A karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódóan Jézus születése az egyik leggyakrabban ábrázolt jelenet a keresztény művészetben, így az idők során újabb és újabb motívumokkal gazdagodott. Az elsődleges írott forrás a Biblia és az apokrifek, azonban az előbbi meglehetősen szűkszavúan tárgyalja Jézus gyermekségének történetét.
Lukács evangéliuma írja le a legrészletesebben, bár magáról a születésről mindössze két mondat szól:
„Ott-tartózkodásuk ideje alatt elérkezett a szülés ideje. Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta, és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson.” (Lukács 2,6–7)
Karácsony a művészetben
Előadó: ifj. Gyergyádesz László Móra Ferenc-díjas művészettörténész, a Kecskeméti Katona József Múzeum Képzőművészeti osztályvezető
2024. december 11. (szerda) 16:30
Cifrapalota, Pávás terem (Kecskemét, Rákóczi út 1.)
Ikonográfiai szempontból a számunkra legérdekesebb feldolgozások a késő középkori Alpokon-túli festészet részeiként keletkeztek (pl. Robert Campin, Hugo van der Goes, Gerard David, Matthias Grünewald), éppen ezért elsősorban e korszak és terület alkotásaira fogunk koncentrálni.
Az Assisi Szent Ferenc utáni évszázadokban a teológiai, dogmatikai jelleg helyett a hangsúly egyre inkább az átélhetőségre került, a devotio moderna, az új típusú vallásosság igényeinek megfelelően a téma misztikus megközelítése, érzelmekben gazdag ábrázolása formálta az alkotásokat.
Rogier van der Weyden: Jézus születése a mirafloresi Mária-oltárról, 1430-as évek
Nem meglepő tehát, hogy a Születés-képek talán legismertebb változatát is a spirituális misztika egyik legfontosabb szerzőjének, Svédországi Szent Brigittának a látomása inspirálta: „… hirtelen, egyetlen pillanat alatt hozta világra fiát, akiből elmondhatatlan fényesség áradt, ami a Naphoz sem hasonlítható, nemhogy a gyertyához, amivel József világított. Az isteni fény teljességgel elnyomta a gyertyavilágot. […] Azonnal megláttam a dicső gyermeket, aki ruhátlanul és fénylően ott feküdt a földön. Teste teljesen makulátlan volt. Hallottam az angyalok bájos énekét is. Amikor a Szűz érezte, hogy már megszületett a gyermek, lehajtotta fejét, imára kulcsolta kezét és nagy áhítattal imádta fiát.”
