A nagy októberi szocialista forradalom századik évfordulóján nyílt meg és még majd fél évig látogatható a berlini Deutsches Historisches Museum új nagykiállítása, amely nemcsak az Oroszországot megrengető eseményeket, de azokra Európára tett hatását is bemutatja. A múzeum I. M. Pei-féle modern szárnyának előcsarnokában álló, négyméteres Lenin-szobor valóságos modellje a forradalmi ideák kiszámíthatatlan terjedésének. A legenda szerint eredetileg a Leningrád melletti Puskinban állt, ahonnan a Harmadik Birodalom katonái szállították Eislebenbe, hogy beolvasszák. A szobor azonban túl méretesnek bizonyult a kemencéhez, így átvészelte a háborút, és a város élelmes lakói felállították a főtéren, mire a szovjet hadsereg odaért – aztán az utóbbival együtt ott is maradt a következő negyven évre.
Bár rögtön az első teremben fény derül néhány érdekességre – a sarló-kalapács jelképet először egy 1918. május elsejei ünnep alkalmi dekorációjaként alkotó Jevgenyij Kamzolkin díszlettervezőnek fogalma sem lehetett arról, hogy a következő évszázad egyik legnagyobb hatású jelképét hozza létre –, a tárlat a helyszíntől megszokott módon tárgyakra és szövegre épít, a súlyponttal az utóbbin, kevés egyéb bravúrral.
Az installáció alaprajzát a korabeli avantgárd grafika, azon belül El Liszickij egyik kiállított plakátja ihlette – az arról vett, körbe metsződő ék formája színezéssel is kiemelve ismétlődik „életnagyságban”. Ezt leszámítva azonban az installáció az ezer négyzetméteres alapterület dacára, különösen egy vasárnap délután, kissé szűkös, labirintusszerű. A kiállítás alapvetően a kulcsfogalmak és események mentén vezet végig az 1917 körüli szűk két évtized történelmén: a századeleji orosz osztálystruktúra és a cári család bemutatásától az első világháborún és a forradalmi eseményeken, azok következményein keresztül a húszas évek megerősödő Szovjetuniójáig. Külön szekciók mutatják be például az egyházellenes intézkedéseket, a Lenin-kultusz kialakulását vagy épp az avantgárd művészet virágzását – itt jórészt a Tretyakov képtár által kölcsönadott eredeti Rodcsenko-, Goncsarova-, Tatlin-, Malevics-munkákon álmélkodhatunk. A szövegek és a tárgyanyag viszonya nem minden esetben konzekvens; előfordul, hogy történeti tényállításokat korabeli propagandafotók illusztrálnak.
A Deutsches Historisches Museum új szárnyának bejárata 2017 novemberében. Fotó: Kovács Dániel
A magyar látogató számára különösen érdekes az a szekció, amely az oroszországi események európai hatását mutatja be, hat különböző ország hat különböző modellje segítségével. Külön minitárlat idézi ugyanis fel a Tanácsköztársaság létrejöttét és időszakát, válogatott, igényes tárgyanyaggal. Különösen erős a grafikai anyag. Manno Miltiadész híres Horthy-plakátja mellett kint függ Bíró Mihály két közismert munkája, Tábor János 1919-es „Vörös katonák előre” falragaszát pedig a múzeum a hivatalos kommunikációs anyagok közé is beválogatta. Nem kevésbé meglepő a találkozás azzal a szomorú szamovárral, amelyet Lenin ajándékozott Kun Bélának.
A kiállított tárgyak nagyrészt moszkvai múzeumokból, kisebb részben a Deutsches Historisches Museum saját gyűjteményéből és privát kollekciókból származnak; a magyar kölcsönzők közt a Kiscelli Múzeumot és a Nemzeti Múzeumot kell említeni.
Az általános ismertető szövegek németül, angolul, jelbeszéddel, Braille-írással, valamint a nem anyanyelvi beszélők számára az utóbbi évtizedben kidolgozott és egyre szélesebb körben használt egyszerű némettel („Leichte Sprache”) is megjelennek; az egyes helyi leírások németül és angolul. A nyomtatott flyeren viszont az angol és a német mellett orosz is olvasható – valószínűleg számítanak azokra az orosz turistákra, akik otthon nem sokat kapnak az 1917-es megemlékezésből. Ha már itt tartunk, azt a kérdést is fel lehetne tenni, miért épp Berlinben kap helyet ez a kiállítás. A tárlat azonban illeszkedik a Deutsches Historisches Museum jól koncepcionált nagykiállításainak sorába, amelyek globális történelmi jelenségeket mutatnak be német szemüvegen keresztül. (De ha már itt tartunk: vajon miért nincs a Nemzeti Múzeumban kiállítás a kiegyezés és a Monarchia létrejöttének 150. évfordulóján?)
A kiállítást háromkötetes katalógus kíséri, az első tanulmány szerzőjeként Jörg Baberowski sztártörténésszel. A bejáratnál álló Lenin-szobrot a kiállítás utolsó terme teszi idézőjelbe. Itt az orosz származású, New York-ban élő képzőművész, Alexander S. Kosopalov munkája búcsúzik a látogatótól. A „Hős, vezető, isten” című szobor az összekarolt Lenin, Miki egeret és Jézust ábrázolja, vidáman menetelve egy szebb jövő felé – hogy melyikőjük kicsoda a címből, azt a látogató maga döntheti el.
1917. Revolution. Russland und Europa.
A Deutsches Historisches Museum és a Schweizerisches Nationalmuseum közös kiállítása
Berlin, Deutsches Historisches Museum
Kurátorok: Julia Franke, Kristiane Janeke
2017. október 18. – 2018. április 15.
Nyitókép: Az eislebeni Lenin-szobor a Deutsches Historisches Museum előcsarnokában. Fotó: Kovács Dániel
