A visegrádi Alsóvár, közismertebb nevén Salamon-torony békés királytalálkozónak ad otthont a 2024-es esztendőben. Bár a köznyelv – tévesen – Salamon király (1063-1074) raboskodásához köti a 13. században épült lakótornyot, a király és édesapja „csak most” költöztek a falak közé.
A Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeuma izgalmas kiállítás megnyitókkal zárta a 2023-as esztendőt.
December 16-án a hideg szél és a nyirkos várfalak sem szegték kedvét azoknak a lelkes vendégeknek, akik ellátogattak a Salamon-toronyban megrendezett András és Salamon – Visegrád első királyai címet viselő időszaki tárlat megnyitójára. Az eseményt hagyományőrző egyesületek tették színesebbé, hiszen korabeli ruháikban, korhű felszereléseikkel mintha csak megelevenedtek volna a torony egykori lakói, a régi korok szereplői. Nagy Gergely fidulán[1] teremtette meg a középkori hangulatot, majd Buzás Gergely múzeumigazgató beszédében méltatta Visegrád sok évszázados történelmét.
Azt a tényt is kiemelte, hogy mielőtt I. Anjou Károly 1323-ban Visegrádra helyezte székhelyét - így királyi székhellyé emelve a települést -, már az azt megelőző századokban is kiemelkedően fontos szerepet játszott a térség, hiszen a Sibrik-dombon álló ispánsági vár a medium regni[2] területén, ha nem is székhelyként, de szálláshelyként szolgált többek között Salamon király számára is.
Fotó: Kiss Cserne Anna
A Salamon-torony
Aki járt már a Dunakanyarban, esetleg volt olyan szerencsés, hogy hajóról szemlélhette a fenséges tájat, biztosan elámult – sok egyéb más mellett – a visegrádi váregyüttes látványától. A várhegy tetejét uraló Fellegvár, a völgyzáró fal megmaradt íve és falai, a Salamon-torony sokak által jól ismert alakja, a királyi palota erdő lábánál megbúvó falai garantálják, hogy a történelem szele itt biztosan megérint bennünket.
A Salamon-torony, vagyis hivatalos nevén a visegrádi alsóvár közismert elnevezését a népnyelvnek köszönheti. Az itt élő emberek körében ismert volt Salamon király raboskodása, az is hogy várban, toronyban őriztette őt unokatestvére László. A történet a 11. századba repít vissza minket, a visegrádi Sibrik-dombra, ahol már a rómaiak is erődítést építettek, majd az államalapítás idején – átépítésekkel - ispánsági várként szolgált. Ahogy teltek az évszázadok és generációk váltották egymást, maga a történet megmaradt a nép körében és ehhez remekül illeszkedtek az alsóvárromosan is égbe törő falai. Így ragadt rá a IV. Béla király által, a tatárdúlás után építtetett toronyra a Salamon-torony elnevezés és marad ez így már az utókornak is.
Kiállítás a falakon belül
A teremben elhelyezett tárlókban Visegrád 11. századi történelméhez kötődőenkőfaragványokat, freskótöredékeket, kardokat, kerámiákat, egyházi személyek feltárt sírjaiból előkerült kelyhet, paténát[3] és egy különlegességnek számító vezeklőöv töredéket is találhatunk. Az informatív tablókon kívül épület makettek színesítik a tárlatot.
A terem szürkeségét élénken töri meg kettő falikárpit, színük, mozgalmas alakjaikszinte vonzzák a tekintetet. Az egyiken I. András, míg a másikon Salamon király életútját követhetjük nyomon, mintha csak egy középkori képregényt nézegetnénk.
Fotó: Kiss Cserne Anna
Történelmi olvasmányainkból ismerős lehet, hogy a várfalak hidegségét, ridegségét nagyméretű kárpitokkal próbálták ellensúlyozni a tehetősebbek. A középkorban ezek a színes, drága textíliák a házigazdák vagyoni helyzetéről is árulkodtak. A Salamon-toronybéli kárpitok hangulatukban megidézik azt ahíres textíliát, ami a 11. században Dél-Angliában készült, színes képekkel gazdagon hímzett, és amit most Bayeux-i kárpitként ismerünk.
Apák, fiúk, lányok, asszonyok
Az államalapítást követő zűrzavaros időszakban sem volt egyszerű magyar földön uralkodni. Belviszályok, testvérharcok, a keresztény vallás megszilárdítására tett erőfeszítések, a régi hit védelmében zsarátnokként izzó pogány lázadások, számtalan szövetség és ütközet mind-mind megoldandó feladatot jelentettek királyainknak. A képeket nézegetve és a teremben sétálva életre kel előttünk a 11. század. Két király, ráadásul apa és fia kalandos történetével ismerkedhetünk meg a tablók segítségével.
