Ugrás a Napkorongig!

Tervezés és váratlan szituáció a műalkotás motivációs erejének tükrében

Ale Ildikó
2018-09-04 07:00

A Regionális Összművészeti Központ (Reök) képzőművészeti kiállítás struktúrája széles skálán kínál tartalmi, technikai, műfaji ismereteket, képzettársításokat a látogatók számára az intézmény megalakulása óta, tizenegy éve. A Reök múzeumpedagógiai foglakozásain egyetemi hallgatók, közép - és általános iskolás tanulók, óvódások vesznek részt rendszeresen jelentős létszámmal. A csoportszervezés is fontos része galéria tevékenységemnek. Kitartó munkával, komoly kapcsolati hálót építettem fel a szegedi oktatási intézményekkel, így az oktatók folyamatos érdeklődése jelentős foglalkozás-látogatószámot eredményezett a 9 éves szakmai munkásságom alatt. Praktikus szempontból, az E-mail jelentkezésék után, a foglalkozások igénybevételéről még részletes igazolás is történt a csoportvezetők aláírásával, ezért a regisztrációs lapok segítségével folyamatosan követhető minden érkező csoport látogatása napról napra, hétről hétre, így közel 28.000 résztvevő szervezése és 1370 művészetpedagógiai alkalom, - benne évente több felnőtt csoport tárlatvezetés megtartása -, kapcsolódik művészetközvetítő galéria-munkámhoz.

A művészetközvetítő munka fenntarthatóságát innovatív módszerek, kreatív feladatok alkalmazásával, hivatástudattal, és a művek élményszerű megismertetésével biztosítom.

 

A kiállítótéri interaktív munka után az alkotásokból merített, a mű esszenciájára utaló,  személyes meglátásokat felszínre hozó kérdéseimre rövid, rajzos foglalkozás során adnak vizuális választ a gyerekek. Tehát az egyéni gondolatok gyors kiaknázása az elsődleges cél, így az elkészült munkák mindig frissek, céltudatosak és hangsúlyozzák a téma lényegre törő, szubjektív megértését. A kortárs művek esetében ez az egyetlen út, hogy a későbbiekben is bátran, merészen közeledjenek a művekhez. Vizuális és környezetkultúra tanárként tudom, a rajzos feladatokkal kapcsolatos ötletek, ok-okozat viszonyok, és azok értékelése is kézenfekvően szakmai tapasztalatot, hozzáértést kíván.

 

A másik foglalkozásforma, a Reök Gyerök Kör múzeumpedagógiai foglalkozás, mely egyéni érdeklődők számára biztosít elmélyülést a kiállításokon, havonta, szombati napokon várja az érdeklődőket. Az utóbbi fél évben már célorientált Reök Gyerök Kör Családi Napok megrendezése került előtérbe több kiállítás esetében. Mind a szervezetten, mind az egyénileg érkezők számára megismételhetetlen és szuggesztív találkozásként vezetem elő azt a helyzetet, amikor teret adok a művész és a befogadó közt létrejövő párbeszédnek.

 

Összefoglalómban, nyolc évet átívelő esettanulmányaimból merítve, konkrét példákkal illusztrálom a motiváció, a téradás és szituációba helyezés alkalmazásának pedagógiai hozadékát, több korosztályra vonatkoztatva.

 

 

Rácz Jázmin Klaus Staech grafikusművész, Zum Welttierschutztag c. művével

 

Keresztmetszet - Szabadítsuk ki a nyuszit!

 

Krakkó és Bécs után Szegeden is látható volt a Keresztmetszet a Nemzetközi Grafikai Triennálé anyagából c. tárlat 2010 nyarán. Klaus Staech német grafikusművész Dürer nyúl- Az állatvédelem világnapjára c. alkotásának motivációs ereje kapcsán a gyermekben váratlanul elinduló, napokon át érlelődő, majd az általa készített, rajzban kiteljesedő érzelmi folyamat tör utat magának, amely - őt idézve - a „Börtönből a Napkorongig” vezetett. A mű erősen fojtogató, heves, dühös érzelmeket váltott ki az első Reök Gyerök Kör résztvevőiből. A mesékben és a valóságban kedves, barátságos, puha nyuszi most bezárva, szabadságától megfosztva, tehetetlenül kínlódik ember alkotta börtönében. A látvány sokkoló, a nyúl iránti részvétérzéstől átitatva majdhogynem felfoghatatlan volt számukra. A négy napon át, délelőttönként zajló foglalkozásokon sokszor rápillantottunk erre a grafikai alkotásra. Az állatok szabadon tartására utaló provokatív műről természetesen dialógust indítottam. A bejáratnál lévő, elhelyezéséből adódóan is kikerülhetetlen alkotás folyamatosan jelen volt latens problematikaként. Az utolsó napon, úgymond a „húr elszakadt”, ugyanis az egyik óvodás kislány, Jázmin, azzal a javaslattal állt elő, hogy valamit tennünk kell: szabadítsuk ki a nyuszit, aki olyan boldog a hirtelen jött, váratlan szabadulástól, hogy a Napkorongig ugrik örömében. A javaslat hamarosan két rajzban kulminálódott: létrejött a fiktív szabadítás öröme, a kép és a valóság érzete összemosódott.

