A finnországi Inariban található Siida – Számi Múzeum és Természeti Központ nyerte el 2024. május 4-én az Év Európa Múzeuma díjat. Az Európai Múzeumi Fórum idén a portugál Portimãoban rendezte meg a Museums in Pursuit of Social Impact című konferenciáját és díjátadó ünnepségét, fókuszba helyezve a múzeumok társadalomra gyakorolt hatását. A téma nemcsak az 50 nominált versenyző és a meghívott előadók prezentációi során vált sokrétű és progresszív kérdéssé, hanem annak gyakorlata a helyi, korábban már díjazott, az egykori szardíniagyárban kialakított Portimão Múzeum érzékeny kiállításain is megtapasztalhatóvá vált.
A konferencia és díjátadó ünnepség résztvevői számára talán a legfontosabb élmény az volt, hogy a pandémia után érezhetően újra magukra találtak Európa múzeumai. A tavalyi, a korábbiakhoz képest kifejezetten kevés (33) pályázó után, a zsűri idén újra nehéz döntés előtt állt: a Európa Tanács 24 tagállamából a 47. pályázati kiírásra 53 jelölés érkezett, amelyből 50 múzeum alkalmasnak bizonyult a jelölésre. Nemcsak a jelentkezők magas száma volt örvendetes, hanem a pályázó múzeumok változatos földrajzi elhelyezkedése, mérete, típusa is bizonyította a verseny rangját. Ebből Magyarország sem hiányozhatott: a hazai muzeológiát a Magyar Pénzmúzeum és Látogatóközpont képviselte a nomináltak között.
Az elmúlt években megújult vagy megnyílt múzeumok olyan interaktív megoldásokat dolgoztak ki, amelyek a kulturális örökség megőrzése, bemutatása mellett hozzájárulhatnak a társadalmi traumák, katasztrófák, tragédiák feldolgozásához, a kollektív gyógyuláshoz, egymás megértéséhez, a közösségek, a lokális identitás megerősítéséhez. Olyan témákban váltak a múzeumok aktívvá, mint az élelmiszer-egyenlőtlenség, a fenntarthatóság, a támogatásra szoruló emberekkel és társadalmi csoportokkal való munka. Mindezek az értékek a pályázók elbírálása során is meghatározó szemponttá váltak.
AZ ÉV EURÓPAI MÚZEUMA DÍJ 2024 – Inari, Finnország, Számi Múzeum Siida
Az Év Európai Múzeuma díjat minden évben egy olyan múzeum kapja, amely nagymértékben hozzájárul a világ megértéséhez, valamint új paradigmák és szakmai módszerek kialakításában is jeleskedik. A rangos díjjal kitüntetett Számi Múzeum a finnországi számik, Európa egyetlen elismert őslakos kultúráját közvetíti.
A Magyarországon többnyire „lapp”-ként ismert, Finnország, Norvégia, Svédország és Oroszország területén húzódó szállásterületeiken mozgó számik viszont ezt a kifejezést megalázónak érzik, hiszen magukat nem így nevezik, ezt a nevet mások ragasztották rájuk.
Európa utolsó nomadizáló népcsoportja különleges kultúrát őrzött meg, azonban hagyományos életformájuk, finnugor nyelvük eltűnőben van. Egyre kevesebben foglalkoznak rénszarvas-tenyésztéssel, sőt az utóbbi időben már szánjaikat sem a réncsengő hangja, hanem motorzúgás kíséri. Éppen ezért meghatározó, hogy az észak-európai országok mit kezdenek ezzel az évszázadokon keresztül elnyomott, sokszor erőszakosan asszimilált, üldözött népcsoport örökségével.
Annak ellenére, hogy Számi Parlament és Számi Tanács foglalkozik a számi kulturális örökséggel, a messzi északon, Inariban működő intézmény az egyetlen olyan múzeum Finnországban, amely a számi tárgyi és szellemi kulturális örökség megőrzésére, bemutatására, gyűjteményi alapú kutatására koncentrál. A múzeum nem újkeletű: az 1959-ben alapították, és 1998 óta saját épületében működik. 2022-ben azonban az intézmény közösségi terekkel és természeti központtal kiegészülve megújult. Az új múzeum már nem a „társadalmi lelkiismertfurdalás” vagy az Európa utolsó nomádjait egzotizáló szemlélet tárháza.
