EN facebook

Ilyen volt a kismúzeumok 2026-os szakmai napja Baján

BESZÁMOLÓ

2026-11-16 12:03

A Pulszky Társaság Kismúzeumi Tagozata a 20. őszi szakmai napját tartotta október 12-én (hétfőn) Baján a Türr István Múzeumban. Eredetileg a rendezvény már a 21. lett volna a sorban, de a covid miatt sajnos egy alkalommal nem szervezhettük meg. Ezért aztán erre az évre esett a kerek évforduló. A nagy távolság ellenére szép számú közönség érkezett a szakmai napra az ország különböző múzeumaiból. A résztvevőket elsőként Hortiné dr. Bathó Edit, a Kismúzeumi Tagozat elnöke köszöntötte, majd N. Kovács Zita, a Türr István Múzeum igazgatója, Perjés Emőke, a városi önkormányzat képviselő asszonya, dr. Szende László, a Társadalmi Kapcsolatokért és a Kultúráért Felelős Minisztérium Közgyűjteményi Főosztályának vezetője és dr. Bereczki Ibolya, a Pulszky Társaság elnök asszonya üdvözölte a jelenlévőket.

 

A köszöntők után került sor a szakmai nap egyik legszebb eseményére, a tagozati díjak átadására. A tagozat legrégebbi díja a 2006-ban alapított Poroszlai Ildikó-emlékplakett, amelyet ebben az évben már a 21. alkalommal adtak át. A covid miatt 2020-ban ugyan nem adták át, de 2021-ben két múzeum is átvehette a díjat. Ebben az évben a pápai Pannonia Reformata Múzeum érdemelte ki a Poroszlai Ildikó-emlékplakettet a több mint öt évtized óta végzett kiemelkedő és példamutató muzeológiai és múzeumpedagógiai tevékenységéért. Az emlékplakettet és a díszes, bekeretezett oklevelet Halászné Kapcsándi Szilvia igazgató asszony vette át a Kismúzeumi Tagozat elnökségétől.

 

Halászné Kapcsándi Szilvia, a Pannonia Reformata Múzeum igazgatója kezében a Poroszlai-díjjal

 

A Pannonia Reformata Múzeum az elmúlt években példaértékű szakmai, kulturális és közösségi fejlődésen ment keresztül. A múzeum fejlődésének egyik legfontosabb eredménye, hogy a korábban széttagolt, részben rendezetlen és múzeumi szempontból nehezen kezelhető gyűjteményi állományból szakszerűen működő, korszerű és folyamatosan fejlődő muzeális intézmény jött létre. A 2018-ban megkezdett megújulási folyamat során az intézmény egyszerre fordított figyelmet a szakmai működésre, a szervezetfejlesztésre, a munkatársak képzésére, a látogatói szolgáltatásokra és az örökség közvetítésére. A folyamat fontos mérföldköve volt a 2021 és 2025 között a stratégiai terv kidolgozása, amely tudatos, stratégiai alapú működési keretet teremtett. A Pannonia Reformata Múzeum különös erőssége, hogy a szakmai örökségvédelem és az élményszerű ismeretátadás egységét valósítja meg. Kiállításai tudatosan több korosztályt és eltérő előzetes tudással rendelkező látogatókat szólítanak meg. A „Hajlék az örökkévalóságban” című tárlat három szinten – teológiai, vallási néprajzi és gyermekeket megszólító, interaktív formában – teszi befogadhatóvá az örökséget.
A Pannonia Reformata ma már szervesen kapcsolódik Pápa kulturális és közösségi életéhez. Iskolákkal, kulturális intézményekkel, civil szervezetekkel, egyházi közösségekkel és szakmai partnerekkel dolgozik együtt; nyaranta tematikus táborokat, családi és közösségépítő programokat szervez. A Pannonia Reformata Múzeum példája azt mutatja, hogy kis létszámú, elkötelezett közösség is képes jelentős szakmai és társadalmi hatást elérni, ha világos küldetés, tudatos stratégia, együttműködési készség és következetes munka áll mögötte.

 

A tagozat öt éve alapította a Gönczi Ferenc néprajzkutató nevével fémjelzett életmű díját, amelyet ez alkalommal két személynek ítéltek oda. Az egyik díjazott dr. Nagy-Pölös Zoltán néprajzkutató, ny. múzeumigazgató, aki több mint 40 éven át nagy szakértelemmel végzett,  eredményekben gazdag tudományos, muzeológiai és múzeumszervező munkássága elismeréseként érdemelte ki a jeles díjat.