A valóságból táplálkozó művészi problémafelvetés és a befogadó közti megoldás keresés szép párhuzama született meg.

                                  

 

Rácz Jázmin (5 éves) Ugrás a Napkorongig c. rajza 2010-ben. (kiállítás részlet)

 

„Az én Anyukám meghalt, angyal lett, fentről vigyáz rám! Szia, Mami!”

 

Művészetpedagógiai munkám egyik rendkívüli eseménye a következő történet.

Évek múltával sem lehet elérzékenyülés nélkül felidézni ezt a jelenetet. 2014 adventi időszakában nyílt meg a „Ha eljön az angyal" című, hazai kortárs művészek alkotásit bemutató tárlat. Az utolsó terem teljes egészében Péreli Zsuzsa képzőművész gobelin alkotásait kínálta a közönségnek. A fonalakból szőtt gondolatüzenetek világában az éppen művészetpedagógiai programon lévő óvodás csoport kérésemre leült a nagyméretű Aequilibrium (Kiegyenlítődés, 2000) című alkotás elé. 

Miközben az angyalokról, a földi és égi dolgok kiegyenlítődéséről, a színek jelentéséről beszélgettünk, az egyik kisfiú hirtelen jelezte, hogy szeretne mondani valamit. Átadtam neki a szót: „Az én Anyukám meghalt, angyal lett, fentről vigyáz rám! Szia, Mami!” – mondta higgadtan, már nyugalommal, miközben kedvesen integetett a gyönyörű, szövött angyalnak. A műalkotás képi ereje és tartalmi magyarázata egyszerre kerítette hatalmába ezt az ötéves kisfiút. Az interpretálás önvallomást, az elfojtott érzelmek feloldását és kivetítését hozta el a gyermeknek. Vajon a család mutathatott már néhány angyalábrázolást?

 

 

Emberi, túlságosan is emberi 

 

Az Emberi, túlságosan is emberi című, Duray Tibor festőművész műveit bemutató tárlat (2017. 01.27.- 03.19. Reök) Gyerekek c.(1941) alkotásának feldolgozása terveim szerint valósult meg, egy múltba vetített, elképzelt, de mégis valóságos diskurzus által. A direkt helyzet nem zavarta a gyerekeket, épp ellenkezőleg, kíváncsivá tette őket, és élvezték a váratlanul jött szerepjátékot. Pontosabban szólva, harmadik osztályosok kérdezték egymást és rögtönözték válaszaikat a számukra tervezett státusban. A festői karakterábrázolás azonnali értelmezése, az empátia és a szociális érzékenység fejlesztésének céljából alkottam meg a feladatot.

Egy időben voltak múltban és jelenben, úgy, hogy a képen látható szereplők hangulatát, helyzetét, vélhető élettörténetét a csoport egyik fele képviselte, a másik csoport tagjai, akik a jelenben voltak, és önmagukat képviselték, a kérdező fél szerepét vállalták fel. A képi kifejezés ereje gyors megfigyeléseket és asszociációkat eredményezett. A gyerekek a párbeszédeken keresztül bizonyságot adtak arról, hogy mennyi mindent tudnak már a világról, az emberi életről. A kérdések zöme a kép szereplőinek bizonytalan életkörülményeire, félelmeikre, kiszolgáltatottságukra vonatkozott. Az önzetlen segítségadás a jelenben lévők elsődleges témafelvetései között szerepelt. A szituációs játék jó alkalom volt az értékrend tudatosítás fejlesztésére és nyomatékosítására, valamint kontraszthelyzetek felismerésének láttatásával utalás történt körülményeink megbecsülésére.

