A Magyar Papírmúzeumot Dunaújváros ipari parkjában a Papírgyári úton valósították meg a Hamburger Hungária Kft. területén a Hamburger Látogatóközpontban. A vállalati múzeum a gyár régi irodaépületben kapott helyet egy magával ragadó eredeti környezetben. Tapintható, hallható közelségben a papír múltja és jelene.
Gondolatban már összeszámoltam a családtagokat: gyerekek, nagyszülők, barátnők, barátnők gyerekei, hogy meglegyen a legalább 10 fő a múzeumi túrára tárlatvezetéssel, esetleg foglalkozással. Nagyjából ez szokott az átlag minimum létszám lenni. Mielőtt lenyomom a piros gombot és izzítom a riadóláncot, gondoltam egy telefonhívást megér, hogy pontosan tájékozódjak a lehetőségekről. Voltak fenntartásaim: ugyan fix látogatóidő van, érkezés előtt telefonon időpontot kell egyeztetni.
Rövid beszélgetés után már be is került a naptáramba a következő napra: 11 óra - Papírmúzeum,1 főre tárlatvezetéssel, kézműves foglalkozással. Szeretettel várnak egy főt is és minden szolgáltatásuk elérhető így is. Volt meglepetés. A család pedig megmenekült… egy időre, de ne szaladjunk ennyire előre.
Másnap útnak indultam: Budapesten átautóztam - mindig hangulatfüggő, merre megyek általában, de a dugó ellenére is a Pesti rakpartot választom, mert ott még araszolni is jó. Nem először autózok Dunaújvárosba, így az M6-os autópályán már általában egy mosoly mindig megjelenik az arcomon, örülök a térnek, a horizontnak a levegőnek. Ez nemcsak az úton jelenik meg, de előre vetíti a város tereit, és mint később kiderült a múzeumét is.
Dunaújváros iparterületének a szélén hatalmas a gyár előtti parkoló, rengeteg hellyel. A múzeum a papírgyár területén van, így igazán autentikus a környezet. A portán fogadtak és jelezték, hogy már fent is várnak. Kicsit izgultam, hogy ekkora figyelmet kapok. A gyár területének a szélén egy rövid sétával értem el a múzeum épületéhez. Az épületbe lépve üdítő volt számomra, hogy a mostanában mindenhol tű pontosan megtervezett külső, belső, tartalmi design helyett, csak egy előtér várt, amely olyan volt, mint egy előtér, a lépcső pedig olyan volt, mint egy lépcső. A múzeum emeletére érve kikerülhetetlen az üzenet: Minden, ami papír! Megérkeztem, ezer négyzetméter várt rám, hogy felfedezzem.
A múzeum állandó munkatársa kísért végig a kiállításon. Az első teremben a papír történetét mesélte el. A koronként berendezett kisebb termek bazári sokasággal, színesen minden eszközt és teret kihasználva mutatták be a gyűjteményt. Én személy szerint egy vitrin előtt is el tudtam volna tölteni az egész látogatási időt, de jó ritmusban vettük végig a köze 2000 évet, engedtem, hogy sodródjak az árral.
A múzeum igazgatója Pelbárt Jenő, aki filigranológus (vízjelkutató). Munkája karakteresen látszik a kiállítás egészén: a kiállítás szinte minden pontján találkozhatunk vízjelekkel. A kézműves foglalkozáson is vízjeles merített papírt készíthettem – európai technikával - eukaliptuszból készült alapanyagból. Ez, mint megtudtam különleges alapanyag. Nyálazás technikával ugyan képes vagyok megállapítani a papír szálirányát, az eukaliptusz adta különlegességet még nem érzékeltem. Igaz még papírt sem merítettem ezelőtt.
Vízjel használata a korai papírgyártásban:
A vízjelek történetével, sokszínű világával is megismerkedhetünk a múzeumban.
A második nagy terem első állomása a magyar ipari papírgyártás múltjának állít emléket, igazi mauzóleum. Tömött vitrinek, elektromos panelek, zászlók, kereskedelembe soha nem került belsőhasználatú ünnepi szalvéták – egy helyen. Apróságok, amelyeket a régi dolgozók menekítetek meg a bezúzástól. Mindez furcsa érzelmi töltetet ad a helynek. Hol vagyunk már a papírtól? Egy kor metszetét látjuk inkább a papírokon. Innen érünk át a jelenbe, amely valójában a múzeumnak otthont adó gyár látogatóközpontja. A hullámkarton gyártására specializálódott gyár termékein pihenhetünk meg.
Rövid relaxáció után következik a múzeum harmadik része, amelyben az állandó kiállítás részeként egy kifejezetten színes gyűjteménybe léphetünk. Nem túl irodalmi kifejezéssel, „ami a csövön kifért”: 12 kisebb teremben, tematizált vitrinekben kapunk mindent, ami papír. Csendben emlékeztetem magam, már a kiállítás bejáratánál is megmondták: minden, ami papír! Színes kavalkád: kártyák, miniatűr könyvek, egészségügyi papírok, személyes okmányok, tankönyvek, játékok, dobozok, füzetek, jegyek, címkék, képeslapok…
Vizsolyi Biblia facsimile példánya:
A Biblia mellett egy tablón láthatjuk a vízjeles papírok képeit, amelyeket a Biblia nyomtatásához használtak fel.
A kiállítás ezen része nemcsak „Minden, ami papír!”, hanem egy kicsit több, mint a papír. Korok lenyomatát hordozza, mint egy emlékkönyv papírja. Akit a papír, mint produktum nem ragad magával, itt biztos talál olyan vitrint, amelye előtt szívesen elidőzik…, még a gyerekeim is… mégsem úszták meg.
Én meg vagyok fertőzve a papír szeretetével, a történeti áttekintés nagyon sokat adott nekem. Mindig választok egy kedvenc tárgyat a múzeumokban: itt a kedvencem a vízjeles merített papírhoz használt szita és annak nagytestvére, az ipari papírgyártás vízjelnyomó hengere, és a hosszú folyosó.
A kocsihoz sétálva azt számolgattam, hogy kicsit túlbecsülték a látogatási időt a másfél órával, nem lehetett több egy óránál. Megnéztem az órámat 13 óra múlt…, vagyis nettó 2 órát töltöttem a kiállításon. Ez meglepett, nem éreztem magam sem kifacsarva, sem elfáradva.
A szerző a Múzeumpedagógiai szaktanácsadó Szakirányú továbbképzés (ELTE PPK) hallgatójaként készítette a cikket.
Hasonló cikkek itt érhetők el!!!
Borítóképen:
Középkori papírmalom makett.
Minden fázist bemutató mozgó makett segítségével könnyebb elképzelnünk, hogy milyen hatalmas munka volt a papírkészítés az ipari forradalom előtt.
A felhasznált fotók a szerző saját felvételei.
