Az aquincumi katonaváros első Mithras-szentélyére még 2023 késő őszén bukkantak rá a Budapesti Történeti Múzeum szakemberei a területen 2017 óta folytatott régészeti feltárások keretében.
A kis méretű, teljes egészében csak 2024-ben feltárt szentélyt Mithras tiszteletére, a népszerű misztériumvallás gyakorlásának helyszíneként építették a Kr. u. 2. század során, vagyis több mint 1800 évvel ezelőtt egy ízben átépítették, majd a 260. évi szarmata betörést követő zűrzavaros időszakban a szentély is beszüntette működését a fokozatosan elnéptelenedő külvárosban. Értékesebb berendezési tárgyait, így a kultuszképet és a kultuszedényeket elszállították, az épületet pedig magára hagyták. Később a teteje beszakadt, falai föld alá kerültek a többi római kori épületmaradvánnyal együtt. Bár az Óbudai Szeszgyár megépítése, kibővítése és közművesítési munkái során erősen bolygatták a területet, a Mithras-szentély viszonylagos épségben vészelte át az elmúlt százötven évet.
Az egykori Óbudai Szeszgyár, jelenleg az épülő Waterfront City lakópark területén feltárt római kori romok több méterrel a jelenlegi járószint alatt vannak, ezért a bemutatásuk csak magasabb szintre emelve oldható meg. A Budapesti Történeti Múzeum szakemberei által feltárt, nagy kulturális jelentőségű romfalakat ezért a helyszínen „felszeletelik”, daruval kiemelik, az építkezés befejezéséig (a tervek szerint másfél évig) szakszerűen tárolják, majd egy erre a célra kialakított, jelenleg tervezés alatt álló védőépületben mutatja be a nagyközönségnek a területen beruházó Biggeorge Property. A római szentély kiemelési eljárása – bár sokkal kisebb léptékben – hasonlít ahhoz, amikor Egyiptomban Abu Szimbel sziklatemplomait menekítették az Asszuáni-gát építése során (1963–1968). Közelebbi példaként a londoni Mithras-szentély kiemelését említhetjük (1954, 2017).
A feltárás során a falakon kívül négy stukkó- és festéknyomot hordozó oltárkőre bukkantak, amelyek egyikén – nem mindennapi szerencsének köszönhetően – még a festett, csak a Mithras-kultuszhoz kapcsolható TRA(n)SITO(!) – az „Istenség Áthaladásának” szóló – ajánló felirat is megőrződött. További fontos lelet még egy fríg sapkás alakokat ábrázoló ólomvotív (fogadalmi ajándék), egy nagy patás háziállat koponyája az alatta elhelyezett háromlyukú mécsessel, valamint egy kőtál töredéke. A szentély falát egykor díszítő falfestmény leomlott darabjainak összeillesztése során egy fríg sapkát viselő férfi portréja rajzolódott ki, aki talán maga Mithras lehetett. A Mithras-vallás ízig-vérig római kultusznak tekinthető, amely azonban sajátságos ikonográfiai programját perzsa és görög képi előzmények felhasználásával alakította ki a Kr. u. 1. századi Kis-Ázsiában. Így magyarázható Mithras és két fáklyahordozójának jellegzetes sapkamotívuma és keleties viselete.
Bár Aquincum tágabb környezetében több Mithras-szentélyt is feltártak már, az egykori katonaváros területén ez az első ilyen maradvány. Mithras tisztelete egyébként éppen a katonák körében volt igen népszerű, s a misztériumkultuszok sorában azok közé tartozott, amelyekből különösen sokat merített a kereszténység.
Az ásatásvezető régészek: Milbich Tamás és Budai Balogh Tibor
A falmaradványok a kiemelést követően mintegy másfél évre egy állagmegóvásra alkalmas raktárba kerülnek. A bemutatásukra parkosított környezetben kerül majd sor. A ritka római kori emlék nem csak a lakóparkban élők számára lesz elérhető, hanem mivel szabadon látogatható lesz, bekapcsolják a város kulturális vérkeringésébe is.