 

4 nap 100 mű

 

A 4 napon át tartó Gyerök Kör résztvevőinek azzal a feladattal álltam elő 2015 júniusában, hogy az utolsó délelőttön rendezzenek egy mini kiállítást a közel 100 művet felvonultató XXXVIII. Nyári Tárlat anyagából. Természetesen csak elméleti rendezésről volt szó, a művek az eredeti helyükön maradtak. A feladat nehézsége éppen abban rejlett, hogy két emeletet magában foglaló, jelentős számú kiállítási anyagból kellett megalkotni a sajátos, egyéni szempontokra támaszkodó kis kiállítást, melynek kiötléséhez vizuális memória, erős koncentráció szükségeltetett. Ez alkalommal a teljes önállóság került előtérbe, mert feltétlenül szerettem volna látni az előző három nap közös kiállítótermi munkájának eredményét. A mini kiállításhoz 4-5, valamilyen közös összetartó erőre épülő válogatást kértem. A teendők közé tartozott még a művekhez tartozó képcímkék tartalmának lejegyzése (mű címe, alkotó neve, technika, méret, keletkezési idő), és a választott művekről még kompozíciós vázlatrajzokra is számítottam. Tollal kértem a rajzokat, ez az eszköz kitörölhetetlen - ezért mindenképp -, megfontolt ábrázolásra késztet, valóban a mű szerkezeti lényegét tárja fel, bemutatja, ki mit lát a műben.

 

 

 

A 12 éves Bíró Ádám munkálkodása komoly képzőművészeti gondolkodásmódot tükrözött, életkorát tekintve kifejezetten érett módon dolgozta ki koncepcióit. Három kiállítás tematikát is rendszerezett az alkotásokból, mely szerint az általa választott művek közös tulajdonsága lehet először is a Szépséges Természet, a másik rendezési lehetőség az anyaghasználat szerinti csoportosítás, úgy, mint hegesztett vas, rozsdamentes lemez. A harmadik egységet pedig plasztikák és festmények közös címére, hasonló tartalmára alapozta, olyanokra, amelyekkel valamilyen téralakítási szándék, épület, ház, menedékszerű formák lényeglátó összeterelése jött létre.

 

 

 

Záró feladatrészként mindenki jegyzetét, vázlatát megtekintettük, előadását meghallgattuk, mert az egyéni összegzés, és a hozzátartozó szereplés egyaránt fontos momentumként szerepelt a galéria–kultúra nevelésre irányuló programban. Az önérvényesítést is maximálisan igénylő kiállítótermi munka nemcsak a következetes indoklásfejlesztést, hanem az önbizalom erősítését is sikeresen szolgálta.

Egy másik projekt: a gyerekeknek a következő négy szempontot adtam Balázs Imre Barna festőművész, Flux LVI. című absztrakt művének feldolgozásához: hatás, érzés, illat, helyszín. Korrekt, világos és nagyon eltérő, szubjektív tartalmú írások születtek.

Már 2-3 év rendszeres múzeumpedagógiai munka során is határozottan megmutatkozott, hogy azok a gyerekek, akik sokszor találkoztak absztrakt művekkel és segítséget is kaptak azok egyfajta objektív megközelítéséhez, a legnagyobb természetességgel kezelik a tárgy-és figurativitás nélküli alkotásokat, bátran hozzárendelve saját világukat is.

 

 

 

Balázs Imre Barna, Flux LVI.

 

 

Egy rendkívül érzékeny, kifinomult szókinccsel rendelkező 14 éves lány, Koszta Kincső írása

A kézzel írott szöveg írott formában: Egy őserdőben vagyunk. Zuhog az eső, és minden színt összemos. Mindenütt különleges növények vesznek körül. A levegőnek nedves föld szaga van. Az állatok mind elbújtak az eső elől. Csönd van, csak az esőcseppek kopogását hallani a hatalmas leveleken. Fázom, körülöttem mindenhol víz. Szeretnék fedezékbe vonulni. Feszült vagyok, szeretnék elmenekülni. A sárgászöldes foltok a képen kicsit olyan hatást keltenek, mintha éppen mozgásban lennének, és a levelek elmosódnának.

