Az Európai Múzeumi Fórum idén május 6-án Barcelonában adta át az Év Európai Múzeumi díjat. Az ünnepséget és az azt megelőző „Demokrácia és demokratizálódás: sürgető kihívások napjainkban” című konferenciát a város történeti múzeumában (MUHBA) szervezték meg. A rangos versenyen 33 jelölt vetélkedett a véghajrában 250 résztvevő előtt.
Az Év Európai Múzeuma díjat minden évben egy olyan múzeum kapja, amely nagymértékben hozzájárul a világ megértéséhez, valamint új paradigmák és szakmai módszerek kialakításában is jeleskedik. A zsűri idén a L'Etno, Valenciai Etnológiai Múzeum szenvedélyes elkötelezettségét tartotta a leginkább irányadónak.
A Valenciai Etnológiai Múzeumot 1982-ben alapították a régió kulturális történetének illetve hagyományainak feltárása, megőrzése és bemutatása érdekében. A korábban a város árvaházaként működő, leromlott állapotú és elhagyatott 16. századi kolostort múzeumi épületté alakították át.
Az új állandó kiállítások Valencia kulturális ökoszisztémáit mutatják be: a várost, a mezőgazdasági területeket, a vizes élőhelyeket, a száraz területeket és a hegyeket. A múzeum ma már nem egyszerűen Valenciáról szól, hanem a Valencia lakosságával közös örökségről való együttgondolkodásról. Az intézmény nem riad vissza a társadalmi, politikai, vallási és gazdasági valóság összetettségének bemutatásától. A múzeum törekszik a nyitott és befogadó párbeszédre, a „rejtett történetek” feltárására, azok megosztására és az azokról való beszélgetésre. A L'ETNO Nem könnyű valenciainak lenni című állandó kiállításán például a kulturális identitás sokféleségérre irányítják a figyelmet. A témát három szemszögből vizsgálják: egyszer a város felől, ahol a globális és a lokális közötti feszültségre mutatnak rá; a második részben a valenciai kultúrával kapcsolatos sztereotípiákat tárgyalják; a harmadik egységben a valenciai hátország kevéssé ismert tárgyait említik.
Hogy az intézmény hozzájáruljon a múlttal kapcsolatos közbeszéd folyamatainak tisztázásához, a múzeum bekapcsolódott olyan, mélyen vitatott országos projektbe, mint a tömegsírok igazságügyi régészek általi exhumálása és az azonosítást segítő DNS-elemzések. A tömegsírokban talált tárgyak százai a múzeum gyűjteményébe kerültek. Ezek mindegyike személyes történetet mesél el Franco diktatórikus rezsimjének brutalitásáról.
A L'Etno Múzeum víziója apersze nemcsak a valenciai élet nehéz témáiról szóló párbeszéd ösztönzése. Jelenleg a helyi foci múltjáról szóló időszaki kiállításuk látható, május 11-től pedig a város és folyója gazdasági, társadalmi, valamint érzelmi kapcsolatait tárják fel. A téma azért is érdekes, mert ma az 1950-es években elterelt Túria folyó medrét hatalmas parkrendszerként hasznosítják.
Az eseményen további díjakat is kiosztottak. Az intézményi bátorságért és szakmai feddhetetlenségért járó Kenneth Hudson-díjat a török 23,5 Hrant Dink Emlékhely vehette át. A múzeum a névadó örmény-török újságíró és emberi jogi aktivista emlékére összpontosít, akit 2007-ben az Agos című kétnyelvű örmény-türk újság irodája előtt gyilkoltak meg.
Az inkúziót támogató programokért járó Portimão Múzeumi díj szintén egy spanyol intézményé lett. A Chillida Leku múzeumot egy művész munkásságának, valamint az emberi jogokhoz, a társadalmi igazságossághoz, a zenéhez és a filozófiához kapcsolódó alapvető értékeinek közvetítésének szentelték.
A közösségi részvételért járó Silletto-díjat a Georgiai Nemzeti Múzeum Otar Lordkipanidze Vani Régészeti Múzeuma vihette haza.
A Meyvaert Múzeumi Környezetvédelmi Fenntarthatósági díjat pedig a svájci Mezőgazdasági Múzeum nyerte el. Ebben a különleges intézményben a látogatók különféle gyakorlati tevékenységeken keresztül érthetik meg az élelmiszerek termelőktől induló és a konyháig tartó útját. Központi regionális csomópontként a múzeum összeköti a helyi termelőket, a mezőgazdasági munkásokat és cégeket, feltárva az élelmiszer-termelés összetettségét.
Az ünnepségen vehette át az Európa Tanács 2023-as díját a dán Munkásmúzeum, amely Koppenhága központjában a munkástörténetre összpontosít. Az intézmény egyrészt bemutatja a munkásság mindennapi életét, életkörülményeit, az életszínvonal javulását mutatva. Másrészt érzékelteti, hogyan nyertek a munkások politikai hangot azáltal, hogy közösségek és hálózatok tagjai voltak. Az intézmény kiállításai és nyilvános programjai a párbeszéd fontosságára, a demokrácia jövőbeli fejlődésére, a klímaváltozásra, az egyenlő társadalomra, a munkaerőpiacra és a politikai aktivizmusra helyezik a hangsúlyt.
A zsűri dícséretben részesítette az alábbi múzeumokat is:
Az EMYA (European Museum of the Year Award) díjat 1977-ben alapította három, a múzeumok világához szorosan kötődő szakember: a brit Kenneth Hudson, Richard Hoggart és John Letts, azzal a céllal, hogy támogassák, bátorítsák, jutalmazzák és bemutassák a kiválóságokat és innovációkat a múzeumok területén. Az EMYA az Európai Múzeumi Fórum (EMF) része.
