EN facebook

Interjú Fatér Anna illusztrátorral és Kádár Anna múzeumpedagógussal

2020-07-20 07:30

Egy különleges interjúval készültünk mindazoknak, akik a nyári élmények mellé egy különleges irodalmi kalandba is szívesen belevágnának kíváncsi gyermekükkel. A mostani beszélgetés során Barti Magdolna kérdezte Kádár Annát, a Titkos átjáró irodalmi mesekönyv íróját, a Petőfi Irodalmi Múzeum múzeumpedagógusát és Fatér Annát, a mesekönyv illusztrátorát. Szó esik a közös munkájukról, az együttműködésről, arról, hogy milyen is egy múzeumi mesekönyv.

 

 

Fatér Anna és Kádár Anna

Barti Magdolna: Meséljetek egy kicsit erről a könyvről, mi is az a "Titkos átjáró"?

 

Kádár Anna: A Titkos átjáró múzeumi mesekönyv, melynek  célja, hogy a Károlyi-palotát és a benne működő Petőfi Irodalmi Múzeumot olyan új perspektívából mutassuk be, amely hozzáférhetővé teszi  a klasszicista műemléképület és az irodalmi múzeum komplex ámde első hallásra nem túl sok izgalommal kecsegtető működését, történetét a 9-10 éves korosztály számára. A könyvben rokonszenves, kissé bunfordi lények bukkannak fel az épület és a múzeum különböző tereiben: K. Dezső, vakond, aki a palota falainak járataiban él és titkos kiállításokat rendez, Hilda a szenvedélyes betűgyűjtő galamb, akinek az ősei a palota padlásán megalapították a Különleges Iratok Gyűjteményi Osztályát (KIGYO) és Dzsenkó a lázadó kiscsikó, aki a Pilvax kávéházban tanyázik és Petőfi követőjévé válik. Mulatságos szokásaikon, történeteiken keresztül újraképzelhetjük a palota tereineit, bekukkanthatunk például a kézirattár vagy a relikviatár működésébe. A történet fináléjának helyszíne a könyvtár, ahol az irodalmi világokról és magáról az olvasásról gondolkodhatunk és ennek kapcsán a titkos átjárók rejtélyére is fény derül.

 

B. M.: Ez egy irodalmi kiadvány. Hogy kerültél te a képbe? Hogyan kezdődött ez az egész munka?

 

Fatér Anna: Kádár Annával dolgoztunk együtt közösen más típusú projekteken és egyszer mesélte, hogy mesét ír a múzeumról. Rögtön nagyon izgalmasnak tűnt a projekt. Aztán több illusztrátor közül engem választott a csapat. Ehhez érdemes tudni, hogy a mesét ugyan Anna írta, de a Petőfi Irodalmi Múzeum teljes múzeumpedagógiai csapata részt vett az alkotásban.

 

 

 

B. M.: Természetes, hogy egy közös munka egyeztetésekkel, megbeszélésekkel jár. Nálatok hogyan zajlott ez pontosan?

 

K. A.: Kifejezetten dialógusra, a gyerekekkel közös alkotómunkára alapoztuk a kiadvány megtervezését. A könyv témája, szereplői először hétvégi gyerekprogramokhoz, múzeumpedagógiai foglalkozásokhoz és egy nyári táborhoz  kapcsolódtak, a történetek a gyerekek visszajelzései ötletei alapján jöttek létre.  A könyv megírásában a teljes múzeumpedagógiai csapat segített, de legintenzívebben  Czékmány Anna kolléganőmmel működtünk együtt a szöveg megalkotásában. Anna szorosan követte, fejezetről fejezetre olvasta, szerkesztette, formálta velem a szöveget. Az eleinte háromszor négyszer ilyen hosszú jócskán túlírt fejezeteket ő nyeste meg úgy, hogy követhető és élvezetes legyen a nagy óvodás, kisiskolás korosztálynak. 


B. M.: Megkerestek, hogy készíts illustrációkat ehhez a kiadványhoz. Volt egy csomó információd, egy mese, amit követni kellett. De hogy lesz ebből kép? Van-e valamilyen folyamata ennek?

 

F. A.: Mikor a közös munka elkezdődött, még nem volt egészen kész a mese, így ez egy egészen egyedi, közös alkotó folyamat volt. A fő karakterek készen álltak a szereplésre és a mese fő vonala is megvolt, de a pontos szöveg és ív sokat alakult a munka alatt. Fontos szempont volt, hogy szerethetőek legyenek a karakterek (ugyanakkor kicsit viccesek maradjanak) és, hogy felismerhetőek legyenek a helyszínek, bizonyos, a múzeum gyűjteményeiben fellelhető  képek és tárgyak. A karaktereket együtt választottuk ki sok vázlatból. A helyszíneket bejártuk, fotóztam és kaptam sok archív felvételt is.