 

 

Mandulavirágzás

 

László Dániel festőművész Mandulavirágzás címmel hozta el alkotásait Szegedre (2015.01.30.-03.15., Reök). A művész a figuratív, realista festészet képviselője. Hiperrealista művei olyannyira valósághűek, hogy a több négyzetméteres alkotásai előtt nézelődő résztvevők beleolvadtak a képek látványvilágába. Én, ezekre a meghökkentően hiteles forma-és színtalálkozásokra, kivétel nélkül, minden alkalommal festő-szemmel is rácsodálkoztam. A művész, piacok légkörét idéző műveiben, világosan ábrázolja a mindennapok vásárlási szituációit, a hely tipikus környezetét, szereplőit. Önmagukért beszéltek a művek: adta magát, keltsük életre a piacos képeket, amelyek természetesen tartalmazták a szereplők közti párbeszédet, ezért kértem, hogy a gyerekek játsszák el lépésről lépésre a következőket: nézelődés, köszönés, érdeklődés az áruról, kérdezés, szóba elegyedés, párbeszéd, vásárlási folyamat, fizetés, búcsúzás. Általában gyerekek játszották a felnőtt szerepeket is, ettől néha visszafogottak voltak, azonban egyszer-egyszer oktatójuk is felvállalta a szereplést, ami biztonságot adott számukra. Mindenképp jókedvű, emlékezetes, életszituációkat előhívó, vagy éppen azokat megalapozó szerepjátékok valósultak meg, így a festmény jóvoltából-létrejött a tapasztalat valósága.

 

 

Piaci párbeszéd az eladó és a vevők között, László Dániel festménye előtt

 

 

Szín Forma Tér – Geometrikus kiállítás

 

A Szín Forma Tér – Geometrikus kiállítás c. fantáziadús, reprezentatív alkotásokból álló, kollektív kiállítás 2016. március 25. - május 22. között volt látható. A sokféle anyag felhasználásával készült, sík- és térbeli, geometrikus művészi alkotások minden teremben egy újfajta lendületet, nézőpontot kívántak a látogatóktól. Az alkotások megismertetésén túl nagyrészt arra tereltem a figyelmet, hogy környezetünk, tárgykultúránk, a természeti formák is ezekre az alapokra vezethetők vissza.  A Reök Gyerök Kör program promóciós anyagában kértem, hogy minden résztvevő egy saját készítésű szemüveggel érkezzen a művészetpedagógiai programra, hogy ezt a kiállítást most kicsit másképp, egy speciális szemüvegen át nézzük! Biztos voltam benne, hogy az úgynevezett „szerkezetlátó szemüvegekkel” a galéria tereiből könnyebben lehet visszaidézni az otthon található tárgyak geometrikus alapjait. Reméltem, hogy a játékos szemüveg viselésével kimozdítom a résztvevőket szokásos tárlatnéző állapotukból és élesebb, célzott pillantásokkal találnak rá a képzeletvilágukban szárnyaló ötletekre. A rajzos feladat összekötötte az otthoni személyes terekben fellelhető geometrikus formákat a kreatív feladatként ajánlott játszóterek, egyedi, szín – forma - tér kreációkból álló szobaberendezések megtervezését.

 

 

 

Mengyán András képzőművész alkotásának (részlet) vonzásában

 

A négy napos Nyári Reök Gyerök Kör általában a Nyári Tárlatok vagy a Táblaképfestészeti Biennálék idejére esik, 2017-ben a 39. Szegedi Nyári Tárlatra A bűvös táska című, tematikus napokra bontott, alábbi komplex programmal hívtam és vártam a jelentkezőket:

  1. Geometrikus nap
  2. A színek napja
  3. Hangulat és Gondolat nap
  4. Társművészetek napja

 

