Hogyan válhat egy magángyűjtemény közös kulturális örökséggé? A Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum (MNMKK MKVM) Zászlógyűjteményének példáján keresztül bemutatjuk, miként találkozik a gyűjtői szenvedély, az intézményi felelősség és a tudományos feldolgozás egy közgyűjtemény keretein belül, valamint milyen lehetőségeket és kihívásokat rejt magában egy ilyen integráció.
A múzeumi raktárak mélyén rendkívül gyakran rejlenek olyan értékes műkincsek, melyek történetük során magángyűjteményekben is megfordultak. Ez nem véletlen: Magyarországon a magángyűjtemények szerepe kezdettől fogva meghatározó volt mind a múzeumalapítások, mind a gyűjteménygyarapítások szempontjából. Míg a közgyűjtemények tudatos gyarapítási tervek mentén bővítik állományukat, a magángyűjtemények alakulását a gyűjtő személyes érdeklődése és céljai határozzák meg, ami eltérő jellegű és szerkezetű tárgyegyüttesek létrejöttéhez vezet.
A következőkben a Balogh-gyűjtemény példáján keresztül vizsgálom, hogyan válik egy magángyűjtemény közgyűjteményi szakanyaggá: bemutatom azt a folyamatot, amelynek során a gyűjtemény 1995-től önálló intézményként, Zászlómúzeumként működött, majd később az MKVM gyűjteményének részévé vált.
A magán- és közgyűjtemények kapcsolata
Amikor a múzeumok és a magángyűjtemények magyarországi kapcsolatáról beszélünk, nem hagyható figyelmen kívül az 1802-es dátum, amelyhez a magyar közgyűjtemények születését kötik. Széchényi Ferenc gróf ebben az évben adományozta magángyűjteményét a nemzetnek, megteremtve ezzel a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményének alapjait.
Vidéken a múzeumalapítások csupán a kiegyezést követően, a 19. század második felében indultak meg.[1] Ebben az időszakban a Nemzeti Múzeum gyűjteménye gyorsan gyarapodott, miközben a nemzetközi muzeológia fejlődése is a szakosodás, a szakmúzeumok kialakításának irányába mutatott. Ennek következtében szakintézmények váltak ki a Nemzeti Múzeum gyűjteményéből (1872: Iparművészeti Múzeum, 1896: Szépművészeti Múzeum, 1949: Néprajzi-, valamint Természettudományi Múzeum)[2].
A fenti példákból is jól látható, hogy a múzeumalapítások időszakában, a kezdeményezések hátterében gyakran magángyűjtők álltak. Ez a tendencia vidéken is megfigyelhető volt[3] és az, hogy a magángyűjtemények a 20. században is felettébb jelentősek voltak, a Déri Múzeum példáján keresztül is érzékelhető. A múzeum alapításának szándéka már az 1860-as évektől fennállt, azonban a Városi Múzeumot csak 1902-ben alapították meg. Ekkor Löfkovits Arthur ékszer- és műkereskedő ajánlotta fel gyűjteményét a városnak. A gyűjteménygyarapítás szempontjából azonban különösen jelentős eseményre 1920 októberének végén került sor, amikor Déri Frigyes a magyar államnak adományozott gyűjteményét Debrecenben kívánta elhelyezni. Déri gyűjteménye számos olyan tárgyat tartalmazott, amelyek az intézményt a vidéki múzeumok sorából kiemelték, Debrecent pedig a magyar és az európai kultúra térképére helyezték.[4] A magángyűjtemények jelentősége, bár az évek során folyamatosan változott, a mai napig meghatározó maradt a közgyűjtemények szempontjából, leginkább a gyűjteménygyarapítás és az együttműködés területén.
A Balogh-gyűjtemény 1995. október 21. és 2021. július 6. között – bár magántulajdonban maradt – a Józsefvárosi Önkormányzat fenntartása alatt álló Zászlómúzeumban volt raktározva és kiállítva. Az intézmény a gyűjtő, Balogh László vezetésével működött. 2021 júliusában a gyűjteményt az MKVM vette át, és ettől az időponttól kezdve tárgyai kulturális javakként kerültek feldolgozásra az intézmény munkatársai által.