 

Dr. Nagy Pölös Zoltán díjazott és a Kismúzeumi Tagozat elnöksége

 

Dr. Nagy Zoltán (Nagy-Pölös Zoltán) a múzeumi világ polgárának született: ugyanis édesapja az a Nagy Gyula volt, akinek az irányításával 1945-től az orosházi múzeum elismert, gazdag néprajzi és helytörténeti anyagot őrző és bemutató intézménnyé vált. Az ELTE BTK néprajz szakán az etnográfus oklevelét 1982-ben kapta meg, 1986-ban ugyanitt védte meg summa cum laude minősítéssel A magyarországi kádármesterség néprajza című egyetemi doktori disszertációját. Már e munkájában is érvényesült a tudományos feldolgozásnak az általa követett módja: a néprajzi gyűjtés és a hozzá kapcsolódó levéltári kutatás a tárgyi anyag középpontba állításával párosul. E megközelítést különösen jól kamatoztatja a tudományos érdeklődése egyik fő területén, a kézműves-ipartörténeti kutatásai során. Domonkos Ottó invitálására 1987-től vett részt az MTA VEAB Kézműves-ipartörténeti munkabizottság vezető testületének munkájában, több hazai és nemzetközi konferencia szervezésében is részt vállalt.

1992-ben – országos mintaként– elkészítette és kiadta Vas megye kézművesipari műhely-és szerszámkataszterét, s ezzel a  témakör művelésének egyik meghatározó személyiségévé vált. 2007 és 2015 között érdeklődése a táplálkozástörténet felé fordult. Az őrségi hagyományos ételek (2007), Rétes, béles, gabonca (2008), Szigetközi halételek (2008) c. kötetek után szerepet vállalt művelődéstörténeti, néprajzi fejezetek szerzőjeként a Hagyományos disznótoros ételek (2009) és A nagy kolbászkönyv (2015) megírásában is.

Muzeológusi pályája során számos állandó és nagyobb jelentőségű időszaki kiállítás megrendezése fűződik a nevéhez: Képek Körmend múltjából, Délnyugat-Dunántúl fazekassága, Nemzedékek öröksége, Vasvármegye kincsei, A Batthyányak évszázadai, Céhemlékek Vas megyében. Jeles céhtárgyak és remekművek, A magyar pipa története-, A magyar történelem a pipákon. E témához kapcsolódva 2001-ben megírta a Dunántúli cseréppipa készítő műhelyek és termékeik a 19. században című könyvét. Majd 2010-ben Liverpoolban kiadott kötetében angol nyelven publikálta A szemfényvesztés. Agyagpipa hamisító műhelyek Körmenden a 19. század első felében című tanulmányát. Tudományszervező tevékenységét, Körmend, illetve a megye múltját feltáró tudományos és muzeológusi munkásságát több elismeréssel is méltányolták Vas megyében. Négy könyve is Nívódíjban részesült. 

 

A másik életműdíjat, Hortiné dr. Bathó Edit néprajzkutató, ny. múzeumigazgató vehette át az öt évtizeden át nagy elkötelezettséggel végzett, eredményekben gazdag tudományos, muzeológiai, múzeum- és közösségszervező munkásságának elismeréseként.

 

Dr. Bathó Edit díjazott  és a Kismúzeumi Tagozat elnöksége

 

Hortiné dr. Bathó Edit PhD múzeumi pályája példaértékű megtestesítője annak az elkötelezett szakmai szolgálatnak, amely a hazai kismúzeumok működésének és társadalmi jelentőségének egyik legfontosabb alapja. 1977-ben kezdett dolgozni a Jász Múzeumban múzeumi népművelőként, majd néprajzos muzeológusként folytatta munkáját, 1994-től 2023-ban történt nyugdíjba vonulásáig pedig közel három évtizeden át vezette az intézményt. Igazgatói és muzeológusi tevékenysége meghatározó módon járult hozzá ahhoz, hogy a Jász Múzeum országosan ismert, szakmailag elismert, a helyi társadalomba szervesen beágyazódó intézménnyé váljon.

Tudományos munkássága elsősorban a Jászság és a Jászkunság néprajzi örökségének feltárására irányul, azon belül is a méhészkedés, a szőlőtermesztés, a népi építkezés, a táncélet és a viselet. De több alkalommal végzett néprajzi gyűjtést Baranya megyében, a Tápió mentén, a Galga mentén, a Nagy- és Kiskunságban, a Tiszazugban, Tiszafüred környékén, Gömör megyében és az Ung vidéken (Szlovákia). Kutatási eredményeit tudományos, ismeretterjesztő tanulmányok, önálló kötetek révén, valamint előadások és kiállítások révén tette közkinccsé.

