A XVI. Táblaképfestészeti Biennálé idején 2016-ban a Reök-ben- az előző tárlat függesztő rendszere a következő képanyagra várt az akkori ideiglenes foglalkoztató teremben, ebből adódott az ötletem, hogy az alkotó-foglalkozás rajzait a gyerekek is tegyék ki, így most „kiállító művészekké” válhatnak. Érzelmi, tapasztalati motivációt szerettem volna teremteni egy későbbi, saját kiállítás megrendezésére egy Galériában. Lásd: nyitókép.
A kiállítás feldolgozását ösztönző feladataim sosem másolatok „gyártására” adtak késztetést, hanem a mű tartalmi vonatkozásainak személyes boncolgatására. Ha a műalkotás mégis szerepel a rajzon, akkor az kizárólag idézetként, a további asszociáció nélkülözhetetlen bázisaként jelenik meg. A másik, mindig visszatérő rajztípus, a tárlatenteriőrt ábrázoló rajzok típusa, amely a művek egymás mellé rendezettségének viszonyáról, tetszéséről és esztétikai mibenlétéről árulkodik.
A kiállítótermi munka során sokszor utaltam a kiállításrendezés érzékenységet, szakértelmet igénylő fontosságára. Minden tárlaton felhívtam a figyelmet arra, hogy a termek egyes műveinek megtekintése után érdemes megállni, és a látóterünkbe kerülő, egy terembe rendezett műveket, majd továbbhaladva a többi termet is az alkotásokkal együtt tekintetünkkel felölelni. A látványra felfűzött műkapcsolatok szín- és formaharmóniáját, a termek átkötését, impresszióját egyszerűen csak csodálni lehet! Minden csoportnak javasoltam, hogy vizsgáljuk meg különböző nézetekből, hogy az egy terembe kerülő művek miként erősítik egymást, miközben szüntelen önálló létezésük szemlélésére is hívnak bennünket.
Kiállítás enteriőr gyerekszemmel
Szín-Forma-Tér - Geometrikus kiállítás, 2016. Haraszty István szobrászművész posztamensre helyezett, kinetikus alkotásainak struktúrája, látványa és az alkotáshoz kapcsolódó világítás fényjátékának, ámulatba ejtő összhatásának megörökítésén dolgozott a 10 éves fiú.
Példaadás unatkozóknak
Ardey Edina festőművész Unatkozó lányok (2014) c. képe a XVI. Táblaképfestészeti Biennálén, 2016-ban. A festmény három unatkozó szereplőjét látva, azonnal felvetődött bennem, hogy szinte élő szituációt kerekítek a tartalomból. Segíteni fogunk a lányoknak abban, hogy a céltalanságra megoldást találjanak, ezzel kifejezésre jut, hogy a résztvevők mivel foglalkoznak iskolán kívül. A gyerekek kérésemre lerajzolták, ők hogyan töltik kevés szabadidejüket.
Az alkotó-foglalkozás után mindegyik csoporttal visszamentünk a kiállító terembe, és provokatívan, a festményen szereplő, unatkozó lányok elé tartva a rajzokat, megmutattuk, miképpen lehet hasznosan, értelmesen, jó hangulatban eltölteni a szabadidőt, egyedül és barátokkal együtt.
Film a kikapcsolt TV-ben
László Dániel festőművész Kikapcsolt TV c. sorozatának egyik festménye / Mandulavirágzás, 2015.
A foglalkoztatóban egyik nap, pár órán át, egy másik programról, ideig-óráig ott maradt egy TV készülék. Különböző életkorú csoportok érkeztek aznap. Technikai hiba lett volna nem észrevenni a kínálkozó alkalmat, hogy ne ezen keresztül illusztráljam László Dániel Kikapcsolt TV c. alkotásainak szituációját. Személyes, vizuális választ vártam az alkotásokból áradó, kézenfekvő kérdésre: Mi tükröződik a kikapcsolt TV-ben otthon, nálatok?
A művész által felvetett problematikát középiskolások is feldolgozták. Beláthatjuk, hogy otthonunk, családi életünk észrevétlen és reálisan tükröződik a képernyő felületén. A mi életünk filmje van éppen adásban, mely egyszeri és megismételhetetlen. Az időre, a családtagok kapcsolatára, értékes pillanatainkra vagy elgondolkodtató, megoldandó kapcsolati problémáinkra vetíthet rá a kikapcsolt TV képernyője.
Egyéniségek
Dobó Bianka grafikusművész alkotóprogramja a város és az ember viszonyának művészi érzékelésére épül. Képeiről való beszélgetés után következett az alkotó-foglalkozás, amelyen a gyerekek magukra vetítve juttatták kifejezésre gondolataikat a nagyváros és az ember, a tömeg - egyén, az ember és a városi környezet viszonyáról. A rajzot egy 8. osztályos lány készítette, sőt szöveggel is nyomatékosította mondandóját: „Nem vagyok Budapestre való. Kitűnök innen. Mások nem veszik észre, de én nagyon érzem a különbséget”. A műalkotás értelmi-érzelmi feldolgozásából önreflexióként új mű született.
Szintén Dobó Bianka grafikusművész problematikája kerül előtérbe ezen a rajzon. A nagyváros vizuális dömpingje egy 12 éves szemében.
Kíváncsiság. Milyen lehet térben?
Benes József festőművész kiállítása, 2011. A művész jellegzetes figurájának arányait megtartva élő, színekkel teli, térbeli játékot tervezett Nádudvari- Sipos Péter és Koszta Dóra.
Ale Ildikó festőművész, múzeumpedagógus, Reök - külső munkatárs