Az intézményt a számi közösségek számára, a számi közösségekkel közösen hozták létre, azért, hogy a népcsoport örökségét a legmodernebb körülmények között gyűjtsék össze és mutassák be. Ez több mint kulturális vagy örökségvédelmi gesztus a finn állam részéről. Évekig tartó viták és tárgyalások után a 2020-as évek elején mintegy 2200 tárgyat szállítottak vissza – többek között a Finn Nemzeti Múzeumból Lappföldre, az új épületet pedig úgy tervezték, hogy megőrizze a gyűjteményt, és elérhetővé tegye a helyiek és a nemzetközi látogatók számára. A hazatelepítésben közel 300 számi vett részt. Így a múzeum egyúttal a számi tárgyi örökség hazatelepülésének a szimbóluma is.
A múzeum ugyanakkor nemcsak anyagi kultúrájuk bemutatása révén vált a számik számára elsődlegessé, hanem részvételen és együttműködésen alapuló gyakorlataik is hozzájárulnak a közösségek erősítéséhez. Az új múzeum hálózatot épített ki a különböző számi egyesületekkel, kézműves csoportokkal, oktatási intézményekkel, amelyekkel kutatási, adatgyűjtési és fejlesztési projekteket indítottak. Ezek a programok rendkívül sokrétűek és szerteágazóak: az etnográfiai gyűjtésről az idősek támogatásán át a természetvédelemig számtalan módon hangolják össze az örökségvédelem, a kutatás, a hagyományőrzés és a közösségépítés szempontjait.
Mindemellett a Számi Múzeum azt is bebizonyította, hogy egy múzeum nemcsak egy közösség kultúrájának reprezentációjára képes, hanem aktív lehet az érdekvédelmi küzdelmeikben. Az intézmény hatékony szerepet játszik abban, hogy világszerte láthatóbbá váljanak a különböző őslakos közösségek azon küzdelmei, amelyet saját múltjukért és jövőjükért, kulturális anatómiájukért vívnak.
KENNETH HUDSON DÍJ 2024 - Ihor Poshyvailo
Az EMYA-fődíj mellett minden évben nagy érdeklődés övezi, melyik szakember vagy intézmény kapja meg az intézményi bátorságért és szakmai feddhetetlenségért járó Kenneth Hudson-díjat. 2024-ben egy olyan szakember érdemelte ki, aki Ukrajna egyik legjelentősebb múzeumvezetőjeként rendíthetetlen elkötelezettséggel harcol a kulturális örökség megőrzése és védelme érdekében. Ihor Poshyvailo, az Égi Száz Hős Nemzeti Emlékhely és a Méltóság Forradalma Múzeum (Maidan Múzeum) főigazgatója, kulturális aktivista, jeles etnológus, muzeológus, kulturális menedzser és művészeti kurátor.
A háború közepette folyamatosan figyelmeztet az ukrán kulturális szektor helyzetére, a károk enyhítése érdekében nemzetközi támogatásokat szerez. A Heritage Emergency Response Initiative (HERI) társalapítójaként és koordinátoraként nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokat és szakértelmet a lehető leghatékonyabban mozgósítsák a műtárgy és műemlékvédelem során. Mindemellett abban is kimagasló érdemei vannak, hogy elkezdődött a kulturális örökség dokumentálása, digitalizálása és megőrzése a konfliktus által sújtott területeken vagy, hogy a kulturális örökség, a kultúra az ukrán társadalom ellenállóképességének egyik forrásává vált.
A SILLETTO-DÍJ 2024 - Tallinn, Észtország, Kalamaja Múzeum
A közösségi részvételért járó Silletto-díj a fődíjhoz hasonlóan Észak-Európába került. Egy olyan kismúzeum vette át az elismerést jelképező kisplasztikát, amelyet Tallin Kalamaja negyedében a helyi közösség hozott létre és kezel. A városi múzeum fíliájaként működő intézmény egy 1930-as években épült funkcionalista villában kapott helyet 2021-ben. A Falu a város közepén című kiállításuk Kalamaja történetét tárja fel hat személy életének bemutatásával. A szereplők együtt különböző időket és korokat testesítenek meg, és mesélik el a történetet a középkortól napjainkig. Őket a külváros jelenlegi és egykori lakói választottak ki a helyi lakosság körében végzett muzeológiai és néprajzi kutatásokat követően.