Kezdeményezésére 1994-ben jött létre a Jász Múzeumért Kulturális Alapítvány, elindultak a múzeum tudományos és ismeretterjesztő kiadványsorozatai, valamint a Redemptio, a jász és kun települések honismereti lapja. Vezetése alatt készült el az Élet a jászok földjén című állandó kiállítás, a Jász Múzeum pedig 1999-ben elnyerte Az Év Múzeuma kitüntető címet. Tudományos tevékenységét mindvégig szorosan összekapcsolta a múzeumi közművelődéssel, a honismerettel, az oktatással és a hagyományőrzéssel. Gyermek- és ifjúsági közösségeket, hagyományőrző és néptáncegyütteseket, honismereti szakköröket alapított és vezet, és több évtizede kiemelkedően aktív irányítója Jászberény és a Jászság civil, kulturális és örökségvédelmi életének. 2023-as nyugdíjba vonulása után szakmai és közösségi aktivitása töretlen maradt. Napjainkban is több kulturális, örökségvédő és múzeumszakmai szervezet munkájában vállal vezető szerepet, jelenleg is a Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület Kismúzeumi Tagozatának elnöke. A Tagozat munkájában hosszú évek óta a hazai kismúzeumok szakmai együttműködésének, tapasztalatcseréjének és érdekképviseletének elkötelezett segítője.

 

Ugyancsak öt éve alapította a tagozat a Pro Servitio Museorum Parvorum – A Kismúzeumok Szolgálatáért díjat, amelyet ebben évben öt kollégának ‒ Bodó Imre agrármérnök, a dombóvári Fekete István Múzeum alapítója, Borsós Andrásné, az érdi Magyar Földrajzi Múzeum adminisztrátora, Bugyi Gábor, a jászberényi Jász Múzeum kulturális szervezője, Fábián Balázs néprajzkutató, a gödöllői Városi Múzeum igazgató-helyettese és Sósné Csernus-Molnár Erika, a jászberényi Hamza Gyűjtemény és Jász Galéria közönségkapcsolati munkatársa  ‒ ítélt oda az elnökség, több évtizedes kiemelkedő tudományos, muzeológiai és közönségkapcsolati tevékenységük elismeréseként.

 

Bodó Imre díjazott és a Kismúzeumi Tagozat elnöksége

 

Bodó Imre agrármérnök, múzeumalapító Fekete István szülőfalujában, Göllén született. Agrármérnöki pályája mellett már fiatal korától elkötelezetten foglalkozott a honismerettel, a hely- és agrártörténettel, valamint a híres író életművének ápolásával. Több évtizedes munkássága során mintegy 600 cikke és tudósítása jelent meg különböző szakmai és sajtóorgánumokban. 1987-ben saját erőből létrehozta Göllén a Fekete István Emlékházat, majd 1995-ben megalapította Dombóváron a Fekete István Múzeumot, amely az író életműve mellett helytörténeti és néprajzi emlékeket is őriz. A múzeum fenntartása és működtetése érdekében 1996-ban megalapította a Fekete István Kulturális Egyesületet, amelynek azóta is elnöke. Életét és munkásságát a magyar író szellemi örökségének megőrzése, valamint Dombóvár és környéke helytörténeti értékeinek ápolása iránti elkötelezettség határozza meg.

 

Borsós Andrásné díjazott és a Kismúzeumi Tagozat elnöksége

 

Borsós Andrásné közel négy évtizedes, elhivatott szakmai pályafutása során a Magyar Földrajzi Múzeum meghatározó munkatársaként mindvégig példaértékű odaadással, precizitással és töretlen lelkesedéssel végezte az intézmény gazdasági, számlázási, szerződés-előkészítési, munkaügyi, valamint pályázati elszámolással kapcsolatos feladatait. Szakmai feladatai mellett a múzeum közösségi és kulturális életéből is aktívan, fáradhatatlanul kiveszi a részét. Rendszeresen kulcsszerepet vállal a rendezvények vendéglátásának előkészítésében, a nyári táborok során segíti a gyermekek felügyeletét, a külsős eseményeken pedig a múzeum arcaként értékesíti a kiadványokat, tájékoztatja az érdeklődőket, és regisztrálja a hírlevélre jelentkezőket. Szükség esetén a látogatók fogadásában és a teremőri feladatok ellátásában is készségesen közreműködik, de ha kell a kiállításépítési feladatokból is kiveszi a részét.

 

Bugyi Gábor 2006-ban lépett a Jász Múzeum kötelékébe, ahol hivatalos munkaköre kulturális szervező. Tényleges feladatköre azonban kezdettől jóval szélesebb volt: rendezvényszervezőként, közönségkapcsolati munkatársként, pályázatíróként, a mindennapi működést segítő technikai és gondnoki feladatok ellátójaként, továbbá az intézmény közösségi kapcsolatainak egyik meghatározó alakjaként dolgozik. Évek óta segíti a helytörténeti kutatókat, valamint a Jász Múzeumhoz kapcsolódó civil közösségek munkáját. 2011 óta tagja a Városvédő és Szépítő Egyesületnek; éveken át sikerrel szervezte annak nyári városvédő ifjúsági táborát, és aktívan részt vesz a városvédő, valamint hagyományőrző programok szervezésében és lebonyolításában.

