A zalaegerszegi Göcseji Múzeum jelenleg felújítás alatt áll, s az újratervezés, a jövőbeni kiállítások alakítgatása mellett van idő egy kis nosztalgiázásra is. Évekkel ezelőtt, 2012-ben kezdtük el kialakítani az épületben a látványtárakat, közöttük egy mindenki által kedvelt teret, a játéktárat. Az évtizedek alatt sok érdekes gyermekjáték gyűlt össze, így külön egységként is bemutathatók voltak. A színes szekrényekbe helyezett gyűjtemény kedves helyszíne volt akár a múzeumok éjszakájának, de számos múzeumpedagógiai foglalkozásnak is. Azonban az új, a kor követelményeinek megfelelő belső térbe ebben a formában már nem kerülhet vissza az összeállítás, a játékokat gyűjteménykezelő kolléganőnk egyelőre elhelyezte a raktárunkban.
A gyermekkor relikviái között találhatók apró kerámiák, bútorok, babák, szélforgók, a munkára szoktatás eszközeiként készített kisméretű szerszámok. A játékok sok esetben másai vagy stilizált megjelenései a felnőtt tárgyaknak. A kártya- és társasjátékok a szórakozás mellett a tudás bővítését is szolgálták. Míg a lányok a babákkal és apró teás- és edénykészlettel foglalkoztak, mackókat öleltek, a fiúkat inkább a vonat, a felhúzható autók ás bádogló érdekelte. Az igazi szenzációt mégis a bábparaván a sok színes figurával jelentette, amikor a gyerekek képzeletük segítségével a mesék világában találhatták magukat. Sok régi játékot azonban csak a fotográfiákon és képeslapokon keresztül ismerhetünk meg, s ebben nagy segítségünkre vannak a múzeumbarát közönségünk tagjai. Boldogan fogadjuk az önzetlen felajánlásaikat, a kincset érő korabeli játékokat.
Nemrég Kovácsné Csonkás Erika Veronika pedagógus, amatőr fotográfus jelentkezett egy gyermekkort felidéző nagyszerű tárggyal. A pandémiás időszaknak akad némi pozitív hozadéka is, több ideje felszabadult a tanárnőnek, így számos alkalommal járt a Zala megyei pusztaszentlászlói nagyszülői háznál. A padláson talált néhány régi játékot, többek között egy kis babakocsit, ami az akkori 1950-60-as években használt valódi tárgy kicsinyített mása. A színes fotón a játékszer, míg a korabeli fekete-fehér fotográfián Csonkás Erika Veronika látható az igazi babakocsiban 1955-56 körül, háttérben a nagyszülők háza sejlik fel. A babakocsit nem tartották meg, hanem továbbadták, ahogy az lenni szokott a babakelengyékkel és a kisdedholmikkal. Akár baráti körben, akár családban maradt az elajándékozott tárgy, mindenki boldog volt a megörökölt kellékekkel.
A játékok végigkísérik egész életünket. Néhány csak emlékeinkben marad meg, esetleg régi családi fotográfia őrzi a formáját. A kedvenceket becsomagolva, dobozba zárva eltesszük, bízva abban, hogy majd egyszer gyerekeink és unokánk mindennapjait is megszínesítik. Ha pedig a sors úgy hozza, néhány múzeum örömmel fogadja a korabeli játékszereket, hiszen ki tudja, mikor kerül sor egy mackókiállításra, esetleg advent idején egy játékmustrára. A történeti gyűjteményekben pedig igazi unikum a korabeli játékszer, hiszen a múlt értékeinek az összegyűjtése, megőrzése, rendszerezése egyik fő feladata a közgyűjteményi intézményeknek.
