Gyermekkoromban volt egy visszatérő álmom, amelyben rátaláltam egy varázslatos, varázsszóra nyíló, játékokkal teli, rejtett barlangra. A csillogó, színes játékok csilingeltek, táncoltak, zenéltek. Nemcsak babák és mackók, hanem mozgó, tülkölő vonatok, autók, hinták is voltak itt, mint a Vidám Parkban. Mind engem hívogattak, csábítottak játszani!
Az Óbudai Múzeumban az emeleten ennek az álombeli helynek takarékos és tisztelettudó változatát tekinthetjük meg a Játék a városban kiállításon. A túl sok fény és hang nemcsak fölöslegesen drága, de megzavarhat gyereket, felnőttet egyaránt, a játékok érintése pedig a egészségünk érdekében nem megengedhető.
Akik eddig csak úgy, spontán, az érzelmeikre hagyatkozva választották ki ismerőseiknek, családtagjaiknak, vagy akár saját maguknak a játékokat, most itt, ezen a kiállításon felfedezhetik a főként XX. század első feléből ismert és tematikusan rendezett játékok eredét és történetét, esetenként a játék gyermekek fejlődésére gyakorolt hatását is.
A kiállítási teremben balra és jobbra is indulhatunk, figyelhetjük a felfestett jelzéseket, de figyelmen kívül is hagyhatjuk azokat. Először kisautókat látunk és játékvasutat. Sem előbbi, sem utóbbi nem mozog, nem sípol, nem villog, így nyugodtan megtekinthetjük azokat alaposan, minden oldalról és részletében.
Látunk még itt építőkockákat, majd hátrébb konstrukciós és műanyag építőjátékokat is asztalokon vagy polcokon az üveglapok mögött. Megismerhetjük a német babagyárak termékeit, azok rövid történetét, a világhíres Armand Marseille babákat, az öltöztethető papírbabákat, de fababákat, porcelán babákat és babaházakat is. Társasjátékok is feltűnnek, és a diafilm is, olvashatunk a laterna magicáról, és a felnőtteket érdekelhetik a régi magyar és az államosítás utáni játékkereskedések és a műanyag megjelenése a babagyárakban.
Belépéskor éppen csak alig, a terem végéből hallható híradó részlet a magyar játékok gyermeki fogadtatásáról tudósít, ennek közelében pedig egy igazi biciklit rögzítettek a padlóhoz úgy, hogy rá lehet ülni és hajtani a kerekeit a levegőben. Az eléje állított képernyőn ekkor régi óbudai utcarészleteket mutatnak egy filmben a kerékpározás sebességének megfelelően. Úgy érezzük, mintha az óbudai lakótelepi utcákon bicikliznénk nagymamáink korában, 60 évvel ezelőtt.
A szigorú egészségügyi előírások a terem végéhez kapcsolódó kisteremben engedik csak meg, hogy valódi interaktív foglalkozások keretében a mai gyerekek is megtapasztalhassák, milyen Aladdin játékkal teli barlangjában megépíteni, kipróbálni a játékokat.
Itt tudnak tapasztalatot szerezni arról, hogy lehetünk ugyan ideig-óráig királyok, mozdonyvezetők, építészek, de ezen idő alatt is az életben vannak olyan szemmel nem látható veszélyek, amelyek ellen csak úgy védekezhetünk, ha kezet mosunk és még azután sem nyúlunk sem a szánkba, sem a szemünkbe! Így is felépülhet egy vár, vagy autó, megvigasztalhatunk egy babát vagy mackót, összedolgozhatunk a másik tűzoltóval vagy mérnökkel. A kisebb növésű óvodások is szemügyre vehetik a kiállított tárgyakat, ha a némely helyen odakészített kis falépcsők mellé odaállnak a kísérőik az esetleges balesetek megelőzése érdekében.
A kiállításhoz most készítenek új múzeumpedagógiai foglalkozásokat, ennek kapcsán érdemes lesz ide akár többször visszatérni óvodás csoportokkal, de jó szívvel ajánlom a kiállítást minden kisgyerekes szülőnek, nagyszülőnek is. Az óvodás csoportok keressék tehát a múzeumpedagógust, ha a kapcsolódó foglalkozások is érdeklik őket!
A szerző a Múzeumpedagógiai szaktanácsadó Szakirányú továbbképzés (ELTE PPK) hallgatójaként készítette a cikket.
Hasonló cikkek itt érhetők el!!!
A felhasznált fotók a szerző saját felvételei.
