Eddig nem látott retrospektívet szentelt a Berlinische Galerie a német főváros 20. századi művészeti élete kevéssé ismert, pedig meghatározó alakjának, Jeanne Mammen. Die Beobachterin. Retrospektive 1910-1975 címmel. A Jeanne-Mammen-Stiftunggal közösen rendezett tárlat izgalmas bepillantás egy, a tragikus történelmi események ellenére belső következetességgel építkező életműbe – sőt, talán több is ennél.
A Berlinische Galerie épülete. Fotó: Kovács Dániel
Jeanne Mammen önálló kiállításának kiemelt jelentősége van abban a városban, ahol egy jelenleg érvényes rendelet szerint nem lehet addig férfiakról elnevezni közterületet, ameddig a nők nevét viselők száma el nem éri ugyanazt az arányt, és ahol a negyven év alatti, Németországban alkotó művészeket díjazó Preis der Nationalgalerie 2017-es fináléjába négy fiatal (és egytől egyik külföldi születésű) női alkotó jutott be. A tárlat ebben a kontextusban nem csupán az alkotóról szól, hanem egy újabb lépés az egyenrangúság felé vezető, még a fentiek mellett is végeláthatatlannak tűnő úton – azaz kultúrpolitikai jelentősége van.
Múzeumpedagógiai foglalkozás a Berlinische Galerie Mammen-kiállításán. Fotó: Kovács Dániel
Különösnek tűnhet ez abból a szempontból, hogy Mammen maga nem volt politikus művész; privát szférájára pedig különösen kényesen vigyázott – nem véletlenül szerepel a kiállítás címében a „megfigyelő” szó. A tárlat nem szentel túl nagy figyelmet a művész magánéletének, bár beszédes tény, hogy a festőnő bejáratos volt az 1920-1930-as évek leghíresebb női mulatóiba, sőt: legismertebb képei ennek a világnak a szereplőit mutatják be. Részben ezeknek a képeknek köszönhető a Mammen körül kialakult mítosz, amelynek miértjeiről segít fellebbenteni a leplet a logikusan rendszerezett, áttekinthető tárlat és mintegy 170 alkotása.
Látogató Mammen híres, a húszas évek leszbikus underground-ját bemutató akvarelljeivel. Fotó: Kovács Dániel
Jeanne Mammen 1890-ben Berlinben született, de 11 éves korában szüleivel Párizsba, majd Brüsszelbe költözött. E két városban eszmélt, és amikor az első világháború miatt a család muszájból visszatért a német fővárosba, idegennek érezte magát. Az „arany” húszas évek azonban segítettek: az önálló megélhetést akvarelljeiből, illusztrációiból határozottan felépítő fiatal grafikus ekkora magára talált. Bár munkái sokszor tükrözik a nagy pályatársak, a korai időkben Daumier vagy James Ensor, a harmincas években például George Grosz hatását, Mammen önálló világot teremtett, és ezt már kortársai felismerték: Wolfgang Gurlitt 1930-ban megrendezte első önálló kiállítását. Az 1933-as náci hatalomátvétel után a korábban ünnepelt grafikus mindinkább visszahúzódott, és a hatalom útmutatására fittyet hányva egyre inkább az absztrakt irányába mozdult el. A háborút Berlinben vészelte át, a felszabadulást követően pedig immár felvállaltan a kor absztrakt művészetének meghatározó helyi alakjává vált. Hosszú élete végéig alkotott, az utolsó évtizedben szobrászattal, kollázzsal kísérletezve.
A kiállítás részlete a negyvenes-ötvenes években készült, Picasso hatását mutató munkákkal. Fotó: Kovács Dániel
Mammen nem úttörő művész – azok közé tartozik, akik következetes, elmélyült, de a személyességet sem nélkülöző munkájukkal megteremtik a kohéziót a különféle irányzatok, a radikálisabb életművek között, szerencsés esetben pedig hozzájárulnak egy-egy legendás kor hosszú távú emlékezetéhez. Az utókor számára Mammen alighanem örökre a húszas évek különc krónikása marad – a mostani tárlatból és a napvilágot látott életmű-katalógusból azonban nyilvánvalóan kiderül, hogy ennél többre érdemes.
Jeanne Mammen. Die Beobachterin. Retrospektive 1910-1975
2017. október 6. – 2018. január 15.
Kurátor: Dr. Annelie Lütgens
Berlinische Galerie
Alte Jakobstraße 124-128, 10969 Berlin
Nyitókép: Kései munkák Jeanne Mammentől a kiállításon. Fotó: Kovács Dániel
Linkek
https://www.berlinischegalerie.de/de/ausstellungen-berlin/aktuell/jeanne-mammen/