A múzeum a kerület lakóit és a látogatókat arra ösztönzi, hogy vegyenek részt új eseményeken, kiállításokon, túrákon, vagy kezdeményezzenek ilyeneket. A múzeum városi projekteket is kínál, amelyek arra bátorítják a látogatókat, hogy önállóan fedezzék fel a környéket. A Kalamaja Múzeum azáltal, hogy aktívan meghallgatja a polgárokat, képessé teszi őket, hogy partneri kapcsolatokat alakítsanak ki. Ennek köszönhetően olyan figyelemreméltó és eredeti projektek valósulnak meg, mint például a kalamajai patkányok nyomon követése.
A PORTIMÃO MÚZEUM DÍJA 2024 - Messolonghi, Görögország, Sómúzeum
Az inklúziót támogató programokért járó Portimão Múzeumi díj ezúttal egy olyan görög intézményhez került, amely 2020-ban nyílt meg egy védett természeti ökoszisztémában. A Meszolóngi-lagúnában legalább a 14. század óta gyűjtik a tengeri sót egy ókor óta létező módszerrel a térség egyik meghatározó sótermelőjeként. Az erre a kulturális örökségre épülő múzeumot a lagúna egyik szigetén, a sómunkások egykori szállásán hozták létre. Az itt dolgozók célja, hogy elmeséljék a só és a régió sótermelésének történetét, megőrizzék és visszaszerezzék az ezzel kapcsolatos hagyományos tudást, valamint népszerűsítsék az ökoturizmust.
A múzeum számos oktatási és kulturális tevékenységnek ad otthont, hogy összehozza Meszolóngi közösségeit, és dolgozzon a történelem, az ipari örökség és a környezeti fenntarthatóság részvételiségen alapuló megőrzésén. A múzeumban a látogatók otthon érzhetik magukat, meghallgatják és megbecsülik őket. Jól tükrözi ezt a hozzáállást, ahogy az intézmény a Meszolóngi közösség minden tagját bevonta a múzeum létrehozásába, fejlesztésbe is.
MEYVAERT DÍJ 2024 - London, Egyesült Királyság, Home Museum
A Meyvaert Múzeumi Környezetvédelmi Fenntarthatósági díjat a Home Museum, azaz az Otthon Múzeuma nyerte. Az intézmény épületének és kertjének felújításait és bővítését követően a múzeum a mindennapi tárgyak kronologikus felfedezéséről, a házzal kapcsolatos ideákra és az otthon érzéséről, megéléséről szóló történetek elmesélésére helyezte a hangsúlyt. Mivel az otthonról alkotott fogalmunk mélyen személyes és érzelemteli, ezért a múzeumot úgy alakították ki, hogy bárki képes legyen kapcsolódni a bemutatott tartalmakhoz.
A társadalom olyan kulcsfontosságú kihívásai kerülnek szóba, mint az étkezéssel kapcsolatos hagyományok, az élelmiszer-egyenlőtlenség, a társadalmi elszigeteltség. Ez utóbbin próbál segíteni az ingyenes pénteki tea program, amikor a lakosság beugorhat és kapcsolatba kerülhet egymással. Figyelemre méltó a múzeum gyönyörű kertje is, ahol a fenntarthatóság és a mindennapi élet környezetbarát gyakorlata kerül fókuszba. A múzeum környezeti fenntarthatóság iránti elkötelezettsége fenntartja a különböző közönségekkel való együttműködést, és előmozdítja a felelősségteljes fogyasztást.
AZ EURÓPA TANÁCS MÚZEUMI DÍJA 2024 - Białystok, Lengyelország, Sybir Emlékmúzeum
Az ünnepségen vehette át az Európa Tanács 2024-es díját a lengyel Sybir Emlékmúzeum, amely 2021-ben nyílt meg Bialystokban, a fehérorosz határ közelében. A múzeum az 1940-41-es időszak emlékezetére koncentrál, a szovjet megszállás és Lengyelország felosztása idején a Lengyelországból Szibériába, Észak-Oroszországba és Kazahsztánba történő egymást követő deportálások történetét, valamint a Szovjetunió kommunista időszakának második világháború utáni deportálásait meséli el.
A múzeum célja, hogy közösségépítő szerepet töltsön be az egyéni élmények emlékeinek összegyűjtésében, a tanúktól a történelemig. Dicséretes az a képessége, hogy műhelyeken, eseményeken, médián, kiadványokon és új formátumokon keresztül közvetíti a történelmet, és sikeresen eléri a széles közönséget.
A zsűri dicséretben részesítette az alábbi múzeumokat is:
A szerző konferencián és díjkiosztón való részvételét a Néprajzi Múzeum támogatta.
