A Damjanich János Múzeum 2024-ben hároméves OTKA kutatási témapályázatot nyert el A magyar grafika „nagy generációja” és a Szolnoki Művésztelep – Ágotha Margit, Gácsi Mihály és Rékassy Csaba életművének összehasonlító kutatása címmel.
A kutatás apropóján a múzeum nemzetközi konferencia-felhívást hirdetett Mágikus realizmus és szürrealizmus az 1945–1990 közötti közép-kelet-európai művészi grafikában címmel, amelyre április 30-ig várják az előadók jelentkezését. A projektről és a konferencia céljairól Révész Emese művészettörténész, a kutatócsoport vezetője beszélt.
A kutatócsoport tagjai balról jobbra: Madár Mária, Révész Emese, Horváth Gyöngyvér és Képiró Ágnes (háttal Rum Attila vendégkutató és Szebenyi Nándor)
A kutatás egyik célja, hogy árnyaltabb képet adjon a Kádár-kori művészetről, különösen a grafikai alkotások kontextusában. A vizsgálat új szempontokat kínál Ágotha, Gácsi és Rékassy életművének értelmezéséhez azáltal, hogy összehasonlító elemzést végez, amely túlmutat a monografikus kutatásokon. – Ez a megközelítés lehetőséget ad arra, hogy az egyes életművekre nagyobb rálátásunk legyen– mondta Révész Emese.
A kutatás során nem csupán a magyar grafikát vizsgálják, hanem annak közép-európai kapcsolatait is, például a szlovák, cseh és lengyel művészeti tendenciákat.
– A korszak magyar művészettörténetét jellemzően az avantgárd szemlélet határozza meg, ezért elsősorban azokat az irányzatokat emeljük ki, amelyek a nyugati tendenciákhoz kapcsolódnak. Kevésbé esik szó arról, hogy ebben az időszakban – ahogyan Európa-szerte, úgy Közép-Európában és Magyarországon is – jelen volt egy búvópatakként meghúzódó szürrealista-mágikus kifejezésmód. Célunk, hogy ezt a vonalat is láthatóbbá tegyük az összképben – mondta Révész Emese.
A szolnoki konferencia központi témája a mágikus realizmus és a szürrealizmus a közép-kelet-európai grafikai művészetben. – A szürrealizmus az álom, a vízió és a tudattalan feltárására vállalkozik, míg a mágikus realizmus a valóság felszíne mögött folyamatosan jelen levő varázslat, mágia és csoda jelenlétét próbálja meg bizonyítani. Ez egy tárgyszerű realista ábrázolás, ahol a csoda és a varázslat ugyanolyan részletességgel jelenik meg, mint a tapintható anyagi valóság – magyarázta. Példaként Rékassy Csaba Mesemondó című alkotását említette, amelyben a mese szereplői és a mesemondó azonos síkon jelennek meg.
Rékassy Csaba – Mesemondó
A konferenciának otthont adó Szolnok fontos helyett tölt be a magyar művészettörténetben, hiszen a Szolnoki Művésztelep az ország legrégebbi, folyamatosan működő kolóniája. – A magyarországi művészeti szcéna főváros-központú, azonban a vidéki művésztelepek mindig is jelentős kisugárzással bírtak. Szolnok különösen fontos helyszín volt mindhárom kutatott művész számára, hiszen életük kisebb-nagyobb részében erősen kötődtek ehhez a városhoz – hangsúlyozta Révész Emese.
A szakmai konferencia vetített képes előadásai a szakmai és a művészettörténet iránt érdeklődő szélesebb közönség számára is élvezetesek lehetnek. Az esemény célja nem csupán tudományos diskurzus létrehozása, hanem, hogy hozzájáruljon ahhoz, hogy Szolnok felkerüljön a kulturális térképre. – Amikor először jártam Szolnokon, rácsodálkoztam, milyen elbűvölően szép, természetileg csodálatos ez a város. A konferencia lehetőséget teremt arra, hogy a hazai és külföldi kutatók is megismerjék ezt a különleges helyszínt – tette hozzá a kutató.
A 2025. december 4–5-én a Damjanich János Múzeumban megrendezésre kerülő konferenciára a szervezők április 30-ig várják az előadók jelentkezését. Az esemény tervezett formája hibrid (személyes vagy online). A konferencia nyelve: magyar, angol.
A 20 perces előadások maximum 2000 karakteres magyar vagy angol nyelvű összefoglalóit április 30-ig várják Szebenyi Nándor címére: szebenyi@djm.hu
A jelentkezőknek a szervezők 2025. május 31-ig visszajelzést küldenek. Az előadók számára szállást biztosítanak, illetve az online részvétel is lehetséges.
A szervezők a konferencia előadásainak írott változatát 2026 folyamán tervezik megjelentetni.
