Bár azt szokták gondolni, nem vagyok alapító tagja a Pulszky Társaságnak. Az viszont tény, hogy az első tagozat létrehozásában volt szerepem. Az 1992. október 28-i közgyűlésen én jelenthettem be, hogy két nappal korábban 42 résztvevővel megalakult a közművelődési tagozat. A választmány aznap tartott alakuló ülésén pedig (miután tíznél több új tagot toboroztunk ezzel) kooptáltak a választmányba. Emlékeim szerint 2019. április 26-ig folyamatosan tagja is voltam. Bevallom, büszke vagyok rá. Mint ahogy arra is, hogy az aktív közreműködés után az elmúlt másfél évben módomban állt a jelenleg elérhető források többségét felhasználva az egyesület történetében elmélyedni és így szerzett tudásomat megosztani az érdeklődőkkel a www.pulszky.hu honlapon.
A mai, ünnepinek mondható választmányi ülésre készülve úgy döntöttem, ezt a rövid időt arra szánom, hogy néhány, közreműködésemmel elindult és megvalósult kezdeményezésről, illetve – ma már mondhatom –hagyományról szóljak. Magyarán: büszkélkedjek.
Előtte azonban egy mondat arról a két dologról, amivel soha nem voltam megelégedve. Mindig úgy éreztem, hogy a mindenkori hatalom és általában a nagypolitika – különböző mértékben, de egyaránt – csak nagyon ritkán, akkor is inkább az utolsó pillanatban vonta be a szakmai szervezeteket a döntések előkészítésébe és a várható hatások felmérésébe. Másrészt azzal sem voltam soha kibékülve, hogy tagjaink túlnyomó többsége inkább passzív volt, mint aktív.
Az első eredményt, mondhatnám sikert, már említettem: a közművelődési tagozat létrejöttét. Az első években sokfélét csináltunk és eredményes munkát végeztünk. A legfontosabb talán – és egyben a második komoly eredmény, amelyben részem lehetett – a magyar-holland múzeumi együttműködés volt. Ez a nyolc éves tevékenység (1993 és 2001 között) számos tapasztalatcserét és műhelymunkát hozott, sokat tanultunk holland barátainktól és egymástól. És sokat kellett programot és jelentést írni, finanszírozást és támogatást szerezni. Számításaim szerint legalább 100 kolléga volt érdekelt ebben a programban az akkori közép- és fiatal generációból. Jónéhányan ma is aktív tagjai szervezetünknek és vezető munkatársak múzeumainkban.
Időrendben a Magyar Múzeumok című folyóirat megindítása következik. Ebben persze Éri Istváné a fő érdem, de többekkel együtt kezdettől ott voltam, részt vettem a szerkesztésben, a forrásszerzésben és a folyóirat működtetésében 1995-től 2007-ig. Szerzőként is elég sokszor fordult elő a nevem. Büszke vagyok arra is, hogy a nyomtatott lap digitalizálására és az Arcanum Digitális Tudománytárában, majd a saját honlapunkon való hozzáférés megteremtésében is szerepem volt.
1997: az első „Az év múzeuma” pályázat és eredményhirdetése, ekkor még október elején, a Néprajzi Múzeumban. Előzménye legalább két évre tekint vissza, sokat beszéltünk, vitatkoztunk a formáról, a finanszírozásról, a megoldás módjáról. Aztán vagy tizenöt évig projektfelelősként szerveztem minden évben, megírtam az értékelő cikket, a Múzeumok Majálisán pedig moderáltam az eredményhirdetést és a díjátadást. Meglepetés, de öröm is volt számomra, amikor 2010-ben komoly előkészítés után megszületett „Az év kiállítása” pályázat. Büszke vagyok rá, hogy mindkettő továbbra is működik, a változó világ megkövetelte változástatásokkal.
2004-ben döntött először a választmány a Pulszky Ferenc- és Pulszky Károly-díj odaítéléséről, 2016-tól pedig Éri István-díjat is odaítél. Az előbbiek kialakításában is volt némi szerepem, de az utóbbi megalapítását én kezdeményeztem és az érem megszületésében, sokszorosításában is fontos szerepet játszottam. Büszke vagyok azokra, akik eddig megkapták.
2011 és 2019 között két ciklusban voltam elnöke a Társaságnak. Ekkor végzett munkámat, tevékenységemet értékelte a választmány és a közgyűlés akkor, amikor tiszteletbeli elnökké választottak. Köszönöm most is. Büszke vagyok rá.
És arra is persze, hogy projektfelelőse lehettem-lehetek a 30. évfordulónak. És köszönöm mindenkinek az együttműködést és segítséget.
Sok minden egyébről lehetne még szólni. De azt ajánlom, inkább olvassák, olvassátok el a honlap Pulszky 30 rovatát.
Elhangzott a Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesült online választmányi ülésén 2021. április 15-én.
Borítókép forrása:
Magyar Múzeumok, 2002/4
