kifejtett társadalmi hatás témái köré szerveződtek. A konferencia harmadik napján kerültek sorra a NEMO munkacsoportok (Working Groups) találkozói, ahol a meglévő három (Learning Museum, Digitalisation, Advocacy and Public Affairs) munkacsoport mellett egy új, negyedik is alakult a fenntarthatóság témakörében (Climate Action and Sustainability), jelentős érdeklődéssel, harminc fős alapító tagság részvételével. A program zárásaként a NEMO éves közgyűlésén tisztújítás is történt: egy megüresedő helyre Petra Havu-t, a Finn Múzeumok Szövetségének elnökét választotta a közgyűlés a hét fős elnökségbe. Részvétele a vezetésben azért is fontos, mert 2023 novemberében a századik születésnapját ünneplő finn szakmai szervezet lesz a NEMO Európai Múzeumi Konferenciájának házigazdája.
Leadkép: A halászfaluból lett üdülőhely, Quarteira helytörténeti kiállítása a Loulé-i Városi Múzeum egyik újdonsága. Fotó: Tóth Arnold
