Csontváry festményeinek technikai vizsgálata nem újkeletű, a hatvanas években folytak az első anyagvizsgálatok Csontváry-festményeken, majd – bár igénykent felmerült az 1990-es évek elején is – csak az évezredforduló után vett ismét lendületet, többnyire magánkezdeményezésből (tulajdonosi akaratból), részint egy-egy mű restaurálása (mint a miskolci Hermann Ottó Múzeum Öreg halász festménye) apropóján jelennek meg újabb és újabb vizsgalati eredmények.
Nem restauráláshoz kapcsolódóan, hanem kifejezetten teoretikus megközelítésen alapuló, tudományos projektként futó, a festő anyaghasználatának sajátosságait megismerő céllal is volt korábban próbálkozás (2009), de ez kifejezetten a festékanyag, a pigmentek elemösszetételét vizsgálta XRF spektrométerrel, ami más kiegészítő vizsgálatok híján (kötőanyag, festékrétegszerkezet, stb.) korlátozottan hasznosítható eredményeket hozott.
Csontváry anyaghasználatát es festményeinek készítéstechnikáját kutató, azt általában megismerni akaró festékvizsgálatokindoklása mindig is több lábon állt. Egyfelől létezett egy olyan nézet, vélekedés, mely a festő gyógyszerészeti tanulmányaira épített, és épp ezért lehet vagy lehetett az utókor által kreált fantazmagória, másfelől viszontlehetett éppúgy valós vagy épp az önmítoszépítés része: Csontváry 1905 szeptemberében, egy mindössze három hétig látogatható, a városligeti Iparcsarnokban a festő maga rendezte kiállításának meghívóján az állt, hogy „képeit eredeti találmányú technikával festette”.[1]
De Csontváry Önéletrajzának néhány sora is megfontolásra késztet: „…behatóan foglalkoztam a vegytannal, az ásvány- és földtannal, a krisztallografia és a napszínelemzéssel, továbbá az ismeretlen vegyületek meghatározásával is”; „…két berlini tanár azzal a kéréssel fordult hozzám, engedjem meg, hogy a kiállításra meghívhassam Wilhelm Ostwald dr. híres tudós tanárt, aki nemrég a császár előtt olyan felolvasást tartott, hogy hagyjunk fel az olajfestészettel, mert nem tudjuk a régiek technikáját utánozni, nem tudunk fehéret festeni, nem tudjuk a világító színeket előállítani s nem tudunk tartós színekkel festeni, mert festményeink idővel barna „szósszá” válnak s a művészetnek kárt okoznak. Minthogy ezen a kiállításon épp az ellenkezője vagyon igazolva, itt fehér színek pompáznak, világító színek ragyognak s az évekkel előbb festettvásznak olyanok, mintha tegnap lettek volna festve.”[2]
Hogy tényleg áll-e technikai innováció Csontváry festékei mögött (összetétel vagy kötőanyag, vagy a kötőanyagok keverése, esetleg más, nem szokványos anyag használata), vagy magában a festmények készítéstechnikájában (a festékrétegek vászonra felhordásának a módjában) tért el a festő, ahhoz egy három éves projekt vihet minket majd közelebb. 2021 júniusában indult el az a Csontváry festményeinek átfogó anyaghasználati és készítéstechnikai kutatása, mely a Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria Festészeti Osztályának gyűjteményében őrzött Csontváry-képeket vizsgálja, a teljes életművet átfogóan reprezentáló anyagban a korai, „nagy motívumot kereső” művektől, a Csontváry által a „napútszínek”-et megtaláló műveken át az utolsónak tekintett Tengerparti sétalovaglásig.
A marokkói tanitó (részlet)
Délelőtti kis plein air Trauban
A technikai kutatás az egyes festmények teljes fotodiagnosztikáját (infrareflexiós, UV-lumineszcens, súrlófényes, stb.), keresztmetszetcsiszolatok és szemcseminták mikroszkópos vizsgálatát, egyszerűbb,a festmények felületén mintavétel nélkül végzett kézi műszeres (XRF spektrometria) és további, az anyagmeghatározások mélyebb szintjét jelentő mintaigényes, speciális nagyműszeres: pásztázó elektronmikroszkópos energia diszperzív spektroszkópia (SEM-EDX), röntgen diffrakció (XRD), Fourier transzformációs infravörös spektroszkópia (FTIR) és Raman spektrószkópia vizsgálatát jelenti.