 

Fábián Balázs díjazott és a Kismúzeumi Tagozat elnöksége

 

Fábián Balázs húsz éve dolgozik rendkívüli alázattal és a szakma iránti elkötelezettséggel a Gödöllői Városi Múzeumban. Az intézmény elismert néprajzkutatója, helytörténésze, aki kiemelkedő munkásságot végez a város és környéke múltjának feltárásában. Rendkívüli alapossággal dolgozta fel a település első és második világháborús történetét, a település különféle emlékműveinek és a gödöllői temetők történetét, továbbá behatóan kutatja a helyi vasútépítés 1860-as évekbeli történetét, különös tekintettel a máriabesnyői vasút áttörésére, valamint a gödöllői földvár történetére. Legutóbbi, jelenleg is zajló projektje a második világháború végén Budapest védelmében kialakított Attila-védvonal története, ennek régészeti feltárása. Ebben a munkában 3 intézmény: a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a Ferenczy Múzeumi Centrum Közösségi Régészeti program és a Gödöllő Városi Múzeum kutatásait hangolta össze. Tudományos kutatásait tanulmányokban és önálló kötetekben teszi közzé. Legjelentősebb önálló kötetei: a „Birodalmam alatt…” Gödöllő mezőváros élete a 18. században, valamint Gödöllő története I-II. kötet. Fábián Balázs a tudományos kutató és muzeológiai munkája mellett nem csak az igazgató-helyettesi teendőket végzi, de kiállítások tervezésében és építésében is részt vesz. Tervezői és kivitelezői megoldásait mindig a műtárgyakra alapozva, a múzeum helyi adottságait figyelembe véve hozza létre. A múzeum időszaki kiállításainak megvalósítása is nagyrészt az ő ötleteit és keze munkáját dicsérik. Arcaként és előadójaként működik közre a Gödöllői Városi Múzeum népszerű ismeretterjesztő online sorozataiban.

 

Sósné Csernus-Molnár Erika 2015 óta segíti a jászberényi Hamza Gyűjtemény és Jász Galéria munkáját. Kulturális közfoglalkoztatottként került az intézményhez, majd 2019 januárjától főállásban technikai és közönségkapcsolati munkatársa, az intézmény működtetéséhez elengedhetetlen támogatást nyújtva. Alapfeladatai mellett szervezi a múzeumpedagógiai foglalkozások megtartásához szükséges anyagok és eszközök biztosítását. Aktívan részt vesz a foglalkozások megtervezésében és lebonyolításában. A kiállítások előkészítésében, installálásában is fontos szerepet vállal, valamint az igazgató munkáját minden területen elkötelezetten támogatja, hozzáállása konstruktív és eredményorientált, munkája során pedig mindig a lehető legjobb megoldás megtalálására törekszik.

Az ünnepélyes díjátadás után kezdődtek a szakmai előadások, amelyek ez alkalommal is egy rendkívül fontos témával, a fotógyűjtemények helyzetével foglalkoztak.

 

Dr. Bereczki Ibolya előadást tart

 

Dr. Bereczki Ibolya néprajzkutató A fotóleltározás hasznáról és káráról tartott egy rendkívül érdekes, mondhatni vitaindító előadást. Őt dr. Bata Tímea, a Néprajzi Múzeum gyűjteményvezető muzeológusa követte, aki előadásában a fénykép útját kísérte végig a múzeumba való bekerüléstől a nyilvántartáson és a tároláson át a feldolgozásig. Előadása számos hasznos útmutatással szolgált. Kikilai Zsanett, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum fotó- és médiatáros muzeológusának előadásából is a digitális kulturális javak archiválására és nyilvántartására kaptunk a gyakorlatban is használható, jó példákat.Az előadások sorát Romsics Imre néprajzkutató, a kalocsai Viski Károly Múzeum igazgatója zárta, aki a digitális fényképek leltározásának elméleti és gyakorlati problémáit tárta a kollégák elé.

 

Az előadásokat élénk szakmai diskurzus követte. Természetesen a szakmai nap nem oldotta meg a digitális fényképek nyilvántartásának és kezelésének igen aktuális és égető problémáit, de a kollégák által felvetett kérdések, a felvázolt  lehetőségek és a közös gondolkodás elindított egy folyamatot, amely remélhetőleg közelebb viszi majd a múzeumokat egy jövőbeli megnyugtató megoldáshoz.

 

A Kismúzeumi Tagozat elnöksége ezúton is köszönetet mond Kovács Zita igazgató asszonynak és kollégáinak a szíves fogadtatásért és vendéglátásért!

 

díj, gyűjtemény, műhely, Pulszky Társaság
2022-11-07 18:00