 

Három típusú kép található a mesében; a klasszikus illusztráció, ami a hangulatot, karaktereket hivatott megjeleníteni, színesíteni, a magyarázó ábrák, amelyek a szövegben kifejtett, vagy éppen abból kimaradt információkat tartalmazzák és a kis karakter rajzok, amelyek jellemzően a könyv margójára kerültek. Minden típus esetében volt, hogy teljesen konkrét elképzelést valósítottam meg és volt úgy is, hogy egy lazábban körvonalazott, helyszínhez, történéshez viszonylag szabadon alkottam meg a karakterek mozgását, tevékenységét. A magyarázó képek megvalósítása is rajtam múlt. Mindent meg és átbeszéltünk, próbálgattunk elképzeléseket, elfogadtunk és elengedtünk ötleteket. Végig nagyon szorosan dolgoztunk együtt. Nem mondanám, hogy egy energiatakarékos együttműködés volt, sőt! Viszont a végeredmény azt hiszem mindenkinek megnyugtaó lett.

 

 

 

 Egy részlet a Titkos átjáró című könyvből

 

B. M.: Történt-e valami érdekes, vicces dolog a közös munka során, ami igazán emlékezetes lesz mindkettőtök számára?

 

F. A.: Húha...ilyet most hirtelen nem tudok. Sok vicces és sok jó közös pillanat volt. 

Arra mondjuk büszke vagyok, mikor Annával elmentünk a nyomdába “gép indításra”.(Ekkor kezdik nyomtatni a könyvet és még van némi beleszólás milyen lesz.) Mikor büszkén megmutatták nekünk a kész borítót, csak összenéztünk, hogy..hát...ezek nem azok a színek, amiket mi küldtünk. A végeredmény olyan lett, amilyet szerettünk volna.

 

K. A.: Számomra a teljes alkotómunka mennyei volt a gyerekprogramok és a tábor megalkotásától kezdve a szöveg megírásán át az illusztrációk kitalálásáig és végleges kiadvány kialakításáig. Egy fantasztikus, szabadon gondolkodó és alkotó csapat szenvedélyes és rengeteg munkával járó közös kalandja, amelyben nem csak a múzeumpedagógiai osztály, hanem a múzeum számos kutatója, szakembere segített korrektori munkával, szakmai tanácsokkal, olvasmányokkal, véleményezéssel, otthoni teszteléssel és még sorolhatnám.

 

B. M.: Hogy éreztétek magatokat a közös munka során? Lesz-e folytatás, terveztek további közös projekteket?

 

F. A.: Intenzív, jó közös munka volt. Remélem lesz folytatás. Akár könyv, akár más.

 

K. A.: A könyv kiadását követően igyekeztünk  több fórumon bemutatni, visszajelzéseket gyűjteni gyerekektől, szülőktől, tanároktól, mesekönyvekkel és  múzeumi kiadványokkal foglalkozó szakemberektől. A következő rész megalkotásakor segítségünkre lesznek mindezek a lelkes olvasói és hallgatói visszajelzések és szakmai meglátások.

 

B. M.: Min dolgoztok most, mire számíthatunk a közeljövőben tőletek?

 

F. A.: Nálam egyszerre fut több projekt. Egy arculaton dolgozom egy nagyon izgi gyerek könyvekkel foglalkozó weboldalnak. Az arculat illusztrációs jellegű, több karakter alkotja, őket rajzolom, mozgatom különböző helyzetekben. Emellett múzeumi edukációs tartalmakat fejleszetek a Kiscelli Múzeumnak. Ebben lesznek animációs tartalmak is, amiket én alkotok és lesznek különböző korosztálynak szóló foglalkozások is amik közös ötletelés eredményei.

 

K. A.: Az elmúlt egy évünk egyik legfontosabb vállalkozása a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítóterében egy múzeumpedagógiai tér kialakítása volt, amely lehetővé teszi a csoportjaink számára, hogy saját kiállításokat hozzanak létre. A tér már megépült, és a nemrég újranyitott múzeumban most már minden látogató számára bejárható, sőt múlt héten egy gyerektábor keretében fel is avattuk már.  A nyár egyik legfontosabb feladata, hogy átgondoljuk, előkészítsük a térben zajló foglalkozásainkat, amelyek az állandó Petőfi és Ady kiállításokhoz illetve a az ősszel nyíló Édes Anna kiállításhoz kapcsolódnak majd.

 

B. M.: Köszönöm szépen a válaszokat! További sok sikert kívánok!

 

Kapcsolódó linkek

 

Fatér Anna Facebook oldala 

 

Titkos átjáró online: Issuu online lapozható  és virtuális

 

Petőfi Irodalmi Múzeum

irodalom, kiállítás, múzeum, múzeumpedagógia, műhely, pályázat, téma
2019-09-30 13:00
díj, Múzeumok Őszi Fesztiválja, múzeumpedagógia
2018-10-01 12:00
irodalom, műhely, programajánló
2019-06-07 12:00