A négy napra tervezett program a geometrikus művek tanulmányozásával indul. A gyerekek egy különleges formájú táskát terveznek és modelleznek, amelybe minden nap beleteszik a számukra legérdekesebb művek címét és hozzájuk kapcsolódó felismeréseket, új információkat. A második nap a színekre összpontosítunk, megfigyeljük hogyan lehet különböző anyagokkal, technikákkal, ecsetkezelésekkel szín-felületeket létrehozni. A harmadik nap a művekből áradó hangulatokra fókuszálunk, lejegyezzük a hangulatokat tükröző szavakat, majd Nádas Alexandra festő –és grafikusművész Gondolat-ház  I., II., IV. c. színes litográfia sorozatának kapcsán, egy háromdimenziós papír ház kerül a gyerekek fejére. A saját tervezésű ház falainak külső és belső oldalán részletesen ecsetelik a részvevők, szerintük miért kerülhetett ház a három női portré fejére. A gyerekek gondolatait feltétlenül összevetjük a művésznő műleírásával! Az utolsó nap a zene és az irodalom ihlető erejéből merítő művekről lesz szó elsősorban. Vendégünk lesz Kosztándi Orsolya fiatal, de annál inkább érett műveket alkotó tervező grafikus, aki beavatja a Reök Gyerök Kör tagokat Bartók hegedűversenyéből születő műveinek alkotói folyamatába. Meglepetés művész-vendéget is várunk személyesen vagy telefoninterjú formájában. Összegzésképpen a gyerekek egy tárlatvezetést tartanak, ha majd segítség kell, kinyitják a táskájukat, így az önmaguk által összegyűjtött gondolatokra támaszkodhatnak. Akik jól koncentráltak, kiváló volt a vizuális memóriájuk, már nem is kell keresni semmit a bűvös táskában, segítség nélkül, gördülékenyen haladnak tovább a képzőművészet ösvényein!  Lásd: Négy bűvös táska című  nyitókép!

                                                                  

 

Üzenet-staféta

 

A három kiállításra épülő folyamat projekt (NKA pályázat), múzeumpedagógiai programsorozat Vinkler László festőművész Vinkler 100 c. jubileumi emlékkiállítását, a  „The Art of John Lennon„ John Lennon művészetét bemutató emlékkiállítást, és a XIV. Szegedi Táblaképfestészeti  Biennálé anyagát dolgozta fel kifejezetten a középiskolás korosztály részére, 2012 első félévében.

A programnak az ÜZENET-STAFÉTA címet adtam, azzal a céllal, hogy a középiskolás tanulók ösztönzést kapjanak múzeumpedagógiai foglalkozásokon való részvételre, személyes tapasztalataik, megélt élményeik alapján társaikat is a kiállítások megtekintésére motiválják. A program során gyakorlatot szerezhettek a látvány, a művészi kommunikáció értelmezésében, ezért esztétikai érzékenységük, érzelmi intelligenciájuk árnyaltabbá vált.  A hat hónapon át tartó program alkalmat kínált arra, hogy a korosztály foglalkozzon a rendszeres kiállítás látogatás igényével, annak kulturális fontosságával. Szeged, Szentes, Hódmezővásárhely és Makó meghívott középiskoláinak tanulói, összesen 652 tanuló, 28 foglalkozáson dolgozta fel a tárlatokat.

 

 

A szentesi Horváth Mihály Gimnázium diákjai Vinkler László művei között

 

A projekt összefoglaló jelentős terjedelmű írásos és képanyagot tartalmaz, itt néhány részletét emelem ki az alábbiakban.

Szemelvény a feladatlapon szerepelő kérdésekből és arra adott válaszokból.

Véleményed szerint mi a művészet jelentősége az ember életében?

„ A művészet az a fajta kifejezési mód, ahol nincsenek határok, nem szabják meg mit, hogyan kell tenned.  A művészet saját kifejezésedre, érzelmeidre, gondolataid közvetítésére szolgál.”

Vágó Anett - SZSZKSZ Vedres István Építőipari Tagintézmény11. c. Szeged

A kiállított művek között volt Yoko Ono ajándéka Lennonak /A Key to open a universe/, egy üvegkulcs, amely az univerzumot nyitja. Képzeld el, hogy Te is kapsz egy kulcsot az univerzumhoz! Milyen világot teremtenél magadnak?

„Sok dolog elborzaszt engem ebben a világban, kezdve a vallástól az éhezésig. Mégsem mondhatnám, hogy megváltoztatnék bármit is. Nem véletlen történnek a dolgok úgy, ahogy. Egyébként is! Ki vagyok én, hogy eldöntsem, mi az, ami számomra fölösleges vagy felértékelhető. Nem fogok háború nélküli világot álmodni, mert nincs igazi utópia, nincs olyan ember, akiben ne lenne meg a rossznak és  a nyomornak a magva. Mindent ellensúlyoz valami, és ez így van rendben.      Lugos Viktória-Horváth Mihály Gimnázium, 11.o., Szentes

 

A tanulók feladata az interaktív tárlatvezetés után: a projekt címének megfelelően, egy üzenetben összegezni a tárlat által nyújtott új információkat, ismereteket. Az üzenet lehetett kép, plasztika, írott szöveg, és rövid videó klip (zene, jelmez, mozdulat, tánc stb.). Többnyire a képi ábrázolás mellett döntöttek a résztvevők. Az SZTE Vántus István Gyakorló Zeneművészeti Szakközépiskola néhány tanulójának közreműködésével, Lennon - mint zenei tehetség - által inspirált világából rövid klip is készült: Felső Dorottya-zongora, Kálmán Lilla–hegedű, Zsótér Zsófia-brácsa, Hadobás Gergely-gordonka. 

