2024. május 27-én 17 órakor a KulglertArt Szalonban mutatják be a debreceni Déri Múzeum Megélt mesék című kiadványát, ami a hátrányos helyzetűek és a kultúrához való hozzáférés, a hátrányos helyzetűek és a múzeumok és az oktatás kérdéseivel foglalkozik.
Ritók Nóra, Sándor Zita, Lakner Lajos, Szuhay Péter, Bogdán János Amigo
A beszélgetést vezeti: Dabi Farkas Rita
A kötetben szereplő illusztrációk Bogdán János Amigo és az Igazgyöngy Alapítvány alkotásai.
A kötet cigány eredetmondákat gyűjt össze (cigányoktól hallottakat és műmeséket egyaránt), olyanokat, melyeket az Igazgyöngy Alapfokú Művészeti Iskola pedagógusai használnak a hátrányos helyzetű gyerekeknek tartott órák és foglalkozások során. A szövegekhez olyan gyerekrajzok kísérnek, amiket a könyvben olvasható történetek ihlettek, és arra kértünk egy képzőművészt – történetesen egy roma származásút –, hogy a saját vizuális stílusát beleszőve, a gyerekek rajzait felhasználva és azok látásmódját is szem előtt tartva készítsen izgalmas grafikai megoldásokat, illusztrációkat. Az eredetmondák cigányságra (is) jellemző problémákat és jelenségeket tematizáló mesékként olvashatók, melyeket a „naiv” módon rajzoló cigány gyerekek és a tanult, cigány képzőművész alkotásainak „közös metszéspontjai” illusztrálnak (utóbbi kifejezés Bogdán János képzőművész megfogalmazása, találmánya).
A kötet második felében azok, akiket az albumformájú mesekönyvön túl is érdekel e kérdéskör, tanulmányokat olvashatnak a cigány eredetmondákról, a velük való foglalkozás mibenlétéről, tágabban pedig a múzeum és a hátrányos helyzetű gyermekek kapcsolódási lehetőségeiről. Témák, melyek mind önállóan is komoly fejtörést okoznak, összekapcsolódva pedig még inkább. E szándékunk szerint empátiára, odafigyelésre, a megszokottól való eltérés elfogadására nevelő vagy buzdító könyv szerkesztése és a kísérő tanulmányok írása közben sok olyan probléma került a felszínre, amire kezdetben nem is gondoltunk.
Többször, többféle útról kellett letérnünk és visszatalálnunk egy olyan közös mezsgyére, ami mindannyiunk számára elfogadható. Egy közös tér (legyen az akár fogalmi, akár fizikai) kialakítása minden esetben nehéz és konfliktusokkal teli folyamat. Elég csak arra gondolni, hogy bár a résztvevők úgy érzik, értik, mit mond a másik, valójában gyakran mást értenek alatta. De talán csak ilyen módon jöhet létre valami olyasmi, ami a kölcsönös befogadást és megismerést lehetővé tevő magatartást hívja elő.
