Betonkerítések, félig lebontott épületek között, szemerkélő esőben jól öltözött berliniek és turisták kapkodják a lábukat a töredezett járdán. Szombat délután, ezen a kiesnek nem nevezhető lichtenbergi környéken csak egy helyre mehetnek: a város tán legjobban őrzött képzőművészeti titka, az ipari negyed közepébe ékelt Haubrok-gyűjtemény ugyanis csak hetente egyszer nyitja meg kapuit. Bár a közeli Dong Xuan Centerben, a berlini Kis-Vietnamban jóval nagyobb a sürgés-forgás, a Haubrok-gyűjtemény kapujában is összegyűlünk huszonöten délután háromra.
A Fahrbereitschaft egyik épülete, amely második emeletén a rendezvényekre is használt, eredeti menzának és bárnak, első emeletén időszaki kiállítótereknek ad helyet.
Még bevárjuk azokat, akiket magával ragadott a terület faragatlan bája. A Fahrbereitschaft ugyanis önmagában is történelmi létesítmény: egy régi alkoholgyár romjain ugyanis az ötvenes években itt épült ki a német kommunista párt vezérkarának garázsa és szerelőműhelye, keletnémet sofőrökkel és nyugati autókkal – a flotta Volvókból és Citroënekből állt. Mellettük kalauzunk elmondása szerint titkosszolgálati egységek is dolgoztak a viszonylagos nyugalmat kínáló, a lakott területekről távolabb eső telepen. A létesítmény akkori hivatalos neve, a Fahrbereitschaft, ma is használatos, bár eredeti rendeltetése 1989-ben megszűnt. Az épületekbe a kilencvenes évektől kisebb műhelyek, boltok költöztek be, jellegzetes berlini Gewerbehoffá alakítva a korábban elzárt területet – az autentikus hangulatot forgatásokra is kihasználják, a Fahrbereitschaft feltűnt például a népszerű Weißensee tévésorozatban.
Autentikus NDK-s sofőrbár a Haubrok-gyűjtemény épületének második emeletén. Az eredeti berendezés mellett Franz West plakátjai láthatóak
A düsseldorfi műgyűjtő-házaspár, Barbara és Axel Haubrok 2013-ban vásárolta meg az épületegyüttest, hogy ideköltöztessék akkoriban 800, ma már több mint 1300 munkát számláló művészeti gyűjteményüket. Haubrokék eleinte kisebb helyet kerestek, de beleszerettek a Fahrbereitschaft hangulatába – nem véletlenül őrizték meg a fennmaradt belső tereket, például az egykori menzát és bárt eredeti formájában. A házaspár fő gyűjtőterületét jelentő konceptuális és minimalista munkák jól megférnek a fűrészporos tapétával, a mettlachi padlóval és a kopott ablakok mögött feltáruló, indusztriális panorámával. A telepen jelenleg körülbelül 30 művésznek van stúdiója – köztük képzőművészek mellett zenészek, filmesek is akadnak. Leghátul néhány hónapja nyílt meg az Arno Brandlhuber tervezte új épület, amelybe műhelyek és stúdiók mellett közösségi helyiségek is kerültek.
A Fahrbereitschaft udvara, a háttérben az új épületszárnnyal, jobbra egy 1950-es évekből származó benzinkúttal. A látszólag konténernek tűnő tárgy Simon Mullan Schutt und Asche című, 2017-es műve. Az autó mögötte valóban autó.
A Haubrok-gyűjtemény legfontosabb műtárgyait letétként a Nationalgalerie őrzi; a lichtenbergi telepen néhány, állandó installáció mellett jellemzően évente két kiállítást rendeznek. Momentán egy komplex projekt „maradványkiállítása” csábít csupán. Az la > x Los Angeles Artists in Berlin című projekt nagy durranása ugyanis a szeptemberi Berlin Art Weekre időzített filmfesztivál volt, amiről – mint kiderül – a most egybegyűltek mindegyike csúfosan lemaradt. A december elejéig látogatható kiállítás három amerikai művész: Margaret Honda, Stephen Prina és Christopher Williams munkáit sorakoztatja fel, erős hangsúllyal az utóbbi kettőn. Stephen Prina többek közt a 20. század legfontosabb monokróm képeit festette meg újra, eredeti méretben, új színnel (zöld, konkrétan a Volkswagen által 1985-ben használt metálzöld) és technikával (szórófejes autófestés) – nyilvánvalóan azokat célozva meg a műalkotással, akik már az eredetiktől kiborulnak. Williams kereskedelmi plakátokról összeszedett képeket nyomtat ki, a húszdolláros nyomatokat szigorúan ezereurós, hi-end alumíniumkeretekben állítva ki. Margaret Honda közlekedőkben installált, színes fényszűrő filterekkel beragasztgatott ablakai tökéletes Instagram-témát kínálnak a korában látottaktól kissé megviselt közönségnek – csak az egyik állandó installáció, a német Simon Mullan fekete csempékkel tökéletesen beborított (ám ezért természetesen fotózhatatlan) helyisége csigázta fel őket ennyire. Sokat elárul a kiállítás hangulatából, hogy kalauzunk akkor vált a leglelkesebbé, amikor az egyik központi tér ablakaiban sorakozó, kettévágott üvegtáblákról kérdeztem – mint kiderült, ezeket már többen nézték műalkotásnak, pedig vélhetően csak maradékot használtak az üvegezéshez az NDK-s elődök.
Vezetés a Haubrok-gyűjteményben, a háttérben Stephen Prina Monochrome Painting című együttese
A lelkes és szakszerű vezetés ellenére az aktuális kiállítás hagy maga után némi hiányérzetet. Ennek megszüntetésére a Nationalgalerie-ben őrzött tárgyak esedékes kiállítása kínál majd jó alkalmat, várhatóan 2018 tavaszán, a Hamburger Bahnhofban. Addig is ott a szomszédban a Dong Xuan Center, ahol egy friss és autentikus berlini pho-vel csitíthatjuk a bennünk lázadó műértőt.
Részlet a kiállításból Stephen Prina egy képével, a háttérben a Haubrok-archívum
la > x Los Angeles Artists in Berlin
2017. szeptember 15. – december 2.
Haubrok-gyűjtemény és Haubrok Alapítvány
Fahrbereitschaft, Herzbergstraße 40-43, 10365 Berlin-Lichtenberg
Látogatható volt szombatonként 15 órakor, előzetes bejelentkezéssel
A fotókat a szerző készítette.