 

„Saját magadnak kell felébreszteni magadat”

John Lennon idézetét választottam mottónak. A diákok közül senki nem hallott Lennon képzőművészeti tevékenységéről, azonban mindenki ismerte Lennon zenéjét-ez megadta a motivációt a tárlatfeldolgozáshoz. A kiállítás modernsége, könnyedsége miatt nagy sikert aratott a fiatalok körében. 

Az SZTE Vántus István Gyakorló Zeneművészeti Szakközépiskola fent nevezett tanulói a „The Art of John Lennon” kiállítás miliőjében, választott hangszereiken adtak ízelítőt tehetségükből

 

 

Középiskolások John Lennon alkotási között

 

Sajtófotó és középiskolások

 

A 32. Magyar Sajtófotó Pályázatából készült válogatástárlat (2014.09.11- 11.23, Reök) látogatószervezésénél eddig még nem tapasztalt érdeklődés jelentkezett a középiskolák részéről. A motivációt maga a műfaj szülte! Több tanár úgy vélekedett, hogy a fotó könnyű, érthető, tehát eljönnek. Társadalomábrázolás, művészet, sport, portréfotó, képriport, hír-és eseményfotó, természet és tudomány kategóriákban készültek a felvételek. A Szegeden megrendezett tárlatválogatás remek alkalmat biztosított a verbális készségek fejlesztésének egyéni és csoportmunkában történő megvalósítására. A téma, a közlendő gondolat és a képszerkesztés elválaszthatatlan egységére fókuszáltunk a tárlat megismerése során.  A tárlatlátogatás szakmai munkája kapunyitás volt az intézmény képzőművészeti kiállításai felé.

 

 

Rejtett kincsek, festmények 

 

Rejtett kincsek, festmények a Csongrád Megyei Önkormányzat Gyűjteményéből c. kiállításon 2015. december 4 - 2016. január17. között, az általános múzeumpedagógiai foglalkozásokon túl, egy projekt megvalósításán is dolgoztam. A célom az volt, hogy a műalkotásokhoz egy olyan élmény is kapcsolódjon, ami lehetőséget ad a gyerekeknek, fiataloknak arra, hogy még személyesebbé tegye a művel való találkozást. Ebben a helyzetben  az  alkotót alkotásával, elhangzott gondolataival együtt, egységként rögzítik, őrzik meg emlékükben. Úgy gondoltam, a galéria fogalmát, a falakon függő, művészi alkotásokat egy művésztalálkozás élményével gazdagítom. Mű és befogadó közti kapcsolat, hidat teremtő alkalom lesz, ami, feltehetően, váratlan szituációkat eredményez majd. Konkrét elhatározásomnak megfelelően, a művészi pálya iránti elköteleződésre kívántam ösztönözni a gyerekeket. Általános iskolák rajzszakköröseit és alapfokú művészeti iskolák tanulóit, de művészeti oktatásban nem részesülő osztályokat is hívtam a programra.

 

 

Popovics Lőrinc szegedi szobrászművészt kérdező gyerekek

 

A projektben hat, kiállításon alkotásaikkal jelenlévő szegedi képzőművész vett részt: Aranyi Sándor festőművész, Bakacsi Lajos festőművész, Fritz Mihály szobrászművész, Pataki Ferenc festőművész, Popovics Lőrinc szobrászművész, Sinkó János festőművész. Mindannyian az érettebb generációhoz tartoznak már, jelenlétükkel, történeteikkel, élet- és alkotói tapasztalatukkal példát állítottak a fiatal generációnak. A programot mindig a művészhez intézett, alkotói munkásságára vonatkozó kérdésekkel indítottam, egyfajta rövid interjú folyt a gyerekek előtt, prezentálva egyben azt is, hogy két művészember, hogyan társalog szakmai témákról. Igazán erős kötelék alakult ki a művészek és a gyerekek között. A gyerekek megragadták a vissza nem térő pillanatot, és kérdéseikkel fejezték ki a művész és alkotása felé irányuló kíváncsiságukat.

