Szoktuk mondogatni, hogy bármerre is járunk a világban, lépten-nyomon magyarokba botlunk. Aki sokat utazik, az megtapasztalhatja ennek az igazságalapját, de közben egy nagyobb volumenű jelenségre is felfigyelhet.
Kínaiakkal valóban a Föld minden szegletében találkozik az ember, ami nem is meglepő hiszen Kína a jelenlegi rangsor szerint a második legnépesebb ország. Ausztráliában a kínai jelenlét már több mint 200 éves történetre tekinthet vissza, melyben számos tényező mellett a két ország földrajzi közelsége játssza a főszerepet. Az itt bemutatott, Melbourne belvárosában fekvő Museum of Chinese Australian History ennek a témakörnek, és az Ausztráliában élő kínaiak történetének állít emléket.
A Chinatown kapuval díszített utcaképe.
Kínaiak Ausztráliában
Ausztrália etnikai szempontokat tekintve jelenleg a világ egyik, ha nem a legkevertebb országa. Az állampolgárok több, mint 200 országból érkeztek ide, és nem kevesebb mint 230 különböző nyelvet beszélnek. Az európaiak általi felfedezését követően folyamatosan a migráció célkeresztjében állt és áll ez a nyersanyagban és lehetőségekben gazdag ország. Ez vezetett a nagyfokú multikulturális jelleg kialakulásához, mely Sydney és Melbourne metropoliszok utcáin barangolva egyértelműen tapasztalható. A különböző nemzetek tagjai gyakran egy-egy városrészben koncentrálódnak és szokásaik az utcaképet is formálják. Érdekesség, ami egyúttal jól megvilágítja a bevándorlás mértékét, hogy Athén után Melbourne a legnagyobb görög lakossággal rendelkező település. Azonban nem csak Európából – ami kezdetben az elsődleges kibocsátó terület volt – hanem a világ minden tájáról menekültek illetve vándoroltak ide emberek. Közöttük persze a kínaiak – vagy kínai felmenőkkel rendelkezők – száma az egyik legjelentősebb, a victoriai város lakosságának mintegy 10 százalékát teszik ki. Ez a jelentős számosság többek között a belvárosban (CBD) található ún. Chinatown-ban mutatkozik meg legmarkánsabban.
Victoria államba már egészen korán érkeztek kínai munkások és telepesek, az elsők az 1830-as évek folyamán. Majd a 20 évvel később beköszöntő aranylázzal egy új korszak indult nem csak Ausztrália, de a kínai lakosságszám alakulásának történetében egyaránt. A kezdeti néhány száz főnyire tehető kínai telepesek csoportja hamar elérte a többezreset, majd számuk 1860-ra már egészen 42 000-re gyarapodott. Ennek során alakult ki a napjainkban ugyancsak létező kínai negyed Melbourne-ben, mely a kínaiak számára gazdasági és közösségi központként is szolgál. Ausztráliában a századok során folyamatosan változtak a bevándorlási szabályok, melyek a különböző népcsoportok együttélésében is okoztak súrlódásokat. Garry Disher The divine wind című széleskörben olvasott regénye például a második világháború kapcsán kialakuló európai-ázsiai elmérgesedő viszony lélektanát eleveníti meg. A „nem fehéreket” megkülönböztetően kezelő törvényeket csak 1973-ban oldották fel véglegesen. Ezek a törvények a kínaiak bevándorlási trendjeire is hatással voltak, fokozták annak mértékét. Végeredményben a 2016-os statisztikai felmérés adatai alapján az ausztrál állampolgárok közül 1 160 000 fő, azaz 4.8% vallotta magát kínai nemzetiségűnek. A társadalomnak egy ekkora részét kitevő csoportnak jelentős a kulturális és tárgyi öröksége, mely természetes módon magával hozta egy múzeum felállításának az igényét.
Bevándorlási adatok alapján készített diagram.
A China Museum
A melbourne-i városrész említett kínai negyedében áll az az épület, melyet röviden csak China Museum-nak szokás hívni. A kínai kultúra folyamatos jelenlétéből fakadt az elvárás, hogy olyan muzeális intézményt állítsanak fel Melbourne-ben, ami gyűjti, megőrzi, bemutatja és kutatást tesz lehetővé a témakörben. Az ausztráliai kínaiak közössége 1985-ben – tehát majd 40 éve – állította fel a múzeumot, ami az ország ilyen irányú legjelentősebb adattáraként a kínai művészetet, kultúrát és a társadalom más tagjaival való együttélést hivatott bemutatni. Az öt emelettel rendelkező épületben őrzik azt a széleskörű kollekciót, amely egészen az 1850-es évektől kezdődően mesél az ötödik földrészre érkező kínaiak társadalmáról és hétköznapi életéről. Jól felszerelt raktárakban őriznek használati tárgyakat (ruhák, háztartási eszközök, bútorzatok, szerszámok), írásos dokumentumokat (naplókat, levelezéseket), képeket és művészeti alkotásokat. Ezen felül audiovizuális gyűjteménnyel is rendelkeznek, melyben az oral history felvételek is megtalálhatóak. A múzeum többek között a melbourne-i La Trobe egyetemmel közösen létrehozott online adatbázisukon osztja meg a helyben élő kínai lakosság történetéhez kapcsolódó képgyűjteményét. Egyszóval széleskörű és színes anyagcsoporttal rendelkeznek, melyből igen gazdag és a látogatókat megszólító kiállítást lehet rendezni.