A vizsgálatoknak a festéstechnika megismerése mellett további célja egy referencia-adatbázis létrehozása, mely alapjául szolgálhat más köz- és magángyűjteményben található Csontváry-kép vizsgálatához, segítséget adhat a restaurátorok munkájához konkrét művek restaurálásában, de szisztematikus felépítésével más festőéletművek kutatásához is módszertani mankó lehet. Segítheti az egyetemi restaurátorképzést, de éppúgy a műkereskedelmet is a kétes eredetű művek kiszűrésében.
Sétakocsikázás újholdnál Athénben (részletek)
A Csontváry életművön belül a vizsgálatok egyik konkrét hozadéka lehet az, hogy megerősíti majd egyes művek helyét a festőéletművében, mint pl. a Zsakettes vagy „kis Önarckép”-ét, amit a művészettörténeti kutatás korábban – stíluskritikai alapon – kizárt az életműből, majd Molnos Péter kutatásai nyomán megtörtént a kép "rehabilitációja" és visszakerült az életműbe. De fordítva is igaz, egyes, az életműből kizárt műnek, mint a Tanulmány a Panaszfalhoz kétes eredetiségét anyaghasználat alapján és festéstechnikailag is alátámaszthatja.
Ugyanakkor fontos tisztában lenni azzal, hogy az eredmények nem fognak segítséget jelenteni konkrét datálási kérdésekhez, mert a korszakban, és abban a két évtizedben, amikor Csontváry az életművét alkotta, vagyis az 1890-es es az 1900-as években használt pigmentek között nincs un. kormeghatározó pigment. Bár voltak korábban olyan technikai vizsgalatok, melyek kifejezetten a titánfehér pigment kimutatását célozták meg, abból kiindulva, hogy az 1908-ban megjelent, de csak később általánosan elterjedt mesterséges pigment segítség lehet hamis Csontváry-képek kiszűrésében, azt nem szabad elfelejteni, hogy a több restauráláson átesett Csontváry műveken épp a restaurátorok használhattak és használtak is titánfehér pigmentet. Így a vizsgálati pontoknak vagy mintavételi helyeknek a megválasztásában a fotódiagnosztika segítsége elengedhetetlen, ahogyan a több helyről vett mintavételezés is. Az abszolút anyagmeghatározáson túl ugyanis az utóbbi, a (látszólag) azonos színből, de más-más helyről vett minták kifejezetten a festő saját, egyedi „kézjegyének” tekinthető festéstechnikai sajátosságokat is feltárja.
A most folyó anyagvizsgálat dr. Galambos Éva (restaurátor, az MKE Restaurátor Tanszék, mikroszkópos laborvezető) vezetésével dr. May Zoltán vegyészmérnök (tudományos főmunkatárs, az ELKH TTK, és az OMRRK kutató) és Horváth Mátyás (fototechnikai vizsgálatok; MKE doktorandusz hallgató, az OMRRK fotodiagnoszitikai laborjának munkatársa) részvételével zajlik. Galambos Éva több mint két évtizede foglalkozik a pigmentek mikroszkópos vizsgálatával és meghatározásával. Számos jelentős magyarországi múzeum (Szépművészeti Múzeum, Magyar Nemzeti Galéria, Magyar Nemzeti Múzeum, Budapesti Történeti Múzeum, Iparművészeti Múzeum, Néprajzi Múzeum, BTM Kiscelli Múzeum, a veszprémi Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény, Esztergomi Keresztény Múzeum stb.) számára és számos jelentős műemléki felújítás kapcsán (többek között Ják, bencés templom, budavári Nagyboldogasszony-templom, Pest, Belvárosi templom stb.) készített anyagmeghatározásokat. May Zoltán régészeti anyagok kémiai összetételének és provenienciájának kis és nagyműszeres vizsgálatával (többek között XRF spektroszkópia), művészeti alkotások, festmények pigmentek és más anyagok kémiai összetételének vizsgálatával foglalkozik.
Galambos Éva munka közben
A projekthez kapcsolódó történeti és művészettörténeti kutatásokat Bellák Gábor, Pattantyús Manga és Guba Vilmos végzik. A három éves kutatási projekt a Magyar Nemzeti Bank, a Magyar Művészeti Akadémia és a Szerencsejáték Service Nonprofit Kft. támogatásával valósul meg.
Lábjegyzet:
[1] k.k.l. [Kézdi-Kovács László]: Képzőművészet. Pesti Hírlap, 1905. szeptember 9.
[2] Csontváry Kosztka Tivadar: Önéletrajz. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1982. 18. és 40.
Szerző: Pattantyús Manga
