H(alózni), azaz enni A(lapvető) S(zükséglet) – állítja az Aquincumi Múzeum 2022. július 28-án nyílt gasztrotörténeti kiállítása. A régészeti kutatásokra épülő interaktív tárlat három korszak, az őskor, a római és a népvándorlás kor konyhájába, tűzhelye köré vezet, ezúttal só és bors helyett humort és történetmesélést választva fűszerként.
Az évek óta divatos paleolit diéta népszerűsége mentén már jó ideje foglalkoztat a kérdés: Mennyire nevezhető ez az újkeletű étrend paleolitnak? Mit tudunk valójában az őskori ember táplálkozásáról? Lehet ezekre az ismeretekre életmódváltást építeni?
Valószínűleg nem vagyok egyedül a dilemmáimmal, hiszen az Aquincumi Múzeum gasztrotörténeti kiállításának első tablója pont a paleolit étrend követőinek ad iróniába hajló tanácsokat. Gyorsan kiderül, még némi régészeti tapasztalat birtokában sem egyszerű vállalkozás ennek a diétának hódolni, hiszen kell hozzá „minden, ami ehető”, az elkészítés ideje „2,6 millió és 12 ezer év között ingadozhat” és bizony csak igazi túlélők képesek végig haladni a megvalósításhoz szükséges, rendkívül életveszélyes 5 lépésen.
Az óbudai romkert árnyas fái között fehérlő régi épületben megtekinthető időszaki kiállítás természetesen nem azzal a céllal nyílt, hogy dietetikai kérdésekben állást foglaljon, azonban mi látogatók mankót kapunk a tisztánlátáshoz. A kis alapterületen megrendezett kiállítás nem törekszik teljességre, nem kíván térbe álmodott táplálkozástörténeti lexikonná válni, hanem inkább arra vállalkozik, hogy egy-egy tárgyon, tárgycsoporton, forráson keresztül könnyednek tűnő, „asztali” történeteket meséljen el. Az élelemtermelés kezdetétől, a tejtermékeken és az újkőkor ínségeledelein, a bronzkor lakomáin, a vaskor konyhaművészeti újdonságain át a rómaiak, a hunok és az avarok fazekába is beleszagolhatunk. Megismerhetjük azokat az állomásokat, amelyeken keresztül a római kultúra eljutott a mediterrán triász (gabona, olíva, szőlő) által meghatározott étrendjüktől a fürjnyelvpástétomig és a színes orgiákig. Kiderül, hogy a kezdetben a halételektől idegenkedő rómaiak, hogy váltak halőrültekké, és mi volt a véleményük a tejivásról. A kiállítás terében pedig ízelítőt kaphatunk a szarmaták, a hunok és az avarok táplálkozási kultúrájából, azaz kiderül, hogy a népvándorlás korának főszereplőinek konyhájáról, étkezőasztaláról egyáltalán mit tudhatunk.
A kiállítás szűk bejárata akár gyomorszájként is felfogható, amelyben görcs nélkül megemészthetjük a történelem ránk hagyott ízletes falatkáit. Hogy minden egyes tudásmorzsa hasznosuljon szervezetünkben, ezúttal olyan „emésztő enzimek” sietnek a segítségünkre, mint az interaktivitás, a kipróbálható műtárgyrekonstrukciók, tárgymásolatok, térképek, humoros szövegek, illusztrációk, idézetek, installációk, vagy épp a humor.
Az Aquincumi Múzeumban már hagyománynak mondható, hogy a régészeti kutatások eredményeit olyan kérdések mentén mutatják be, amelyek a jelenkor emberét is foglalkoztatják. 1999-ben a múzeum már nagy sikerrel rendezett táplálkozástörténeti kiállítást Culinaria Romana – Az antik Róma gasztronómiája Aquincumban, amely az idevágó addigi kutatási eredményeket összegezte. Az azóta eltelt negyedévszád ásatásai, kutatásai számos újdonságot tártak fel, nemcsak Pannonia időszakából (például a háztartási régészet gyorsan fejlődő módszertanával), amely a kiállítás létrehozását is inspirálta. A Wellness az Ókorban – Fürdőkultúra Aquincumban, Titkos utakon – Sötét varázslatok Aquincumban, Minden út (Rómába) Aquincumba vezet, Stop.Shop - Műhelyek és boltok a római kori Aquincumban tárlatok jókedvű és felszabadult hagyományait követve a kurátorok most sem hagyták a kiállítás szöveges és vizuális elemei között hánykolódni a látogatót, hanem például elkészítettek a vitrinben látható vaskori őrlőkő alapján egy olyan kézimalmot, amelyben a polcokon látható gabonát mi is megőrölhetjük. Hazavihetjük egy kőkorszaki buci vagy a 10. századi ősgulyás receptjét, illetlenül kukucskálhatunk, kisajtókat nyitogathatunk, pakolgathatunk, tapogathatunk.
A kiállítás ugyanakkor a táplálkozáshoz kapcsolódó tabukat sem kerüli meg: a látogató az emésztés végpontjairól is kap képet, akár az illemhelyekről, akár a szellentés illemtanáról is hallhatunk. A kiállítás szövegei hasonlóan segítik a látogatót az elmélyedésben, frappáns humoruk hatására számos gondolat bevésődik az emlékezetbe. A kurátori fókusz folyamatosan változik, hol a múzeum gyűjteményeinek tárgyai, hol az ásatások, hol művészeti alkotások, máshol történeti források, korabeli leírások lépnek előtérbe, felvonultatva azokat az alapokat, amelyre egy-egy korszak kutatója építi elképzeléseit.
Egy biztos, aki végig nézi a különböző korszakokon átívelő kiállítást, megérti azokat a lehetőségeket, környezeti és egyéb tényezőket, amelyek az őskor, az ókor és már a középkor felé mutató népvándorlás különböző korszakainak, népcsoportjainak életmódját, gasztronómiai kultúráját alakították, és módjával fog kipróbálni régészeti korról elnevezett, ám a 21. század városi létformáinak kritikájára épülő diétát.
A H.A.S. Háromfogásos gyomortörténelem című kiállítás 2023. december 31-ig tekinthető meg.
Főkurátor: Vukics Adrienn, a BTM Aquincumi Múzeum régésze
Kurátorok: Kisjuhász Viktória, a BTM Aquincumi Múzeum régésze, Olgyay János, a BTM Aquincumi Múzeum régésze, Mészáros Boglárka, a BTM Aquincumi Múzeum régésze
