Hatalmas mennyiségű képet osztott meg és tett szabadfelhasználásúvá a Smithsonian Intézet.
Az összesen 2,8 millió digitalizált gyűjteményi darab mostantól bárki számára elérhető, szabadon letölthető és kedve szerint fel is használható. A honlapon 2 és 3 dimenziós képek is szerepelnek, amik a Smithsonian 19 múzeumában, 9 kutatóközpontjában, könyvtáraiban, archívumaiban és állatkertjében őrzött tételeket örökítik meg. Bár hatalmas anyag került feldolgozásra, ez a 155 milliós összgyűjteménynek még így is csupán csak 2 százalékát teszi ki. Ezért a digitalizációs munka ennyivel nem ért véget, várhatóan még az idei év során további 200 000 darab képpel bővül a képtár.
A gyűjtemény különféle tudományok tárgyi anyagát, leleteit, emlékeit őrzi, így a honlapra is változatos témájú képek kerültek fel. Megtekinthető többek közt Pocahontas és Ida B. Wells portréja, Muhammad Ali boksz fejfedőjéről készült képek, Amelia Earthart Lockheed Vega 5 B típusú repülőgépe, vagy egy szupernova maradványa is.
Fotó: Muhammad Ali bokszkesztyűje
A korlátlan felhasználhatóságú digitalizált anyag közzététele egyedülálló és úttörő jelentőségű, mellyel az emberek óriási szabadsághoz és hatalomhoz jutnak. Ennek lehetséges kimeneteléről egyelőre csak találgatni lehet, de a Smithsonian kíváncsian várja, miként él majd a közönség a lehetőséggel.
„Küldetésünk kulcspontja, hogy világszerte releváns forrás lehessünk a tanulók számára.” – nyilatkozta Effie Kapsalis, a digitális program vezetője. „El sem tudjuk képzelni, mihez kezdenek majd az emberek a gyűjteménnyel. Felkészültünk a meglepetésekre.”
A gyűjtemény közhasználatra bocsátásával az intézet igyekszik bevonni a közönséget is a gyűjtemény életébe. Megismerteti velük a tárgyak történeteit, azok használata révén aktualizája őket és új jelentésrétegeket csatol hozzájuk – vagyis általában véve közelebb hozza gyűjteményt és közönségét egymáshoz, hogy a múzeumi értékeket valóban mindenki magáénak érezhesse.
Fotó: Frederick Douglass portréja
A program pozitív hatásai mellett természetesen jogosan él a félelem, ami visszatartja a többi intézetet egy ilyen fajta megosztástól. A hamisítás lehetséges elősegítése mellett felmerül a művek túlhasználatával járó kockázat is, ami árthat a tárgyak hírnevének. Kapsalis szerint mindezek ellenére megéri kockáztatni és a hátrányoknál nagyobb hasznot remél a programmal. Az eddig eltelt rövid idő igazolni látszik a várakozásokat, ugyanis ugrásszerűen megnövekedett az intézettel való interakciók száma és ez várhatóan a jövőben csak tovább emelkedik majd.
Az intézet amellett, hogy felkínálja a szükséges feltételeket, kifejezetten ösztönzi is közönségét a gyűjtemény tovább gondolására és új formában való felhasználására. Az online felület megnyitására szerevezett rendezvényen művészek, kutatók, tanítók mondhatták el véleményüket és mutathatták be saját gyűjtemény-inspirálta munkáikat, amikkel kedvet kívántak hozni másoknak is az alkotáshoz.
Amy Karle kihasználva a modern technológia adta lehetőségeket, kilenc darabból álló szoborsorozatában 3D nyomtatóval hívta életre a múzeum 66 millió éves triceratopsza, Hatcher maradványait.
Ki gondolná, hogy a mai pop dalok szólhatnak történelmi személyek életéről is? A N. M. Bodecker Foundation mentorált diákjai nem csak gondolták, de meg is írták azokat. A dalszövegek az intézethez köthető személyek élettörténeteit dolgozzák fel: úgy, mint Solomon Brown, a Smithsonian első afro-amerikai munkatársa, vagy Joseph Henry - az intézet első titkárának - lánya, Mary Henry életéről szólnak.
A gyerekeket megszólító Jon Scieszka és Steven Weinberg író és illusztrátor páros pedig olyan foglalkoztatófüzettel készült, ami szellemesen és játékosan kívánja a legfiatalabb korosztályt önálló, kreatív alkotásra ösztönözni. A Hogyan készítsünk Kollázsszauruszt című füzetben a Smithsonian Intézet alapítója, James Smithson kíséri útján a fiatal olvasót, amíg a gyűjtemény neves darabjaiból (többek közt George Washington karjából, egy Sztegoszaurusz farkából és Charlie Parker szaxofónjából) összeilleszti a Kollázsszauruszt.
A Smithsonian Intézet egy új úton indult el a múzeumok anyagainak közkinccsé tételében. A gyűjtemény mindenki gyűjteményévé vált, ahol az emberek nem csupán megfigyelői, de aktív részesei és alkotói is a kollekciónak. A tudással együtt bizalmat is kapott a közönség, ami egy újabb közelítő lépés a múzeumok és a látogatók kapcsolatában.
Forrás: Katherine J. Wu: Smithsonian Releases 2.8 Million Images Into Public Domain