Sajtótájékoztató az MKVM-ben a Balogh-gyűjtemény átadásáról, 2021. július 1.
forrás: https://kultura.hu/tag/zaszlomuzeum
A magángyűjtemények közgyűjteményekbe való integrálása többféle módon is megvalósulhat, a folyamat ugyanakkor szigorú jogi és etikai keretek (pl. ICOM etikai kódexe) között zajlik. Egy ilyen átvétel számos kihívást is magában hordozhat. Egy szakanyag áttekintése, nyilvántartásába vétele, rendszerezése és feldolgozása során több kérdés is felmerülhet: egy komplex, évtizedeken át bővülő és változó gyűjteményben fellelhető tárgyak elveszthetik azt az „eredeti” kontextust, melyben (adott esetben a gyűjtők vagy kereskedők) felgyűjtötték őket. Ugyanakkor az is kérdésként merülhet fel, hogy nem lenne-e célszerűbb a múzeumba kerülő magángyűjtemények egyben tartása, a gyűjtői tevékenység nyomainak, valamint a gyűjtő gondolkodásmódjának és gyűjtési stratégiájának megőrzése érdekében.
A Balogh-gyűjtemény e tekintetben szerencsés, a gyarapodás- és tárgytörténetekszempontjából a gyűjtő napjainkig igen hasznos és pontos információkkal tudja segíteni a muzeológusok munkáját. A gyűjtemény pedig az intézmény keretein belül egy egységben különálló Zászlógyűjteményt alkot.
A Balogh-gyűjtemény
A Balogh-gyűjtemény Balogh László zászlógyűjtő nevéhez kötődik, nagyarányú gyarapítása 1983 szeptemberében kezdődött meg. Ekkor Balogh megkezdte a napjainkig tartó levelezést az országok, autonóm területek képviselőivel, vezetőivel. A gyűjtemény az évek során szakadatlanul fejlődött és a gyűjtő egyre aktívabb szerepet vállalt a szakmai fórumokon (ELTE, Magyar Heraldikai Társaság).
Az 1990-es évek első felében vetődött fel a gondolat, hogy a gyűjteményt kiállítsa és létrehozza a Zászlómúzeumot. Józsefváros akkori polgármestere, Csécsei Béla támogatásával a Szigony utca 39. szám alatt (Józsefvárosi Művelődési Ház) nyílt meg „a világ első Zászlómúzeuma” 1995. október 21-én.
A Zászlómúzeum megnyitója a Szigony utcában, 1995. október. 21. (Balogh László felvétele)
forrás: https://mkvm.hu/ma-toltene-be-26-evet-a-zaszlomuzeum/
A gyűjtőmunka tovább folytatódott és 1997-ben a gyűjtemény átköltözött a József krt. 68. szám alá. Ekkor már sokkal nagyobb alapterületen nyílhatott meg a múzeum (60 m2-ből 220 m2-be költöztek). Itt lehetőség nyílt időszaki kiállítások, valamint országokat bemutató és vexillológiai témájú előadások megrendezésére is.
A Zászlómúzeum a József körút – Nap utca sarkán, 1997 (Balogh László felvétele)
forrás: https://mkvm.hu/ma-toltene-be-26-evet-a-zaszlomuzeum/
A nemzetközi gyűjtemény mellett 1997-től a gyűjtő felvette a kapcsolatot a magyarországi települések polgármestereivel is: 2024-ig megközelítőleg 2800 település küldte el zászlóját. Ebben az időszakban a gyűjtemény a múzeumon kívül is megmutatkozhatott, például rendszeres résztvevője volt 1995-től 2021-ig a Múzeumok Majálisának, 2007 és 2010 között részt vett a Sziget Fesztiválon, illetve a gyűjtő országszerte [5]. Az intézmény tagja volt a FIAV-nak, a Nemzetközi Zászlószövetségek Szervezetének is.[6]
2021-ben azonban bezárásra kényszerült a Zászlómúzeum, a Balogh-gyűjtemény szakszerű elhelyezésére az MKVM vállalkozott.[7] A gyűjtő azóta is rendületlenül bővíti, aktualizálja a gyűjteményét, miközben továbbra is kapcsolatot tart az országok és települések vezetőivel.[8]
Kapcsolat a magángyűjteményekkel
Az MKVM kapcsolata a magángyűjtőkkel rendkívül fontos, az intézmény több időszaki kiállítása is általuk, vagy más aktív közösségek bevonásával valósult meg. Példaképp hadd térjek ki röviden az intézményben jelenleg is megtekinthető időszaki tárlatokra: A Mihályfi-gyűjtemény Mihályfi Ernő magángyűjteményéből emel ki az intézmény gyűjtőköre tekintetében releváns alkotásokat. A Magyar Aranykulcs – Szállodai portások a vendégekért című kiállítás a Magyar Aranykulcs Egyesület közösségének aktív részvételével, a tagok személyes tárgyaival teszi még érdekesebbé a concierge-ek titokzatos világát. A Volt egyszer egy Csemege… - kellem, ízlés és kiszolgálás a pult mögött pedig szintén az egykori Csemege üzletekben dolgozókat vonta be a folyamatokba.