A China Museum kulturális központnak tekinthető, amennyiben nem kizárólag a gyűjteményt kezeli és kiállításokat rendez, hanem ezen felül a helyi kínai kulturális élet színtereként is szolgál. Számos rendezvénynek adnak otthont, illetve facilitálják ezek létrejöttét és megvalósulását. Legutóbb egy ún. ősz közepi fesztiválnapot rendeztek, ahol a látogatók a hagyományos holdsütemény elkészítésének módjába, majd a saját kézzel díszített finomságokba kóstolhattak bele. Ezen felül a kínai újév megünneplése talán a legkiemelkedőbb éves eseményük, melynek lebonyolításában is tevékeny szerepet vállalnak. A múzeum nem csupán a közösségi rendezvények szervezésében lát el oroszlánrészt, hanem ezzel párhuzamosan támaszkodik is a lakosság önkéntes munkavégzésére.
Földszinti sárkányok, melyek egyből megragadják a látogatók figyelmét.
A szintenként rendeződő kiállítás
Mi az elvárása egy hétköznapi látogatónak – már ha létezik ilyen igazán – egy a kínai kultúrát bemutató múzeummal szemben? Minden bizonnyal a tradicionális öltözetek szemléltetése, a lampionok megjelenése és a porcelán bemutatásának igénye fogalmazódhat meg a legszélesebb körben. Nem is kell csalódnia annak, aki ilyen igénnyel keresi fel a melbourne-i kínai múzeumot. Ennél persze jóval szélesebb tematikát ölel fel az állandó kiállítás, ahol angol és mandarin kétnyelvűség kíséri végig a látogatókat a tárlaton.
A 2019-ben átadott kiállítási egység bejárata és címe.
A kiállítás megtekintése a harmadik szinten kezdődik és az épületben lefele haladva vezet a látogatók útja. Felfele lift, lefele lépcső, de lényegében minden akadálymentesített szemléletben készült. Az említett emeleten az Egymillió történet: Ausztráliai kínaiak kétszáz éve (One million Stories: Chinese Australians 200 Years) nevezetű tárlat fogadja az ide látogató vendégeket. 1818 februárjában érkezett meg az első adatolt kínai telepes Sydney-be. Az azóta is tartó idetelepülési folyamat, vagy ahogyan a kiállításban nevezik „utazás”, több mint két évszázaddal ezelőtt indult meg. Néhány éve erre a kerek évfordulóra készült el a kiállítás, melynek címe a nagyságrendileg egymillió Ausztráliában élő kínaiakra tesz utalást. Az olvasható a kiállítás bemutatkozó szövegében, hogy az ide érkező kínaiak változatos motivációkkal bírnak, különböző korszakokban. Így léteznek olyanok, akik családja már öt nemzedék óta itt él és identitásukban nem azonosítják magukat kínai felmenőikkel. Míg mások a közelmúltban telepedtek meg új hazájukban. Ennek is tulajdonítható, hogy az ausztráliai kínaiak különböző szervezetekbe tömörülnek és eltérően kapcsolódnak elődjeik örökségéhez.
Akik letettek valamit az asztalra. Sikeres ausztráliai kínaiak digitális arcképcsarnoka.
Ezen a szinten a piros és a sötétszürke színek dominálnak, ami kellemes hangulatot kölcsönöz a termeknek. Az egyrészről molinókban gondolkodó kiállításban annak ellenére sem tűnik soknak a felirat, hogy angolul és kínaiul is kiírásra kerül benne minden. Különböző életutakba pillanthat be a látogató, amellett hogy a bevándorlási hullámok mozgatórugóiról és időszakairól is képet alkothat. A digitális eszközök alkalmazását sem vitték túlzásba a kurátorok, inkább a jól megválogatott tárgyak közszemlére-tételére fordítottak nagyobb hangsúlyt. Elsődlegesen azokon tárgyakon keresztül mutatják be a kínai kultúrát, amelyre a látogató számít. Így például a különböző korszakok öltözködési darabjait lehet megcsodálni.
Néhány kiállított tradicionális kínai öltözet.
A második szinten egy agyag katona (másolat) fogadja a látogatókat.