 

Tekercsek

 

Tekercsek címmel láthattuk Tasi József Temesvárról érkezett, kortárs képzőművész közel 40 művet bemutató tárlatát (2016.10.14.-11.25. Reök). A művész különböző anyagok társításával - fa, fém, papír, üveg -, járja körbe az olvasás, a jelképzés, és a nyomhagyás vizuális módozatait. Színes plasztikáin és installációin intenzíven foglalkozik a könyvnyomtatás és a könyvkultúra kérdésével. Alkotásai a szobrászat és a festészet határán állnak.

Egy galériába tervezett idegennyelv-óra apropójaként, a képzőművészet önmagában lehet a motiváció alapja. Az ötlet, hogy idegennyelv-tanítására, gyakorlására is alkalmazható egy kiállítási anyag, nem új keletű, valójában állandóan igényelhető számos múzeum és galéria kínálatában, többnyire angol és német nyelven. Szándékomban állt kicsit újítani ezen a területen: az általam kiajánlott formában, bármilyen nyelven igényelhető a művészetpedagógiai foglalkozás, melyre nyelvtanárával érkezik a csoport, és a tanár is aktív részese a tanteremből kiemelt órának, melyet most közösen vezetünk. Javaslatom alapján a képzőművészeti alkotások megismerése közben, külön művészeti szótárt lehet kialakítani, ebben szavakat, kifejezéseket érdemes lejegyezni, azzal a céllal, hogy a vizuális kultúra nyelvezetének idegen nyelvű fordítása, felidézése, gyakorlata, könnyebbé váljon. Az ajánlott 60 perces óramenet a következő részekből tevődött össze, -  de a helyzetből adódóan más gyakorlat is kivitelezhető volt:

30  perc -  interaktív tárlatbejárás-magyar nyelven, múzeumpedagógus vezetésével;

10 perc - a félórás vezetés tartalmi összegzése a nyelvtanár irányításával idegen nyelven, tanuló-kérdések;

20 perc – tolmácsolási gyakorlat; a tanulók által választott 3 mű magyar nyelvű elemzése múzeumpedagógus  segítségével, 3 tanuló tolmácsolja.

 

A programra eljöttek általános- és középiskolák osztályai és angol nyelven dolgoztak; az SZTE orosz Fordító-Tolmács mesterképzésének oktatói, az orosz anyanyelvi szakfordító oktató hallgatóikkal;  az Altajisztika Tanszék török nyelvű doktorandusz hallgatói  szegedi egyetemi oktatójuk kíséretében, magyar mint idegennyelv gyakorlásának céljából; valamint az SZTE Olasz Nyelvi és Irodalmi Tanszék lektorai több csopottal, több kiállításra is örömmel elfogadták meghívásomat. Három éven át rendszeresen igényelt galéria- foglalkozásokat és építészeti múzeumpedagógia órákat a képzésben résztvevő hallgatói és a nyáron, a világ minden részéről Szegedre érkező, magyarul tanuló külföldi érdeklődők részére az SZTE Hungarológia Tanszék.

 

A török nyelv kivételével mindegyik említett nyelvvel foglalkoztam diák korom óta, nyelvvizsgákkal is rendelkezem, mégis mindegyik idegen nyelvi óra különleges, feledhetetlen  élményt adott számomra is a maga szereplőivel, a maga történe szerint.

 

Határérzet

 

Kántor Ágnes festőművész Határérzet c. kiállításának fotókon látható termében kizárólag egyetemistákkal dolgoztam (2017.02.02.-03.19. Reök). A korábban textiliparáról híres Mariborban, 2011-ben realizált projekt a huszonéves korosztály számára, izgalmas kérdéseket feszegetett. Rövid bevezető, és a feladat megbeszélése után, a hallgatók elkezdték „saját, lecsupaszított személyiségüket ruhaként„  /Kántor Ágnes/ ábrázolni.

 

Szabad vagyok - hallgatói munka

 

 

Vállalkozó kedvű, vizuális kifejezésre nyitott fiatalokat ismertem meg a feladaton keresztül. 

