Múzeumcsinálók címmel indul legújabb sorozatunk, melyben olyan meghatározó múzeumi személyiségeket mutatunk be, akik alapvetően hozzájárultak egy-egy vagy akár több múzeum felvirágoztatásához, szerteágazó tevékenységükkel pedig örökre beírták magukat a múzeumtörténelem nagykönyvébe.
Az itt megjelent írások mellett további kutatásokhoz, keresésekhez ajánljuk a Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület és a Tarsoly Kiadó által 2002-ben kiadott Magyar Múzeumi Arcképcsarnok című életrajzi lexikont. Az elhunyt múzeumi szakemberek portréit tartalmazó, ikonikus mű második kötete online megjelenés alatt áll, elérhetőségéről beszámolunk majd!
Addig is szemezgessünk együtt a nagy elődök között!
Bodgál Ferenc néprajzkutató, muzeológus 90 éve született, és immár 50 esztendeje halott. Rövidre szabott életpályáját önmaga zárta le 40 évesen. Sorsa ma sem tanulságok nélküli tükre az 1950-es és 1960-as éveknek is: története nem példa nélküli a messziről indult, a társadalmi felemelkedés nehéz útján megfáradt, lendületét vesztett „első generációs” értelmiségiek között.
1932. április 2-án született Miskolcon, városunkban hunyt el 1972. szeptember 2-án. A Tetemvár szegényes kis házából indult, roppant szerény körülmények között felnevelkedve. Édesapja a Vasgyár segédmunkása volt, édesanyja a szerény fizetésből három gyermeket nevelt. Ferenc – sok munkásgyerekhez hasonlóan – az elemi iskola után szakmát tanult: órástanuló volt, később esztergályosként dolgozott. Innen „emelték ki”: 1950-ben szakérettségit tett, s az Eötvös Loránd Tudományegyetemre került, ahol néprajz – muzeológia szakos diplomát szerzett. 1955. július 1-jétől rövid ideig az egri Vármúzeumban dolgozott, majd hazatért szülővárosába, és 1955. november 1-jétől haláláig a Herman Ottó Múzeum munkatársa volt.
A miskolci múzeum – 1952-től viseli Herman Ottó nevét – csak az 1950-es évek elejétől rendelkezett állandó, szakképzett etnográfus munkatárssal Lajos Árpád személyében. Kettőjük tevékenysége a tárgyi gyűjtemény gyarapításának igazi virágkora volt. A korszak, a hagyományos kultúra minden korábbinál gyorsabb átalakulásának időszaka jelentős meghajtó erőt jelentett ehhez a munkához, teljesítményük azonban így is tiszteletet parancsoló.
Bodgál előszeretettel gyűjtötte a kovácsok, egyáltalán a fémművesség és a különféle kézműves iparok eszközeit és emlékanyagát. Munkásságának ezen a területén szervesült leginkább személyes indíttatása és Miskolc, ill. a Sajó-völgy tárgyi és szellemi kulturális öröksége. (A miskolci múzeum néprajzi gyűjtése 1902-1962. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve IV. 1962-1963. 219-233., Néprajzi feladatok Borsodban. A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 5. 1963. 18-26.)
Tanulmányokat, közleményeket írt a kézművesiparok szervezetéről, a tárgykészítőkről és tárgyhasználókról, az alkotó egyéniségekről, de a kiemelkedő jelentőségű tárgyakról, tárgytípusokról is. (A miskolci kovács-kerékgyártó céh. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve V. 1964-1965. 299-316., A mádi kovács-kerékgyártó céh. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve VI. 1966. 283-293., Ároktői tükrös 1844-ből. A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 6. 1964. 29-35.)
Mind a néprajzi adattár rendszeres gyarapításában, mind a levéltári anyag történeti-néprajzi feltárásában jelentős eredményeket ért el. Miskolc 18-19. századi forrásanyagából a város múltjának finomrajzú részleteit alkotta meg. (A miskolci talyiga. Ethnographia LXXI. 1960. 524-536., Egy miskolci „tátos” 1741-ben. Néprajzi Közlemények V. 1960. 308-312., Miskolci lakodalmi adatok a XVIII. századból. Néprajzi Közlemények VII. 1962. 223-234.) Ő vetette fel Miskolc város „néprajzi” kutatásának fontosságát, s hozzászólt a kérdés metodikájához is. (Miskolc néprajzi kutatásának kérdései. Borsodi Szemle VI. 1962. 70-75.)
Bár tudományos érdeklődésének középpontjában a fémművesség vizsgálata állt, nem volt egyoldalú kutató. Rendszeresen publikált, írásai a néprajz, a kézműipar, a bányászat és kohászat történetének országos szakfolyóirataiban, a Herman Ottó Múzeum kiadványaiban és a helyi sajtóban egyaránt nagy számban megjelentek.