A második szintre ereszkedve a Han-dinasztia – örök élet (Han Dynasty: Life Everlasting) megnevezésű kiállítási egység tekinthető meg. A római birodalomhoz hasonlítva emelik ki a kurátorok a Kr. e. 206 és Kr. u. 220 között tartó kínai korszak jelentőségét. A jól ismert agyag katona fogadja a látogatókat, de sajnos nem eredeti. Ezen a szinten több másolattal találkozik a látogató, viszont rengeteg eredeti tárgyat is és igazi különlegességeket is meg lehet ismerni. Azok, akik a kristályok iránt érdeklődnek, avagy a jáde iránt vonzódnak, nagy élvezettel tekinthetik meg az ezekből készült használati tárgyakat. Külön érdekesség az a grandiózus temetési, ember alakú koporsó, mely jádéből készült. A kiállítás ezen a szinten is kimondottan jól operál az infografikákkal, és különböző ábrákkal segíti az értelmezési folyamatot. Európai szemmel kimondottan izgalmasnak mondható a római és a kínai birodalom párhuzamos idővonalon való összehasonlítása. Az egyes kiemelkedő uralkodók és a közismert Konfuciusz bemutatására is sor kerül ezen a szinten.
A kínai és római birodalom párhuzamos idővonala.
Izgalmas és a figyelmet megragadó installáció a második emeletről.
Tovább haladva lefelé, eljutunk a Közösségi Galériába (Community Gallery), ahol lényegében a múzeum nagyobb rendezvényeit szokták tartani. Ahogyan a „3 az 1-ben” kávé, ez is több célt szolgál egyszerre; időszakos molinós/paravános tárlatok, kulturális rendezvények, kötetbemutatók, workshopok és közben a múzeumpedagógiai foglalkozások színterét is adja. Jelenleg a tradicionális hold sütemény elkészítése köré szerveznek programokat és lampionkészítésre nyílik lehetőség itt.
Az első szint, azaz a közösségi galéria belső tere.
A szinte minden nyelven érthető Dragon Gallery nevet viseli a földszinti kiállítótér. A kissé homályos fények azt a hatást kelthetik a látogatókban, hogy egy sárkánybarlangba keveredtek. Legalább is egy látogatótársam erről az élményéről számolt be. Félelem helyett azonban az érdeklődés uralta a nézelődők érzelemvilágát. A kisebb-nagyobb szőrös sárkányok, melyek a kínai kultúra egyik fő motívumának tekinthetőek, a fiatalabb látogatókat arra ösztönözik, hogy megsimogassák őket. Meglepő módon azonban ez ellen a zsigeri késztetés ellen a múzeum kurátorai nem készültek fel és a kihelyezett tárgyakat nem szeparálták el a látogatók elől.
A pinceszinten berendezett aranyásós tárlat látványa.
Gyerekek számára talán a legizgalmasabb a pince szinten felállított Aranykeresés (Finding Gold) címet viselő kiállítás. Remek kihasználása a földalatti területnek ez, hiszen a bányászat miliőét idézi az elhelyezkedés. Ezt fejelték meg egy magyar látogató számára néprajzos megközelítésűnek ható szemlélettel, amennyiben az aranylázban résztvevők használati tárgyait, lakóhelyeit és munkavégzésük helyszínét elevenítették meg. Ezen a szinten egy egykori aranyásó életén keresztül mutatják meg azt is, hogy az ide települt kínaiak hogyan ápolták kapcsolataikat kultúrájukkal és őseik hagyományaival. Ahogy a múzeum többi részében, úgy itt is a fizikai tárgyak kerülnek előtérbe és a digitális megoldásokkal csak fűszerezik a téma tálalását.
A gyerekek figyelmét célzó sárkányos táblák, mely az összes szinten megtalálhatóak.
Összegzés
A China Museum majd négy évtizede működik Melbourne belvárosában. Amellett hogy kiszolgálja a jelentős méretű helyi kínai közösség igényeit és támogatja kulturális rendezvényeik megvalósítását, a turistákat és a más nemzetiségi háttérrel rendelkezőket is megszólítja. Gyerekszemmel is érdekes élményt nyújt, így akár családos látogatásra is alkalmas, felkeresése ajánlatos lehet. Látogatás közben számos diákcsoporttal futhatunk össze a múzeumban, mert a honlapjuknak megfelelően aktívan működtetik a széleskörű múzeumpedagógiai foglalkozásaikat. Az igényes, jól felszerelt és szintenként tagolt kiállítás átfogó képet ad és büszkén mutatja be a kínai kultúra jelenlétét az ausztráliai és melbourne-i közegben.
Zárásként külön érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy bár a múzeum létrehozói kínai hátterű szervezetek, a China Museum-ban bemutatott anyagok és narrációjuk nem kizárólag a helyi kínai közösség tagjait szólítják meg. Amellett, hogy bemutatják a többezer éves múltra visszatekintő kínai kultúrát és örökséget, a társadalmi interakciókra és az együttélés jellegére irányítja a látogatók figyelmét. Így hát a látogatók, a Kínából bevándorlók szemüvegén keresztül az óceániai térség folyamatairól, továbbán Ausztrália multikulturális történelméről és jelenlegi helyzetéről szerezhetnek átfogó képet.
A cikk összeállítását a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíja tette lehetővé.
A szerző Várdai Levente, a Janus Pannonius Múzeum történész muzeológusa.
Borítóképen:
A múzeumépület bejárata és homlokzata.