 

„…Sosem viselnénk egy pólót életünk legrosszabb nyaralásának képeivel, de szégyenletes emlékeinket sem mutatnánk szívesen. Életünk és személyiségünk rengeteg privát, intim részletét osztjuk meg másokkal csak az öltözködésünk útján is, ám kizárólag a derűs, pozitív oldalt akarjuk láttatni. Holott a keserű, kínos, nevetséges, vagy csupán unalmas emlékeink éppúgy meghatároznak és formálnak minket. A WEARABLE IDENTITY sorozattal ezt az ellentmondást szerettem volna vizsgálni. Célom az volt, hogy egy valós személy valós érzésein és emlékein keresztül mutassam be, milyen lenne az a ruhatár, amelynek darabjait ténylegesen az identitásunk kifejezéseként viselünk, és képesek lennénk-e a saját, lecsupaszított személyiségünket ruhaként magunkra ölteni, vagy mindenképpen rejtőzködni fogunk.”/Kántor Ágnes/

 

Összegzés

 

Ma már nem kell bátorító üzeneteket írni a pedagógusoknak, hogy rendszeresen vegyenek igénybe képzőművészeti közegben, szakember által vezetett művészetpedagógiai órákat, tárlatvezetéseket! Egyre inkább tudják ők is, hogy az iskolai miliőből kilépve, egy kiállításon, bizonyos szellemi megnyilvánulások természetesebben történnek meg. Kilenc éves galériamunka-tapasztalatom szerint életkortól függetlenül, még egyetemistákra vonatkoztatva is igaz, hogy a tanórákon passzív és hallgatag diákok a műalkotások motivációs erejének tükrében gyakorta aktívvá, közlékenyekké válnak. A művek tartalmuk, és képi világuk által elmélyült bevonódásra késztethetik a résztvevőket. Mindig van egy olyan alkotás a tárlaton, amelyikkel a résztvevő képes teljes mértékben azonosulni, mert érzéseit, problémáit, élményeit, színeit, lendületét, agresszióit és szépségről alkotott képét egyaránt látni véli benne. Így a résztvevők a művekre vonatkozó, úgymond „kinyilatkoztatásaik” után bátorságot, felszabadultságot és erőt éreznek magukban. A „kinyilatkoztatás” pillanatában máris kivívják tanáraik és társaik elismerését. A megbecsülés egyre pozitívabb változást eredményez a személyiségükről kialakult vélemények terén.

Elméleti felkészülésem mindenre részletesen kiterjed, azonban nincs olyan menetrendszerű, kötött forgatókönyvem, amihez a végletekig ragaszkodnék. A kiállítás teljes időtartamában folyamatosan foglalkozom a művekkel. Ennek eredményeként új gondolatok, új asszociációk, összefüggések születnek a hetek során, ami természetesen változást hozhat, így foglalkozásaim, kérdéseim is különbözőek lesznek.

Ha az életkori szintnek megfelelően felépített művészetpedagógiai foglalkozástervem valami miatt mégsem találkozik a résztvevők intellektuális szintjével, azonnal változtatok a kérdések fajsúlyán. A fejlesztés sikerességének és a maradandó, kedvező, élmény-emlék kialakításának érdekében tehát szerényebb vagy éppen magasabb kvalitású kérdésekkel állok elő. Az egymásra hangolódás, a kölcsönös tisztelet és a teljes emberi összhang alapfeltétele a közös munkának. A foglalkozások kezdetekor, a csoporttal való ismerekedés után például már lehet észlelni, milyen nyelvezettel dolgozzak, vagy éppen milyen tartalmi, esztétikai témákat érintsek részletesebben.

Gondolkodást tanítok, esztétikai érzékenységet fejlesztek művészeti alkotásokon keresztül, a művekre szabott egyéni ötletekkel - sohasem dolgozok sémák alapján.

Hitem szerint arra törekszem, hogy művészetpedagógiai munkámmal szellemi értéket közvetítsek és teremtsek; gyümölcsöző, hitelt érdemlő módon, szakmai igényességgel adjam tovább a kiállítóművész alkotói, esztétikai világát.

                                      

Ale Ildikó festőművész, múzeumpedagógus - Reök, külső munkatárs

képzőművészet, múzeumpedagógia
2018-07-22 17:00
képzőművészet, kortárs, múzeumpedagógia
2018-07-10 09:00
képzőművészet, irodalom, látogató, múzeumtörténet, műhely, programajánló
2018-07-19 11:00

Legnépszerűbb cikkek

látogató, múzeumtörténet, téma, állapot
2018-03-12 19:00
arisztokrácia, gyarapodás, tárgy, történelem
2017-12-12 12:55
beruházás, intézmény, liget, látogató
2018-02-12 14:30