Zászlógyűjtemény az MKVM-ben
A Zászlógyűjtemény jelenleg megközelítőleg 4000 tárgyat foglal magába. Tudományos feldolgozása napjainkban is zajlik. Több eltérő tárgycsoport is megjelenik a gyűjteményben: asztali zászlók, nagyméretű lobogók, címerekés az ezekhez kapcsolódó levelezés, a Zászlómúzeum dokumentációjának egy része, valamint hazai és nemzetközi szakfolyóiratok, szakkönyvek, térképek (ezernél is több dokumentum). Fellelhetők napjainkban is érvényes és már használaton kívüli jelképek is.[9]
Zászlógyűjtemény, asztali zászlók
forrás: https://mkvm.hu/zaszlogyujtemeny/
Igyekszünk – ha csupán részleteiben is – de betekintést nyújtani ebbe a felettébb változatos és érdekes tudományterületbe, a vexillológiába. Több kiállításunkban is megjelennek zászlók és különböző jelképek, valamint igyekszünk megújult formában a VEX-nap hagyományát is folytatni, melyet még Balogh László kezdett el a Zászlómúzeumban. 2024-ben már az MKVM keretein belül Zászlómegálló címmel, az Európai Unióról készült kiállítás több vidéki helyszínre is ellátogatott. Jelenleg a gyűjteménynek csupán egy kis szegmensét láthatják a látogatók, a múzeum Gerbeaud-teremében: az Egy csészében a világ című kamarakiállítás keretein belül a kávé-, tea- és kakaótermelő országok zászlóival ismerkedhetnek meg az érdeklődők.
Egy csészében a világ kamarakiállítás (MKVM)
a szerző saját felvételei (2025. 12. 19.)
Záró gondolatok
Az MKVM Zászlógyűjteményének eset példája bemutatja, miképp válhatnak egy magángyűjtemény tárgyai kulturális javakká, és hogyan tudja egymást segíteni a gyűjtői szenvedély és a tudományos igényű feldolgozás, megőrzés. Ráláthatunk, miképp alakulhat egy gyűjtemény sorsa egy közintézményen belül, abban a szerencsés helyzetben, hogy ezt a vexillológiai szakanyagot egy egységként tudjuk kezelni és a feldolgozásban a gyűjtő is (mint kolléga) részt vehet, segíthet.
A magángyűjtemények szerepe napjainkig meghatározza a múzeumi gyűjtemények gyarapodását, a muzeológusok munkáját és a kiállítások, bemutatott témák interpretálását. A magángyűjtemények közgyűjteményekbe történő befogadásának és együttműködésüknek gyakorlata biztosítja az intézményeknek, a gyűjteménygyarapítás mellett, hogy aktív közösségek részvételével működhessenek, és új kutatási irányokat fedezhessenek fel.
Jegyzetek:
[1] Veres Gábor: Egy múzeumi gyűjtemény 150 éve. Fejezetek az Érseki Líceum Múzeumának és műtárgyainak történetéből
https://publikacio.uni-eszterhazy.hu/7891/1/315_Veres.pdf
(2025.12.17.)
[2] https://mnm.hu/hu/muzeumtortenet
(2025.12.17.)
[3] Bodó Sándor: Pulszky Ferenc, a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelője
http://tortenelemszak.uni-miskolc.hu/gesta/gesta2017/2017_3.pdf
(2025. 12. 17.)
[4] https://www.derimuzeum.hu/rolunk.php?id=25
(2025.12.17.)
[6] Balogh László: 30 éve a zászlók világában (MKVM blogbejegyzés 2025.12.18.)
https://mkvm.hu/30-eve-a-zaszlok-vilagaban/
(2026.01.11.)
[7] „Az MKVM egyaránt befogadta a teljes gyűjteményt és engem, Balogh László zászlógyűjtőt.” Balogh László: 30 éve a zászlók világában (MKVM blogbejegyzés 2025.12.18.)
https://mkvm.hu/30-eve-a-zaszlok-vilagaban/
(2026.01.11.)
[8] Balogh László: 30 éve a zászlók világában (MKVM blogbejegyzés 2025.12.18.)
https://mkvm.hu/30-eve-a-zaszlok-vilagaban/
(2026.01.11.)
[9]
https://mkvm.hu/zaszlogyujtemeny/
(2025. 12. 18.)
A szerző a Debreceni Egyetem Néprajztudományi és Muzeológiai Intézet muzeológia mesterképzés hallgatójaként készítette a cikket.
Hasonló cikkek itt érhetők el!!!
Borítóképen:
Egy csészében a világ kamarakiállítás (MKVM)
a szerző saját felvétele