Első munkája már egyetemi hallgató korában napvilágot látott az Ethnographia hasábjain (Egy munkásdal változatai. Ethn. LXIV. 277-282.) 1961-ben a Hernád-völgy településeinek kovácsairól írott disszertációjával szerzett egyetemi doktori címet, halála előtt pedig készen volt kandidátusi értekezése a Sajó-völgy fémművességéről. Alapvető tanulmányokat publikált a fémtechnikáról csakúgy, mint a fémműves iparok szervezeti kérdéseiről, a kovácsok társadalmi szerepéről és megítéléséről, a cigánykovácsok tevékenységéről. A kovácsok tevékenységének módszertani kérdései is foglalkoztatták. (A rézöntés technikájához. Az edelényi juhászkampó. Ethn. LXX. 1958. 369-391., Közösségi kovács a mezőkövesdi matyóknál. Néprajzi Értesítő XLIV. 1962. 81-96., Kovács limitációk Magyarország északi területéről a XVII-XVIII. századból. Néprajzi Közlemények IX. 1964. 272-291., A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei cigányok fémművessége. Ethn. LXXVI. 1965. 521-546., Kovácsszerződések Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből /1835-1963/. Néprajzi Közlemények XI. 1966. 154-166., A kovács a borsodi népköltészetben. Borsodi Szemle X. 1966. 57-62., Az ároktövi kovácsok. Ethn. LXXVIII. 1967. 202-218., A kovácsmesterség kutatása. A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei VII. 1968. 157-170., Uradalmi és gépészkovácsok Borsodban. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve VIII. 1969. 349-366., A kovácsok lógyógyítása. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve X. 1971. 457-487.)
Fogékony volt a társadalmi kérdések iránt is: a baloldali társadalmi mozgalmak regionális vonatkozásai éppen úgy felkeltették a figyelmét, mint a Dél-Borsodban is nagyszámú agrárszegénység summás munkája. (Agrárszocialista mozgalom Borsod megyében. Borsodi Szemle XII. 1968. 70-73.) Sajtó alá rendezte egy ostorosi szegény ember, Koós Imre summás önéletírását is. (Summásélet. Miskolc, 1960.)
Rendszerezően vizsgálta Északkelet-Magyarország néprajzi kutatásának históriáját (A néprajzi érdeklődés szélesedése Miskolcon és Borsodban 1844-től az első világháborúig. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve IX. 1970. 323-334., Borsod megye néprajzi irodalma I-II. Miskolc 1958., 1970.), a regionális tudománytörténet csomópontjai mellett, több jeles előd tevékenységét önálló tanulmányban mutatta be (Györffy István településkutatásai Borsodban. Borsodi Földrajzi Évkönyv III-IV. 1962. 124-126., Komoróczy Miklós és a barkók. Borsodi Szemle VI. 1962. 106-108., Kóris Kálmán 1878-1967. Ethn. LXXVIII. 1967. 602-603.). Istvánffy Gyula munkásságának eredményeit és folklórhagyatékát önálló kötetben adta közre (Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény. Miskolc, 1963.) Többször írt a Felföld betyárhagyományáról is, amiből kiemelkedik a Vidróczkyról szóló kismonográfiája (Regula Ede históriája. Borsodi Szemle X. 1966. 78-86., Vidróczky Marci az északmagyarországi néphagyományban. Miskolc, 1970.)
Bodgál Ferenc nagy szerepet vállalt a tudományos ismeretterjesztésben, a múzeumi munka társadalmi megismertetésében. A társadalmi gyűjtőmozgalom országos hatású szervezője volt, a legjobb pályamunkákból önálló kötetet szerkesztett (Borsod megye népi hagyományai. Néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga. Miskolc, 1966.)
Jórészt neki köszönhető a ma is élő Istvánffy Gyula néprajzi és helytörténeti gyűjtőpályázat létrehozása (1961). A honismereti tevékenység kulcsembere volt: a miskolci Földes Ferenc Gimnázium diákjai közül több egykori „szakköröse” választotta hivatásul a múzeumi munkát.
Ha Miskolcon, vagy a történeti Borsod és Abaúj megyében bármilyen néprajzi téma kutatásába kezd valaki, előbb utóbb találkozik Bodgál Ferenc emlékével. Munkáinak egy része azonban – elsősorban a kézművesség, hangsúlyosan a kovácsmesterség vonatkozásában – az egyetemes magyar néprajz időtálló eredményei. (Munkásságához lásd még: Balassa Iván: B. F. Ethn. LXXXIX. 1973. 377-379., Bartha László: Dr. B. F.-re emlékezünk. A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei. 11. 1972. 187-192.)
További kutatásokhoz, keresésekhez ajánljuk a Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület és a Tarsoly Kiadó által 2002-ben kiadott Magyar Múzeumi Arcképcsarnok című életrajzi lexikont. Az elhunyt múzeumi szakemberek portréit tartalmazó, ikonikus mű második kötete online megjelenés alatt áll, elérhetőségéről beszámolunk majd!
