Ma egy éve, 2019. április 29-én volt a Tigris a múzeumban című beszélgetéssorozat, múzeumi szeminárium első alkalma a Néprajzi Múzeum MaDok-program szervezésében: ezen a címen, de rögtön a második számmal (az első beszélgetésen pódiumán dőlt el sorozatcím). A beszélgetés Facebook eseményfalán, az olvasónapló bejegyzései között tűntek fel az első múzeumi tigrisek: Pettendi Szabó Péter (METU), Novák Piroska (Iparművészeti Múzeum), Szilágyi Judit (Petőfi Irodalmi Múzeum), Schleicher Vera (Néprajzi Múzeum), K. Horváth Zsolt (ELTE BTK), Svégel Fanni és Moharos Levente küldtek múzeumi kontextusba ágyazott tigriseket.
A beszélgetés témája a kortárs irodalom és a múzeum kapcsolódásainak lehetőségeit vizsgálta, Bán Zsófia író, K. Horváth Zsolt társadalomtörténész és Mélyi József művészettörténész voltak a beszélgetés meghívott vendégei. Ebben az intellektuális és gyűjteményi kontextusban találta meg helyét a sorozatcímben szereplő tigris is. A Néprajzi Múzeum gyűjteménye, a Kelvingrove Art Gallery and Museum (Glasgow) kiállítása, a dél-koreai Keleti Orvoslás Múzeumának (Daegu/Tegu) tárlata, egy cseh film egy városi pálmaházban lakó mesebeli tigrissel (Kék tigris), a Petőfi Irodalmi Múzeum könyvtára, egy irodalmi szöveg (Dubravka Ugrešić: A feltétel nélküli kapituláció múzeuma), a budapesti Sportmúzeum gyűjteménye és a keszthelyi Helikon Kastély Múzeum vadászati állandó kiállítása – ezeken a terepeken tűntek fel az első tigrisek. A múzeum határait tehát már az induláskor kitágították a résztvevők, de roppant okosan.
2019 májusában aztán átköltözött a tigrisgyűjtés is a Tigris a múzeumban 03 eseményfalára, ott folytatódott az aktuális beszélgetés olvasónapló bejegyzései közé ékelődve. Az értelmezési keret és a szereplők köre azonban bővült: vitrines üzletkirakatokkal (vö. múzeum / áruház), vitrinarchitektúrával (vö. múzeumi prezentációs módok), cirkuszi gyűjteménnyel (vö. cirkusz, állatkert, múzeumi dioráma) és néhány oroszlánnal (vö. személyes tapasztalatot nélkülöző nagymacskaábrázolások). A legkülönösebb azonban az volt, hogy a beszélgetéssorozat népszerűsége mellett a tigris és a múzeum kapcsolódásának vizsgálata legalább ennyire érdekes lett a résztvevők számára. Ekkor már napi szinten érkeztek tigrisek és szövegek, amelyet lassan csak egy múzeumi gyűjtőkampány keretei közé kellett terelni. Így indult el – ekkor még ugyancsak eseményként – 2019 júliusában a NEM A TIGRIS gyűjtőkampány – többszáz résztvevővel.
A közösségi kampány felhívásszövege azonban rögzített néhány egyszerű szabályt: a személyes találkozás, élmény, gondolat elsődleges szerepét, a parttalan netes találatok háttérbe szorítását (de ügyes és okos integrálásra már ekkor is volt példa). A kampányban ekkor vált rutinná a napi egy, reggeli poszt. (Ez azóta is meghatározza az én reggeli üzemmódomat is. Az addigi rendszeres reggeli olvasást felváltotta az olvasás-írás-szerkesztés-kommentálás-leltározás múzeumi praxisa. Őrület belegondolni, hogy ezt majd egy éve csináltatjátok velem.) Tavaly októberben azonban létrejött a Néprajzi Múzeum MaDok-programjának első nyilvános csoportja: NEM A TIGRIS / múzeumi gyűjtőkampány címen, és egy átnézést és revíziót követően az egész anyagot átköltözött a csoportba. A szabályok változatlanok maradtak, a leltározási munkát továbbra is csak muzeológus csinálhatta, az ehhez szükséges gyűjteményi anyagot azonban a csoport résztvevői küldik, a kampány ívét pedig a tigrisekbe rejtett múzeumhasználói gondolatatok és egyfajta kurátori koncepció határozza meg. Ez a koncepció nincs előre rögzítve, nincs előzetes forgatókönyv: a közös gondolkodás és inspiráció viszi előre a munkát. Mert legyen világos: ez munka. Ahogy múzeumhasználóknak, ugyanúgy a kurátornak is.
A március közepe óta tartó kényszerű/önkéntes karantén a kampányt sem hagyta érintetlenül: új megközelítések, gondolatok, kép- és szövegműfajok jelentek meg a Tigristárban, de résztvevők továbbra is elképesztően reflektáltak, ezért a minőség mit sem változott. A leltározatlan háttérarchívum pedig jelenleg is megnyugtatóan gyarapodik. A reggeli ritmus továbbra is adott.
És hogy megyünk tovább? A következő napokban készül egy revízió, melyet követően a résztvevők személyes értesítést kapnak az elmaradásaikról: ahol egyelőre csak a kép szerepel a háttérarchívumban, ott most rövid szövegekre is szükség lesz. Fontos irány lesz továbbá a Néprajzi Múzeum tigriseinek alapos feldolgozása, ami már most látszik, hogy briliáns anyag. És továbbra lehet küldeni az új tigriseket. A következő hónapokban elkészül továbbá az online Tigristár – a Néprajzi Múzeum MaDok-program weboldalán, ahol az egész anyagot archiválásra kerül egy adatbázisalapú oldalon. És ma már csak 432 tigrisre van szükség, hogy összegyűljön a vágyott 999. Gondolta a fene!
A NEM A TIGRIS 567 leltári számon látható mai tigris egyszerre metafora és jelentésteli nyom: a karantén elcsendesíti az emberi jelenlétet, és erősíti az állatok megjelenését. Ez a Tigristárban is napi tapasztalat. Másrészről a vizuális percepció a múzeumi munkában is elengedhetetlen koncepció. A sáros tigrisnyom ennek a gondolatnak is teret enged. A tigris lábnyomára a dunai ártérben bukkantam, ahol az elmúlt másfél hónapban a legtöbb szabadidőmet töltöm. A kép azonban nem illusztráció: azt mutatja, ahogy egy pillanatra megállunk, mielőtt továbblépnénk. Mert ez az egy éves munka egy pillanatnyi megállásra késztetett.
Köszönöm a munkátokat és a figyelmeteket! Jók vagytok. Jó reggelt, a Nyomkereső!
Már csak 432 múzeumi tigrisre van szükség, hogy meglegyen a 999.
#tigrisamúzeumban #nematigris #kennethhudson #tigrisastrandon #tigrisadzsungelben #tirisazálomban #tigris