András apjuk, Vazul megvakítását követően testvéreivel menekülni kényszerült az országból. Csehországon, Lengyelországon keresztül egészen keletre. Kijevben feleségül vette Bölcs Jaroszláv és Ingegerd svéd hercegnő lányát, Anasztáziát. Az Orseolo Péter ellen szövetkezők hazahívták, majd Andrást (1046-1060) 1046-ban királlyá koronázták, miután végleg leszámolt riválisával. Levente testvérük halálát követően András visszahívta Lengyelországból másik testvérüket, Bélát, majd felosztották területeiket, András pedig várak, monostorok építésébe kezdett, folytatta a keresztény magyar állam megszilárdítását.
Andrásnak és Anasztáziának két fia született, Salamon (1063-1074) és Dávid. A IV. Henrikkel kötött békeszerződés megpecsételéseként eljegyezték egymással Henrik húgát, Juditot és a még gyermekként magyar királlyá koronázott Salamont. András testvérének, Bélának nem tetszett az utódlás ilyen irányú fordulata, így sereget toborzott és lengyel rokonai segítséggel győzelmet aratott, András belehalt sérüléseibe. Az özvegy királyné gyermekeivel IV. Henrik udvarába menekült.
Bélát (1060-1063) Székesfehérvárott 1060-ban királlyá koronázták, de csak pár év adatott az uralkodásra, a krónikások leírása szerint összedőlt a trónszéke és belehalt sérüléseibe. Fiai Géza (1074-1077), László (1077-1095) és Lampert Lengyelországba menekültek. Salamon visszahívta a hercegeket, majd egy békés időszak köszöntött az országra. Az ország védelmében született szövetség azonban nem tartott örökké, László nyíltan szembefordult Salamonnal, majd Gézával szövetkezve Mogyoródnál legyőzték a királyt, Salamon menekülni kényszerült. Géza királlyá koronáztatta magát.
Az ellenségeskedés azonban nem ért véget az unokatestvérek között. Géza halála után László foglalta el a trónt. IV. Henrik közbenjárásával látszólagos egyezséget kötött Salamonnal, de a császár távozását követően ezt megszegte és Visegrádon fogságba vetette. István király szentté avatása idején, 1083-ban engedte csak szabadon, engedve a közfelháborodásnak. Salamon német földre távozott, még próbálta visszaszerezni hatalmát, de már nem talált szövetségesekre. Ezt követően a besenyőkkel szövetkezett. A krónikások leírása szerint Pólában, a Szent Mihály kolostor csendességében, szentség hírében halt meg.
András és Salamon, apa és fia kalandokkal teli, cseppet sem hétköznapi életébe nyerhetünk betekintést, ha ellátogatunk Visegrádra.
Látogatás csak májustól!
Az izgalmas új kiállítás a nagyközönség számára is megtekinthető 2024. május elsejétől, mikor a jó idő beálltával a Salamon-torony újra megnyitja kapuit. A tárlat múzeumi belépővel látogatható. A belépő megvásárlásával a Salamon-torony többi kiállítása is megtekinthető. Jegyárakról és a torony nyitvatartásáról a MNM Mátyás Király Múzeum honlapján, vagy közvetlenül ezen a linken tájékozódhatnak.
A program a „Királyi Visegrád – kiállítás és rendezvény program a 700 éves visegrádi királyi székhely emlékére” című pályázat keretein belül a Miniszterelnökség Lechner Tudásközpont Nonprofit Kft. támogatásával valósult meg.
A kiállításmegnyitót kísérő történelmi hagyományőrző program résztvevői voltak:
S.A.G.A. Európai Harcművészetek Iskolája Egyesület
Officina Monasterii – Farkasok Íjász Egyesület
Mathias Rex - Mátyás Király Történelmi Hagyományőrző Egyesület
MareTemporis Történelmi Hagyományokért Alapítvány
Alba Societas Kulturális Hagyományőrző Egyesület
A kárpitok a Digitális Legendárium Munkacsoport és a Pazirik Informatikai Kft. jóvoltából jöttek létre.
Jegyzetek
[1] A középkorban elterjedt, vonós hangszer
[2] Az ország közepe (latin)
[3] A katolikus liturgiában használatos kisméretű, kerek, középen bemélyedő tányér, melyen az ostya pihen a szentmise alatt
A szerző a Múzeumpedagógiai szaktanácsadó Szakirányú továbbképzés (ELTE PPK) hallgatójaként készítette a cikket.
Hasonló cikkek itt érhetők el!!!
Borítóképet készítette: Buzás Gergely
